Péterrévei házrongálás
Szabó Aranka Péterrévén született, de már 39 éve Bécsben él. Eddig nyaranta hazajárt a szülőfalujába, ahol a férjével és a szülőkkel nagy családi házat építettek, mostanra azonban az épület lakhatatlanná vált, a betelepített koszovói cigányok teljesen tönkretették. Ha hazautazik, nem lakhat a saját házában, hanem Moholon, a barátnőjénél tartózkodik.
–
Harminc évvel ezelőtt kezdtük el építeni, szépen berendezett otthonná tettük,
gyönyörű, gazdag ház volt, ahonnan bőven volt mit eltulajdonítani
– mondja az 57 éves Aranka. – A
rongálást azzal kezdték, hogy kitépték a falból a kábeleket, leszerelték az utcai
villanyórát, elvitték a teljes konyhabútort, a hatalmas franciaágyat, a
szőnyegeket és az 1 500 eurós fürdőszobából is mindent, ami mozdítható
volt. A nagy, emeletes házból csak két szekrényt és egy ülőgarnitúrát tudtam
megmenteni. Újra meg újra feltörték a házat, hiába vettem meg a legvastagabb
láncot, hiába zártam le. A házhoz hatalmas udvar tartozott, rendezett
melléképületekkel, ólakkal, szép kerítéssel. Mindent lebontottak, mindent
tönkretettek, mindent elvittek. A szüleink mellettünk laktak, az egy kisebb
parasztház volt, és azt is felújítottuk. Haláluk után az öcsém lakott benne, de
elűzték – beverték az ablakait, a bejárati ajtót szétverték, a ruháit benzinnel
lelocsolták, és többen rátámadtak –, így most mind a két ház lakatlan. A
testvérem albérletbe kényszerült.
Azon a környéken sok cigány él. Elmondása szerint
tavaly ősszel kezdődött a vandalizmus, akkor feljelentést tettek a rendőrségen.
Eddig egyetlenegy bírósági idézést kaptak az ügyben Nagybecskerekről, a
meghallgatáson arról volt szó, hogy mi hiányzik, mit vittek el a lakásból. Az
idős szomszédok nem tudták megvédeni a házat, a sajátjukat is féltették.
–
Én már nem tudok többet költeni arra az épületre, hogy rendbe hozzam és
eladjam. A férjem beteg, nem számíthatok a segítségére. Azt hiszem, most már képtelen
lennék abban a házban élni, mindig rossz érzéssel megyek oda. Csak szerettem
volna mindezt elmondani, és fényképekkel igazolni, hogy lássák az emberek, mit
műveltek a házainkkal, mert a faluban nem a miénk az egyetlen, amit
tönkretettek. Hátha valakinek megesik a szíve rajtunk és segít.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése