Csorba Béla: Minél több magyar szavaz a VMSZ-VMDP-MEP listáira, annál eredményesebb lehet a magyar érdekérvényesítés

Választási interjú a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökével

 

Csorba Béla

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt kezdeményezésére ültek egy asztalhoz a vajdasági magyar pártok. A tárgyalások eredménye az lett, hogy három párt (VMDP, VMSZ, Magyar Egység Párt) közös fellépéssel képviseli a vajdasági magyarok érdekeit a közelgő választásokon.
- Egyedül ilyen módon lehet eredményre számítani?
- A Vajdasági Magyar Demokrata Párt választmányi döntése értelmében 2015 decemberében levéllel fordultam a nyolc évvel korábbi koalíciós partnerekhez, a VMSZ-hez és a VMDK-hoz, azzal a javaslattal, hogy gomboljuk újra a mellényt, lépjünk fel egységesen a választásokon, s ezt követően Szerbia EU-csatlakozási tárgyalási folyamatában próbáljunk egységes álláspontot kialakítani a vajdasági magyarok autonómiatörekvéseinek kérdésében. Nyilvánvaló, hogy egységes fellépés nélkül a magyar kormány támogatása sem lehet kellőképpen hatékony, pedig ez kulcskérdés. Mind Szerbia, mind Magyarország alapvető stratégiai érdeke, hogy a két ország kapcsolatai minden téren fejlődjenek, és ennek a mi felfogásunkban nem volna akadálya a kisebbségi autonómia. Ellenkezőleg! Mivel megvalósítása a két nemzet történelmi kompromisszumát feltételezi, valójában évszázados bizalmatlanságokat segítene feloldani. Rossz, gyönge érdekérvényesítési alkufolyamattal viszont csak látszateredmények születhetnek. A magyar pártok általam szorgalmazott teljes egysége nem valósult meg, de talán majd máskor. Volt, aki egy pillanatban a VMSZ-en belül kirobbant politikai vitákból azt a téves következtetést vonta le, hogy vajdasági magyar érdek Pásztor Istvánt illetve pártját bármi áron meggyengíteni. Ezt viszont én hülyeségnek tartom, noha, ha valaki, hát akkor én elég gyakran bíráltam a VMSZ-t, és úgy gondolom, volt is rá okom. A ki kit rombol szét politikája és egymásnak feszülése viszont kisebbségi helyzetben legtöbbször zéró összegű végeredményhez vezet, amelynek során végső soron mindenki veszít. A történelmi VMDK szétzúzását máig nem heverte ki a vajdasági magyar közélet, sem a vesztesek, sem a győztesek.
- Az ön pártja által megfogalmazott programelemek is bekerültek a koalíciós szerződésbe. Melyek ezek?
- Három kardinális dologhoz, ha engedmények árán is, de ragaszkodtunk. Az egyik a migránsválság kérdésköre, a másik a magyar perszonális autonómia, a harmadik pedig 1944-45, s azon belül az újvidéki magyar áldozatok méltó emlékművének megépítése.
- Hogyan értékeli a jelenlegi helyzetet, milyen esélye van az összefogásnak?
- Az első benyomások egyértelműen jók. A választók értékelik az összefogást még ebben a nem teljes formában is.
- Milyen eredménnyel lenne elégedett?
- A VMDP szerény célokat tűzött maga elé, hiszen pénzünk nincs, csicsás külön kampányra nincs módunk, de ezt a hátrányt a pártok közötti megegyezés talán ellensúlyozni fogja. A minimális cél, hogy eddigi pozícióinkat megőrizzük. Minden, ami ennél több, az már jutalom, beleértve remélt visszatérésünket a tartományi parlamentbe.
- Mire helyezik a legnagyobb hangsúlyt a kampány során?
- Mint mindig, most is az egyik legfontosabb a szavazóink mozgósítása. Minél több magyar szavaz a VMSZ-VMDP-ME listáira, annál eredményesebb lehet a magyar érdekérvényesítés.
- Az aláírásgyűjtés során tapasztalt támogatás miről tanúskodik?
- Komoly bizakodással tölt el.
- Négy községben közös jelöltlistát állítottak. Ezek egyike Temerin. A választások kimenetele miként határozza meg a községben a temerini magyarok helyzetét?
- A temerini magyarság nagyon súlyos gondokkal küzd. Mára beért a miloševići korszak betelepítési politikája, és az egykor magyar többségű községnek ma már jó, ha egy negyede magyar. A kilencvenes években 13 mandátumot szereztünk, legutóbb már csak hatot. Mivel a pártpolitikai struktúra Temerinben rendkívül tagolt, 6-7 képviselővel már akár meghatározó politikai erővé is válhat a VMDP-VMSZ-es helyi koalíció. Rendkívül fontos, hogy minél jobb eredményt érjünk el, mert az elmúlt másfél évben példátlanul sötét garázdálkodást folytatott az önkormányzat néhány prominens figurája.
- Milyen állást foglalnak a választások utáni esetleges VMSZ-Szerb Haladó Párt közötti együttműködésről?
- Erről még nem alakítottunk ki álláspontot, viszont a kérdés nem önmagában az együttműködésben van, hanem abban, hogy mi kerül annak homlokterébe, mi a tartalma.
- Mi a véleménye a VMSZ és a Magyar Mozgalom közötti ellentétekről?
- A Magyar Mozgalom háttéremberei között több sikerlovag is ott ügyködik azok közül, akiket súlyos felelősség terhel a történelmi VMDK szétveréséért. Ezek az urak sohasem voltak a kisebbségi autonómia barátai. Számomra sokat mond az is, hogy akkor kezdtek akciózni, amikor Pásztor István a migránskérdésben Orbán Viktor mellett foglalt állást. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy Korhecz Tamás ugyebár a kettős állampolgárság ellen foglalt állást. Az meg egyenesen nevetséges, hogy azokért a dolgokért és mulasztásokért is vádolják a VMSZ-t, amelyeket, míg a párton belül különféle vezető pozícióban voltak, ők maguk, vagy maguk is elkövettek.
- Félnünk kell attól, hogy a szerb pártok elhalásszák a magyar szavazatokat?
- Nem új jelenség. Kezdetben ezzel csak a baloldali és a liberális szerb pártok éltek, JUL, reformisták, Čanak, később már Šešelj is, most meg már válogatás nélkül. Nincs is olyan szerb párt Vajdaságban, amelynek önkormányzati, tartományi vagy országos listáján ne lenne magyar jelölt, persze többnyire nem befutó helyen. A szegénység korrumpál, márpedig a magyarok között egye több a létbizonytalanságban élő ember, és egy részük olcsó ígéretekért vagy akár egy kis napidíjért eladja a szavazatát. A láncszavazás módszerével pénzért is meg lehet vásárolni pár száz voksot. Temerinben nyolc évvel ezelőtt egy úgynevezett erős ember így jutott mandátumokhoz és befolyáshoz, de ez nem helyi specialitás. Másrészt a harmatgyenge magyar vállalkozói réteg némely képviselője, sőt egy-egy lélekben már asszimilálódott értelmiségi is hajlamos a megalkuvásra, ahogy Csuka János mondta egykoron, vagy azért, mert nagyon sok a félni valója, vagy pedig azért, mert nagyon sok a várni valója. Lényegében ez motiválja a vegyes nemzetiségű csoportocskák megjelenését is, őket is a kisebbségi érdekérvényesítés akadályozása, gyöngítése végett találták ki. Kötelességünk leleplezni igazi céljaikat.
Ádám Csilla

http://www.vajma.info/cikk/valasztasiinterjuk2016/4/Csorba-Bela-Minel-tobb-magyar-szavaz-a-VMSZ-VMDP-MEP-listaira--annal-eredmenyesebb-lehet-a-magyar-erdekervenyesites.html, 2016. március 27. [10:33]

Egy, már röhejes elvtelenség

 

Bódis Gábor

Szórakoztató az az őságostoni igyekezet, hogy Orbán Viktor lelkéhez és zsebéhez visszaédesgessék magukat, akár a VMSZ árnyékaként is.
Talán szóra sem lenne érdemes, hogy egy vajdmagyar törpepártnak milyen véleménye van bármiről is. Ezt Temerinben a kocsmaasztal mellett, borgőzös fejjel ki lehet kiabálni a dél-bácskai éjszakába. Már a többségi nemzet is csak megmosolyogni tudja. Ugatni már nem kell.
És hogy mégis szóvá tesszük, ez csak annak tudható be, hogy az elvtelenségnek tényleg nincs határa. Csorba Béla, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke (elődje Ágoston András volt a „nagy” VMDK elnöke, aki azóta csak hírleveleket ír, de egyre ritkábban) a Vajdaság Ma interjúsorozatásnak soros alanyaként meg próbálta elmagyarázni: miért is fogott össze az általa évekig gyalázott Vajdasági Magyar Szövetséggel. Persze nem önös érdekből, hanem mert „Minél több magyar szavaz a VMSZ-VMDP-ME listáira, annál eredményesebb lehet a magyar érdekérvényesítés.”
Tekintsünk el attól, hogy a VMDK és a teljesen ismeretlen ME csak ikebana a VMSZ választási asztalán, azt bizonyítandó, hogy lészen magyar összefogás. Mint ahogy a VMSZ-re is hasonló büszke szerepet osztott ki a „Vučić és a többi haladó” párt.
Akkor most idézzünk az interjúból:
„- Mi a véleménye a VMSZ és a Magyar Mozgalom közötti ellentétekről?
- A Magyar Mozgalom háttéremberei között több sikerlovag is ott ügyködik azok közül, akiket súlyos felelősség terhel a történelmi VMDK szétveréséért. Ezek az urak sohasem voltak a kisebbségi autonómia barátai. Számomra sokat mond az is, hogy akkor kezdtek akciózni, amikor Pásztor István a migránskérdésben Orbán Viktor mellett foglalt állást. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy Korhecz Tamás ugyebár a kettős állampolgárság ellen foglalt állást. Az meg egyenesen nevetséges, hogy azokért a dolgokért és mulasztásokért is vádolják a VMSZ-t, amelyeket, míg a párton belül különféle vezető pozícióban voltak, ők maguk, vagy maguk is elkövettek.”
Itt Csorba öt dolgot akar a MM nyakába varrni. Egy: a történelmi VMDK sorsa már a kutyát sem érdemel. Kettő: a lehetséges kisebbségi autonómia formák közül, Csorba szavai szerint, maga a VMDP is csak a perszonálishoz  ragaszkodik. Akkor meg? Három: szórakoztató az az őságostoni igyekezet, hogy Orbán Viktor lelkéhez és zsebéhez visszaédesgessék magukat, akár a VMSZ árnyékaként is. Ezért kell a MM-re rátolni a migránsimádó balliberális átkát. Négy: a kettős állampolgársága eddigi jótékony hatása a vajdamagyarok tömeges elvándorlása lett. Csorbáékat ez nem nagyon izgathatja, hiszen a bázisuk csorbítatlan marad. Lévén, hogy nincs. Öt: abban lehetne igazság, hogy „azokért a dolgokért és mulasztásokért is vádolják a VMSZ-t, amelyeket, míg a párton belül különféle vezető pozícióban voltak, ők maguk, vagy maguk is elkövettek”. Csakhogy nem ezzel „vádolják”.
Nézzük tovább az interjút:
„- Félnünk kell attól, hogy a szerb pártok elhalásszák a magyar szavazatokat?
- Nem új jelenség. Kezdetben ezzel csak a baloldali és a liberális szerb pártok éltek, JUL, reformisták, Čanak, később már Šešelj is, most meg már válogatás nélkül. Nincs is olyan szerb párt Vajdaságban, amelynek önkormányzati, tartományi vagy országos listáján ne lenne magyar jelölt, persze többnyire nem befutó helyen. A szegénység korrumpál, márpedig a magyarok között egye több a létbizonytalanságban élő ember, és egy részük olcsó ígéretekért vagy akár egy kis napidíjért eladja a szavazatát.”
Csakhogy ez alapos csúsztatás: most ugyanis arról van szó, hogy a haladók aktivistái sorra látogatják a magyar szavazókat, Orbán Viktor fényképével és azzal a magyarázattal, hogy kár a VMSZ-re szavazni, hanem egyenesen a haladókra kell, hiszen úgyis koalícióban vannak. Ezzel a logikával elveszik a magyar érdekvédelem értelme a Vajdaságban. Ehhez járul hozzá a Vajdaság Ma interjúalanya.

2016. március 28.

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7431

HORVÁT FELTÉTELEK

A nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása

Az Európai Unió 28 tagállama közül mindössze Horvátország nem adta jóváhagyását az EU és a Szerbia közötti csatlakozási tárgyalások 23. fejezetének (Igazságügy és alapvető jogok) megnyitásához – erősítette meg Jadranka Joksimović, a szerb kormány európai integrációért felelős tárca nélküli minisztere.[1]

             – Támogatjuk Szerbiának az EU-hoz való közeledését. Szerbiának a fontos 23. fejezet megnyitása előtt teljesítenie kell, egyebek között, az emberi (különösen a kisebbségi) jogok tiszteletben tartását, a nemzetközi egyezményekkel és ratifikált államközi egyezményekkel összhangban, a Hágai Törvényszékkel való teljes együttműködést és az igazságügy reformját, ami magába foglalja az illetékesség megszüntetését a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnökkel gyanúsítottak elleni eljárások indításában a szerbiai bíróságok előtt – közölte a horvát külügyminisztérium.[2]

Illusztráció (Telegraf)

            Suzana Paunović, a szerb kormány Emberi és kisebbségi hivatalának igazgatója röviddel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy „Szerbia Európától jobban tiszteli a kisebbségeket”. – Az Európa Tanács jelentései nem tartalmaznak jelentősebb megjegyzéseket. A törvényekben magasra emeltük a mércéket, ezért nehéz ezeket elérni a gyakorlatban, de dolgozunk rajta. Amikor a kisebbségekről van szó, a mi országunk ezeket a mércéket magasabbra emelte, mint az EU sok országa – mondta Paunović.[3]

            A horvát álláspont éles reakciókat váltott ki Szerbiában. Ivica Dačić, a (technikai) kormány külügyminisztere, bejelentette: „Szerbia kérni fogja, hogy az EU reagáljon Horvátország viszonyulása és az ország belügyeibe való beavatkozása miatt, valamint hogy Belgrád valószínűleg hivatalosan is tiltakozni fog Zágrábnál – közölte a szerb sajtó.[4]   

Szerbiában eddig sem a jogokra vonatkozó, vagy azokat is tartalmazó jogszabályok és az aláírt nemzetközi vagy kétoldalú egyezmények számával volt a gond, hanem azok minőségével, egymással való összehangoltságával és – legfőképp – a mindennapi életben való alkalmazásával. Hiába a sok jogszabály és a „magasra emelt mércék” ha azok nem valósulnak meg a gyakorlatban.

            Első ízben történt meg – ismereteim szerint – hogy egy szomszédos ország az emberi és kisebbségi jogok teljesítését kéri számon/szabja feltételül Szerbiának az Európai Unióhoz való csatlakozás útján.

            A nemzetközi jog szakértői szerint, Horvátország álláspontja teljesen legitim, tekintettel arra, hogy az EU tagországoknak a csalatkozás előtt teljesíteni kell a tagság politikai feltételeit (koppenhágai kritériumok), beleértve az emberi jogok és a kisebbségek tiszteletben tartását is.[5] Ezek számon kérése semmiképpen nem jelentheti az ország belügyei való beavatkozást. Egyébként is, a tagjelöltek csatlakozását az EU-hoz minden tagállamnak és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagyni.[6] Ez azt jelenti, hogy Szerbiai csak akkor csatlakozhat az EU-hoz, ha teljesít minden feltételt.

Axel Dittman belgrádi német nagykövet a Večernje Novosti belgrádi napilapnak adott interjújában azt mondta, hogy „a 23-as és a 24-es fejezetek akcióterveinek elkészítésével Szerbia formálisan is teljesítette az említett fejezetek megnyitásának feltételeit”.[7] Erősen vitatható viszont, hogy egy dokumentum elkészítése elegendő-e, ha azt nem követi a gyakorlat változása is.  

Horvátország, tehát, idejében – még a 23. fejezet megnyitása előtt – jelezte, hogy milyen követelményeket támasz Szerbia iránt a csatlakozási folyamat alatt. Amennyiben rövidesen nem változtat álláspontján, a 23. fejezet júniusi megnyitása (el)halasztódik. 

Magyarország – Horvátországgal ellentétben – „erőteljesen támogatja Szerbia EU-integrációját”,[8] és a magyar kisebbség helyzetével kapcsolatban a csatlakozási tárgyalásokhoz – ismereteim szerint – nem fűzött még csak megjegyzést sem. A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) pedig – érthetetlen okokból – határozottan elutasította még a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósításáról szóló akciótervnek a megvitatását is,[9] aminek az elfogadása (a szerb kormány által március 3-án) az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások 23. fejezetéből eredő követelmény volt. Így az EU-hoz való csatlakozástól a vajdasági őshonos magyar közösség nem várhatja helyzetének semmilyen javulását.

Újvidék, 2016. március 27.

BOZÓKI Antal

---

[1] P.E.: Csak Horvátország nem támogatja Szerbiát. Magyar Szó, 2016. március 22., 4., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3004/kozelet_politika/143341/Csak-Horv%C3%A1torsz%C3%A1g-nem-t%C3%A1mogatja-Szerbi%C3%A1t.htm, 2016. március 22. [11:51] >> 2016. március 22. [13:54]

és Stefanović: Szerbiának reagálnia kell Horvátország zsarolására. http://www.vajma.info/cikk/szerbia/23446/Stefanovic-Szerbianak-reagalnia-kell-Horvatorszag-zsarolasara.html,

2016. március 19. [20:07]

[2] Hrvatska postavlja uslove Srbiji za otvaranje poglavlja 23. [Horvátország feltételeket támaszt Szerbiának  23. fejezet megnyitásához]. Beta, http://www.novosti.rs/vesti/naslovna/politika/aktuelno.289.html:596246-Hrvatska-postavlja-uslove-Srbiji-za-otvaranje-Poglavlja-23, 2016. március 18. [17:53]

[3] I. Mićević. Suzana Paunović: Srbija više od Evrope poštuje manjine. http://www.novosti.rs/vesti/naslovna/drustvo/aktuelno.290.html:589994-,2016. február 8. [17:00]

[4] L.V.: Akor Hrvatska uskoro ne popusti, odlaže se otvaranje poglavlja a junu [Amennyiben Horvátország rövisen nem enged, halasztódik a fejezetek júniusi megynitása. Danas, 2016. március 21., 3.  

[5] Csatlakozás az Európai Unióhoz. http://europa.eu/about-eu/countries/joining-eu/index_hu.htm és http://europa.eu.int/comm/enlargement/enlargement.htm

[6] Az Európai Unió bővítése: https://hu.wikipedia.org/wiki/Az_Eur%C3%B3pai_Uni%C3%B3_b%C5%91v%C3%ADt%C3%A9se

[7] Lásd az 1-es alatti írást.

[8] Orbán: hálás nekünk a „déli szomszéd”. hvg.hu: http://hvg.hu/itthon/20131007_Orban_halas_nekunk_a_deli_szomszed, 2013. október 7. [11:36]

[9] Lásd az MNT 14. (2016. január 29-i) és 15. (2016. február 26-i) ülésével kapcsolatos tudósításokat, írásokat. Lásd még az „Ami provokálhatja  közösségünket”: http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/50918-2016-02-03-21-00-03, 2016. február 03. [21:55] és http://www.vmdk.org.rs/, 2016. február 3. ) és a Megbukott az MNT c. írásomat: http://www.vmdk.org.rs/, 2016. február 29. és http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/51787-2016-02-29-20-09-04, 2016. március 01. [12:06]

SZILI KATALIN ÉS AZ AUTONÓMIA

Nemzeti helyett „funkcionális autonómia”?

Szili Katalin magyar miniszterelnöki megbízott,[1] a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) meghívására, a napokban látogatáson tartózkodott a Vajdaságban. A Magyar Szó székházának dísztermében előadást tartott „a határon túli magyar közösségek önrendelkezéséről”.[2]

            Az előadásról a nyilvánosság csak utólag értesült. Mivel Szili Katalin a VMSZ meghívásának tett eleget, a hallgatók közt a „a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Magyar Egység Párt (a VMSZ választási partnerei – B. A.) tisztségviselői is” jelen voltak. Valójában, azok lehettek jelen, akiket a VMSZ meghívott.

Az előadásról érdemi vita ki sem alakulhatott, mivel az eseményen – a Magyar Szó tudósítása szerint – csak Pásztor István „szólalt fel”, hogy elmondja: „voltak olyan periódusok, amelyekben nem értettünk mindenben egyet (az autonómiával kapcsolatban – B. A.). (Mintha most mindenben egyetértés lenne!) Pásztor egyúttal figyelmeztetett is: „Vannak a közösségünkön belül olyanok, akik magukat szakértőknek nevezve a gyűlölködés és személyeskedés mentén politizálnak”.[3]

Szili Katalin, Pásztor István és a meghívottak (Ótos András felvétele)

Szili „a határon túli közösségek autonómiamodelljeivel foglalkozik, de – mint mondta – egyes megtévesztő média-beszámolókkal ellentétben nem azok kidolgozása a feladata, ezt ugyanis maguknak a közösségeknek kell megtenniük, hanem a koordináció, a folyamat elősegítése és elemzése”.

– Mindent összefoglalva elmondható, hogy a vajdasági magyarság zászlóshajónak számított e két és fél évtizedben az autonómia megvalósítása terén. El sikerült itt érni azt, hogy a magyarok funkcionális autonómiát vívjanak ki a maguk számára. Az egyik legutóbbi sikerként éppen a részarányos foglalkoztatás céljának elérését lehet kiemelni. A jelenlegi helyzet előnyösnek számít annyira, hogy nem kell kételkedni: a jövőbeni elképzelések is meg tudnak valósulni. Ehhez mindig a többségi nemzet politikai képviseletével folytatott párbeszédre van szükség – hangsúlyozta előadásában Szili.[4]

Az előadásban – a beszámoló szerint – egy szó nem esett arról, hogy a Szili által „zászlóshajónak” nevezett autonómiával gondok vannak, sőt azt is lehetne mondani, hogy léket kapott. Az elmúlt időszakban ugyanis nem hogy előrehaladt volna, hanem süllyedni kezdett.

A nemzeti kisebbségi autonómia kérdését időszerűsítette a koszovói szerbek helyzetéről Ivica Dačić korábbi szerb miniszterelnök (mostani külügyminiszter) és Hashin Taçi akkor koszovói kormányfő (most elnök) között (2013. április 19-én) létrejött ún. brüsszeli egyezség.[5] Ez ugyanis számos olyan kollektív jogot fogalmaz meg a koszovói szerb közösségnek, amelyeket Szerbia törvényei az itteni nemzeti kisebbségek számára nem látnak elő, mint például a gazdasági fejlődés, a közoktatás, az egészségügy, a művelődés tejes felügyelete és tervezése, igazságügyi és közigazgatási illetékességek, stb.

            Az események azonban ellenkező irányt vettek: A szerb alkotmánybíróság 576/2014 számú 2014. január 16-i határozatával[6] – amit egyébként (jellemzően) egy magyar bíróval, Dr. Ódri Kartag Ágnessal írattak alá – számos hatáskörtől megfosztotta a nemzeti kisebbségi tanácsokat, ami miatt a nemzeti kisebbségi autonómiák működése lényegében ellehetetlenült. Az ilyen (korlátozott) jogkörű Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tevékenysége is jóformán csak a magyarországi pénzek elosztásában merül ki, vagyis távol áll a vajdasági magyarok által jogosan igényelt nemzeti kisebbségi autonómiától.

A helyzetet tovább rontotta, hogy az MNT aktuális vezetése nem találta fel magát a nemzeti kisebbségi érdekvédelem terén. Még a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaira vonatkozó csonka törvény kínálta lehetőségeket sem használja ki. A legújabb példa erre, hogy az MNT – érthetetlen okokból – határozottan elutasította a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósításáról szóló akciótervnek még a megvitatását is,[7] aminek az elfogadása (a szerb kormány által március 3-án) az Európai Unióhoz való csatlakozási tárgyalások 23. fejezetéből (Igazságügy és alapvető jogok) eredő követelmény.

Szili előadásából megtudtuk még, hogy „el sikerült itt (mármint Szerbiában – B. A.) érni azt, hogy a magyarok funkcionális autonómiát vívjanak ki a maguk számára”. Az interjúból, amit Szili egy nappal később adott a VMSZ által irányított Magyar Szónak, megtudhattuk, hogy itt (Szerbiában – B. A.) „a legfejlettebb a kulturális, vagy ha fogalmazhatnék úgy is, funkcionális autonómia”.[8]

Értesülhettünk, tehát, hogy jelenleg a vajdasági magyarságnak „funkcionális (vmely funkcióval kapcsolatos) autonómiája”[9] van, ami kulturális autonómia is. (Csakhogy éppen nem funkcionál és még csak nem is kulturális autonómia.)    

Nyilatkozatában Szili már csak „Vajdasági autonómialemeket” említ. Ebből nem világos, hogy Vajdaság területi autonómiájára gondolt-e vagy a nemzeti kisebbségi autonómiára, és hogy most akkor létezik-e a nemzeti kisebbségi autonómia, vagy csak annak az elemei?

A miniszterelnöki megbízott „az egyik legutóbbi sikerként éppen a részarányos foglalkoztatás céljának elérését” emelte ki”.[10] Az ilyen megfogalmazás már önmagában is ellentétes és ennél fogva értelmetlen. Valami ugyanis csak akkor siker, ha már megtörtént/sikerült, nem pedig amikor még csak célként tűzik ki.

Vajdaságban a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatása jelenleg nagyon távol van attól, hogy sikernek lehetne nevezni. A gyakorlat éppen ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A tartomány szervekben például a magyarok a foglalkoztatottak között mindössze 6,38%-ban vannak jelen, vagyis még fele arányban sem, mint a lakosságban (13%).[11]  Vagy Szili Katalin csak az ifj. Pásztor (Bálint) nyilatkozataiból tájékozódik?[12]

              Az előadásban elhangzott ez is: „A jelenlegi helyzet előnyösnek számít annyira, hogy nem kell kételkedni: a jövőbeni elképzelések is meg tudnak valósulni. Ehhez mindig a többségi nemzet politikai képviseletével folytatott párbeszédre van szükség.” [13]

            Az első mondatot az itteni magyarság számára valamiféle optimizmus-keltésnek lehetne érteni. A második mondat pedig azt sugallja, hogy az elképzelések magvalósulása érdekében „a többségi nemzet politikai képviseletével” (értsd: a Szerb Haladó Párttal/SNS, a VMSZ jelenlegi koalíciós partnerével) való együttműködés szükséges. Amihez a Fidesz is a támogatását adja. Csak éppen az nem világos, hogyan és mikor lesz ebből autonómia?

           

Szili Katalin – ismereteim szerint – magyar miniszterelnöki megbízottként először járt a Vajdaságban. Pedig már több mint egy éve, hogy ezt a tisztséget betölti. A sajtóban közöltek alapján azt is lehetne mondani, hogy a vajdasági és szerbiai viszonyokról nem túlságosan, illetve többnyire egyoldalúan tájékozott. A jó/helyes tájékozottság pedig alapvető feltétele a „koordinálásnak” és a „folyamat elősegítésének”, amit Szili feladatul kapott.

Újvidék, 2016. március 26.

BOZÓKI Antal

---

[1] A volt MSZMP-tag, volt MSZP-tag, volt MSZP államtitkár, volt parlamenti elnök, volt köztársasági elnökjelölt 2015. március 1-jétől látja el ezt a feladatot a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságán. A fizetése 997.200 Ft, amihez különböző juttatások is társulnak. (zeró: Szili Katalin havi 1 millióért dolgozza ki az autonómiakoncepciókat: http://vastagbor.atlatszo.hu/2015/04/03/szili-katalin-havi-1-millioert-dolgozza-ki-az-autonomiakoncepciokat/, 2015. április 3.; Index: http://index.hu/belfold/2015/04/03/szili_katalin_havi_1_millioert_dolgozik_a_miniszterelnoksegnek/, 2015. április 3., 20:12 és Szili Katalin a Miniszterelnökségen dolgozik. http://mno.hu/belfold/szili-katalin-a-miniszterelnoksegen-dolgozik-1278017, 2015. március 19., 16:58)

[2] v-ár: Kényszer helyett lehetőség legyen a mozgásszabadság. Magyar Szó, március 22., 1. és 5. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3004/kozelet_politika/143333/K%C3%A9nyszer-helyett-lehet%C5%91s%C3%A9g-legyen-a-mozg%C3%A1sszabads%C3%A1g.htm, 2016. március 22. [08:27] >> 2016. március 22. [12:54]

Szili Katalinról, mint politikusról, ellentétesek a vélemények: A Vajdaság Ma tudósítója „nem mindennapi hősnőnek” nevezi (Bödő Sándor: Jó az, ha az enyéim szidnak, az ellenzék pedig megdicsér

http://www.vajma.info/cikk/tukor/6744/Jo-az--ha-az-enyeim-szidnak--az-ellenzek-pedig-megdicser-.html, 2016. március 23., 14:46), az egyik internetes honlap pedig azt írja róla, hogy „a megélhetési magyarság-politikus egyik top ikonja” (Röhögjünk együtt: Szili Katalin, autonómiabiztos. http://dotoho.blog.hu/2015/03/20/rohogjunk_egyutt_szili_katalin_autonomiabiztos, 2015. március 20., 15:06)

[3] v-ár, a 2-es alatt.

[4] Uo. Szili Katalin a Magyar Szónak adott (külön) interjújában a kérdésre „Összehasonlítva a határon túli magyar közösségek jogainak megvalósulását, autonómiáit, meddig jutott el a vajdasági magyarság?” a következő választ adta: – Talán a legtovább jutott el. Én úgy szoktam fogalmazni, hogy a vajdasági autonómiaelemekre úgy tekinthetünk, mint a Kárpát-medence zászlóshajójára, hiszen ha akár Erdélyt, Székelyföldet, vagy Felvidéket, esetleg Kárpátalját vesszük figyelembe, itt a legfejlettebb a kulturális, vagy fogalmazhatnék úgy is, funkcionális autonómia. Létezik egy Magyar Nemzeti Tanács, magának Vajdaságnak az autonómiája tekintetében is születtek fontos döntések. Virág Árpád: „A választók mindig mindenkinél bölcsebbek” Magyar Szó, 2016. március 24., 1. és 5., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3006/kozelet_politika/143446/%E2%80%9EA-v%C3%A1laszt%C3%B3k-mindig-mindenkin%C3%A9l-b%C3%B6lcsebbek%E2%80%9D.htm, 2016. március 24. [12:07] >> 2016. március 24. [17:26]

[5] Agrement of principles governing the normalization of relations. FoNet, Beta: Tekst briselskog sporazuma [A brüsszeli egyezség szövege]. http://www.blic.rs/Vesti/Tema-Dana/378674/Tekst-briselskog-sporazuma; http://www.slobodnaevropa.org/content/sporazum-o-principima-za-normalizaciju-odnosa/24968253.html

[6] Ustavni sud. Odluka. Službeni glasnik RS, 2014. február 21., 36-64

[7] Lásd az MNT 14. (2016. január 29-i) és 15. (2016. február 26-i) ülésével kapcsolatos tudósításokat, írásokat. Lásd még az „Ami provokálhatja  közösségünket”: http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/50918-2016-02-03-21-00-03, 2016. február 03. [21:55] és http://www.vmdk.org.rs/, 2016. február 3. ) és a Megbukott az MNT c. írásomat: http://www.vmdk.org.rs/, 2016. február 29. és http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/51787-2016-02-29-20-09-04, 2016. március 01. [12:06]

[8] „A választók mindig mindenkinél bölcsebbek”, a 4-es alatt.

[9] Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára szerint. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006, 219.

[10] v-ár, a 2-es alatt.

[11] Lásd az Elfogadható kompromisszumok c. írásom. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/51038-2016-02-07-19-33-49, 2016. február 07. [20:28] Lásd még Varga László A hamis sikerpropaganda című írását: http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/2925/Varga-Laszlo-A-hamis-sikerpropaganda-ujabb-felvonasa.html, 2016. március 3. [14:52]

[12] Pesevszki Evelyn: Egyszer minden mandátum lejár. Magyar Szó, 2016. január 9. 18., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2941/hetvege/138889/Egyszer-minden-mand%C3%A1tum-lej%C3%A1r.htm, 2016. január 10. [11:09] és Miklós Hajnalka: A kettős állampolgár is lehet rendőr. Magyar Szó, 2016. január 23. 5., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2953/kozelet/139790/Kett%C5%91s-%C3%A1llampolg%C3%A1r-is-lehet-rend%C5%91r.htm, 2016. január 23. [10:20] >> 2016. január 24. [22:31]

[13] v-ár, a 2-es alatt.

VOJVODINA: 80 ODSTO MLADIH MAĐARA ŽELI DA ODE IZ SRBIJE

Foto: Magločistač

„Radi se o 25-godišnjem zamaranju materijala. Ovo naše celokupno društvo, uključujući mlade i starije generacije, živi permanentno u egzistencijelnoj nesigurnosti, a ponekad i u fizičkoj nesigurnosti. I meni se čini da je ljudima sve to dozlogrdilo i da svako misli da mora pobeći od ovakve naše stvarnosti i svakodnevice. To bežanje od preteće egzistencijalne katastrofe sada je došlo na naplatu“, konstatuje Laslo.
Čak 80 odsto mladih Mađara iz Vojvodine želi da ode iz zemlje, mada je samo 20 odsto njih za „drugu zemlju“ odabralo Mađarsku. Slična je situacija u svim zemljama Karpatskog basena u kojima žive Mađari, ali je procenat onih koji žele da napuste domicilnu državu ipak najveći u Srbiji – govori istraživanje nevladine organizacije „Savez porodičnih organizacija Karpatskog basena“ iz Budimpešte.
Istovremeno, istraživanje pokazuje i da oko 50 odsto njih bi želelo da iz Srbije ode zauvek. U Subotici, pak, gotovo da nema porodice mađarske nacionalnosti iz koje neko već nije otišao preko granice.
Marija Lađak živi sama u Subotici, a najbliža rodbina koju ima je u Segedinu. Ima ih i nešto dalje, u Budimpešti, ali i u Americi. Nekoliko najbližih njenih prijatelja žive u Austriji i Nemačkoj, i svi su oni otišli uglavnom tokom, ili posle devedesetih.
„Ja se ne čudim da mladi odlaze jer ovde budućnosti nema. Deca mog brata koja su otišla vrlo su se lepo snašla i jako dobro žive, takođe i deca mnogih mojih prijatelja su otišla“, navodi Marija Lađak.
Sličnu situaciju ima i Irena Varga, bivša prosvetna radnica.
„Iz moje porodice je unuk otišao preko. On je otišao u Beč, iako je ovde imao posao, ali je bio jako malo plaćen. Sada u Beču zarađuje oko 1700-1800 eura i sa tim mogu nešto da učine sa svojim životom. Takođe, mnogi moji bivši učenici, otišli su iz zemlje i koliko znam, ne nameravaju da se vrate“, ističe Varga.

Nema perspektive, ljudima dozlogrdilo
Postotak onih koji napuštaju zemlju tražeći bolju životnu šansu u Subotici je visok i među svim drugim nacijama, ali je, svakako, posedovanje mađarskog pasoša velika prednost u tome.
Motivi za odlazak svih njih su, pre svega, ekonomske prirode, pa tako i kad je reč o mladim Mađarima, kaže Verona Molnar, koja godinama vodi udruženje „Otvorene perspektive“ koje radi uglavnom sa mladim preduzetnicima.
„Ovde ne postoji perspektiva za mlade kao recimo u Evropi. Srbija jednostavno ne podržava mlade preduzetnike, nema nikakvih start up programa. Postoje, doduše, bankarske kreditne linije za pomoć mladim preduzetnicima, ali za to je potrebno da već imaš uspešno preduzeće. Nekako, postoji vakuum u tome“, pojašnjava Molnar.
Joža Laslo, prvi predsednik Nacionalnog saveta Mađara, napominje da je taj hronični egzistencijalni problem doveo do svojevrsnog zamora materijala.
„Radi se o 25-godišnjem zamaranju materijala. Ovo naše celokupno društvo, uključujući mlade i starije generacije, živi permanentno u egzistencijelnoj nesigurnosti, a ponekad i u fizičkoj nesigurnosti. I meni se čini da je ljudima sve to dozlogrdilo i da svako misli da mora pobeći od ovakve naše stvarnosti i svakodnevice. To bežanje od preteće egzistencijalne katastrofe sada je došlo na naplatu“, konstatuje Laslo.
On navodi da je dvojno državljanstvo koje su sebi obezbedili mnogi Vojvođani, ne samo Mađari, samo olakšalo takve odluke.
Ipak, pored ekonomskih problema, koji isuviše dugo traju, u pozadini nesumnjivo leži i činjenica da je status nacionalne manjine u državi Srbiji već samim Ustavom definisan kao drugorazredni.
Višegodišnje institucionalno insistiranje da je ovo, pre svega, država srpskog naroda – svakako ima svoje negativne implikacije.
„Nema otvorenih pretnji kao što je bilo, recimo, u tim ratnim vremenima. Međutim, svest o jačanju nacionalne države je evidentno postojeća, uz to i vrlo sofisticirani problemi u pogledu mogućnosti za rešavanje egzistencije pripadnika svih manjina imaju svoje koren u ovoj pojavi, bez sumnje“, zaključuje Joža Laslo.
Izvor: Radio Slobodna Evropa (Vesela Laloš)

http://maglocistac.rs/vojvodina-80-odsto-mladih-madara-zeli-da-ode-iz-srbije/, 25. 03. 2016

Kishegyesi botrány 2.0

„Az osztrák üzletemberrel kötött partnerség egyik fő kezdeményezője Pál Károly, aki sok éven át a kishegyesi község elnöke volt.” BETA, VOICE, Vajdaság Ma:

