Sok időre van szükség ahhoz, hogy az ember fiatallá legyen. 

Picasso, Pablo, spanyol festőművész, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője (Málaga, Andalúzia, Spanyolország, 1881. október 25. – Mougins, Franciaország, 1973. április 8.)

Ha nem lennének rossz emberek, nem lennének jó ügyvédek sem.

Charles John Huffam Dickens (Portsmouth, 1812. február 7. – Higham, 1870. június 9.) angol író.

Január 31.

Marcella napja.

A latin Marcellus férfinév női párja. Jelentése Határerdő-határvidék védője. További névnapok: János, Lujza, Péter, Ludovika, Geminián.

1797 – Bécsben megszületett Franz Peter Schubert osztrák zeneszerző.
1797 – Megszületett Franz Schubert osztrák zeneszerző, a modern dal megteremtője.
1902 – Aradon megszületett Jávor Pál színész (Hyppolit a lakáj, Havi 200 fix, Fizessen, nagysád!, Halálos tavasz, Egy csók és más semmi, A beszélő köntös).

1918 – Oroszországban bevezették a naptárreformot. E naptól a Gergely-naptárt használták, ezért január 31. után február 14. következett.
1938 – Megszületett a holland királynő, Beatrix (Vilma Armgard van Orange-Nassau, van Lippe-Bisterfeld).
1948 – Mohácson megszületett Kováts Kolos operaénekes, basszus, Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, akinek szólólemeze „Verdi-basszusáriák” címen jelent meg.
1923 – Megszületett Norman Mailer amerikai író, akinek első és legsikeresebb regénye a Meztelenek és holtak, mely a világirodalom egyik legjobb háborús regénye is.
1949 – Chicagóban az NBC sugározta az első napi szappanoperát, a „These Are My Children”-t.
1950 – Harry Spencer Truman, az Amerikai Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy elrendelte a hidrogénbomba kifejlesztését.
1958 – Az Amerikai Egyesült Államok Föld körüli pályára bocsátotta első mesterséges holdját, az „Explorer-1”-et, ezzel belépett az űrkorszakba.

50 éve, 1964. január 31-én jelentkezett először a Magyar Televízió képernyőjén a Delta, az MTV tudományos ismeretterjesztő műsora.

A Szuhay-Havas Ervin szerkesztésében adásba kerülő műsort így harangozta be a korabeli újság: "Az új műsor az elmúlt hónapok hazai és külföldi tudományos-technikai érdekességeiről számol be, filmrészletek és híradóképek segítségével."
A tévés emlékezet szerint a műsor azért kapta a Delta címet, mert ez volt a Magyar Televízió negyedik tudományos műsora, így a görög ábécét alapul véve nevezték el a negyedik betűről. A Delta azonban többet, mást is sugall, hiszen a matematikában és a fizikában a változást jelöli, a kor legmodernebb, deltaszárnyú repülőgépe ezért szerepelt a műsor főcímében.
A műsor jellegzetes nyitó képsora Konrád József rendező idejében alakult ki. A látványos és emlékezetes jeleneteket akkori tudományos kisfilmekből válogatták össze, például a Vezúv kitöréséről, a Himalájáról készített légi felvételekből, a csillagos égről, az antarktiszi expedíción hóban gázoló Edmund Hillaryról és Vivian Ernest Fuchsról. A Delta szignálja Tom Dissevelt és Kid Baltan Song of the Second Moon című elektronikus zenéje volt, amelynek azóta is számos feldolgozása készült.
A Delta első műsorvezetője Lénárt Judit volt, az ő halála után, 1965. december 5-én tűnt fel először a műsorban Kudlik Júlia, aki 1996-ig volt a műsor háziasszonya, majd 2001-ben is rövid ideig. A Kudlik Júlia vezette legelső műsor témái között szerepelt többek között a lézersugár ipari alkalmazása, a Steier Puch gyár terepjáró autója, a Mercedes cég és a Citroen gyár két-két új modellje, az új szovjet tűzoltási eljárás, a haboltás, valamint a műanyaggal történő arcplasztika is.
A tudományos-technikai magazin főszerkesztője 1967 és 1994 között Várhelyi Tamás volt, az ő nevéhez fűződik a műsor jellegzetes arculatának, stílusának, tematikájának kialakítása. 1994-ben Montskó Éva lett a felelős szerkesztő. A Delta rendezői a már említett Konrád József mellett Kirsch Gusztáv, majd Hoffmann György voltak. 1976-ban, amikor az eredetileg fekete-fehérben indult műsor az elsők között váltott színes technikára, ifjabb Kollányi Ágoston lett a rendező.
A hetvenes években, a műsor "hőskorában" a magyar lakosság széles köre a népszerű tudományos lapok mellett a Deltából kaphatott képet a fejlett Nyugat technikai színvonaláról és a külföldi tudományos eredményekről. Hosszú éveken keresztül a Magyar Televízió egyik legnézettebb műsora volt, a főcím, a zene, a műsorvezető személye egyik jelképe volt a tudományos ismeretterjesztésnek.
1994-ben a Delta eltűnt a képernyőről, majd először Tudományos Híradó, aztán Delta 2000 néven folytatódott, 2001 és 2012 között, megszűnéséig ismét Delta néven futott. A televízió archívuma 2009-ig több mint 1500 adás 40 ezernél is több percét őrizte meg. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

50 éve, 1964. január 31-én megjelent a Magyarország című politikai és társadalmi hetilap első száma.

A Hírlapkiadó gondozásában megjelent, indulásakor 2 forintba kerülő újságnak az előzetesen tervezett 60 ezernél rövidesen 10 ezerrel több lett az engedélyezett átlagpéldányszáma. A hetilap kezdetben a külpolitika és a világgazdaság kérdéseivel foglalkozott, de az 1980-as évek végére a magyar belpolitikai élet témái kerültek előtérbe. Korszerű tördelésben, képanyaggal tájékoztatott a világban zajló fontos politikai és gazdasági történésekről.
A lap alapító főszerkesztője Pálfy József volt, aki korábban, 1956 és 1961 között a Magyar Távirati Iroda (MTI) párizsi tudósítója, majd a Hétfői Hírek főszerkesztője volt. Pálfy több mint két évtizedig, 1989-ig állt a lap élén, és főszerkesztősége alatt az újság a pártállami időszak egyik legszínvonalasabb és legnépszerűbb sajtóorgánuma lett, amely a frissességet tartotta elsődleges feladatának. 1989-től Kanyó András, 1990-1992-ben Gyapay Dénes, 1992-1993-ban Alexa Károly, 1993-95-ben Speidl Zoltán, 1995-96-ban pedig Nagy N. Péter volt a főszerkesztő.
1991-től három éven keresztül a lap Heti Magyarország, 1994-től pedig ismét Magyarország címmel jelent meg. 1995 augusztusában az addigi laptulajdonos, a Hírlapkiadó Rt. eladta az újságot az Eastern Bridge Kft.-nek, amely nem sokkal ezután továbbadta a hetilapot az Exclusive Kft.-nek. A tulajdonosváltás után nem sokkal, 1996-ban azonban a lap megszűnt.
1997 márciusában újraindult Nemzet és Demokrácia alcímmel. Az első számban az akkori főszerkesztő, Földesi Margit így írt a lap célkitűzéseiről: "A Magyarország időnként elkötelezte magát egyik-másik politikai irányzat mellett. Alapvető törekvésünk az, hogy ez az elkötelezettség a magyarság, Magyarország, a nemzet és a demokrácia iránt nyilvánuljon meg. Így minden témában, amivel foglalkozik, igyekezni fog ütköztetni a véleményeket, s az Olvasóra bízza a döntést." A lap azonban ezúttal nem bizonyult hosszú életűnek, és 1998 elején végleg megszűnt. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Magyar Önkormányzatok Közösségét a Délvidéken! - Milyen példák vesznek minket körül?