Az Állami Számvevőszék (DRI) a Kishegyes községi elöljáró gyanús ügyleteiről szóló információkat és bizonyítékokat juttatott el az újvidéki ügyészséghez. A Vajdasági Oknyomozó-elemző Központ (VOICE) cikke szerint arról van szó, hogy Kishegyes községben állami pénzeket használtak magántulajdonban levő ipari zóna kiépítéséhez.
A VOICE tavaly februárban arról írt, hogy a Kishegyes községbeli ipari zónát az elmúlt tíz évben több alkalommal is különféle állami alapokból származó pénzekből szerelték fel, holott hivatalosan magántulajdonban van.
Ezt írta tavaly a VOICE:
Stratégiai szempontból a lehető legjobb helyen, az ún. “feketicsi csomópontnál”, ahol az E75-ös autópálya és az M22-es út keresztezi egymást, terül el egy magánkézben lévő ipari zóna, amelyet különböző állami alapok több tíz milliójából hoztak létre.
A terület mintegy 60 hektárnyi területen fekszik Kishegyes, az egyik legszegényebbnek számító vajdasági község határában. A vissza nem térítendő állami pénzekből létrehozott ipari övezet ötletét Alexander Samonig osztrák üzletemberrel karöltve valósította meg a helyi önkormányzat 2004-ben. Akkor alapították ugyanis az egyedülálló Small Steps Kft. “magán-közvállalatot”, amelyben a tőke aránya 90:10 volt az osztrák üzletember javára. A helyi hatalom, állítja a VOICE, az ipari park tulajdonosának kifizette a földterület kisajátítása után járó pénzt, s gyanús szerződésekkel próbált meg “fátylat borítani” az ipari zóna vagyonjogi helyzetére, hogy azután állami alapok pénzeszközeiből építse ki egy magánvagyon infrastruktúráját. Az ipari zónában, amelyet annak idején olyan megoldásként népszerűsítettek, amely Kishegyes község területén megoldja a munkanélküliség kérdését, a ma napig alig néhány tucat személyt foglalkoztatnak. Miközben a területek nagy része “külföldi befektetőre” és “új munkahelyekre” vár, Pál Károly, a VMSZ egykori helyi tisztségviselője, e merőben szokatlan magán- és köztulajdonú partnerség egyik kezdeményezője maga is több hektár termőföldet művel meg a magán ipari zónában.
A Small Steps Kft. községi és magántulajdonban lévő vállalat megalapítása óta állami forrásokból pénzelték a részletes urbanisztikai terv, a projektdokumentáció és egyéb dokumentumok elkészítését is. 2007-től a mai napig, az állami forrásokból származó vissza nem térítendő eszközökből a több mint 20 hektáros ipari övezetet ellátták vízzel, árammal, lefektetett optikai kábelekkel, lejáratokkal és összekötő utakkal, amelyek által közvetlen módon összekapcsolódott az autópályával csakúgy, mint az ún. régi úttal. A jelentős állami befektetés ellenére, a Small Stepsben a tőkearányok a kezdeti 90:10-ről több mint tíz évig nem változtak, a 90 százalék továbbra is az osztrák üzletember kezében maradt, miközben a vállalat munkájáról csak igen szerény dokumentáció található a gazdasági nyilvántartásokat végző állami ügynökség honlapján. A nyilvánosság számára például egyetlen egy olyan dokumentum sem elérhető, amely azokat a kiadásokat és a bevételeket tüntetné fel, amelyek a községi kasszából vándoroltak a közös vállalatba. És ez nem csak az egyetlen talány a feketicsi csomópont melletti ipari zónával kapcsolatban. (…)
A Small Steps alapítása, vagyonjogi helyzete körüli találgatások már évek óta folynak. Kishegyes községben már több mint egy évtizede a VMSZ van hatalmon, s pont e párt helyi vezetői kezdeményezték a partnerséget Alexander Samoniggal. A hatalmat közben egész sor koalíciós partnerrel megosztották, a demokratikus blokk pártjaitól kezdve egészen a most aktuális Szerb Szocialista Pártig (SPS) és a Szerb Haladó Pártig (SNS). A VMSZ valamennyi koalíciós partnere szolidaritást vállalva hallgatott az ipari zóna ügyéről, állítja a VOICE. (…)
2007. augusztus 6-án az akkori községi elnök, Szűgyi István (VMSZ) Kishegyes nevében aláírta a hét parcella mezőgazdasági földterület megvásárlásáról szóló szerződést, amely a Small StepsHolding tulajdona, a feketicsi ipari parkban. A felvásárolt földterület 4 hektár 84 ár és 64 négyzetméter, ára pedig négyzetméterenként 1 euró volt. A több mint 48.464 euró értékű szerződés szerint Kishegyes község kötelezi magát a Small Steps Holding felé, hogy pályázni fog a Nemzeti Fejlesztési Terv pályázatán infrastrukturális fejlesztésekre. Amennyiben a pályázaton nem jut pénzeszközökhöz, a község “köteles, minden térítmény nélkül visszaadni a Small Steps Holdingnak a szerződésben foglalt földterületet”, a szerződés pedig “automatikusan érvénytelenné” válik.
Ugyanezen a napon Kishegyes község és a Small Steps Holding egy másik szerződést is aláírt, mégpedig egy hosszútávú bérleti szerződést, amelyben Kishegyes község a melegében megvásárolt földterületeket bérbe adja a Small Steps Holdingnak, mégpedig 99 évre, összesen 48.464 euróért. Ezzel a szerződéssel Kishegyes község zöld fényt adott a Small Steps Holding számára, hogy az közvetlen módon megsértse a mezőgazdasági földterületekre vonatkozó szerbiai törvény rendelkezéseit. Így ugyanis lehetővé válik az is, hogy a bérelt állami földterületet, az önkormányzat beleegyezése nélkül is, “kiadhassák bérbe”. De az is, hogy olyan “munkálatokat végezzen, amelyben következtében fennáll annak lehetősége, hogy megváltozzon a földterület struktúrája”, ami ellentétben áll a jelzett törvény 25. szakaszával. Az említett szakaszok megsértéséért akár egymillió dináros büntetés is kiróható.
Ennek az egy napon megkötött két szerződésnek köszönhetően Kishegyes község a magán ipari park felszerelésére 2.385.960 dinárt kapott, s ez csak egy kis része annak az állami pénznek, amely az elmúlt évek során különböző szintekről befolyt a magán ipari parkba, folyamatosan növelve annak értékét. (…)
Az osztrák üzletemberrel kötött partnerség egyik fő kezdeményezője Pál Károly, aki sok éven át a kishegyesi község elnöke volt, a VOICE-nak megismételte, “a község csak logisztikailag támogatta a befektetőt”. “Irodát adtunk neki a községházán, de az ipari zónához szükséges földterületet az ő tőkéjéből vásárolták”. Arra a kérdésre már nem válaszolt, hogy az állami alapokból történő beruházások után miért nem változott a vállalat tulajdoni struktúrája, de nem adott választ az egy napon aláírt két szerződéssel kapcsolatban sem. (…)
Míg a 60 hektáros ipari zóna nem népesül be gyárüzemekkel, s benne dolgozók százaival, a köz-magán vállalat egyik kezdeményezője, Pál Károly, egykori kishegyesi polgármester, a VMSZ magas rangú tisztségviselője megműveli az ipari zónán belüli földterületet, erősítette meg a VOICE-nak Orosz Kálmán, a feketicsi Gazdakör elnöke. Arra a kérdésre, vajon az ipari park szántóit bérbe adják-e, Orosz azt válaszolta, volt rá példa, de itt a legnagyobb területet Pál Károly műveli meg. Azt nem tudta megmondani, milyen feltételek mellett teszi ezt, de bérleti díj magasságáról sem tudott nyilatkozni. Mint megjegyezte, “nincs itt sok jó föld, mintegy 15 hektár”. Pál Károly a portál kérdésére, miszerint igaz-e, hogy ő műveli meg az ipari parkban lévő szántókat, azt válaszolta: “Nem én művelem személyesen, hanem a fiaim. Nem értem, mi itt a probléma”.

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7414, 2016. március 25.

ZSOLTI

Illés Zsolt ismét szabad ember. A 13 évre elítélt negyedik „temerini fiút” március 8-án engedték ki a börtönből.

– Milyen érzés – majd 12 év után – újra szabadon sétálni az utcán?

– Furcsa ez a szabadság, még szokatlan, hogy oda mehetek, ahová akarok. Rám köszönnek, megszólítanak, én meg csak nézek, mert ha ismerős is egy-egy arc, a nevekre már alig emlékszem.

– Hogy múlt el az utolsó bent töltött nap? Tudtál-e aludni azon az éjjelen?

– Úgy telt, mint a többi, beszélgettünk, társasjátékoztunk, az éjszakát átaludtam. Másnap reggel fél 9 tájban szólt a kapunál dolgozó rabtársam, hogy pakoljam össze a holmimat és utána jelentkezzek az irodában az elbocsátó céduláért. Mindenem, amim van, 2 táskába belefért. Kint már várt rám a bátyám.

– A bezártság elviselésén túl, mi volt nagyon nehéz?

– Kezdetben a fizikai, aztán pedig a lelki bántalmazás. A pszichikai tortúra, a gúnyolódás, a sértegetés, számtalanszor a fejemhez vágták, hogy nem 13 évet kellett volna kapnom, hanem 40 év büntetést. Az ilyesmi sokszor jobban fájt, mint a verés. De az is elkedvetlenített, hogy nem volt munka folyamatosan, pedig kitanultam az asztalos mesterséget és egy bádogos műhelyben is dolgoztam.

– Az igaz volt, hogy benneteket már a legelső pillanatban azzal fogadtak, hogy itt jönnek azok a temerini magyarok, akik megöltek egy szerbet?

– Igaz volt. Rögtön a bejáratnál letérdeltettek bennünket sorban, a folyosón, ott térdeltünk másfél órán át, és amikor elment mellettünk valamelyik őr, belénk vágott vagy adott egy pofont. Később egy másik folyosón falhoz állítottak bennünket. Az egyik őr verni kezdett, a másik meg rugdalni. Aztán az egyik a hátamat meg a fejemet ütötte a gumibottal, s amikor látták, hogy még mindig talpon vagyok, akkor a másik kirúgta alólam a lábamat. Mikor már a földön feküdtem, kaptam még egy rúgást és azt mondta az őr, hogy itt ilyen a fogadtatás. Aztán 4 napot töltöttem egy magánzárkában. Csak ágy meg vécé volt bent. A harmadik napon elvezettek kihallgatásra. Az arcom csúnyán feldagadt s a felügyelő megkérdezte, hogy mi történt velem. Mivel ugyanaz a börtönőr kísért el, aki részt vett a verésben is, és a kihallgatáskor is ott volt a szobában, azt feleltem, hogy elcsúsztam. Erre ő is lekevert néhány pofont, és amikor az őr visszavezetett a cellámba, párszor beleverte a fejemet az ajtóba. 

– Kerültél-e életveszélybe a börtönben töltött évek alatt?

– Két ilyen eset volt. Egy megfázás szövődményeként 20 kilót lefogytam és úgy legyengült a szervezetem, hogy nem tudtam lábra állni. Erős fájdalmaim voltak, a börtönorvos azt állapította meg, hogy sérvem van. Felvettem 40 injekciót, de az állapotom egyre csak rosszabbodott. Akkor szóltam apámnak, hogy keressen sürgősen egy ügyvédet, mert nem élem túl. Az ügyvéd kivitt egy városi rendelőbe, ahol azonnal felismerték, hogy félrekezeltek. A másik esetben késsel rám támadott az egyik rabtársam, de nem tudott megszúrni, mert egy szerb fiú a kés elé ugrott, megmentette az életemet. Olyan szempontból talán szerencsém volt, hogy a rabok általában befogadtak, inkább az őrök voltak azok, akik piszkálódtak. Amikor az első letöltött év után Újvidékről áthelyeztek a Sremska Mitrovica-i börtönbe, 25 napot töltöttem magánzárkában (ez volt a kötelező karantén), utána pedig egy olyan épületbe kerültem, ahol 700 elítéltet zsúfoltak össze. Mi 81-en voltunk a szobában. A 700 rabra 4 börtönőr jutott. Rendbontás, verekedés naponta történt, és mire az őrök felértek az emeletre, hogy rendet tegyenek, leginkább már késő volt. A sérültet gyakran pokrócban vitték el. Amikor este kikapcsolták a tévét és behajtották a szoba egyetlen szellőzőablakát, hogy fény ne szűrődjön be rajta, akkor csak azt hallottam, hogy nem messze tőlem, megint vernek, püfölnek valakit. Bottal, vassal ütötték. Amikor engem megláttak a börtönőrök, fogadást kötöttek, hogy meddig bírom ki abban a pokolban. Volt, aki csak 5 napot adott nekem, volt, aki még kevesebbet. Két és fél évet töltöttem ott…

– Mikor volt a mélypont, amikor úgy érezted, hogy már nem megy tovább?

– Apám halálakor, 2008-ban. Amikor megkaptam a táviratot, még abban reménykedtem, hogy hazaengednek a temetésére, mert kérték, hogy a halotti anyakönyvi kivonatát is juttassák el, de amint megérkezett, közölték velem, hogy mégsem mehetek haza. Ez volt a legnehezebb. Anyánk halála után amúgy is széthullott a család. Apám újranősült, fogta a 4 éves Karolina húgomat és követte a feleségét Magyarországra. Engem meg elvittek katonának, s mire leszereltem, már csak Jóska bátyám maradt… Most megint ő a támaszom. Befogadott a házba, ahol a feleségével él. Most itt vagyok náluk. A húgom is gyakran meglátogat. Ő a nevelőapjánál lakik. Jó lenne minél előbb munkát találni… És végezetül: szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítettek, támogattak. 

Szabó Angéla 

A képen: Illés Zsolt