 

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) számára meglehetősen szerény, a szülőföldjén őshonos délvidéki magyarság megmaradásához mindenképpen elégtelen jogköröket „biztosító” a Nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény a szerbiai Alkotmánybíróság által január 16-án történt brutális megcsonkítása nem csak időszerűvé, hanem hovatovább kötelezővé teszi a délvidéki magyarság autonómia-kérdésének mielőbbi megnyitását, és a magyarság szempontjából annak pozitív rendezését. Ugyanakkor, a hivatalos Belgrád és Pristina között 2013. április 19-én Brüsszelben megkötött kétoldalú megállapodás, amely lehetővé teszi a koszovói szerbek területi autonómiáját, valamint a 2011. évi népszámlálás - a magyarság szempontjából kimondottan rossz és lehangoló - eredményei is alátámasztják e téma sürgősségét.

A déli példa, országhatáron innen (vagy túl?)

A kialakulóban levő Koszovói Szerb Önkormányzatok Közössége több szempontból is tanulságos számunkra. Amellett, hogy bizonyítja, hogy kitartó diplomáciai küzdelemmel az etnikai alapú területi autonómia igenis elérhető békés úton, valamint a jelenlegi közigazgatási határok a kisebbségek számára kedvezően is átalakíthatóak, kiválóan mutatja, hogy az elszigetelt kisebb tömbök is lehetnek a területi autonómia részei (a koszovói szerbek és a délvidéki magyarok területi elhelyezkedése egyébként kísértetiesen hasonlít egymásra). Maga az elnevezés is megszívlelendő, mert előtérbe helyezi az önkormányzatiság és a közösség fogalmát. Erre alapozva, a magyar területi autonómiára is megfelelő volna a Magyar Önkormányzatok Közössége elnevezés.

A Koszovói Szerb Önkormányzatok Közössége (szürkés kékkel a szerb községek)

A Koszovói Szerb Önkormányzatok Közösségét alkotó községek közül Leposavić, Zvečan, Zubin Potok és Štrpce változatlanok maradtak, míg Severna Kosovska Mitrovica, Gračanica, Novo Brdo, Klokot, Ranilug és Parteš újonnan alakultak meg az elszigetelt szerb falvakból, az eredeti albán többségű községekből történt kiválással és összekapcsolások által. Ezek között a községek között csak az észak-koszovói tömbben van összeköttetés, míg a Koszovó déli részein alakult községek szétszórva helyezkednek el (az északi tömb és a déli községek között nincs összeköttetés, valamint a déli községek között – Novo Brdo és Ranilug kivételével – szintén nincs kapcsolat), és mégis egy közigazgatási egységet alkotnak.

A nagy kérdés megválaszolása – Hol húzódnának a délvidéki magyar autonómia határai?

Ezt a modellt a délvidéki magyar viszonyokra levetítve, a ránk vonatkozó eddigi autonómia-koncepciókban szóban forgó kilenc észak-vajdasági község közül, Szabadka, Ada, Kishegyes, Magyarkanizsa, Óbecse, Törökkanizsa és Zenta változatlanok maradnának, míg Topolyához községhez csatlakozna a szomszédos, de közigazgatásilag Zomborhoz tartozó, magyar többségű Nemesmilitics és Bácsgyulafalva, valamint a jelentősen magyarok által lakott Csonoplya, illetve Csóka községhez még csatlakozna a közigazgatásilag Nagykikindához tartozó színmagyar Szaján is.

A szórványban új községek is alakulnának. Nyugat-Bácskában Bezdán község (Bezdán, Béreg, Küllőd és Monostorszeg kiválnának Zomborból, míg Bácskertes kiválna Apatinból) és Doroszló község (Doroszló kiválna Zomborból, Szilágyi Apatinból, Gombos pedig Hódságból).

Közép-Bánságban átalakulna Magyarcsernye község (a meglevő községből kiválnának Magyarcsernye, Tóba és Bozítópuszta, Nagybecskerekből kiválna Magyarszentmihály és Jankahíd, valamint Bégaszentgyörgyből kiválnának Torontáltorda, Torontáludvarnok, Magyarittabé, Felsőittabé és Tamásfalva, Torontálszécsányból pedig Káptalanfalva), valamint megalakulna Muzslya község (Muzslya, Lukácsfalva és Erzsébetlak kiválnának Nagybecskerekből).

Két szeremségi magyar falu, Satrinca és Dobrodol egy községet alkotna (mindkettő kiválna Ürögből). Dél-Bánságban megalakulnának Torontálvásárhely (kiválna Antalfalvából), Ürményháza (kiválna Zichyfalvából), a Bukovinából származó székelyek lakta három falu is egy önkormányzatba tömörülne (Székelykeve kiválna Kevevárából, Sándoregyháza meg Hertelendyfalva Pancsovából), Fejértelep (Fejértelep kiválna Versecből, Emánueltelep Kevevárából) és Udvarszállás (kiválna Fehértemplomból).

Ugyanakkor, szükséges az észak-vajdasági tömb közvetlen közelségében fekvő, napjainkban már nem magyar többségű, de még mindig jelentősen magyarok által lakott Temerin, Törökbecse és Szenttamás bekapcsolása a Magyar Önkormányzatok Közösségébe. Főleg a Temerin és a Törökbecse esetében nem szabad engedni, lévén, hogy ebben a két magyarok lakta kisvárosban az utóbbi évtizedek folyamatos menekült beözönlések révén veszett él a magyar többség, és a róluk való lemondás egyben a folyamat legitimizálását jelentené.

Ezzel a megoldással a Vajdaság Autonóm Tartományban élő magyar közösség legjelentősebb hányada be lenne kapcsolva a magyar területi autonómia rendszerébe. A megoldás egyben hathatósan rácáfol a magyar területi autonómiát ellenző politikai erők által hangoztatott állítására, hogy a területi autonómia követelése egyben az észak-vajdasági tömbtől délre élő magyarságról való lemondást jelenti.

Arra az esetleges kifogásra, hogy a magyar önkormányzatok között hatalmas lesz az eltérés, mind a területi nagyságuk, mind a települések számának, mind a lakosság számának tekintetében, csak annyit tudunk válaszolni, hogy ilyen eltérés a jelenlegi közigazgatási beosztásban is tapasztalható (lásd pl. Nagybecskerek, Kishegyes és Karlóca közti különbséget). Másik kifogásként felmerülhet, hogy egy ilyen területi autonómia olyan településeket ölelne magába, ahol a magyarság sem abszolút, sem relatív többséget nem alkotna. Erre tekintettel lenne az önkormányzatok közössége, és a területén élő, számbeli kisebbségben lévő szerbek és más nemzetiségek külön többletjogokat élveznének.

Ugyanakkor, a magyar területi autonómia létrejöttével az MNT szerepe is átalakulna. Ugyanis, a perszonális autonómia csak akkor nyerne el az igazi értelmét, ha a területi autonómia kiegészítőjeként működne, elsősorban azokban a magyar szórványvárosokban (Zombor, Újvidék, Nagykikinda, Nagybecskerek, Versec, Pancsova, Kevevára, Szávaszentdemeter és Nándorfehérvár) és falvakban (pl. Ókér, Tiszakálmánfalva, Piros, Nezsény, Maradék, Nyékinca és Temesvajkóc stb.), ahol sem az etnikai arányok, sem a területi elhelyezkedésük nem teszi lehetővé a magyar területi autonómia rendszerébe való bekapcsolásukat.

A leendő Magyar Önkormányzatok Közösségének területi beosztása (zölddel jelölve)

Megvalósult és elpuskázott autonómia formák a szerbek számára

Visszatérve a Koszovói Szerb Önkormányzatok Közösségére, az saját alapszabállyal, elnökkel, alelnökkel, parlamenttel és tanáccsal fog rendelkezni, valamint a biztosított jogkörök kiterjednek majd az egészségügyre, az oktatásra, valamint a gazdasági, város- és vidékfejlesztésre. A Magyar Önkormányzatok Közössége is ugyanezekkel a hatáskörökkel kellene, hogy rendelkezzen.

És, ha már a szerb önrendelkezési modelleknél, illetve a hatásköröknél tartunk, egyáltalán nem elhanyagolható a volt jugoszláv térségben szintén megvalósult szerb területi autonómia, a boszniai Szerb Köztársaság, amely a Koszovói Szerb Önkormányzatok Közösségénél is nagyobb hatáskörökkel rendelkezik: saját kormánnyal, közvetlenül megválasztott elnökkel, kétkamarás parlamenttel, saját lobogóval, címerrel, himnusszal, önálló rendőrséggel és postai szolgálattal rendelkezik, valamint nyolc külföldi és egy brüsszeli képviseleti irodával, illetve a gazdaság, a természetes erőforrások használata, az egészségügy, a szociális politika, az idegenforgalom, a környezetvédelem, a tájékoztatás, a művelődés és a sport terén különleges kapcsolatokat ápolhat Szerbiával. A magas fokú önrendelkezést mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a boszniai szerbek kormánya többek között pénzügyi, belügyi, közigazgatási, munkaügyi, energetikai, közlekedési, mezőgazdasági, oktatási és művelődési tárcával rendelkezik.

Ezen jóval túlmutat a Z4 (Zágráb 4) terv, amelyet az Egyesült Államok, az Oroszország, az EU és az ENSZ képviselői 1995 elején felkínálták a horvátországi szerbeknek (a Villám és a Vihar hadműveletek előtti időszakról beszélünk!). E dokumentum szerint az ún. Szerb Krajina teljes, a saját pénznemet és önálló fiskális politikát is magában foglaló, pénzügyi függetlenséggel rendelkezett volna. A tartomány (amely igazából Horvátország társországaként működött volna) szabad kereskedelmi övezetté vált volna, és közvetlenül megválasztott elnökkel, parlamenttel, saját rendőrséggel, zászlóval és címerrel rendelkezett volna. Az elképzelések szerint, a horvát alkotmány ugyan érvényes lett volna, de csak a tartományi parlamentben történő becikkelyezése után. A tartomány katonamentes övezetté vált volna, és a horvát honvédség csakis kizárólag a Krajina meghívására léphette volna át a határát, ugyanakkor a Krajina egyetlenegy tisztviselője sem lett volna alárendelt Horvátország egyetlenegy tisztviselőjének sem. Mindmáig felfoghatatlan, hogy a hivatalos Belgrád, illetve a helyi szerb vezetők miért utasították el ezt a tervet. Igaz ugyan, hogy megvalósulatlanul maradt, azonban az semmit sem vesz el a benne foglalt megoldások minőségéből.

A magyarság pusztulása megállítható! – A megoldás: területi autonómiát a Délvidéken

Jugoszlávia 1991-es szétesése óta (a folyamatot egyes magyar szociológusok és történészek Trianonhoz szokták hasonlítani, és párhuzamosan zajlott a magyarországi ún. rendszerváltással) a szerb diplomácia hatalmas sikereket tudott elérni a nemzetpolitika terén. (Az sem elhanyagolható, hogy Szerbia úgy tudta kieszközölni autonómiát a koszovói szerbség számára, hogy formálisan nem ismerte el Koszovó függetlenségét.) Ugyanis, a két megvalósult, és egy felkínált (de kizárólag a szerbek hibájából megvalósulatlanul maradt) megoldás olyan jogokat és hatásköröket tartalmaz, amelyekről a délvidéki, de vele együtt az erdélyi, felvidéki és kárpátaljai magyarság is csak álmodozhat. Az 1990-2014 közti magyar kormányok semmi hasonlót nem tudtak, de meg sem kísérelték elérni a Magyarország egykori területén élő őshonos magyar közösségek számára.

A 2013. október 27-i Székelyek Nagy Menetelése, a 2014. szeptember 18-ára kiírt skót, ugyanígy a 2014. november 9-re kitűzött katalán függetlenségi népszavazás (amelyet a spanyol hatóságok minden eszközzel igyekeznek meggátolni, de előbb-utóbb kénytelenek lesznek tiszteletben tartani a katalán nemzet akaratát) az Európa geopolitikai térképének az őshonos kisebbségi közösségek számára kedvezően történő átrendezésének lehetőségét hordozza magában.

Kívánatos volna, ha ebből a jelentősnek igérkező történelmi folyamatból az elszakított magyarság most nem maradna ki. Az, hogy az 1989-ben megkezdett, Jugoszlávia, Szovjetunió és Csehszlovákia szétesését is magában hordozó folyamatból kimaradtunk, szégyen. Immár huszonöt éve élünk a mesterségesen fenntartott, kiskorúsított állapotban, és mindeddig csak statiszták voltunk a sorsunk rendezésében – ennek köszönhetően minden elszakított területen a magyarság hatalmas mértékű fogyatkozását (mind az elvándorlás, mind a beolvadás, mind a negatív demográfiai mutatók terén), gazdasági kiszolgáltatottságot és kilátástalanságot lehet tapasztalni.

A délvidéki magyarok Jugoszlávia szétesése óta lojális állampolgárai voltak a szerb államnak. Eltűrtük a besorolásokat, a gazdasági válságot, a milosevicsi diktatúrát, a tömeges betelepítéseket a szülőföldünkre, a szűnni nem akaró magyarveréseket – holott mindegyik folyamat közvetlenül a létünket veszélyeztette. Sem a Jugoszlávia szétesését, sem a '99-es bombázást, sem Montenegró, sem Koszovó önállósulását nem használtunk fel a kérdésünk felnyitásához.

Most, amikor Szerbia az Európai Unióba igyekszik, nincs más kérésünk, minthogy minket is illessenek meg azok a jogok, amelyeket Szerbia már kieszközölt a határain kívül élő szerbség számára. Számunkra ez létkérdés. A szerb autonómiák mintájára felépített magyar autonómia egyben a két nemzet (egyetlen lehetséges) történelmi kompromisszumát is jelentené.

De a labda igazából a magyar kormány térfelén pattog. A magát nemzetinek valló Orbán-kormány által működtetett diplomácia számára itt az alkalom, hogy megmutassa, az általa hangoztatott jószomszédi viszonyt, párbeszédet és történelmi megbékélést szándékozik-e valós tartalommal megtölteni, vagy az egész csak színjáték, amelynek egyetlen célja, hogy Szerbia – ugyanúgy mint ahogyan már megtörtént Románia esetében – feltételek nélkül lépjen be az EU-ba.

Erdei Iván Márk

Közzétette: Terhes Tamás 2014. január 29. szerda, 23:42 

PDFNyomtatásE-mailKözzétette: Terhes Tamás 2014. január 29. szerda, 23:42 

http://www.delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/20121-2014-01-29-22-49-01

„Mind a négy hold földünket betáblázták!”

Pásztorék esete a „foglalókkal”

Fél egy volt. A háziasszony éppen végzett az ebéd utáni mosogatással, amikor a hátsó udvarban látogató érkezését jelezte a kutya. A heves ugatásra elősiető gazdát három ismeretlen férfi várta a kapuban. Szerbül köszöntek és azt mondták, hogy „jöttek lefoglalni a földet”. Pásztor Ferenc, a 63 éves földműves ember elég sok hihetetlen dolgot hallott már életében, akkor azonban szólni sem tudott a meglepetéstől, gépiesen megfordult és visszament a házba, hogy hívja a feleségét. Az utcán, az esőben ácsorgó három idegen azzal a kérdéssel fogadta az asszonyt, hogy leülhetnének-e valahol, elő kell készíteniük a dokumentumokat.

– Mi mást tehettem volna, hisz akkor még gondolkodni sem voltam képes, beengedtem őket. Most már tudom, hogy ezt nem lett volna szabad, de késő – meséli Ilona.

– Amikor a konyhaasztal körül elhelyezkedtek, egyikük azonnal írni kezdett, a másik pedig tört magyarsággal próbálta elmondani, hogy a földet most már nem lehet eladni. Mi bármit kérdeztünk, mindenre az volt a válaszuk, hogy „nem tudom”. Néztük, ahogy a négy papírlapot kitöltik, aztán pedig aláíratják a férjemmel – ugyanis a négy hold föld az övé. Az egész még tíz percig sem tartott, de láttuk, hogy azt jegyezték be, hogy egy órahosszat itt voltak. Távozás előtt még elmondták, hogy ne féljünk, mert nem mi vagyunk az egyetlenek, akik így megjárták, és mutattak egy egész iratköteget: ez mind ilyen eset, sőt még a kocsiban is van egy halom. Miután elmentek, mondtam a férjemnek, hogy: na, most írtad alá a halálos ítéletedet!

 Történt mindez egy íróasztal mellett kiötlött, a valóságban sohasem létezett adósság miatt. A csantavéri gazda ugyanis nem szándékozott idős korára földműves nyugdíjassá válni, ezért egyetlen évben sem fizette a mezőgazdasági termelők kötelezőként beállított nyugdíjjárulékát. Ettől függetlenül a 2013. december 13-ai állás alapján postázott szabadkai adóhivatali felszólítás szerint 1 868 874 dináros tartozást akasztottak a nyakába, ennyit számítottak fel az elmúlt kerek egy évtizedre. (A logikai tótágas meg csupán a miheztartás kedvéért érdemes megemlíteni, hogy esetében az alapösszeg alig haladja meg a 600 000 dinárt, a kamatja viszont 1 260 000 dinárnál is többre rúg.) Hogy miért éppen a bűvösnek hitt 2003-as esztendőtől kezdték el gyarapítani Pásztor Ferenc virtuális „adósságkezdeményét”, arra a házaspár mindmáig nem kapott elfogadható magyarázatot. Mert ha az esetükben valós kötelezettség-elhanyagolásról lenne szó, akkor nem 2003-tól, hanem egészen 1986-tól kezdődően kellene erőltetni a megfizettetést, ugyanis akkor tették kötelezővé ezt a járulékot.

Pásztorék sejtették, hogy a történetnek ezzel még koránt sincs vége. Hogy a rossz előérzet általában jónak bizonyul, az hamarosan be is igazolódott. Az idegeskedés, a kevéske földecskéjük elveszítése miatti szüntelen aggodalmaskodás megtette a maga hatását, a férj szó szerint belebetegedett. Három napig fel sem tudott kelni az ágyból. Maga sem akarta elhinni, hogy ilyesmi létezik, hiszen húsz éven át nem is látott orvost. 

 – Az újabb meglepetés az ünnepek után ért bennünket, amikor az adóhivatal megküldte a december 27-i teljes elszámolást tartalmazó határozatot – mondja Ferenc. Abból pedig kiderült, hogy két hét alatt csaknem 700 000 dinárral szaporodott a kamat, ennek következtében pedig 2 500 000 dinárt tett ki a nem létező tartozásunk. Az eddig elmondottakon kívül még 587 598 dináros egészségügyi biztosítást és 1500 dináros lecsapolási illetéket is követelnek rajtunk. Sőt a három ügyintéző 5 000 dináros kiszállási díját is föltüntették. Ezt már nem hagyhattuk annyiban, ügyvédhez folyamodtunk. Kilencféle dokumentumot kellett beszereznünk és átadnunk (bírósági végzéstől a katonakönyvig), hogy jogorvoslattal éljünk. Hatezer dinárt már fizettünk, de az ügyben még semmi nem történt. A feleségem jobban viseli az ilyen megpróbáltatásokat, én viszont valóban a lelkemre vettem. Ezzel fekszem, ezzel kelek, csak ez jár az eszemben. Mi lesz ennek a vége? Több mint 20 000 eurót nem teremthetünk elő. Akkor pedig elveszik, elárverezik még ezt a kevés földet is?  Tényleg nem látok semmiféle megoldást. Én már abban sem hiszek, hogy a nyugdíjbiztosítás ügyében belátható időn belül törvénymódosításra kerülhet sor.

Szabó Angéla   

Január 30.

Gerda napja.

Két germán eredetű név egybeesése. A ger- kezdetű és –da végű összetett női nevek önállósult becézője. Jelentése: ág, bekerített hely, védőkerítés.

1667 – II. János Kázmér lengyel király fegyverszünetet kötött Oroszországgal és beleegyezett Ukrajna felosztásába.
1818 – Megszületett Görgey Artúr honvéd tábornok, emlékiratíró, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakja. Világosnál feltétel nélkül letette a fegyvert. Történelmi szerepének megítélése a mai napig ellentmondásos.
1882 – New Yorkban megszületett Franklin Delano Roosevelt, aki az Amerikai Egyesült Államok 32. elnöki tisztségét 1932-től 1945-ig töltötte be.
1925 – Portlandban, Oregon államban megszületett Douglas Engelbart, aki 1968-ban feltalálta és használni kezdte a számítógépes egeret.
1931 – A kaliforniai San Bernardinoban megszületett Gene Hackman amerikai színész. (Superman, Nincs bocsánat, Szívtiprók)
1931 – Megszületett Shirley Hazzard ausztrál regényírónő, akinek legismertebb műve az 1980-as „The Transit of Venus” és az 1965-ben megjelent „The Evening of the Holiday”.
1933 – Kancellárrá nevezték ki Hitlert, és ezzel megkezdődött a második világháború előkészítése.
1937 – Megszületett Vanessa Redgrave Oscar-díjas angol színésznő (Nagyítás, a Tea Mussolinivel).
1951 – Megszületett Phil Collins (eredeti nevén: Philipp David Charles) angol rockzenész, színész, az egykori Genesis énekese, színész, producer.
1953 – Fresno-ban (Kalifornia, USA) megszületett Steven Zaillian forgatókönyíró, író, rendező (Ébredések, Mission Impossible, Schindler listája, A Sólyom végveszélyben, Hannibal).

45 éve, 1969. január 30-án volt a Beatles együttes utolsó nyilvános fellépése a londoni Apple székház tetején.

A poptörténet minden bizonnyal leghíresebb zenekara 1960-tól zenélt Beatles néven a klasszikus felállásban: John Lennon (ének, gitár), Paul McCartney (ének, basszusgitár), George Harrison (szólógitár, ének), Ringo Starr (dobok). Kezdetben Hamburgban és liverpooli klubokban léptek fel. Első kislemezük, a Parlophone cég által piacra dobott korong egyik oldalán a Love Me Do, a másik oldalán a PS I Love You című számmal 1962 októberében jelent meg. A lemez szerzőpárosa John Lennon és Paul McCartney volt, ami a későbbiekben sem változott: ők ketten írták a Beatles valamennyi kislemezének dalait, és az 1963 és 1970 között megjelent 12 nagylemez, így például a Please, Please Me, A Hard Day's Night, Revolver, Sergeant Pepper's Lonely Hearts Club Band, Magical Mystery Tour, The Beatles/White Album, Yellow Submarine, Abbey Road mintegy 170 dalát is.
A négy gombafejű dallamos zenéje, amely sokat megőrzött a rock and roll korai korszakának frissességéből, hamar népszerűvé tette az együttest Angliában, majd 1964-től az Egyesült Államokban is kitört a "Beatlemania": fiatal, sikoltozó és ájuldozó nőrajongók hada követte őket mindenhová. 1964-ben az amerikai zenei magazin, a Billboard listáján az öt vezető helyet foglalták el, ezt az egyedülálló teljesítményt azóta egyetlen előadónak sem sikerült megismételnie. A hatvanas évek közepére a Beatles állt az új ifjúsági lázadás és a köréje szerveződő szubkultúra (öltözködés, haj, magatartásformák stb.) középpontjában. Zenéjükért több Grammy-díjat is kaptak, 1965-ben pedig Erzsébet királynő lovaggá ütötte őket.
Az együttes első hét nagylemeze az EMI konszernhez tartozó Parlophone kiadónál jelent meg, 1967 végén azonban létrehozták saját lemezkiadó cégüket, az Apple-t, amely idővel lemezkiadóból cégbirodalommá nőtte ki magát: könyvkiadó, filmtársaság, saját üzlethálózat bővítette a profilját. A zenekar nagy sikerű filmekben is szerepelt (Egy nehéz nap éjszakája, Help, Magical Mistery Tour), készített zenét animációs filmhez (Sárga tengeralattjáró), és önmagát adta a Let It Be című dokumentumfilmben.
A hatvanas évek közepén, amikor népszerűségük világszerte töretlen volt, a Beatles befejezte a turnézást. Menedzserükkel, Brian Epsteinnel közösen hozott döntésüket leginkább az motiválta, hogy a sok ezer rajongó sikoltozása lehetetlenné tette zenéjük élvezetét. 1966-ban befejezték a koncertezést: május 1-jén Londonban búcsúztak el a szigetországi közönségtől, majd augusztus 29-én San Franciscóban amerikai és kanadai rajongóiktól is elköszöntek. Hanyatlásról azonban ekkor még szó sem volt, televíziós fellépéseik száma nem csökkent, és a következő években remek albumok sorát készítették el.
1969 januárjában az akkor már lassan szétesőben lévő zenekar új albumot tervezett Get Back címmel, azaz a gyökerekhez akartak visszamenni, és a dalokat élőben kívánták felvenni. A helyszínben azonban nem tudtak megegyezni, először a televízióra gondoltak, aztán egy amfiteátrumra, majd egy óceánjáró fedélzetére. Végül a legkézenfekvőbb megoldás mellett döntöttek, és 1969. január 30-án a Savile Row 3. alatti Apple székház tetején barátok és munkatársak előtt rögtönöztek műsort. Igazi nagy koncert nem kerekedett, néhány számot adtak csak elő, mert a környék bankjai, arra hivatkozva, hogy a buli és az utcán összeverődő tömeg zavarja az ügymenetet, kihívták a rendőröket, akik azonnal leállították a műsort. A háztetőn tartott koncert néhány dala felkerült az 1970-ben megjelent Let It Be albumra, többi része pedig kalózfelvételeken terjedt. Ez volt a legendás együttes utolsó nyilvános fellépése, és 1970-ben Paul, John, George és Ringo útjai végleg különváltak. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Január 29.

Adél napja.

A német Adele név francia formájából származik. Eredetileg az Adel- kezdetű nevek rövidülése. Jelentése: nemes.

1453 – V. László esküt tett az ország szabadságjogainak megtartására.
1579 – Létrejött az utrechti Unió.
1795 – Az Amerikai Egyesült Államokban kihirdették a honosítási törvényt, melynek értelmében öt év ott-tartózkodás az alapfeltétele az állampolgárság engedélyezésének.
1837 – Párbajban meghalt Alekszander Puskin orosz író, költő, drámaíró.
1860 – Megszületett Anton Pavlovics Csehov orosz drámaíró (Sirály, Cseresznyéskert).

1876 – Budapesten 72 éves korában meghalt Deák Ferenc magyar politikus, akit kortársai „a haza bölcsé”-nek neveztek megfontoltsága és tisztessége miatt.
1925 – Budapesten megszületett Kemény Henrik bábszínész, a „Népművészet Mestere”, érdemes művész (Vitéz László).
1931 – Megszületett Mádl Ferenc köztársasági elnök.
1941 – Megszületett Robin Morgan amerikai szerkesztő, feminista, írónő, aki 1989 és 1993 között az „Ms. Magazine” főszerkesztője volt, 1970-ben jelent meg „Sisterhood Is Powerful” című írása.
1945 – Megszületett Tom Selleck amerikai színész, a Magnum főszereplője.

95 éve, 1919. január 29-én Balassagyarmat lakosai kiűzték a várost több hete megszállva tartó csehszlovák csapatokat.

Az első világháború után, 1918 novemberében csaknem azzal egy időben, hogy az antant Belgrádban garantálta a fegyverszüneti vonalak sérthetetlenségét, román és cseh csapatok törtek be hazánk területére.
A Károlyi-kormány nem akarván, hogy a fegyveres ellenállás rontsa hazánk pozícióit a háborút lezáró béketárgyalásokon, kerülte a konfliktust az előrenyomuló seregekkel. Ennek egyik következménye volt, hogy 1919. január 15-én Augustin Lauka vezetésével a Cseh Légió egy negyvenöt fős egysége átlépte az Ipolyt, és bevonult Balassagyarmatra.
Az elsődleges cél nem a város elfoglalása, hanem a továbbnyomulás és a környék gazdag szénmedencéjének kisajátítása volt. A bevonuló csapatok legelőször a vasútállomást, a postát és a laktanyát foglalták el, ahol lefegyverezték a nemzetőröket. Az itt állomásozó magyar csapatok ekkor kivonultak a városból. Annak ellenére, hogy Balassagyarmat lakossága túlnyomó többségében magyar volt, a bevonuló katonaság kimondta a terület "önkéntes" csatlakozását a megszülető Csehszlovákiához, és egyik első intézkedésként lecserélték a közintézmények magyar feliratait is.
Január 25-én az új hatalom képviseletében megjelent a városban Bazovszky Lajos, egykori losonci ügyvéd, aki zsupánként (ispán) lényegében átvette Balassagyarmat és az Ipolyon túli területek irányítását. Az ő feladata volt a közigazgatás megszervezése is, ám a közhivatalnokok ellenálltak annak a törekvésének, hogy a Csehszlovák Köztársaságra tegyenek esküt. Ugyanekkor a városban elterjedt a hír, hogy a megszállók tömegével bocsátják el a vasutasokat, közalkalmazottakat, tisztviselőket, tanárokat, így az ellenállás gondolata egyre érlelődött. Közben a cseh katonai vezető, Lauka kiáltványt tett közzé, és elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, de felhívása eredménytelen maradt.

Január 27-én a vármegyeház nagytermében a köztisztviselők szervezésében tömeggyűlést tartottak, amelyen szinte minden társadalmi réteg képviseltette magát. A gyűlésen Rákóczi István kormánybiztos, Pongrácz György vármegyei főjegyző és a köztisztviselők képviselői megállapodtak abban, hogy szembeszegülnek a megszállókkal. Január 28-án a kormánybiztos felvette a kapcsolatot a Magyarnándor mellett állomásozó magyar erőkkel, és elérte, hogy 29-én hajnalban Vizy Zsigmond és Bajatz Rudolf századosok vezetésével támadást indítsanak a balassagyarmati laktanya ellen.
Az itteni védők ellenálltak, a magyar katonák komoly veszteségeket szenvedtek; egy időre vissza is vonultak. Ez idő alatt a város lakosai tartották a magyar állásokat, néhány helyen utcai harcok is folytak, de a visszatérő katonák végül, a civilekkel együtt még aznap elűzték a megszállókat, és a város felszabadult. A harcoknak tíz magyar polgári áldozata volt.
Ezután Balassagyarmat megkapta a Civitas Fortissima (a legbátrabb város) címet, amelyet azonban nem használhattak hivatalosan. 1998-ban a város képviselő-testülete január 29-ét városi ünneppé nyilvánította, és döntött arról, hogy a Civitas Fortissima feliratot címerében és a Városháza homlokzatán is elhelyezzék.
2005. május 31-én az Országgyűlés hivatalosan is Balassagyarmatnak adományozta a Civitas Fortissima címet. 2009-ben Matúz Gábor filmet is készített a helyiek körében "csehkiverés"-nek nevezett eseményről. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Ingyen konyhán étkezőket is macerál az adóhivatal

 Csantavér következik az adósságvadászok listáján

A szerbiai hatalom szerint talán csak egy baja van az ország mezőgazdaságának, de az nagy: a jó minőségű termőföldek általában nem Belgrádtól délre találhatóak. E fránya földrajzi fricska folyományaként meg is tesz minden létezőt (mármint keresztbe), csak hogy végre a nyakát törje. Aratáskor, őszi termény-betakarítás idején részint babonaságból, részint pedig autentikus hagyományőrzésből kissé megszaggatja a vajdasági parasztok bajuszát és maga után feltakarítja, lesöpri a padlásukat. (Elvégre úgy szép a szegénység, ha semmi sincs!) Aztán szent karácsony ünnepére cifrábbnál cifrább adóhivatali cédulákkal árasztja el a sóban-vízben bablevest kanalazó családokat, hogy majd legyen mivel feldíszíteniük a boldogabb időkben beszerzett, kopottas kínai műfenyőt. A válogatott megszigorításokkal érkező új esztendőben pedig mindvégig a menetrendszerűen beígért, ámde mégis illékony délibábként viselkedő területalapú mezőgazdasági támogatással kecsegteti őket. Azok meg 12 álló hónapon át lesik-várják, s ha majd Szilveszter napján végre a folyószámlájukon hancúrozik a huncut kis összeg (ahogy tette azt tavaly az üzemanyag-térítés), hát úgy örülnek neki, mint cinege a tökmagnak.

Odáig viszont még sok víz lefolyik a Dunán meg a homlokukon is. Addig még vár rájuk egy küzdelem, amelyet a hetvenhét fejű adóhivatali sárkánnyal kell megvívniuk. Aki pedig, ha friss „parasztpénzszagot” érez, prüszköl és tüzet okádik.

A viaskodást még az ősz folyamán megkezdte a kiéheztetett szörnyeteg, amikor a péterrévei termelőket fenyegette keresztben történő elnyeléssel, és amikor pénzszag helyett csupáncsak emberszagot érzett, étvágya versenyt futott a mérgével. Ott ugyanis a kijelölt 11 potenciális halálraítélt között – vesztére! – akadt néhány állhatatos is, aki keresztülhúzta a számításait. Ezért ősárkánysága most kissé északabbra indult könnyű préda után kutatva, és ezúttal háromszor annyi áldozatot szemelt ki magának, mint Pecellón. (Péterréve után ugyanis alighanem Csantavér következik az adóügyi pénzvadászok listáján.) Ha hinni lehet a Szabadkai Paraszt Egyesület hírgyártási mechanizmusának, akkor összesen 40 non-chalant adófizetőre virradnak rossz napok. Ugyanis az elmaradt nyugdíjbiztosítási járulék ügyében 37 csantavéri és 3 topolyai gazdacsaládnak forog veszélyben a termőföldje.

Egy helyütt biztosan jártak az ismeretlen, a kizárólag csak szerbül beszélő adósságbehajtók, a többi esetet azonban (ha egyáltalán volt ilyen), egyelőre még sűrű homály fedi. A tetemes tartozásokat tartalmazó elszámolások viszont célba értek. Néhányat közülük mindenképpen érdemes kimazsolázni.

Megkapta az 1 000 000 dináros adósságáról szóló „bizonyítékot” Huszár Gyula, aki mindössze 3 hold földterülettel rendelkezik, amelyet a szüleitől örökölt. Azok néhány éven át fizették a nyugdíjbiztosítási járulékot, haláluk után azonban a fiuk nem folytatta ezt a „hagyományt”. Az aprócska gazdaság tönkrement, Gyula pedig megbetegedett. Az 54 éves férfi jelenleg is a szüleitől kapott romos házikóban lakik a Szenttamási úton, amelyben már régen kikapcsolták az áramot, és amelyben vezetékes víz sincs. Évek óta a Szabadkai Vöröskereszt által működtetett ingyen konyhán étkezik. Akár hajléktalan is lehetne, ha a nővére vagy a Caritas önkéntesei nem nyitnának rá ajtót időnként. Súlyos cukorbeteg, nemrégiben pedig daganatot találtak a hasnyálmirigyén. Jelenleg műtétre vár a Sremska Kamenica-i intézetben. Nővére megpróbált dűlőre jutni az adóhivatallal (mert időközben szociális segélyt kellett kérnie Gyula számára), szerette volna látni a kimutatást arról, hogy annak idején a szüleik hány éven át fizették a nyugdíjjárulékot, de azt a választ kapta, hogy nem találnak erre vonatkozó adatot. (Különös. Akkor azt vajon honnan tudják, hogy mennyi a tartozás?) Három sűrűn gépelt oldalnyi szöveget nyomtak a kezébe, abból viszont sehogy sem lehet kisilabizálni a korábban befizetett összeget.

A következő kirívó eset Januskó Ferencéké. A férfi 67 éves, a felesége pedig 62. Soha nem fizették a nyugdíjjárulékot. Nekik, koruknál fogva, már élvezniük kellene a nyugdíjat, nem pedig még csak most igényelni. A kettejük tartozása összesen 2 500 000 dinár. Az adóhivatali küldemény kézhezvétele után felkeresték Szabadkán az illetékes ügyintézőt, aki döbbenetes módon azt ajánlotta nekik, hogy ha rendszeresen fizetnek, akkor a sok éves „tartozásukból” 7 esztendei adósságot készségesen jóváírnak…

Bozsik Tibor azt mondja, hogy amikor a feleségével úgy döntöttek, hogy öreg napjaikra majd a földműveseknek is kijáró nyugdíjat választják, akkor még évente egy 120 kilogrammos hízósertés árából meg lehetett úszni az ilyen kötelezettséget. Mivel minden esztendőben több ilyen jószág is fölcseperedik a portán, azt gondolták, hogy ebből nem lehet baj, és ez majd mindig így is marad. Aztán amikor jöttek a háborús évek, a rendszeres befizetés elmaradt – az adóhivatal nem követelte, ők viszont elhanyagolták. Mostanra pedig már az évi 90 000 dináros járulék nem egy-két vágójószág árát jelenti. Amikor a gazda megkérdezte az adóhivatal dolgozójától, hogy tudja-e, hogy az a 250 000 dinár, amelyet most tőlük követelnek, hány vagon búza árát teszi ki, azt a választ kapta, hogy ne törődjön vele, mert mindegy, hogy mennyit fizet, csak fizessen valamennyit.

Bozsik Jusztinát két légből kapott tartozásról szóló adóhivatali határozattal lepték meg. Alig töltötte be a 60. életévét, máris megkapta a borítékot, benne a 260 000 dináros nyugdíjalapi tartozással és a 31 200 dináros egészségbiztosítási hátralékkal. Először a miatt háborodott fel, hogy miért kérik tőle újból a betegbiztosítás díját, amikor egyszer már befizette (méghozzá a teljes évi összeget), amit a február 14-ig érvényesített könyvecskéjével igazolni is tudott, utána viszont a másik összeg miatt bosszankodott, mivel eddigi életében soha nem pályázott a földműves nyugdíjra.

Az eddig felvázoltakból is kitűnik, hogy a csantavéri termelők körében elég nagy zúgolódás támadt a kikézbesített adóhivatali határozatok miatt, elkeseredésüket pedig csak fokozza a tájékoztatás és a kellő útmutatás hiánya. A helybelieket több milliós tartozások behajtásával is fenyegetik, az érintettek azonban (tartván az esetleges következményektől) nem merik felvállalni a nyilvánosság előtti szereplést.

Szabó Angéla

(Más) napló 33.

H A R Á C S

Kisebbségjogi témák

Varga és az EU

            A Blic c. belgrádi napilap „Öt akadály az EU-ba vezető úton” írása szerint a szakértők azt mondják, hogy Szerbiának az EU-ba vezető útján a legnagyobb akadályt, „Koszovó mellett, az igazságügy és a gazdaság reformja, a monopóliumok megszüntetése, valamit a túl költséges környezetvédelem képezik”.[1]

            Varga László, a Képviselőház európai integrációs bizottságnak alelnöke (a Vajdasági Magyar Szövetség szerbiai parlamenti képviselője – B. A.) a lapnak adott nyilatkozatában elmondta, hogy „a legnagyobb kihívás az igazságügy rendezése lesz, ahol rendkívül nagy a megoldatlan tárgyak száma, és a határok óvása, az emigránsok, illetve a hamis menedékkérők kérdésének hatékony megoldása”.

            – A legnehezebb az ország gazdasági helyzetének javítása lesz. Minket ilyen fejletlen gazdasággal nem vesznek fel az EU-ba – mondta Varga a Blicnek.

            A nemzeti kisebbségek helyzetét, megoldatlan problémáit sem Varga, sem az írásban megszólaltatott Mihalo Crnobrnja professzor, a Közgazdasági-, Pénzügyi- és Közigazgatási Egyetem Európai Integrációs Központjának igazgatója, és Jelena Milić, az Euró-atlanti Integrációs Központ igazgatója egyetlen szóval nem említik. Míg az utóbbi kettő esetében ez érthető is, Varga részéről már kevésbé, mivel neki egy kisebbséget kellene képviselnie, amely tagjainak szavazatával került a parlamentbe. (Jellemző, hogy ezek a kérdések az EU-val folytatott tárgyalások során még talán szóba sem kerültek.) Kit is képvisel Varga egyáltalán? Vagy neki nem az itteni magyarok érdekeit, követeléseit kellene Szerbiai és az EU felé képviselni?

Pásztormese

– A vajdasági magyarság és a nemzet nagy utat tett meg 1944-45-től idáig – jelentette ki Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke január 26-án Szegeden a délvidéki magyar népirtás 69. évfordulóján tartott megemlékezésen, a szegedi Gál Ferenc Főiskolán.

– Ezen az úton nem fordíthat vissza bennünket senki, de még sok feladatunk van – mondta a vajdasági tartományi képviselőház elnöki posztját is betöltő politikus a rendezvényen.[2]

Olyan üres és általános mondatok ezek, amiket már megszoktunk Pásztortól. Az viszont már csodálkozásra késztett, hogy mindezt az MTI hírként tálalja. Vagy ezen sem kell álmélkodni, hiszen állami intézményről van szó?

Pásztor nyilatkozata említésre sem lenne érdemes, amiért mégis foglalkozok vele, az a következő mondat: – Az idén biztos megszületik az a kormányrendelet, amely jogi értelemben is semmissé teszi a három délvidéki község (Csúrog, Mozsor és Zsablya – B. A.) magyarjainak kollektív bűnösségét kimondó közigazgatási döntést, amely több száz ember megkínzásához és megöléséhez vezetett – közölte Pásztor István, írja az MTI tudósítója.

Az első észrevétel az, hogy a 2013. június 24-i Magyar Szóban a következő Pásztor nyilatkozat jelent meg: „A VMSZ elnöke abban is bízik, hogy szerdáig (2013. június 26-ig – B. A.) a szerb kormány hatályon kívül helyezi a három falu: Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségéről szóló határozatot.”[3] Azóta hét hónap telt el, a határozat pedig még csak a láthatáron se nincsen.

Ebből arra lehet következtetni, hogy a VMSZ elnöke vagy nem tudja, hogy mikor mit nyilatkozott, vagy a választókról gondolja, hogy gyengeelméjűek. 

A másik szarvashiba, amit Pásztor egy mondatban elkövetett, hogy az 1944. évi közigazgatási döntés „több száz ember megkínzásához és megöléséhez vezetett”. Ez arra utal, hogy Pásztor nem túlságosan ismeri az 1944-es eseményeket. Ennek a „közigazgatási döntés”-nek ugyanis több ezer magyar ember (az említett három helység magyarsága) lett az áldozata.

A sajkás-vidéki magyarok most rehabilitálási eljárások folytatására vannak kényszerülve, mivel Pásztor és pártja (a VMSZ) nem tudta a szerb hatalomnál elérni még a kollektív bűnösség eltörlését sem, ami majd, talán, bizonyára, stb. az „idén biztosan” megtörténik. Mire alapozza egyáltalán Pásztor ezt az állítását? Ki hiszi még el a szavait?

Harács

            Olvasom Szabó Angéla írását, amelyben arról ír, hogy „több bácskai községben is megkapták a mezőgazdasági termelők az igencsak vaskos adóhátralékaikat tartalmazó határozatokat”.

– A legkirívóbb esettel alighanem Hajdujáráson találkoztak, ahol az egyik termelőtől 27 évi nyugdíjbiztosítási járulékot követelnek. Ez azt jelenti, hogy egészen 1986-ig visszamenőleg megküldték számára a hivatal által kalkulált és kreált „tartozás” összegét – írja Szabó.[4]

            Az óbecsei, péterrévei, szabadkai, zentai, topolyai gazdák „szélmalomharca a pénzügyminisztérium kihelyezett fiókintézeteivel szemben” tavaly ősszel kezdődött, de az érintettek mindmáig nem részesültetek hatékony jogi segélyben. Az adóhivatal ugyanis a földjük elárverezésével fenyegetőzik, ami kérdésesé teheti a puszta megélhetésüket is.

            Olyan társadalmi problémáról van szó, ami miatt már hatékony intézkedéseket kellett volna tenni, a további zaklatásokat megakadályozni. Nem hallottam viszont arról, a Vajdasági Magyar Szövetség bármit is tett volna ebben az ügyben. Azon kívül, hogy Fremond Árpád (a VMSZ másik – ugyancsak önhibáján kívül lett – szerb parlamenti képviselője) 2013. november 19-én kérdést intézet a pénzügy- és gazdasági miniszterhez, miszerint „azok a földművesek esetében, akik nem fizették az adót, alkalmazzák-e a kényszermegfizettetést Szerbi más részeiben is, vagy csak Vajdaságban?”[5] Hogy választ kapott-e és milyet, arról viszont még hírt sem kaptunk.

            Ennyiből állna a képviselői munka? Mit tett Fremond Árpád annak érdekében, hogy ez a – török időkre emlékeztető – gyakorlat megváltozzon?

            Ismereteim szerint a gazdáknak nem magyarázták meg, hogy az adóhivatal végzése ellen fellebbezni lehet és kell is, vagy kifogást kell benyújtani, a végzésben megszabott határidőn belül, ami lehet nyolc, vagy tizenöt nap. Ebben le kell írni, hogy a Kötelmi törvény 372. szakaszának első bekezdése szerint „azok a követelések, amelyek fizetése évente vagy rövidebb, meghatározott időközökben esedékes (időnkénti követelés), függetlenül attól, hogy időnkénti mellékkövetelésekről, mint amilyen a kamat, vagy olyan időnkénti követelésről van szó, amely a jogot is kimeríti, mint például az eltartás, külön-külön, mindegyik esedékességétől számítva, három év után elévülnek”.   

            Az adóhivatal tehát csak az utóbbi három év tartozását követelheti. A korábbi tartozások elévültek, vagyis nem fizettethetők meg. Az adóhivatal hibája, hogy ezeket nem fizettette meg időben. Az érintetteknek tehát jogorvoslattal kell élniük. Ez persze nem elég. Követelni kell a vitatott – még a kommunista időkben hozott – törvények hatályon kívül helyezését is.

Újvidék, 2014. január 27. 

Bozóki Antal

---

[1] Tamara Spajić: Pet prepreka na putun ka EU. 2014. január 23., 4-5.

[2] MTI Szeged: Megemlékezés a délvidéki magyar népirtás 69. évfordulóján

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16628/Szeged-Megemlekezes-a-delvideki-magyar-nepirtas-69-evfordulojan.html

[3] K-k: Majdnem kész a csúrogi emlékhely. Magyar Szó, 2013. június 24. 4., vagy o.http://www.magyarszo.com/hu/2013/kozelet/98366/Majdnem-k%C3%A9sz-a-cs%C3%BArogi-eml%C3%A9khely.htm

[4] Szabó Angéla: Adóhivatali abszurdum. http://bozokiantal.blogspot.com/ 2014. január 27. [9:21]

[5] Fremond: Važi li prinudna naplata samo u Vojvodini? [Csak Vajdaságban érvényes a kényszermegfizettetés?) RTV: http://www.rtv.rs/sr_lat/politika/fremond-vazi-li-prinudna-naplata-samo-u-vojvodini_438965.html, 2013. november 19. [14:02]

Január 28.

Károly napja.

A Károly két név egybeesése. Az egyik a régi magyar Karuly személynév. Jelentése: karvaly, turul.

1077 – IV. Henrik német király, hogy az egyházi átok alól feloldozást kapjon, kénytelen volt megalázkodni a pápa előtt, ezért darócruhában vezekelt három napon át Canossa várában, ahol VII. Gergely pápa tartózkodott.
1547 – 55 éves korában meghalt VIII. Henrik angol és ír király, akit Jane Seymourral kötött házasságából született fia, a 9 éves VI. Eduárd követett a trónon.
1596 – Sir Francis Drake angol admirális, tengeri hős és felfedező Panama partjai előtt meghalt vérhasban.
1613 – Galileo felfedezte és leírta a Neptunuszt a Jupiter mellett, bár még akkor azt hitte, hogy egy csillagot talált.

1788 – Londonban megszületett George Gordon Noel Lord Byron angol romantikus-klasszicista költő.
1805 – Meghalt Csokonai Vitéz Mihály költő, író műfordító, színész (Dorottya).
1830 – Megjelent Széchenyi István gróf Hitel című munkája, melyben elsőként írta le a polgári átalakulás legfontosabb gazdasági és társadalmi feladatait.
1841 – Megszületett Sir Henry Morton Stanley amerikai újságíró.
1844 – Megszületett Benczúr Gyula festőművész, a magyar történeti festészet egyik nagy alakja (Vajk megkeresztelése).
1873 – Megszületett Colette francia írónő, aki „GiGi” című regényének színpadi változatához Audrey Hepburnt kérte fel a címszerepre 1951-ben.

Január 28-a Aquinói Szent Tamás itáliai teológus, filozófus, a legnagyobb hatású középkori keresztény gondolkodó, a skolasztika legkiemelkedőbb alakjának ünnepe.

Születésének pontos időpontja nem ismert, valószínűleg 1224-ben vagy 1225-ben látta meg a napvilágot az aquinói grófi család sarjaként Roccaseccában. Ötéves korától a Monte Cassinó-i bencés kolostorban nevelkedett, majd a nápolyi egyetemen tanult, itt ismerkedett meg a görögből és arabból fordított természettudományos és filozófiai művekkel.
1244-ben belépett a dominikánusok kolduló rendjébe, lépését azonban családja hevesen ellenezte, erőnek erejével hazahurcolták. Egy év házi őrizet után mégis eljutott a párizsi egyetemre, ahol a szintén dominikánus hittudós, Albertus Magnus (Nagy Szent Albert) tanítványa lett. Tamás, akárcsak tanára, Arisztotelész filozófiáját és a tudományosságot igyekezett összekapcsolni a keresztény gondolkodással.
1248-ban Albertus Magnust elöljárói megbízták, hogy Kölnben szervezzen rendi főiskolát, Tamás is vele tartott. 1252-ben visszatért Párizsba, teológiai magiszteri fokozatot szerzett, 1256-tól pedig tanított, és kommentárokat írt többek között Boetius A Szentháromságról című munkájához. 1259 és 1269 között Itáliában élt, és több városban, Rómában és Nápolyban is tanított. IV. Orbán pápa megbízásából részt vett a bizánci császárral folytatott tanácskozásokon is. A mindig szerény és alázatos Tamás olyan kiváló előadó volt, hogy a pápai udvar hitszónokává szentelték.

1269-től 1272-ig ismét a párizsi egyetemen folytatta tudományos munkásságát. Részt vett a neves arab filozófus és Arisztotelész-fordító Averroes nézetei körül folyó, a hit igazsága és a racionális tudás viszonyáról folytatott vitában is, elfogadta az értelemnek a hit vezetése alatti önérvényűségét. 1272 húsvétján visszatért Itáliába, hogy Nápolyban teológiai főiskolát szervezzen. X. Gergely pápa 1274-ben meghívta a második lyoni zsinatra, amelynek két legfőbb témája a Szentföldre indítandó keresztes hadjárat, valamint a nagy egyházszakadás felszámolása volt. Már betegen kelt útra, 1274. március 7-én a fossanovai ciszterci kolostorban meghalt.
Írásainak felépítését az akkori pedagógiai módszerek határozták meg: téziseit kérdésekkel indította, majd pro és kontra minden érvet sorra vett, megvitatott. Terjedelmes életművében vannak Arisztotelész-kommentárok, guestiók (konkrét teológiai kérdésekre adott válaszok), Szentírás-magyarázatok. Két legnagyobb szabású műve az 1259-64-ben íródott hitvédelmi munka, a Summa contra gentiles (Pogányok elleni summázata), valamint az 1266-73-ban keletkezett Summa theologica, amely az előadást (lectio) és a vitát (disputatio) ötvöző summa műfaj legfontosabb darabja. Foglalkozott az akkor még tudománynak számító alkímiával és asztrológiával is.
A skolasztika legnagyobb gondolkodója Arisztotelész filozófiája mellett sokat merített az iszlám misztikából, Hippói Szent Ágoston tanaiból, ám mindezeket megújította és egységbe foglalta, ebből alakult ki az úgynevezett tomizmus, amely mind a mai napig meghatározza a mindenkori katolikus oktatási tananyagot.
Az Angyali Doktor (Doctor Angelicus) néven is ismert Tamást 1323-ban avatták szentté, 1567-ben egyháztanítóvá nyilvánították. Ereklyéi 1369-ben a toulouse-i domonkos templomba kerültek. 1879-ben XIII. Leó pápa a katolikus iskolák patrónusává nyilvánította. Nevét viseli a Magyarországi Aquinói Szent Tamás Társaság, szobra áll Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának Stephaneum épülete előtt. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum