SÉRTETTSÉG

A pártelnök üzenete az értelmiségnek

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcra való – október 23-án Palicson tartott – központi megemlékezés egyik ünnepi felszólalója Pásztor István volt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, a tartományi kormány alelnöke, tartományi gazdasági titkár, a Tartományi Nagyberuházási Alap igazgatóbizottságának a tagja, a Szekeres László Alapítvány kuratóriumának tagja, stb.
Beszédében Pásztor – egyebek között – hangsúlyozta, hogy számára ma ’56 elsősorban „a tartásról” szól, majd hozzátette:
– A tartás kapcsán a napokban egyfajta kettősség uralkodik a lelkünkben. A sértettség és a büszkeség. A sértettségé, amit egyfelől a többségi nemzet tettei okoztak. És a sértettségé, amit a hallgatás, az úgynevezett függetleneknek a hallgatása okozott. Akik a sajtószabadság feletti félelmükben a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást, most ebben a pillanatban elfelejtettek szót emelni – olvasható a VMSZ Nemzeti Tanácsa (VMSZNT) által alapított Magyar Szóban.

Kétféle sértettség

Pásztor az 56-os ünnepi megemlékezést arra használta ki, hogy kétféle „sértettségét” fejezze ki, amelyek közül (a másodikat) az ún. függetlenek hallgatása miatt érzi, „akik a sajtószabadság feletti félelmükben a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást” és „most ebben a pillanatban elfelejtettek szót emelni”.
Az idézett kusza és zavaros megfogalmazásból nem egészen világos, hogy Pásztor (másodszor) miért „sértődött” meg, mert a „függetleneknek” a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást a sajtószabadság ügyében, vagy éppen azért, mert az ünnepségen nem szólaltak fel? Vagy mindkettőért?
A pártelnöknek ez a megnyilatkozása azonban üres demagógiának tűnik. Egyrészt, mert
Korhecz Tamás a VMSZ Nemzeti Tanácsának (VMSZNT) elnöke is – úgyszintén a médiastratégia kapcsán – a szerb kormányhoz fordult (hogy a VMSZNT lehessen továbbra is a tájékoztatási eszközök alapítója, illetve társalapítója). Másrészt, mert nem biztos, hogy a „függetlenek” szót kaptak volna az ünnepségen, és az sem, hogy Pásztornak tetszett volna a felszólalásuk.
Lássuk azonban előbb, valójában miről is beszélt Pásztor (ha már beszédéhez nem mellékeltek értelmező szótárat).

Levelüket megírták

Kilenc Vajdasági magyar értelmiségi, akiket Pásztor ki nem mondva aposztrofált, szeptember 6-án nyílt levelet intézett Predrag Marković szerb művelődési és tájékoztatási miniszterhez. Pásztor azonban elfelejtette ismertetni „a beszédét több alkalommal tapssal megköszönő közönséggel”, hogy mit is írtak azok az ún. függetlenek. Ha ezt elmondja, nem biztos, hogy megtapsolták volna.
A levélírók aggodalmukat fejezték ki az értesülés kapcsán, hogy Szerbia Médiastratégiájában továbbra is az eddigi megoldás szerepel, miszerint „a kisebbségi médiumok felett a kisebbségi nemzeti tanácsok nagy felhatalmazásokkal és szinte semmilyen vagy nagyon kicsiny felelősséggel továbbra is hatalmat gyakorolhatnak”.
– Véleményünk szerint a nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő médiumok körüli események bebizonyították már, hogy a nemzeti tanácsok teljes szuverenitással monopóliumot gyakorolnak a kisebbségi médiumok felett, és ezek az esetek többségében csak a kisebbségi politikai pártok vagy a kisebbségi politikai elit szócsövének szerepét töltik be. Ez azt jelenti, hogy veszélyben a média szavatolt szabadsága, a szerkesztőket és újságírókat pedig leváltják, ha a szakma szabályai szerint végzik a munkájukat és elutasítják a politika kegyeit – olvasható a nyílt levélben.
Az aláírók véleménye szerint „mind a Médiastratégiában, mind a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló módosított törvényben meg kell lenniük azoknak a garanciáknak, amelyek szavatolják ezeknek a lapoknak a szerkesztési autonómiát és függetlenségét”.

Politikai nyomásgyakorlás

Pásztor ünnepi beszédében arról is elfelejtette tájékoztatni a nagyérdemű közönséget, hogy milyen nagy, nemzetközinek is nevezhető botrányt kavart a pártja által irányított Nemzeti Tanácsnak a 2011. június 23-i döntése, amellyel „gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek „80-90 százaléka a VMSZ-hez kötődik” – leváltotta a Magyar Szó főszerkesztőjét és a helyére megbízott főszerkesztőt nevezett ki.
Arne König, az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) elnöke Boris Tadić szerb elnökhöz intézett (július 17-i) levelében a szerbiai médiumokra gyakorolt politikai befolyást kifogásolta. Példaként a Magyar Szó esetét – a főszerkesztő leváltását – hozta fel, „akinek azt rótták fel, hogy nem kísérte a vezető magyar párt (vagyis a VMSZ – B. A. megj.) minden sajtótájékoztatóját”. König levelében, hangsúlyozta ezt is: „Meg kell találni annak a módját, hogy a politikai rendszer anyagilag támogassa a médiát, de ne avatkozzon bele semmilyen módon a munkájukba, a szerkesztéspolitikába”.
A Délkelet-európai Médiaszervezet (SEEMO) utóbb két alkalommal is bírálta a VMSZMT-ot a vajdasági magyar kisebbségi médiát érő folyamatos politikai nyomásgyakorlás miatt.
Brüsszel is kritizálta a szerb médiastratégiát. Nem tartotta jó megoldásnak, hogy a nemzeti tanácsok tulajdonában lévő médiumok továbbra is a költségvetésből pénzelnék, a testületek politikai jellege, illetve a tulajdonukban lévő médiumokra való esetleges nyomásgyakorlás elkerülése végett.
A Magyar Szó mostani válsága még a – mérsékelten fogalmazó – Vajdasági Magyar Újságírók Egyesület szerint is „mélyíti a politikum és a szakma közötti szakadékot”.

Pártmédia

Köztudott, hogy a vajdasági magyar média az elmúlt években „sorvadásnak indult”. A VMSZNT nem, hogy tudott sikert felmutatni sem a kiadók, sem a lapok fejlesztésében, hanem egyenesen leépítette azokat. Kivételt csak a Pannon TV képez, amelynek működésében anyagilag is érdekeltek a VMSZ egyes vezető tisztségviselői és Korhecz Tamás. (Utóbb már a VMSZ egyik újvidéki volt tisztségviselője is szóvá tette a Pannon TV és Pannon Rádió „anyagi támogatásának állandó növekedését”, miközben a székvárosi Mozaik TV „támogatása állandóan csökken”.)
A szerb kormány által szeptember 28-án elfogadott médiastratégia értelmében a nemzeti tanácsok a jövőben is alapítói lehetnek a kisebbségek nyelvén is tájékoztatató médiumoknak.
A tavaszra esedékes választások előtt Pásztornak nem kell tehát aggódnia, a VMSZNT által továbbra is az irányítása alatt tarthatja a legfontosabb vajdasági magyar médiát. Mint alapító, vagy társalapító – minden anyagi kötelezettség nélkül – tetemes vagyonhoz jutott, aminek a megteremtéséhez semmivel sem járult hozzá. Megvonta egyúttal az ott dolgozóktól a jogot, hogy a szerkesztőségek legyenek az alapítók, a dolgozók pedig a részvényesek, illetve tulajdonosok.
VMSZNT eddigi tevékenységének az eredménye a pártmédia létrehozása lett. Ennek a legújabb példája, hogy a többi négy vajdasági magyar párt és öt civil szervezet október 24-i, a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatos tanácskozásáról kiadott közleményt a Magyar Szó csak október 28-án közölte. Vagyis miután már nem lehetett tovább elhallgatni azt.
Palicson mondott beszédében Pásztor István ismét megosztotta a közösséget. Korábban például már „nemzeti ellenségnek” nevezte azokakat, akik elégedetlenkedtek a nemzeti tanácsokról szóló törvény egyes megfogalmazásai miatt. Aztán Korhecz Tamás különböztette meg törvényeltenesen a magyarokat, éspedig annak alapján, hogy „ki szerepel, és ki nem szerepel a magyar választói névjegyzéken”.
Az ilyen politika üzenete – az ünnepségről szóló tudósítás címével ellentétben, miszerint „egymásra talált a nemzet” – nem a nemzet egymásra találását, hanem éppen ellenkezőleg, a megosztását szolgálja. És ez már az egész nemzetet is sértheti.

Újvidék, 2011. október 31.
Bozóki Antal

Újvidéki megemlékezés: Emelt fővel kívánunk ennek a társadalomnak egyenrangú tagjai lenni

Nekünk nem elviselnünk, hanem szeretnünk kell egymást - mondta az 1944-45-ös magyar áldozatokra való újvidéki megemlékezésen Branimir Mitrović, a vajdasági parlament alelnöke

A szeptember 26-án elfogadott szerbiai restitúciós törvénybe a liberálisok (LDP) és a Čanak-féle ligások (LSV) nyomására, a Demokrata Párt (DS) képviselőinek a támogatásával beépült kollektív bűnösség elve miatt kirobbant elégedetlenség, úgy tűnik, rányomta bélyegét az 1944-45-ös magyar áldozatokra való megemlékezésekre. Csúrog után Újvidéken is húsz éve nem tapasztalt számban jelentek meg a Futaki úti katolikus temető egykori honvédtemetői részében tartott megemlékezésen. A rendezvényen jelen volt Becsey Zsolt, a magyar miniszterelnök megbízottja, aki alkalmi beszédében az európai értékrend két fontos alappillérének, az ártatlanság vélelmének, valamint az egyenlőségre való jog biztosításának a fontosságára hívta fel a figyelmet, ami – mint azt hangsúlyozta - az 1944-45-ös magyar áldozatoknak és azok hozzátartozóinak is kijár.
Branimir Mitrović, a vajdasági parlament alelnöke beszédében hangsúlyozta, hogy már harmadszor van jelen az újvidéki megemlékezésen, de ugyanúgy érzi magát, mint amikor először érkezett oda. Épp úgy „őszintén és mélyen meghatódott a gonosztettek terhe alatt”. Ugyanakkor elmondta, hisz abban, hogy „hamarosan eljön majd az idő, amikor őszintén egymás szemébe nézünk, gyűlölet nélkül. Amikor megtisztulunk a gyűlölet és a bűn felhalmozott rétegeitől és képesek leszünk majd azt mondani, hogy: bocsáss meg! Az utóbbi időben gyakran emlegetik a toleranciát, mint fogalmat. Én azt hiszem, hogy nekünk nincs szükségünk erre a toleranciára. Nekünk ugyanis nem megtűrnünk és elviselnünk, hanem szeretnünk kell egymást!”

A felszólalók között többen rámutattak arra, hogy elsősorban Papp Ferenc nyugalmazott kárpitos mesternek, a történelmi VMDK lelkes alapító tagjának köszönhető az, hogy az újvidéki megemlékezésre az újvidéki városvezetés akadályoztatása ellenére húsz éve rendre sor kerül. Ő beszédében arra mutatott rá, nem éri be az áldozatok összeírásával. Mint mondta, nevén kell nevezni a gyilkosokat is! "Ha ebben a hatalom nem hajlandó segíteni, írjuk ki a nevüket egy táblára", mondta Papp Ferenc.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke az újvidéki megemlékezésen fogadalmat tett, hogy pártja négy képviselője a szerbiai parlamentben csak olyan törvényre fog szavazni, „amelyik lemossa végérvényesen a homlokunkról azt a bélyeget, amit ránk sütöttek. Ha a törvény nem olyan lesz, akkor ígérem, hogy nem fogunk rászavazni és megteszünk mindent annak érdekében, hogy ez a hiba kiküszöbölődjön”. A VMSZ elnöke világossá tette azt is, hogy „nem kívánunk EU-s közeledést úgy, hogy valaki ennek árán megpróbálja a ránk nyomott bélyeget felfrissíteni. Mi emelt fővel kívánunk ennek a társadalomnak egyenrangú tagjai lenni”.
Csonka Áron, a VMDK elnöke arról beszélt, hogy pártja már megalakulásakor az 1944-45-ös események feltárását, az ártatlanul meghurcoltak megkövetését, rehabilitálását és kárpótlását szorgalmazta. Most sajnálattal állapítja meg, hogy a belgrádi kormány a minap csupán „telefonos” ülésén tárgyalt a rehabilitálásról szóló törvény javaslatáról, amiből ő arra következtet, hogy továbbra is komolytalanul viszonyul a súlyos kérdéshez.
Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke felszólalásában köszönetet mondott azoknak a kitartó embereknek, akik a szétszórtan élő újvidéki magyarság soraiból húsz éven át lankadatlanul ápolták az ártatlanul elveszejtettek emlékét. Pedig az általuk kihelyezett kereszteket az újvidéki kommunális vállalat munkásai az éj leple alatt rendre eltávolították. Az MPSZ elnöke világossá tette, hogy nem bízik Európában és az Európai Unióban sem. „Ezek nem oldják meg a vajdasági magyarság problémáit, mert nem oldották meg a Beneš-dekrétumok ügyét Szlovákiában sem” – nyomatékosította Rácz Szabó László.
Oláh Róbert, a Magyar Remény Mozgalom ügyvezető alelnöke rövid beszédében jelezte, hogy nem kíván politikai szólamokkal élni. Az MRM számára 1944-45 feltárása nemzeti ügy, ami iránt mindenkinek illene alázattal adózni. Köszönetet mondott azoknak, akik eddig ápolták az áldozatok emlékét. Biztos abban, hogy a magyar fiatalok tovább fogják vinni ezt az ügyet, hogy a tényfeltárás és a bocsánatkérés után a megbékélésre mielőbb sor kerüljön.
Az újvidéki emlékműsort vezető Matuska Márton publicista, az 1944-45-ös történések egyik első itteni kutatója a Vajdasági Magyar Demokrata Párt álláspontját tolmácsolva azt hangsúlyozta, bízik abban, hogy a délvidéki magyaroknak a magyar és a szerb állam segítségével sikerül egy méltó emlékművet állítaniuk az újvidéki temetőben. És hogy lesz erő ahhoz, hogy tudományos módszerekkel feldolgozzák az újvidéki eseményeket, összeállítsák az áldozatok névsorát, és hogy megírják haláluk történetét.
A koromsötétben véget ért megemlékezés záró akkordjaként Ivanovics Tünde énekét és Fábri Géza muzsikáját csodálhatta meg a közönség. Majd a turulmadár megcsonkított szobránál sor került a koszorúzásra. A belgrádi magyar nagykövetség nevében Nikowitz Oszkár nagykövet helyezte el a kegyelet koszorúját.

Ternovácz István
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4496/Ujvideki-megemlekezes-Emelt-fovel-kivanunk-ennek-a-tarsadalomnak-egyenrangu-tagjai-lenni.html, 2011. október 30. [22:52]

Szerb együttérzők a csúrogi megemlékezésen

Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja ismételten megfogalmazta Budapest világos üzenetét Belgrád irányába

Csúrogon az egykori sintérgödörnél, az 1944-45-ben kivégzett magyarok tömegsírjainál eddig nem tapasztalt érdeklődés mellett zajlott a megemlékezés, amelyen a magyar állam, a vajdasági magyar pártok és civil szervezetek, valamint az áldozatok hozzátartozói mellett ez alkalommal a csúrogi szerbség képviselői is megjelentek. Milan Radomir, az 1942-es csúrogi razzia emlékét ápoló civil szervezet elnöke és titkára, Mina Jurišin is megjelentek a rendezvényen és virágot helyeztek a többszörösen tönkretett és megalázott emlékkereszt tövébe.
Az emlékműsor egyházi szertartással kezdődött, amit a katolikus egyház szokása szerint Fuderer László óbecsei, Bogdán József tordai és Brasnyó Ferenc kishegyesi plébános szolgáltattak. A Magyar Országgyűlés nevében Ékes Ilona, a Fidesz képviselője, a Nemzeti Összetartozás Bizottság tagja köszöntötte az egybegyűlteket, aki a gyász hangulatában is a szeretet erejére apellált:
- Szeretnénk mindent megtenni, hogy minél előbb nyugvópontra kerüljön a csúrogi emlékmű helyzete is, és hogy itt méltó körülmények között tudjunk megemlékezni halottainkról. Erős indulatokat válthatnak ki belőlünk az itt történtek. Mégis azt gondolom, azon túlmenően, hogy fontos tenni a dolgunkat, szívósan, kitartóan, nem magalkuvóan, a végső szónak mégis a szeretetnek kell lennie.
Varga László, a szerbiai parlament európai integrációs bizottságának az elnöke, a VMSZ képviselői nevében szólt a Holt-Tisza közelében zajló megemlékezés közönségéhez. Beszédében ecsetelte az 1944-es események feltárása ügyében eddig történteket és vázolta a sürgősen megoldásra váró feladatokat, a már elfogadott restitúciós törvény és az elfogadásra váró rehabilitációs jogszabály tükrében. Ugyanakkor nyilvánosan köszönetet mondott a magyar államnak azért a hatékony segítségért, amit eddig egyik magyar kormány részéről sem tapasztaltak a délvidékiek az elmúlt húsz évben.

Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja (a képen) alkalmi beszédében Budapest világos üzenetét fogalmazta meg Belgrád irányába, és követelte a bűnösök megnevezését:
- Magyarország Szerbiával a jó kapcsolatok ápolására törekszik, s arra, hogy előbb-utóbb déli szomszédunk részese legyen az európai struktúráknak és értékrendnek. Viszont ahogyan a magyar kormány szinte hihetetlen nemzeti egységet felmutató támogatással maga mögött, egyértelművé tette, az olyan törvények közegében, mint a vagyon-visszaszármaztatási törvény, ami újfent rögzíti a magyarok kollektív bűnösségét, az Európai Tanács decemberi szavazásakor nem tudjuk támogatni Szerbiának még a tagjelölti státuszát sem. Gyakorlatilag alig működnek a létrejött akadémiai vizsgálóbizottságok. Máig nem tudhatjuk, hogy név szerint kik voltak e szörnytettek elkövetői.
Mina Jurišin, az 1942-es csúrogi razzia emlékét ápoló civil szervezet titkára ezt mondta az egybegyűlt magyaroknak:

- Egyesületünk két éve alakult meg azzal a céllal, hogy megőrizzük az 1942 januárjában bekövetkezett sajkásvidéki, újvidéki, óbecsei és szenttamási razzia ártatlan áldozatainak az emlékét. E mellett mi küzdünk az összes ártatlan áldozat jogaiért, megbecsülésükért, valamint a rájuk való méltóságteljes megemlékezésre való jog biztosításáért. Azért vagyunk most itt, Magukkal, hogy egyetlen ártatlan áldozat se legyen elfeledve, hogy soha ne ismétlődjenek meg az 1942-es, 1944-es és 45-ös történések. Béke poraikra!
A csúrogi megemlékezést Vesztergám Miklós magyarországi tárogatóművész muzsikája tette még emlékezetesebbé.

Ternovácz István
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4494/Szerb-egyutterzok-a-csurogi-megemlekezesen.html, 2011. október 30. [21:17]

Szabadka: Eltűnhet a magyar szó a belvárosból

Gyűjtöttek már pénzt csángó gyerekeknek, de aláírást is a szlovák nyelvtörvény életbe lépése ellen. A Váralja Szövetség most egy petíció szignálására buzdítja az embereket: a cél Szabadka szecessziós stílusban épült belvárosának megmentése.
Kétségbeesett segélykiáltásnak tűnik az egyesület lépése, mely a valóban egyedi alföldi szecessziós stílust kívánná megőrizni a délvidéki kulturális központban. A korábban magyar többségű, horvátok és bunyevácok által lakott városba lassan a szerb népesség is beköltözött délről, de a délszláv népesség még az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején is a magyarok oldalán küzdött a Habsburgokkal szemben.

Ahogy a Váralja Szövetség ügyvezető alelnöke is kiemeli, az évszázadok során gyönyörű stílusban kialakított belvárosi épületek együttesen képezik az itt élő népcsoportok eszmei tulajdonát. Ezzel szemben az ország déli régiójából betelepülő szerb lakosság egyáltalán nem kötődik a város kultúrájához, szellemiségéhez.

Visszaköszönnek az 1970-es évek

„Nagy problémát jelent, hogy a szabadkai magyar és horvát lakosság számaránya komolyan lecsökkent az utóbbi években, ennek eredményeként pedig a délszláv többség tudott polgármestert állítani – magyarázza Hetzmann Róbert alelnök. – A város lakói jól emlékezhetnek rá, hogy az 1970-es években lezajlott egy átalakítás, melynek során panelházak lepték el a várost. Attól tartunk, hogy most egy hasonlóan sematikus anyaggal készül a városvezetés.”

A belváros átalakításának terve már 2006 óta nyilvános, 2008-ban pedig el is indultak a munkálatok. Eddig tizenhat, zömében szecessziós stílusban tervezett épület látta kárát a munkálatoknak, köztük a szabadkai színház is. A messze földön híres Reichle-palotát, úgy tűnik, nem rombolják le, de több mint 200 épületet a tervek szerint lebontanak a közeljövőben.

„A magyar lakosság 2011-re kapott észbe, de lehet, hogy már késő. A magyaros, alföldi szecessziós stílusban kivitelezett épületek véleményem szerint világörökségi értékkel bírnak – véli Hetzmann. – A világörökség része cím kiérdemlésével egyébként Szerbia büszkélkedhetne elsősorban, illúzióink persze nincsenek. Emellett viszont szövetségünk úgy gondolja, hogy Magyarországnak is felelősséget kellene vállalnia állampolgáraiért. Szabadkáról ugyanis rengetegen kérelmezték, és már meg is kapták a kettős állampolgárságot.”

Kiköltözhetnek a magyarok

Az alelnök kitért a belváros átalakításának etnikai vonzatára is. A tervek szerint ugyanis pláza és lakóparkok is épülhetnek Szabadka szívében. „Az építkezéseknek egyfelől tömény üzleti szájíze van, bújtatottan pedig ott van az etnikai átrendeződés lehetősége is. A jelenlegi polgármester koszovói szerb, számára semmit nem jelentenek ezek a régi épületek. A helyi születésű szerbeknek viszont annál többet. Ők nem nézik jó szemmel sem az átalakítást, sem pedig a délről érkező honfitársaik beköltözését. Jelenleg nagyjából 3700 fő lakik a szűken vett belvárosban, többségük magyar ajkú. A folyamatos betelepüléssel együtt már most is sokan költöznek ki onnan. Számítások szerint, ha megépül a tervezett pláza és a lakóparkok, a helyi lakosságszám megduplázódhat, egyidejűleg pedig a lebontott épületekből kiköltözők elhagyhatják a belvárost. Ha ez megtörténik, gyakorlatilag eltűnik a magyar szó Szabadka belvárosából.”

Sokan talán már most rásütnék a sovinizmus bélyegét Hetzmannra, ő azonban azt is elmondta: egészen más helyzetet találunk Újvidéken. A város szerb többségű, de a vezetés megfelelően karbantartja azokat a régi épületeket, melyeket egykor még magyar kezek húztak fel. Nem azzal van tehát a probléma, hogy Szabadkán szerbek ülnek a városházán.

„Fokozni szeretnénk a tevékenységünket, és nemzeti összefogást kívánunk elérni. Helyi szinten ez már megvalósulni látszik, hiszen alig tíz nap alatt több mint húszezren írták alá azt a petíciót, mely a szabadkai beruházásokat kívánja megakadályozni, a számláló pedig folyamatosan pörög. Ez a fajta összefogás már-már az erdélyi falurombolással szembeni fellépést idézi.”

A petíciót elküldték Borisz Tadics szerb köztársasági elnöknek, Szasa Vucsinicsnek, Szabadka polgármesterének, Orbán Viktornak, José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének és Irina Bokovának, aki az UNESCO főigazgatója. A számláló pedig csak pörög tovább – lassan átlépi a 23 ezret.

Gabay Balázs (MNO)
2011. október 28., péntek 11:25
http://mno.hu/hatarontul/eltunhet-a-magyar-szo-a-belvarosbol-901095

A VMSZ üdvözli, hogy a kormány elfogadta a rehabilitációs törvényjavaslatot

A Vajdasági Magyar Szövetség előremutató lépésnek tartja, hogy a Szerb Kormány október 28-án elfogadta a Rehabilitációs törvény javaslatát.
„A VMSZ számára megváltoztathatalan kiindulópont, hogy a vagyonvisszaszármaztatás folyamatában ne érvényesülhessen a kollektív bűnösség elve. A születendő Rehabilitációs Törvény három feltételnek kell, hogy megfeleljen. Egyrészről biztosítania kell, hogy a második világháború során és után háborús bűnökért felelősségre nem vont személyeket (és leszármazottaikat) semmiféle korlátozás ne sújtsa a vagyonvisszaszármaztatási folyamatban, függetlenül attól, hogy tagjai voltak-e az ún. megszálló erőknek. Másrészről, a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek nyilvánított vajdasági magyarokat illese meg a törvény erejénél fogva történő rehabilitálás joga. Harmadrészről, a háború során és után hozott, egyéni felelősséget megállapító döntésekkel szemben az érintettek (és leszármazottaik) indíthassanak rehabilitálási eljárást, amely során a bűnösség bizonyítása az államot kell, hogy terhelje
Elvárjuk, hogy a meghozandó törvény szövege a parlamenti eljárás végére se térjen el a VMSZ és az Igazságügyi Minisztérium közötti egyeztetés eredményeként létrejött – a fenti feltételeknek megfelelő – jogszabályszövegtől”, áll a VMSZ szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12526/A-VMSZ-udvozli--hogy-a-kormany-elfogadta-a-rehabilitacios-torvenyjavaslatot.html, 2011. október 29. [17:57]

Kárpótlás

Léphaft Pál karikatúrája
(Magyar Szó, 2011. október 29., 1. o.)

Mégsem lett osztályösszevonás

A beodrai, az oroszlámosi, a feketetói és kisoroszi általános iskolában is megmaradtak az idei tanévkezdésre tervezett osztályok

– Erről azt kell tudni, hogy október elseje után a feketetói és a beodrai iskolában végül mégis összevonták az osztályokat, mert az igazgatók féltek, hogy nem kapják meg a tanítók a fizetést, azzal, hogy amint érkezik hivatalos, írásbeli utasítás, hogy visszaállhatnak, azonnal visszaállnak.

Ezen a héten meg is érkezett az átirat a minisztériumból, hogy mégis jóvá hagyta a szeptemberben indult osztálylétszámot, így gyakorlatilag helyreállt a rend minden iskolában, ahol kérdéses volt az osztályösszevonás – tudtuk meg Joó Horti Líviától, az MNT közoktatási kérdésekkel megbízott tanácsosától – Két másik iskolában is az osztályösszevonásra vonatkozó rendelet volt érvényes, de a kisoroszi és az oroszlámosi iskolában az igazgatók nem tették meg október elsejével az osztályösszevonásokat. Hosszas tárgyalások zajlottak több irányban is, mind a minisztérium képviselőivel, mind az önkormányzatokkal tárgyaltunk, és így jutottunk el oda, megérkezett mind a négy iskolához a jóváhagyás. Ennek értelmében tehát most feketetón, beodrán és oroszlámoson is két-két összevont osztály van. Ezek esetében, mindhárom iskolában össze akarták vonni egyetlen, osztatlan osztállyá a négy generációt. Kisoroszon pedig két osztályt akartak eggyé összevonni, tehát így lett volna itt három osztály, de végül mégis megmaradt mind a négy osztály. Most már biztos, hogy ez így marad, hiszen ez hivatalos minisztériumi döntés.

t.r.
Magyar Szó, 2011. október 29., 9. o.

Nikowitz Oszkár: Nem a szétmosott, elkent identitás vezet a toleráns együttéléshez

A magyar nagykövet és a főkonzul a temerini önkormányzatban tájékozódott

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt önkormányzati képviselőinek a meghívására péntek este Temerinbe látogatott Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, Varga–Haszonits Zoltán, a nagykövetség tanácsosa és Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja. Vendéglátóik tájékoztatták őket arról, hogy a szeptemberi incidenseket követően milyen a politikai helyzet és a hangulat Temerinben. Gusztony András polgármester és Csorba Béla, a Magyar Koalíció önkormányzati frakciójának a vezetője felhívta a diplomaták figyelmét arra a veszélyre, hogy a településen esetleg megszűnhet a jelenleg egynyelvű magyar oktatás a Kókai Imre Általános Iskolában. A VMDP vezetői Muškinja Heinrich Anikó tartományi ombudsman kijelentésére hivatkoztak, aki szerint a nemzetiségek közötti békés együttélés szempontjából sokkal kedvezőbb lenne, ha ismét vegyes tannyelvű általános iskolák működnének Temerinben. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt képviselői ezt az elképzelést több szempontból is elfogadhatatlannak tartják. Szerintük ugyanis a Temerinben történt incidenseknek semmi köze sincsen ahhoz, hogy a településen két különálló intézményben tanulnak a magyar és a szerb diákok.

Nikowitz Oszkár magyar nagykövet a magyar iskolához való ragaszkodás vonatkozásában támogatásáról biztosította a temerini és általánosan, a vajdasági magyar törekvéseket. Erről a Vajdaság Mának így nyilatkozott:
- Örülünk a meghívásnak és az alapos tájékoztatásnak. Látogatásunk része annak a kampánynak, hogy mindenhová ellátogatunk, ahol működik magyar oktatás, amit mi a vajdasági magyarság identitástudatának a megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb védőbástyának tartunk. Ez Temerinben is így van. Abból indulunk ki, hogy ahol lehet, ott az önálló magyar iskolákat meg kell tartani. A magyar identitás megőrzésére viszont úgy tekintünk, hogy az a békés együttélés záloga. Mi nem abból indulunk ki, hogy a szétmosott, elkent identitások vezetnek a toleráns együttéléshez, hanem pont az ellenkezőjét valljuk. Minden nemzetiséget, illetve minden identitást meg kell erősíteni, mert csak az olyan ember tudja szeretni a másikat, aki biztos talajon áll a saját azonosságtudata vonatkozásában. Biztos vagyok benne: minél erősebb a magyar anyanyelvi és kulturális identitás, annál jobb a nemzetek közötti egymás mellett élés is, mert az ilyen ember bátran mer nyitni más kultúrák irányába is. A történelemből egyébként ismert, hogy a legnagyobb etnikai alapú gazságokat azok a neofiták követték el, akik nem voltak biztosak abban, hogy a közösség elhiszi róluk, hogy ők azok, aminek vallják magukat. A túlbizonyítási kényszerüktől vezettetve követték el a nemzeti előjelű bűneiket.
A találkozó keretében elhangzott tájékoztatójában Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulátusának vezetője elégedetten állapította meg, hogy Vajdaságban jól halad a magyar állampolgárság igénylése, valamint az eskütétel, amit gyakran magas rangú magyar kormányzati tisztségviselők is megtisztelnek jelenlétükkel. Hírportálunknak nyilatkozta elmondta: a konzulátus mindent megtesz annak érdekében, hogy munkatársaik ne csak Szabadkán, hanem csoportos érdeklődés esetén, terepen is elvégezzék a felvilágosító munkát és az állampolgársági kérelmek begyűjtését. Kihelyezett konzuli fogadónapokat szerveznek Vajdaság bármely magyarlakta településén, csak jelezni kell az erre vonatkozó csoportos igényeket.

Ternovácz István
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12523/Nikowitz-Oszkar-Nem-a-szetmosott--elkent-identitas-vezet-a-tolerans-egyutteleshez.html, 2011. október 29. [8:47]

A háborús bűnösöket kizárják a kárpótlásból

Kompromisszumos megoldást sikerült találni a szerb rehabilitálási törvény ügyében: az nem foglalkozik majd a második világháború történéseivel, de azokat, akikről bebizonyosodik, hogy háborús bűnöket követtek el, kizárják a vagyon visszaszármaztatására jogosultak köréből.

Ezt Slobodan Homen, a szerb igazságügyi minisztérium államtitkára hangsúlyozta pénteki nyilatkozatában, hozzáfűzve: a háborús bűnösök nemcsak az elkobzott vagyonukat nem kaphatják vissza, hanem az államosított vagyonukat sem.

Az eddigi szerb törvények szerint az elkobzott vagyon visszaadását a rehabilitálási törvény szabályozta, az államosított vagyonét pedig a visszaszármaztatási és kárpótlási (restitúciós) törvény. Televíziós nyilatkozatában Homen kifejtette, hogy a kérdés kompromisszumos megoldásával valamennyi szerb párt és a nemzeti kisebbségek pártjai is egyetértettek, és a megoldás – mint mondta – „tisztességesnek és elfogadhatónak” mondható.
Slobodan Homen szerint Szerbia még mindig nem szembesült mindazzal, ami a második világháború során történt, mindenekelőtt azért, mert „1943 és 1946 között egy sor olyan döntés született, amelyekből nem derül ki világosan, hogy ki követett el háborús bűnöket és ki nem”. „Létezik a háborús bűnösökről szóló, kilencezer nevet tartalmazó lista, amelyet egy állami bizottság hirdetett ki 1946-ban és ennek a bizottságnak a munkáját politikai szempontok is vezérelték” – mondta Homen, majd hozzátette, hogy „a félreértés lényege úgy fogalmazható meg, hogy vajon a partizánok és a csetnikek (második világháborús szerb nacionalista szabadcsapatok – szerk.) egyaránt a népfelszabadító háború részesei voltak-e, vagy pedig egyikőjük megszálló volt, míg a másik nem”. Homen hangsúlyozta, hogy a rehabilitálási törvény nem tartalmaz időkorlátokat és a hatalom részéről elkövetett minden eddigi törvénysértésre vonatkozik.
A szerb parlament szeptember végén elfogadta a vagyon-visszaszármaztatásról és kárpótlásról szóló (restitúciós) törvényt, amit a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a magyar diplomácia is keményen bírált, hangsúlyozva, hogy annak egyik szakaszával Szerbiában törvényerőre emelték a kollektív bűnösség elvét. Budapest kilátásba helyezte, hogy vétót emel Szerbia tagjelölti státusára, ha nem módosítják a törvényt, vagy nem helyezik azt hatályon kívül.
Október elején Boris Tadic szerb elnök és Pásztor István, a VMSZ elnöke megállapodott, hogy a felmerült problémát a 2006-ban elfogadott rehabilitálási törvény módosításával orvosolják, s e törvény tervezetén dolgoznak jelenleg.
TK
MTI
http://mno.hu/kulfold/a-haborus-bunosoket-kizarjak-a-karpotlasbol-901210, 2011. október 28., péntek 17:44

Kárpótlás: Mindenki érdekelt a megoldásban

Szokatlan helyzetet teremtett a magyar vétó meglebegtetése - Az új törvényben pontosítanák, ki számíthat rehabilitálásra és kárpótlásra

A szerb társadalom még nem tudta lezárni, feldolgozni a II. világháborút - egyebek mellett ezzel magyarázza a délvidéki magyarokat hátrányosan érintő kárpótlási jogszabály megszületését Pásztor István. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, a készülő rehabilitációs törvény normális, értékrendi szempontból felvállalható mederbe terelheti vissza az ügyet, amelyben az egyéni felelősség számít, érvényesül az ártatlanság vélelme és az állam kötelezettsége a bűnösség bebizonyítása.

Egyetlen közép-kelet európai országban sem okozott ekkora politikai feszültséget a kárpótlás ügye, mint Szerbiában. Mi ennek az oka?

– A kárpótlás a szerbiai politika több mint egy évtizedes adóssága a szerb társadalom irányába. Ne feledjük, hogy a miloševići rendszer megbuktatásának egyik mozgatórugója, ígérete épp a kárpótlásra vonatkozott. A kárpótlás nem csak magyar kérdés, Szerbiában mindenki érintett benne. Ennek ellenére ez a kérdés sehogyan sem tudott elmozdulni a megoldás felé, többek között azért, mert a szerb társadalom még nem tudta lezárni, feldolgozni a II. világháborút. Ezt bizonyítják az elmúlt hetekben történtek. Most nem lehetett halasztani a dolgot, mert az uniós csatlakozási agendának része volt a kárpótlási törvény elfogadása. Ez volt az Európai Bizottság egyik utolsó feltétele Belgrádnak. A törvény elvben olyan, mint az összes közép-európai kárpótlási jogszabály, persze az érintettek számára igazságtalan, mert keveset ad, de ez a kisebbik probléma. A nagyobb baj a sokat emlegetett ominózus ötödik szakasza a törvénynek, amelyik arról rendelkezik, hogy kiknek nincs joguk a kárpótlásra. A jogszabály szerint erre nincsen joguk azoknak, akik a megszállók erők tagjai voltak. Kevés olyan hely van Európában, ahol ennyire tarka állapotok uralkodtak a II. világháborúban. Akkor a bácskai térséget a magyar csapatok szállták meg. A törvény szerint mindazokat, akik akárcsak egy pár napra is a magyar hadsereg tagjai voltak a negyvenes évek elején, kizárják a kárpótlásból. Bár túlnyomó többségében magyarokról van szó, horvátok, szerbek és más nemzetiségűek is érintettek, azaz mindenki, akik a katonai mozgósító parancsot tiszteletben tartva, azt nem megkerülve - merthogy egyszerűen az életükkel játszottak -, bevonult a hadseregbe. Ez a nemzetközi szerződések szerint kimeríti a kollektív bűnösség jogállását, s ellentétes az európai jogrend alapjaival: az ártatlanság vélelmével, az egyéni felelősség megállapításával, a bűnösség állam által történő bizonyítási kötelezettségével.

– Az, hogy Budapest gyakorlatilag brüsszeli vétót helyezett kilátásba a diszkriminatív szerb kárpótlási törvény miatt, precedens nélküli határozottság a magyar kormány részéről.

– Mi a belgrádi parlamenti vitában rámutattunk a problémákra, a magyar külügyminiszteren keresztül is üzentünk, s voltak olyan pillanatok, amikor a szerb belpolitika megértette, mi a gond. A kormány módosította az eredeti beadványát, az egyéni felelősség irányába mozdította el az ügyet. Csakhogy, amikor elkezdődött a törvényről szóló parlamenti vita, a kabinet visszavonta saját módosítását, így az eredeti elképzelés győzedelmeskedett. Ezt a helyzetet nem lehetett másként kezelni, mint ahogyan mi tettük. Egyrészt kikértük magunknak a megbélyegzést, másrészt pedig azt mondtuk, hogy minden lehetséges eszközt be fogunk vetni igazunk érvényesítéséért. Alkotmánybírósági beadványt fogalmaztunk, Magyarország pedig egyértelművé tette, ha nem történik változás a megfogalmazásokban, akkor nagyon reális az esélye annak, hogy december 9-én élni fog vétójogával Szerbia tagjelöltségét illetően. Ez valóban egy teljesen szokatlan helyzetet eredményezett.

– Megértette a helyzet súlyosságát a belgrádi kormány?

– Mellbe vágva, sértve érzik magukat Belgrádban. De legyen ez az ő dolguk. A mi dolgunk az, hogy ebből a kérdésből egy millimétert se engedjünk. Megpróbáltam a folyamatot különböző pillanatokban leállítani. A szavazást követően írásban kértem Boris Tadić államfőt, ne írja alá a törvényt, hanem utalja vissza a parlamentbe. Ez nem következett be. A Vajdasági Magyar Szövetség alkotmánybírósági beadványának átadásakor nyilvánosan is kértem, kezdődjenek el a tárgyalások az üggyel kapcsolatban, mert tarthatatlan a helyzet. Nekünk, magyaroknak sem érdekünk a konfliktus. Elemi érdekünk, hogy mielőbb ahhoz az értékközösséghez tartozzunk, amely a természetes közegünk. Szerencsére végül elindultak a megbeszélések. A szerb politikai térfélen is mindenki rádöbbent arra, hogy ez valóban egy tarthatatlan helyzet. Eleinte azt mondták, félreértelmezzük a jogszabályt. Aztán múlt hétfőn, amikor elkezdtünk tárgyalni Tadićtyal a kialakult helyzetről, kiderült, mindannyian a megoldást keressük, ez pedig közvetve annak az elismerése, koránt sem a mi félreértelmezésünkről van szó.

– Úgy tűnik, egy új törvény révén születhet meg a megoldás.

– Igen, a megoldás ebben a pillanatban a rehabilitációs törvényen keresztül tűnik lehetségesnek. Ez a jogszabály azért jelent jó lehetőséget, mert a tervezet a kárpótlás körül kialakult helyzettől függetlenül parlamenti vita előtt áll. Már másfél hónappal ezelőtt ott volt a parlament asztalán, akkor a kormány visszavonta, s most készítik elő az újbóli előterjesztést. Kihasználva ezt a lehetőséget, az elmúlt napokban azt próbáltuk megfogalmazni, hogy ebben a rehabilitációs törvényben pontosítani lehet, kik azok a személyek, akik a megszálló erők tagjaiként, ilyen előéletük miatt nem számíthatnak a rehabilitációra, s ennek következményeként a vagyon-visszaszármaztatásra és a kárpótlásra sem. Egy olyan szöveg fogalmazódott meg, ami - ha túléli a parlamenti vitát és benne marad a törvényben -, a mi számunkra elfogadható lesz és megoldást fog jelenteni. Ugyanis a törvényben pontosítanák, ki számíthat rehabilitációra és kárpótlásra. Erre a készülő szöveg szerint csak az nem számíthat, akiről eddig bebizonyosodott vagy ezután bebizonyosodik, hogy háborús bűncselekményeket követett el a törvény által említett időszakban, illetve az, aki a harcok során a magyar hadsereg tagjaként elesett. Az említetteken kívül mindenki ártatlannak minősül, így rehabilitálható, s visszakaphatja vagyonát. Ezzel normális, értékrendi szempontból felvállalható mederbe kerülhet vissza az ügy, amelyben az egyéni felelősség számít, érvényesül az ártatlanság vélelme és az állam kötelezettsége a bűnösség bebizonyítása.

– Mikorra várható az új törvény elfogadása?

– November 7. körül kellene a rehabilitációs jogszabálynak a parlamenti procedúrába kerülnie, és 10-15. táján lenne a zárószavazás, tehát legalább két-három héttel a tagjelölti státusról szóló, december 9-i brüsszeli szavazás előtt.

Pataky István (Magyar Nemzet)
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4491/Karpotlas-Mindenki-erdekelt-a-megoldasban-.html, 2011. október 28. [12:25]

STRUCCPOLITIKA

Ismét „csökkent a nemzeti indíttatású incidensek száma”

Kihelyezett ülést tartott október 25-én a Tartományi Biztonsági Tanács, amelyen beszámoló hangzott el a vajdasági biztonsági állapotokról. Az ülésre „jelképesen” Temerinben került sor, ahol az utóbbi időben több nemzeti alapú kilengés is volt.
Az ülésen – egyebek között – közölték, hogy nemzeti és vallási alapon Vajdaságban az év első kilenc hónapjában 108 incidenst jegyeztek: 5 fizikai támadást, 4 névtelen fenyegetést, 17 szóbeli összetűzést, 43 falfirkálást. Emellett megrongáltak 18 egyházi létesítményt, hasonló sorsra jutott 17 albán nemzetiségű személy objektuma, és több kegyeleti és emlékhely megsértését is feljegyezték, közöttük az újvidéki Petőfi Sándor MMK épületébe történt betörést.

Csökkenő irányzat?

A beszámoló szerint az incidensek száma „csökkenő tendenciát” mutat. A komolyabb összetűzések közé tartozik a Temerinben elkövetett három verekedés, kettő a szerbek és egy a magyarok kárára. Nemzeti jellegű incidens történt még Óbecsén (2), és a hódsági községhez tartozó Deronján. Összesen 54 ilyen jellegű feljelentés történt, 33 esetben ismertek az elkövetők – olvasható az ülésről készült tudósításban (G.B.: Csökkent a nemzeti incidensek száma, Magyar Szó, 2011. október 26., 1. és 5. o.).
Feltűnő, hogy az említett testület ülései után – bizonyára a közvélemény megnyugtatása érdekében – az illetékesek olyan nyilatkozatokat adnak, miszerint „csökkent a nemzeti indíttatású incidensek száma Vajdaságban”. Ez a mondat hangzott el az említett tanács 2011. március 11-i ülése után is, amikor Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke, aki egyben ennek a testületnek is az elnöke, és a belügyminiszter együtt számoltak be az újságíróknak, hogy „a tartományban egyre kedvezőbb a belbiztonsági helyzet, ami azzal magyarázható, hogy kiváló az együttműködés a belügyminiszter és a tartományi képviselőház elnöke között, valamint, hogy szervezettebb és odafigyelőbb a beavatkozás egy-egy nemzeti indíttatási incidens esetében”. Adatokkal támasztották ezt alá, mely szerint 2009-ben 150 ilyen előjelű incidenst jegyeztek fel, 2010-ben pedig 110-et, ami 26,6 százalékos csökkenést jelent (v.m.: A tartományi rendőrség megalakítása a „jövő zenéje”, Magyar Szó, 2011. március 15., 4. o.).
Na már most, ha 2010-ben 110 nemzeti lapú incidens volt, és ha 2011 első kilenc hónapjában 108 incidenst jegyeztek, lehet-e akkor az incidensek csökkenéséről beszélni?
A kisebbségi jogsérelmek és a kisebbséghez tartozók (a legtöbb esetben magyarok) elleni támadások pontos számát valójában senki nem is tudja. Az érintettek az ilyen esetekről többnyire nem, vagy nem szívesen beszélnek, mert félnek, hogy „mi történik velük, ha erről szólnak”. Újságírói kérdésre válaszolva, Temerinben Egeresi maga is beismerte, hogy „még mindig vannak olyanok, akik félnek feljelentést tenni a nemzeti alapon történt incidensek előidézői ellen”.
Az egyes állami szervek, vagy tisztségviselők által időnként nyilvánosságra hozott adatokra nem lehet támaszkodni, mivel azok leginkább nem teljesek, vagy épen csak bizonyos – esetenként leginkább eltérő – időszakokra vonatkoznak, így az adatok összehasonlítása is lehetetlen. Nehézséget jelent annak bizonyítása is, hogy a támadások vagy verekedések nemzeti alapon történtek, még akkor is, ha ez nyilvánvaló.
A nyilvánosságot viszont arról már – ismereteim szerint – soha sem tájékoztatták, hogy mit történt az elkövetők elleni feljelentéssel? Hány esetben indult bírósági vagy szabálysértési eljárás és milyen büntetések lettek kiszabva? Mi az igazság a „kettős mérce” alkalmazása körül?

Elhidegülő viszonyok

Az illetékeseknek el kellene olvasniuk a Tanács ülésével kapcsolatos olvasói reagálásokat és levonni a következtetéseket is.
A tudósítás egyik olvasója megjegyzi például, hogy „a magyar gyerekek nem igen mernek szórakozni járni, diszkóba csak tiszta magyar helységbe mehetnek külön buszokkal, a szerbség által lakott területet messze elkerülik, gettósodtak és csak ekképpen kerülik el a verést”.
A jelek arra utalnak, hogy a hatalmi szervek nem megfelelő módon viszonyulnak a hatályos törvényeknek a nemzeti incidensek elkövetői elleni alkalmazásához, az eljárások lefolytatásához és a büntetések kiszabásához. Ismereteim szerint a 2002 óta létező Magyar Nemzeti Tanács (MNT) egyetlen ülésén sem foglalkozott napirendi pontként a magyarok elleni nemzeti kilengésekkel.
Egy évvel ezelőtt, pontosabban 2010. október 13-án, illetve november 2-án levelet intéztem Vukašinović Évához, a nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsmanhelyetteshez, Korhecz Tamáshoz, a Magyar Nemzeti Tanács elnökéhez és Sándor Józsefhez, Vajdaság AT Képviselőháza Nemzetek Közötti Viszonyok Bizottsága elnökéhez.
A levélben arra kértem az említett tisztségviselőket, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot arról, hogy a 2010 folyamán nyilvánosságra hozott magyarellenes cselekmények közül melyikkel kapcsolatban indult eljárás, milyen szakaszban van az, illetve milyen eredménnyel fejeződött be?
Felelet csak a jogvédő helyettestől érkezet, de az sem tartalmazott érdemi választ a kérdésre.
Az elmondottak arra utalnak, hogy a hivatalos szervek nem fordítanak kellő figyelmet a nemzeti alapú incidensek megelőzésére, még kevesebbet pedig a hatályos jogszabályok következetes alkalmazására.
Az ilyen – struccpolitikának is nevezhető – viszonyulásának utóbb a nemzetek közötti viszonyok elhidegülése és különösen a fiatalok közötti (már észlelhető) elkülönülés lehet az eredménye. A Tartományi Biztonsági Tanács ülése és a „megnyugtató” nyilatkozatok ugyanis nem oldanak meg semmit, ha azokat nem követik valódi és hatékony intézkedések a kilengések és az elkövetők megfékezésére.

Újvidék, 2011. október 28.
Bozóki Antal

A megalománia mellékhatásai

Reagálás a szabadkai nagyberuházások körül kialakult helyzetre

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) Szabadkai Városi Szervezete megalakulása óta hangsúlyozza: a városban és a környékbeli falvakban mindenek előtt a kommunális szolgáltatások, valamint az oktatási , szociális és egészségügyi intézmények megújítása és fejlesztése kell, hogy az elsődleges cél legyen, hiszen minden polgárnak egyenlő joga és hozzáférhetősége kell, hogy legyen a közellátáshoz, közszolgáltatásokhoz. Ennek ellenére az utóbbi több mint egy évtized szabadkai városvezetése a megalomán építkezések és beruházások megkezdését tűzte zászlajára, mondván: ,,A nagyberuházások több munkahelyet és ezáltal jobb megélhetést nyújtanak Szabadkának.”

És 2011 végére mi a helyzet? Rendkivüli képviselő-testületi ülést hívak össze, annak érdekében, hogy leállítsák a Szabadkai Népszínház ,,felújítási” munkálatait, valamint, bejelentsék a befejezetlen sétaerdei fedett medence oszlopkolosszusának sorsát, miszerint a félig kész építményt nem is kívánják tovább folytatni, hanem egy teljesen új (sic!) uszodát építenek jövőig a Harcosok Sorakozója lakótelepen!

A város két laktanyája továbbra is használaton kívül ammortizálódik, a földes és homokos utcák egy részére csak különböző választások előtt kerül aszfaltburkolat (lásd: a legutóbbi helyi közösségi választásokat), a városi fedett medencét nem fejezik be, a 2010-ben elfogadott városrendezési terv számos belvárosi földszintes, eklektikus építmény teljes lebontását látja elő, a gigantikus népszínház kivitelezéséből pedig nem lesz semmi, mivel állítólag a beígért pénzek nem érkeztek meg (itt tegyük hozzá, hogy meglehetősen visszatetsző az, ahogyan Saša Vučinić polgármester, aki egyébként a Demokrata Párt embere, azon sajnálkozik, hogy ezek a pénzek nem érkeznek meg a köztársaság és a tartomány költségvetéséből, miközben a választások előtt azzal kampányoltak, hogy azért szavazzanak rájuk a polgárok, mert a hatalmon úgyis a DP lesz, és ezért mindig lesz pénz a szabadkai beruházásokra).

Az MRM véleménye szerint a jövő évi önkormányzati választások után Szabadka Város Önkormányzatában az építkezési beruházások teljes felülvizsgálatára lesz szükség, valamint az 1991 óta történt minden beruházás teljes korrupciós átvilágítását is véghez kell vinni, majd pedig az eredmények függvényében a pénzek elherdálásáért felelős vállakozókat, vezetőket és politikusokat jogi felelősségre kell vonni! Csakis tiszta lappal és megfelelő szakmai vitával kialakított költségvetéssel lehet Szabadkának bíznia egy szebb jövőben.

Az MRM nevében,
László Bálint, elnök
Juhász Zoltán, az MRM városi szervezetének elnöke

Szabadka, 2011. október 28.
Központi Iroda – MRM

Németh Zsolt: a kabinet üdvözli a szerb kormány és a VMSZ közötti egyeztetéseket

A magyar kormány üdvözli, hogy megkezdődtek az egyeztetések a szerb kormány és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) között a szerbiai restítuciós törvény ügyében - emelte ki Németh Zsolt (a képen) a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) külügyi és jogi szakbizottsága pénteki budapesti ülése közben tartott sajtótájékoztatón.

A külügyi tárca parlamenti államtitkára nagyon fontosnak és ígéretesnek nevezte az egyeztetéseket. Mint mondta, Magyarország hangot adott a problémának, de a megoldás Szerbia és az ott élők - így a magyarság - dolga.
"Magyarország európai Szerbiában érdekelt, ahol lehet és jó magyarnak lenni" - mondta Németh Zsolt, hozzátéve: az elkövetkező hetek erről szólnak majd. A külügyi államtitkár reményének adott hangot, hogy Szerbia uniós tagjelölti státuszára december 9-én Magyarország igennel szavazhat majd.
Megerősítette: a kollektív bűnösség elvét Magyarország elfogadhatatlannak tartja. Ugyanakkor ha sikerül a módosításokat elfogadni akár egyfajta megbékélési modell is kialakulhat Magyarország és Szerbia között - jegyezte meg.
Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja azt mondta, úgy tűnik, hogy sikerül kompromisszumra jutni, és ellensúlyozni azokat a negatív hatásokat, amiket a jogszabály egyes passzusai idéztek elő. Van okunk a bizakodásra - fogalmazott, hozzátéve: lényegesen elfogadhatóbb változat elfogadását helyezték kilátásba.
Kifejtette, hogy a rehabilitációról szóló törvény olyan kitételeket tartalmazna, amelyek alapján a háborús bűncselekmények elkövetőit és leszármazottaikat zárnák ki a kárpótlásból. Józsa László kiemelte: az egyéni felelősség számukra is elfogadható európai érték.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár közölte, hogy a Magyar Állandó Értekezlet következő plenáris ülésén november 23-24-én tartják. Még ősszel valamennyi szakbizottság ülést tart, jövő héten az oktatási, rákövetkező héten a szórványbizottság tanácskozik - ismertette.
A plenáris ülés napirendjén a tervek szerint a nemzeti jelentőségű intézmények, a külhoni magyarságot érintő aktuális kérdések, így a szerbiai restítuciós törvény, valamint az állampolgársági ügyek, a szavazati jog és a jövő évi választások szerepelnek majd.
Utóbbival kapcsolatban Németh Zsolt kiemelte: a jövő esztendő Kárpát-medencei választási év lesz, hiszen valamennyi szomszédos országban voksolnak majd. A bizottsági ülésen a határon túli magyar szervezetek képviselői azt mondták - folytatta -, hogy készen állnak a megmérettetésre. Ugyanakkor három dolgot emeltek ki, a magyar Közép-Európa politika folytatását, amelyben mint kiemelte, hangsúlyos szerepük van a határon túli magyar közösségeknek, valamint az egységes fellépés fontosságát. Úgy tudnak sikeresek lenni, ha egységesen lépnek fel - mutatott rá a külügyi államtitkár, aki kitért arra is, hogy még intenzívebb egyeztetésekre lesz szükség, a határon túli magyarok mögé oda kell állnia a magyar kormánynak teljes tekintélyével. (MTI)
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12517/Nemeth-Zsolt-a-kabinet-udvozli-a-szerb-kormany-es-a-VMSZ-kozotti-egyezteteseket.html, 2011. október 28. [13:18]

RESTITÚCIÓS TÖRVÉNY

A jogerősség után: Marad-e a magyarok kollektív bűnössége?
– Emlékeztető (II.) –

2011. október 7. – „Szerbia olyan restitúciós törvényt fogadott el, amely bennünket, magyarokat, mint közösséget, újból bűnösnek nyilvánít. A magyarok számára az a „vörös vonal”, hogy, amennyiben a törvény ebben a formában marad, akkor decemberben, amikor az EU Tanácsa a jelöltségről szavaz, nem lesz módunkban egyetértésünket adni” – jelentette ki a Danas című belgrádi napilap számára Nikowitz Oszkár magyar nagykövet.

• Franciaország szeretné, ha Szerbia az EU tagjává válna, és nem kívánja újabb feltételekhez kötni a tagjelölti státus megadását Belgrádnak.

Jean Léonetti, a francia kormány európai ügyekért felelős minisztere Belgrádban kijelentette: ebben a kérdésben Franciaország és Németország álláspontja között vannak még árnyalatbeli különbségek, de Párizs arra törekszik a következő időszakban, hogy egyetértésre jusson Berlinnel abban, hogy Szerbiát ne állítsák „teljesíthetetlen feladatok elé.

• Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) elnöke szerint szerint „itt az ideje, ki kell mondani: Magyarország csak akkor szavazhatja meg Szerbia uniós tagjelöltségét, ha a restitúciós törvényből kikerül a kollektív bűnösség elve, s a vajdasági magyarságot részese lehet a vagyon-visszaszármaztatásnak.
Az ok egyszerű: ha Magyarország átsiklik Szerbia e provokációja felett, ezzel bebetonozza, s ami még rosszabb, közvetve elismeri kollektív bűnösség vele szemben nem hivatalosan bizony gyakorta hangoztatott vádját.”

Ágoston a VMDP Hírlevelében javasolja, hogy „a VMSZ képviselői az év végéig nyújtsák be mind a restitúciós, mind a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására vonatkozó, a kollektív bűnösség eltörlését illetve a nem legitim és nem legális Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tényleges magyar autonómia irányában történő elmozdítását célzó törvénymódosítási javaslatokat. Természetesen, most kell kitenni az asztalra a – különben a szerb alkotmány által is támogatott – részarányos parlamenti képviseletre vonatkozó 2009-ben szintén „elfelejtett” közös követelést is.”

• Az újvidéki bíróság rehabilitálta a Csúrogról elüldözött Teleki Júlia békeharcost és családját. Az elsők között adta be a kérelmet, 2006-ban, amikor megszületett az erre vonatkozó törvény. Amellett, hogy éveket várt a bírósági meghallgatásra, csak többszöri idézés után hozta meg végleges döntését a háromtagú bírói testület.

2011. október 8. – Gróf Cseszneky Miklós, egy magyar nemesi család Angliában élő leszármazottja az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul, amiért a szerb restitúciós törvény kizárja családját a kárpótlásra jogosultak köréből – közli a Hungarian Human Rights Watch.

Restitúció
(Léphaft Pál karikatúrája
Magyar Szó, 2011. október 8., 1. o.)

2011. október 9. – Božidar Đelić kormányfőhelyettes sajtónyilatkozata szerint egyes uniós országok igyekeznek meggyőzni a többi EU-tagot, hogy újabb feltételeket szabjanak Szerbiának a tagjelölti státus elnyeréséhez. Bátorítónak nevezte azonban Franciaország üzenetét, hogy harcol az újabb feltételek támasztása ellen.

2011. október 10. – A szerb kormánynak komolyan kell vennie a magyarországi figyelmeztetést, hogy megvonja Szerbia uniós tagjelölti státusa támogatását, ha nem módosul a szerb restitúciós törvény, amely jogszabály a magyar kormány szerint megbélyegzi a kisebbségi magyar közösséget – hangzik az egyetértő véleménye Ognjen Pribićevićnek, Szerbia volt németországi nagykövetének és Maja Bobićnak, a Szerbiai Európa-mozgalom főtitkárának, akik a Danas belgrádi napilapnak nyilatkoztak e kérdés kapcsán

• Lehetőség van még a szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény visszavonására, vagy korrigálására, hogy ne fékezze Szerbia közeledését az EU-hoz – jelentette ki Egeresi Sándor, a Vajdasági Képviselőház elnöke Újvidéken.

2011. október 11. – A magyar kormány semmilyen vonatkozásban nem hagyja magára a vajdasági magyarokat, illetve azok legitim politikai képviseletét a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) – jelentette ki Németh Zsolt, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt a szerbiai kárpótlási törvényről tartott meghallgatáson.

• Potápi Árpád (Fidesz) a bizottság elnöke (a képen) úgy fogalmazott: „szinte arculcsapás” az utóbbi néhány hét eseménye, és értetlenül állnak előtte.
Szili Katalin (független) azt mondta, Magyarország és a magyarok nem hagyják magukra a vajdasági magyarokat. Úgy vélte: itthon biztosan sikerül közös hangot találni, a másik kérdés, hogy sikerül-e európai partnereket is szerezni.

• Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kijelentette, hogy pártjának is érdeke, hogy Szerbia tagjelölti státust kapjon az Európai Unióban, ám ez ne a vajdasági magyarok kárára történjen. A magyarok ugyanis a restitúciós törvényt diszkriminatívnak tartják.

• Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség

köztársasági parlamenti képviselője Magyar Szóban „arról is beszámolt, hogy két magyarországi képviselőnek köszönhetően az ET közgyűlése is értesülhetett a szerbiai vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény a vajdasági magyarság és egyéb kisebbségek számára diszkriminatív rendelkezéseiről. A szerbiai küldöttség többi tagja állítólag nem fogadta kitörő örömmel, hogy az ET plenáris ülésén is téma volt a restitúció.”

• Milorad Mirčić, a Szerb Radikális Párt alelnöke szerint Vajdaságban fokozódik a nyomás a szerb telepesek leszármazottjaira, hogy .

költözzenek ki vagyonukból, hogy a föld és a ház visszakerüljön – mint fogalmazott – a „népi németek (volksdeutsch) és a magyar fasiszták” leszármazottjaihoz. A radikális politikus figyelmeztet is, hogy a lakosság e rétegének a megmozdítása fokozná a feszültséget az amúgy is elmérgesedett politikai helyzetben. Szerinte a zavargások sincsenek kizárva Vajdaságban, ha folytatódik a nyomásgyakorlás a lakosság e részére.

2011. október 12. – Az EU-tagjelölti jogállás megadását javasolta az Európai Bizottság Szerbiának, de hozzátette, hogy a csatlakozási tárgyalások tényleges megkezdéséhez előrehaladást kell felmutatni a szerb-koszovói tárgyalásokon.

Az Európai Bizottság nem elég határozott Szerbiával szemben, mert nem vesz tudomást a szerbiai restitúciós törvényről – reagált erre Gál Kinga és Schöpflin György fideszes európai parlamenti (EP-) képviselő. Felszólították a testületet, hogy határozottan lépjen fel a törvény módosítása érdekében.

• A Beta brüsszeli jelentése szerint az Európai Bizottság a magyar kormány tudomására hozta, hogy kedvezően tekint a szerb restitúciós törvényre, tekintettel arra, hogy a törvény – mint a szerb hírügynökség idézi – összhangban van az EU jogi vívmányaival, és nem hagyja jóvá a magyarok semmiféle kollektív bűnösségét a második világháborúban Vajdaság területén.
Az Európai Bizottság magas rangú tisztségviselője – akit a belgrádi hírügynökség nem nevez meg – újságíróknak kijelentette, hogy a budapesti diplomáciai vezetővel közölték, hogy a szerb restitúciós törvény világosan meghatározza az egyéni rehabilitáció eljárását is. Ez pedig – mint hozzátette – szavatolja, hogy nincs kollektív bűnösség, hanem mindenki, beleértve a magyar megszálló és más háborús biztonsági erők tagjait és leszármazottjait, kérheti a vagyon visszaadását, ha jogi eljárással bebizonyítja, hogy nem követett el bűncselekményt és más büntethető cselekményt.

• A magyar külügyminisztérium komoly eredménynek és a bővítési folyamat értékének tartja, hogy az Európai Bizottság szinte valamennyi csatlakozni kívánó ország esetében előrehaladásról számol be. Szerbia tagjelölti státuszának megszerzését illetően azonban a magyar diplomácia álláspontja változatlan: Magyarország „elvárja” a szerb féltől, hogy „legkésőbb december elejéig” oldja meg a szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény komoly aggodalmakra okot adó problémáját.

• Az Európai Bizottság jogi szolgálata nem osztja a magyar kormány aggodalmait a szerb restitúciós törvény kapcsán, amelynek elfogadására éppen Brüsszel kérte Belgrádot. A testület jogi szolgálata szerint „semmi olyan nincs a törvényben”, ami miatt Szerbiát el kellene marasztalni. A jogszabály nem diszkriminatív és mindenkit egységesen kezel.
Ez a vélemény élesen eltér a magyar kormányétól, amely azzal vádolta Belgrádot, hogy a törvény diszkriminatív és a kollektív bűnösség elvét alkalmazza a délvidéki magyarságra. Ezt magyar részről arra alapozzák, hogy a jogszabály értelmében nem kaphatnak kárpótlást a második világháborúban a fasiszta megszálló csapatok tagjai és azok leszármazottai. A Bizottság jogi szolgálata ugyanakkor jó okkal feltételezhetően a szöveg első áttekintése után arra a következtetésre jutott, hogy a kárpótlási jogosultságot vizsgáló szerb hatóságok minden esetet külön kezelnek majd és az ártatlanság vélelméből kiindulva nekik kell majd bizonyítaniuk, hogy valakinek az esetében fennáll a kizáró ok – írja az Esti Hírlap.

• Az Európa Tanács magyar küldöttségének sajtótájékoztatóján Szabó
Vilmos, a delegációvezető-helyettes MSZP-s politikus elmondta: meglátása szerint a múltbeli sérelmek közös tisztázása és jóvátétele alapvető fontosságú a kisebbségi közösségek számára. Úgy fogalmazott: a kollektív bűnösség elvének életben tartása akadályozza a múltbéli sérelmek tisztázását. Leszögezte: a szerbiai kárpótlási törvény kifejezetten diszkriminatív a magyar nemzeti kisebbséggel szemben, s megjeleníti a kollektív bűnösség elvét is a magyar közösséggel szemben.

Gaudi-Nagy Tamás, Braun Márton és Szabó Vilmos
a sajtótájékoztatón (Fotó: Mihájlovits Klára)

• A Vajdasági Magyar Szövetség üdvözölte, hogy Szerbia tagjelölti státust kapjon az Európai Uniótól. Pásztor István, a párt elnöke szerint azonban nem felhőtlen az öröm, mert a nemrégiben elfogadott kárpótlási törvénnyel, amely kimondja a vajdasági magyarok kollektív bűnösségét, nincs helye Szerbiának az EU-ban.

– Örülök ennek a bejelentésnek. Viszont ez az öröm nem felhőtlen. Maradt egy kérdés, amit nekünk okvetlenül meg kell oldanunk még mielőtt decemberben az ezzel kapcsolatos formális döntés is megszületik. Az pedig a kárpótlási törvény kapcsán kirobbant kollektív bűnösségnek a kérdése – nyilatkozta Pásztor.

Pásztor István, a VMSZ elnöke

• Varga László szerbiai parlamenti képviselő szerint Európai Bizottság a restitúcióval kapcsolatosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végrehajtás folyamatában kívánják ellenőrizni, vajon diszkriminációtól mentesen, átlátható módon és tisztességesen hajtják-e végre a törvényt, vagy nem. Ez a három kritérium nehezen ültethető át a gyakorlatba, ha a jogalkalmazó az elfogadott törvény szellemében kíván eljárni – magyarázta Varga László. A kulcsprobléma az, hogy a törvény egyértelműen tartalmaz egy tételt, amellyel a restitúcióból kizárnak egy réteget.

Varga szerint az pedig egyszerűen nem megy, amit a szerb pénzügyminisztérium államtitkára többször is elmondott az utóbbi napokban, és amelynek a lényege az, hogy a törvény alkalmazója, azaz a létrejövő vagyon-visszaszármaztatási ügynökség minisztériumi rendelettel úgymond felülírja a törvényt. A VMSZ a kiutat úgy keresi, hogy alkotmánybírósági normakontrollt fog kérni.

2011. október 13. – A magyar kormány erkölcsileg, jogilag és politikailag is elfogadhatatlannak tartja a szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényt - jelentette ki csütörtöki sajtótájékoztatóján Martonyi János, aki szerint „komoly gond” lesz abból, ha Szerbia nem oldja meg ezt problémát.

A külügyminiszter annak kapcsán beszélt minderről, hogy az EU-tagjelölti jogállás megadását javasolta Szerbiának október 12-én az Európai Bizottság.
Martonyi János arra a kérdésre, hogy Magyarország vétójoggal él-e majd decemberben, amikor a tagállami kormányokat képviselő Európai Tanács dönt, Szerbia megkapja-e a hivatalos EU-tagjelölti státust, azt mondta: a magyar kormány akkor hozza meg döntését, amikor ez a helyzet előáll. „Komoly gond lesz abból, hogyha ezt a kérdést nem oldja meg Szerbia. Azt hiszem, hogy ezzel utaltam a végkimenetelre is” – tette hozzá ugyanakkor a külügyminiszter.

• A magyarság semmilyen formában nem tudja elfogadni a kollektív bűnösséget és a jogfosztást – állapította meg csütörtöki megbeszélésén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a miniszterelnök sajtóstábjának MTI-hez eljuttatott tájékoztatása szerint.

• Tőkés László, Nyugat-Balkánért felelős európai parlamenti alelnök brüsszeli irodájában fogadta Ksenija Milenkovicsot, Szerbia Állandó Képviseletének helyettes vezetőjét.

A találkozó fő témája a nemrég elfogadott szerbiai restitúciós törvény volt, amely a kisebbségi magyarokat és németeket gyakorlatilag kizárja a jóvátétel és a kárpótlás iránt jogosultak köréből.
Tőkés László aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a szerb restitúciós törvény a kollektív bűnösség elvét intézményesíti. Egy Európához csatlakozni kívánó ország részéről teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy a lakosság egyes csoportjait hátrányos módon megkülönböztesse, a törvénynek ugyanis mindenki iránt azonos elbírálást kell alkalmaznia. A vajdasági magyar pártok és szervezetek is erélyesen tiltakoztak a jogszabály ellen. Tekintettel arra, hogy sérti az emberi jogokat, és ellentétben áll a csatlakozáshoz szükséges koppenhágai kritériumokkal, Szerbia uniós csatlakozásának is hátrányára válhat – jelezte az EP-alelnök.

• Szerbiában a legnagyobb példányszámú napilapok és az állami hírközlő eszközök sorra elhallgatták a hírt, hogy mit mondott Jelko Kacin, Szlovénia európa parlamenti képviselője, az EU szerbiai jelentéstevője arról, hogy Szerbiának milyenek az esélyei arra, hogy decemberben megszerezhesse a tagjelölti státust, és hogy kijelöljék a dátumoz, mikor kezdheti meg Brüsszellel a társulási tárgyalásokat.

Kacin azon túlmenően, hogy üdvözölte az Európai Bizottság döntését, miszerint a tagjelölti jogállás feltételhez kötött megadását javasolta Szerbia számára, arra is rámutatott, hogy Belgrádnak nem csak a Pristinával folytatott tárgyalások és a korrupció elleni küzdelem eredményessége vonatkozásában kell eredményeket felmutatnia ahhoz, hogy decemberben a tagjelölti státust megkapja:
– Pristina nem az egyetlen, akivel tárgyalni kell. Ebben a pillanatban Magyarországgal, Németországgal, Franciaországgal, Hollandiával is szükség van a párbeszédre, mert e nélkül nem állítható helyre a megingott bizalom ezekkel az országokkal – idézi az Smedia a Tanjugra hivatkozva Jelko Kacint.

• Aleksandra Jerkov, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga képviselő asszonya ma átnyújtotta a követelést, amelyben a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási szerbiai törvény azon szakaszának magyarázatát kéri, amely a megszálló erők tagjainak a restitúcióra vonatkozó jogát szabályozza – közölte ma a párt.

A közlemény szerint Jerkov asszony a kezdeményezést eljuttatta Slavica Đukić Dejanović házelnökhöz és a parlament törvényalkotási bizottságához. Értékelése szerint a törvényben sehol sem írja, hogy a vagyont nem adják vissza a magyaroknak vagy a németeknek. A vagyont nem adják vissza a második világháború megszálló hadserege tagjainak – hangsúlyozza Jerkov asszony, aki szerint a Vajdasági Magyar Szövetség módosítási indítványa – amelyet a pártja is ellenzett, és ami végül nem került a törvénybe – felmentené a felelősség alól a megszálló fasiszta erők tagjait és mindenkit, aki a háború előtt Szerbia területén rendelkezett lakcímmel, írja a Beta.

• Megvitatta a szerb restitúciós törvénnyel kapcsolatos magyarországi észrevételeket a szerb kormány.

Slobodan Homen,a szerb kormány médiakapcsolatokért felelős koordinátora az ülést követően adott nyilatkozatában annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „meg lehet oldani a Magyarország észrevételei nyomán keletkezett problémát, és nem fog bekövetkezni a legrosszabb forgatókönyv, azaz hogy Budapest decemberben megvétózza Szerbia tagjelölti státusának megadását az EU részéről”.
Magyarországnak arról a követeléséről, hogy Szerbia változtasson a nemrégen elfogadott restitúciós törvényen, Homen elmondta: „nem szabad megengedni, hogy megoldható problémák akadályokat képezzenek Szerbia európai integrációjának útjában”.
A Szerbiának szóló tagjelölti jogállás „megvétózása szélsőséges változatot jelentene, és biztosak vagyunk abban, hogy ez nem fog bekövetkezni, de természetesen ezt megelőzően tárgyalni kell a magyar féllel”.

2011. október 14. – A VMSZ parlamenti képviselői, a VMSZ Elnökségének
2011. október 3-i határozata értelmében, beadvánnyal fordultak Szerbia Alkotmánybíróságához kezdeményezve a Vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény alkotmányossági felülvizsgálatát.

2011. október 15. – Boris Tadić szerb elnök szerint a restitúciós törvény nem irányul egy nemzet ellen sem, s a felmerülő problémákat párbeszéd és a két ország közötti tárgyalások útján kell tisztázni.

Az elnök hangsúlyozta, Szerbia egyetlen reformtörvénye sem irányul egyetlen más etnikai közösség ellen, így ez sem a magyar nemzeti kisebbség ellen született.
Ivica Dačić belügyminiszter ugyancsak úgy véli, hogy a vagyon-visszaszármaztatási törvény vitatott szakasza nem az itt élő magyarokra vontakozik, s hozzátette „azt az álláspontot viszont Európa sem vitathatja, hogy a restitúció nem terjedhet ki a megszálló csapatok tagjaira”. A belügyminiszter szerint egyesek Európában azt akarják, hogy Szerbia felejtse el történelmét, s egyenlítse ki a fasisztákat az antifasisztákkal.
„Mindenki, aki megszálló volt, vagy a megszállók szolgálatában állt, teljesen mindegy, hogy szerb, vagy valamely más nemzethez tartozó, nem egyenlíthető ki azokkal, akik a fasizmus ellen harcoltak”, mondta Dačić.

2011. október 16. – A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), azon a jogon, hogy a vajdasági magyarok a VMSZ-es képviselőket a 2008-ban közösen létrehozott Magyar Koalíció színeiben választották meg, arra hívja fel politikai partnereinek figyelmét, hogy a restitúciós törvény kapcsán nagy a felelősségük. Az esetleges engedmények nemcsak a múltunkat hagynák meg nyomasztó, tisztázatlan politikai gubancnak, de elvehetik a magyarok kedvét a jövőbeni küzdelmektől is. Erre nem kerülhet sor: a feltett léc maradjon ott, ahol van – írja a VMDP közleményében.

2011. október 17. – A kollektív bűnösség elvét fenntartó vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény esetleges módosítási lehetőségeiről és a költségvetés módosításáról tárgyalt este Belgrádban Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Boris Tadić köztársasági elnök.

Sejlik a megoldás a restitúciós törvényre, jelentette ki a Tanjug hírügynökségnek Pásztor István, a VMSZ elnöke.
A megoldás az elfogadás előtt álló rehabilitációs törvényben körvonalazódik, amely jogszabály novemberben kerül a parlament elé, részletezte Pásztor a szerb hírügynökségnek, s hozzátette, hogy a következő napokban a munkacsoportok egyeztetnek majd és összehangolják a rahabilitációs törvény jogi vonatkozásait.

• Egyhangúlag fogadta el Budapesten az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága azt az állásfoglalást, amelyben elutasítják a szerbiai vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényt. A képviselők az állásfoglalásban rögzítették, hogy a kollektív bűnösség elvének ilyen formában való megjelenése súlyosan diszkriminatív a magyar közösséggel szemben. „Ilyen értelemben a szerb lépés nem összeegyeztethető a magyar nemzeti érdekekkel és a két nép közötti történelmi megbékélési folyamattal” – olvasható az állásfoglalásban.

• Maja Sedlarević, a tartományi képviselőház európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködési bizottságának elnöke szerint félreértelmezik a szerb restitúciós törvényt.

• A magyar Országgyűlés európai ügyek bizottsága fogadta a vajdasági bizottság képviselőit. Az ülésen Maja Sedlarević elmondta, a hiteles értelmezés szerint a jogszabály csak a megszálló erők tagjaira vonatkozik, és akik igazolni tudják, hogy nem önként csatlakoztak a megszállókhoz, örököseikkel együtt jogosultak a kárpótlásra. Nem egy nemzet ellen irányul a törvény – hangoztatta, hozzátéve: remélhetőleg sikerül tisztázni az ügyet, és Szerbia megkapja Magyarország támogatását az uniós tagjelöltségéről döntő decemberi szavazáson.
• A Vajdasági Magyar Demokrata Párt részéről megállapítható, hogy a Pásztor-Tadic találkozóról a sajtóban megjelent tudósítások a politikai homályt nem oszlatják. Egy biztos: Tadic megkapta, amit akart. A VMSZ szavazatait a költségvetés módosításához. S azért az elfogadhatatlan stílus-megnyilvánuláson kívül semmi biztosat nem ígért. Ezek a tények – írja Ágoston András, a VMDP Hírlevelében.

2011. október 18. – Hamarosan újra parlamenti eljárásba kerül a rehabilitációról szóló törvény, amely egy teljesen új, átfogó jogszabály lesz. E törvényben lehetne szabályozni, hogy ki számít a megszálló erők tagjának, és aki emiatt kizárható lehetne az egyéni felelősség és a bűnelkövetés bírósági bizonyítási kötelezettsége alapján a vagyon-visszaszármaztatásból. Ez a megoldás kizárná a kollektív bűnösséget – magyarázta Pásztor István,a VMSZ elnöke a Magyar Szó napilapnak nyilatkozva.
Szavai szerint a politikai értelemben történt megállapodáson túl megtekinthette a jogszabály szövegének javaslatát. Mint megjegyezte, a jogszabály szövege a VMSZ számára alapként elfogadható azzal, hogy egy-két olyan pontosítást eszközölnélek, amellyel egyértelművé tennék a rendelkezéseket.

• Magyarország egyik legősibb, 1326-ban alapított társasága, a Szent György Lovagrend rendi ülése egyhangúlag elfogadott határozatában leszögezi:

„Nyomatékosan kérjük, hogy a belgrádi törvényhozás változtasson az úgynevezett restitúciós törvényen, amely kollektíven bűnösnek bélyegezi meg a Szerbiában élő magyarságot. Ez elfogadhatatlan, Európában, de különösen az Európai Unióban eltűrhetetlen!”
Ezért a Szent György Lovagrend kéri a Magyar Köztársaság kormányát, hogy mindent tegyen meg a magyarság számára elfogadhatatlan szerb törvények megváltoztatása érdekében. Kérik, hogy mindaddig vétózza meg Szerbia európai uniós tagjelölti státuszát, ameddig a magyarság számára végleges és megnyugtató módon nem rendezik a kárpótlási törvényt.

2011. október 19. – Magyarország volt az az ország, amely az elejétől fogva a leghatározottabban kiállt Szerbia EU-s csatlakozása mellett, és nem csak az EU elnökség ideje alatt. Magyarországot úgy ismerik az EU-ban, mint Szerbia ügyvédjét.

Most ezek után rendkívül visszás volna, ha éppen Magyarország volna az ország, amelyik meggátolná Szerbia EU-s csatlakozását. Mi mindenképpen szeretnénk ezt elkerülni. Ennek a vétónak a fölvillantása vészjelként kell, hogy értelmezendő legyen a szerb kormány számára. Mi állandóan a párbeszédet szorgalmazzuk – nyilatkozta az Újvidéki Rádió Hangadó szerda c. műsorában. Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete.

• Belgrádban sor került egy megbeszélésre a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselői és az igazságügyi minisztérium munkatársai között. Mint azt Varga László, a VMSZ parlamenti képviselője elmondta, az ülésen még egy további lépést sikerült tenni annak érdekében, hogy a fennálló helyzet megoldódjon, ugyanis a kormány a jövő hét (október 24-30 – B. A. megj.) folyamán tervezi elfogadni a rehabilitációról szóló törvénytervezetet, amelyet november második hetében tárgyalna meg a Szerbiai Képviselőház.

• A szerb kormány és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselői

megállapodásra jutottak a rehabilitációs törvény szövegében. Ezzel áthidalhatóvá váltak azok az észrevételek, amelyeket a VMSZ fogalmazott meg a restitúciós törvénnyel kapcsolatosan – jelentette a Tanjug szerb hírügynökség és a B92 televízió.

2011. október 20. – A VMSZ és a szerb kormány között most a kulisszák mögött folynak a
tárgyalások, hogy kiutat találjanak a mindkét fél, sőt Magyarország számára is kellemetlen helyzetből, amely országot az EU-ban úgy ismernek, mint „Szerbia ügyvédjét”. Az eddigi nyilatkozatok azonban nem túl sok derűlátásra adnak okot. Jogilag ugyanis tarthatatlan, hogy egy törvényt egy másik törvénnyel „pontosítanak”, „magyaráznak” vagy „változtatnak” meg. A vagyon-visszaszármaztatási törvény ugyanis csak magának a törvények a módosításával váltóztatható meg. Semmilyen más jogi csűrés-csavarás nem cseréli fel a vagyon-visszaszármaztatás kezdetének idejét és nem iktatja ki a kollektív bűnösség elvét ebből a jogszabályból. Vagyis: ha ez a törvény nem változik, a kollektív bűnösség is marad – írta Bozóki Antal Marad a törvény – marad a kollektív bűnösség c. jegyzetében,

2011. október 21. – Magyarország üdvözöli a szerb kárpótlási törvény módosítását és a szerbiai pozitív fejleményeket – közölte Semjén Zsolt az MTI-vel. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes elmondta, hogy a kárpótlási törvény megfelelő módosítása javára válik mind a magyar, mind a szerb népnek.

• Magyarországon is felismerhető annak az igénye, hogy Szerbia elnyerje a tagjelöltstátust, de hogy ehhez megszerezze Budapest támogatását

is és elkerülje az esetleges vétót is, változtatnia kell a restitúciós törvényen, mert az diszkriminatív és a kollektív bűnösség elvén alapul, nyilatkozta Szili Katalin a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke, miután Egeresi Sándor házelnökkel folytatott megbeszélésén átadta a bizottságnak a hét elején elfogadott határozatát a kollektív bűnösséget kimondó szerbiai restítúciós törvénnyel kapcsolatban.

• Büszke voltam 2003-ban arra, hogy Vajdaság képviselőháza egyhangúlag elfogadta a
kollektív bűnösséget eltörlő rezolúciót – közölte Egeresi Sándor, a vajdasági képviselőház elnöke a dr. Szili Katalinnal, a Nemzeti Összetartozás Bizottsága alelnökável, a Magyar Országgyűlés volt elnökével tartott találkozón.

– Sajnálattal vettem tudomásul, hogy nyolc évvel később, a köztársasági képviselőházban, sokan azok közül, akik 2003-ban megszavazták e határozatot, támogatták a kollektív bűnösség elvét életben tartó jogszabály elfogadását, s ezzel voltaképp lefasisztázták a vajdasági magyar közösséget.
Mint mondta, nem az a lényeg, milyen törvényalkotási eljárással javítják ki e hibát, a fontos az, hogy megoldódjék a kérdés, s elháruljanak a szerbiai csatlakozási folyamat előli akadályok – tette hozzá Egeresi.

• Bár a szerb kormánypárt megegyezett magyar koalíciós társával a kárpótlási törvény módosításáról, az korántsem biztos, hogy orvosolja a délvidéki magyarok kollektív jogfosztását. A magyar diplomácia üdvözölte a bejelentést, ám nagy örömködésre egyelőre nem lehet okunk, a szerb ajánlat ugyanis számos buktatót rejt magában – olvasható Bencsik János Szerb csiki-csuki: mi lesz a kárpótlásra váró délvidéki magyarok sorsa? C. írásában.

2011. október 22. – A VMSZ képviselőinek vállán irdatlan politikai és erkölcsi teher van. Nem tévedhetnek akkor sem, ha a megoldás keresése során csendes, vagy akár zajosan nyílt ellenállásra találnak…Végül, ha minden rendben lezajlik, és elfogadható eredmények születnek, akkor is ott van a nem kevésbé fogas kérdés: mi lesz akkor, ha a már elfogadott restituciós és a most készülő rehabilitációs törvény (belső) ellentmondásai odavezetnek, hogy az érdekelteknek a gyakorlatban mégis vállalniuk kell bizonyítás terhét? Ha a megfelelő módosítások nem kerülnek be a már elfogadott, s érinthetetlennek mondott restitúciós törvénybe, erre bizony sor kerülhet.
De, az úton nekünk magyaroknak a Vajdaságban és Budapesten is végig kell mennünk. A megbékélés érdekében. A folyamat végén – arra az esetre, ha netán kisiklik – ott van, mert ott kell lennie a vétónak is. A folyamatnak akkor lesz vége, ha mindkét törvény szövege a nyilvánosságra kerül, s ezek alapján Budapest politikai megállapítást tehet: igen ez a jó megoldás, s Szerbia uniós csatlakozását ebben a szakaszban Magyarország vétóval nem szándékozik akadályozni – írta Ágoston András Korai öröm? Talán nem! című kommentárjában.

• A Londonban élő Cseszneky Miklós, a néhai gróf Cseszneky Mihály örökösei nevében arra hívja fel a közvélemény és a tárgyaló felek figyelmét, hogy a szerb parlament által elfogadott restitúciós törvény nem csak az ún. „megszálló erők” tagjai és leszármazottaik vonatkozásában diszkriminatív, hanem a kárpótlási időszak meghatározásában is. A törvény ugyanis azon személyek és örököseik kárpótlásáról rendelkezik, akiket 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg vagyonuktól. Sajnálattal kell emlékeztetnünk arra, hogy a délvidéki magyar, német és horvát közösség vagyonának jelentős hányadát már 1945 márciusa előtt lefoglalták, s a tulajdonjog megsértésére nem egy esetben népirtás és etnikai tisztogatás keretében került sor. Ezen szomorú történelmi tényekre tekintettel javasoljuk, hogy a vagyon-visszaszármaztatási időszak kezdő napját 1944. október 17-ben határozzák meg, ugyanis ezen a napon vezették be a Délvidéken a jugoszláv kommunista katonai közigazgatást, s ekkortól vették kezdetüket a restitúciós törvény által jóvátenni hivatott jogsértések – írja közleményében Cseszneky Miklós.

2011. október 23. – Megszületett a megállapodás a Szerbiai Szocialista Párt (SPS), a Szerbiai Megújhodási Mozgalom (SPO) és a VMSZ között a rehabilitációs törvény elfogadásáról. A módosított törvényjavaslat október 27-én kerül a kormány elé, tudta meg a Novosti.

• Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára, aki részt vett a Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) az 1956-os forradalom 55. évfordulója alkalmából Szabadkán rendezett megemlékezésén.

A politikus szólt a magyar-szerb kapcsolatokról is, hangsúlyozva, hogy amikor Budapest a szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvénnyel kapcsolatosan elutasítja a kollektív bűnösség elvét és a diszkriminációt, akkor „nemcsak magyarként szólal meg, hanem európaiként is”. Németh Zsolt kifejtette: Amikor a vajdasági magyarság a szerb kárpótlási törvény által szembesült „a durva diszkriminációval és a kollektív bűnösséggel”, akkor Magyarország mellé állt. „Úgy gondoljuk, hogy a vajdasági magyaroknak igazuk van, és hangot adtunk a véleményünknek, hogy nagyon súlyos következményei lesznek, ha ez a probléma nem oldódik meg, sőt kilátásba helyeztük, hogy Budapest nem tud december 9-én igennel szavazni Szerbia uniós tagjelölti státusára, ha ezt a problémát nem orvosolja” – mondta a magyar külügyi államtitkár, hozzátéve: ígéretes számára, hogy megkezdődött egy tárgyalási folyamat a szerb kormány és a VMSZ képviselői között, és a „rendelkezésére álló információk alapján derűlátóak lehetnek a megoldás tekintetében”.

2011. október 24. – Kilenc vajdasági magyar szervezet (öt civil szervezet és négy párt) nem tartja elfogadhatónak, hogy a novemberben a parlament elé kerülő rehabilitálási törvény „hidalja át” azokat az észrevételeket, amelyek a restitúciós törvénnyel kapcsolatosan elhangzottak. Észrevételeit és állásfoglalását közös közleményben hozták nyilvánosságra. Javasolták, hogy ennek a törvénynek a kollektív bűnösséget sugalló (5. szakasz 3. bekezdésének 3. pontját) töröljék, mivel a rehabilitálási törvénnyel nem lehet azt módosítani.

2011. október 25. – Cseszneky Miklós levelével kapcsolatban, aki a néhai gróf Cseszneky Mihály örökösei nevében fordult a közvéleményhez, Varga László, a VMSZ parlamenti képviselője nyilatkozott. Varga elismerte, hogy

valóban nagyon sok olyan eset van, amikor egyesek vagyonát fizikailag 1944 ősze és 1945 tavasza között vették el. A csúrogiak is ebbe a kategóriába tartoznak. Csúrogon elüldözték a falu teljes lakosságát, helyükbe pedig más emberek jöttek, akik elfoglalták házaikat. Viszont azok a jogi döntések, amelyekkel mondjuk a csúrogiakat megfosztották vagyonuktól, később születtek. Hozzám is eljuttattak olyan döntéseket, amelyek csúrogiakra vonatkoznak, és 1946 februárjából származnak. Összegezve: a vagyonelkobzás hivatalosítása 1945 márciusa után történt. A kárpótlási időszak akkor jelentene problémát, ha 1945 márciusa előtt is születtek volna olyan döntések, amelyek alapján valakinek a vagyonát elvették. Ilyen döntésről én nem tudok, senki sem fordult hozzánk ilyen információval az utóbbi hónapokban – magyarázta a VMSZ képviselője.

• Sajnos kénytelen vagyok felhívni a képviselő úr figyelmét a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (AVNOJ) elnökségének 1944. november 21-én hozott rendeletére „Az ellenséges vagyon állami tulajdonba vételéről, a nem az országban tartózkodó személyek vagyona feletti állami igazgatásról, valamint a megszállók által erőszakkal elidegenített vagyon kisajátításáról”. Ezen rendelet alapján kobozta el ugyanis a jugoszláv kommunista katonai közigazgatás a csurogi és zsablyai kitelepített magyarok vagyonát – írja reagálásban Cseszneky Miklós.

• A vajdasági magyar közösség felkiáltott, akkor, amikor egy durva diszkriminációval, a kollektív bűnösséggel szembesült a kárpótlási törvényben. Mi odaálltunk mögéjük, mert úgy gondoltuk, hogy igazuk van, és hangot adtunk a véleményünknek, hogy nagyon súlyos következményei lesznek, ha ez a probléma nem oldódik meg, sőt kilátásba helyeztük, hogy nem fogunk tudni december 9-én igennel szavazni a szerb tagjelölti státusra, ha ezt a problémát nem orvosolják. Ritkán élünk ilyen eszközzel a magyar diplomáciában, azért kényszerültünk rá, mert a finom diplomácia – Martonyi János külügyminiszter belgrádi tárgyalására gondolok – az sajnos nem járt eredménnyel – nyilatkozta Németh Zsolt, magyar külügyi államtitkár a Magyar Szónak.

2011. október 26. – Abban állapodtunk meg, hogy a restitúciós törvény alapján csak azok nem lesznek jogosultak a kárpótlásra, akikről az állam be tudja bizonyítani, hogy a második világháború során háborús bűncselekményeket követtek el valamelyik megszálló erő tagjaként. A rehabilitációs törvény elméletileg tehát pontosan azt fogja tartalmazni, amit mi a restitúciós törvényben szerettünk volna szabályoztatni korábban. A bűnösséget, azaz a felelősséget, individualizálni fogják, a kollektív bűnösség elve pedig törlődik – nyilatkozta Pásztor Bálint a VMSZ köztársasági képviselője a Magyar Szónak.

• Nenad Čanak, Vajdasági Szociáldemokrata Liga elnökének véleménye

szerint a kollektív bűnösség eltörlésével kapcsolatban a Vajdasági Magyar Szövetség és a szerb kormány között nem megegyezés történt, hanem a VMSZ egyszerűen feladta az eredeti ötleteit, és ugyanarra az álláspontra helyezkedett, mint a VSZL. Kiemelte, ebben a történetben a magyar állam nem viselkedett diplomatikusan, hiszen beleavatkozott Szerbia belpolitikájába.
– E beavatkozás legnagyobb vesztesei a vajdasági magyarok lehetnek, hiszen csupán idő kérdése, mikor fogják az úgynevezett Európa-barát pártok azzal vádolni őket, hogy meg akarják akadályozni Szerbia uniós csatlakozását, valamint azzal, hogy Magyarország gondoskodására hajtanak. Ahogy Szerbiának nem lehetnek intézményei Koszovóban, úgy Magyarországnak sem lehetnek intézményei Vajdaságban – érvelt Čanak.

2011. október 28. – A magyar kormány üdvözli, hogy megkezdődtek az egyeztetések a szerb kormány és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) között a szerbiai restítuciós törvény ügyében – emelte ki Németh Zsolt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) külügyi és jogi szakbizottsága budapesti ülése közben tartott sajtótájékoztatón.

• A szerb társadalom még nem tudta lezárni, feldolgozni a II. világháborút - egyebek mellett ezzel magyarázza a délvidéki magyarokat hátrányosan érintő kárpótlási jogszabály megszületését Pásztor István. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, a készülő rehabilitációs törvény normális, értékrendi szempontból felvállalható mederbe terelheti vissza az ügyet, amelyben az egyéni felelősség számít, érvényesül az ártatlanság vélelme és az állam kötelezettsége a bűnösség bebizonyítása.
• Kompromisszumos megoldást sikerült találni a szerb rehabilitálási törvény ügyében: az nem foglalkozik majd a második világháború történéseivel, de azokat, akikről bebizonyosodik, hogy háborús bűnöket követtek el, kizárják a vagyon visszaszármaztatására jogosultak köréből. Ezt Slobodan Homen, a szerb igazságügyi minisztérium államtitkára hangsúlyozta nyilatkozatában, hozzáfűzve: a háborús bűnösök nemcsak az elkobzott vagyonukat nem kaphatják vissza, hanem az államosított vagyonukat sem.

2011. október 29. – A Vajdasági Magyar Szövetség előremutató lépésnek tartja, hogy a Szerb Kormány október 28-án elfogadta a Rehabilitációs törvény javaslatát.
– A VMSZ számára megváltoztathatatlan kiindulópont, hogy a vagyon-visszaszármaztatás folyamatában ne érvényesülhessen a kollektív bűnösség elve. A születendő Rehabilitációs Törvény három feltételnek kell, hogy megfeleljen. Egyrészről biztosítania kell, hogy a második világháború során és után háborús bűnökért felelősségre nem vont személyeket (és leszármazottaikat) semmiféle korlátozás ne sújtsa a vagyon-visszaszármaztatási folyamatban, függetlenül attól, hogy tagjai voltak-e az ún. megszálló erőknek. Másrészről, a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek nyilvánított vajdasági magyarokat illesse meg a törvény erejénél fogva történő rehabilitálás joga. Harmadrészről, a háború során és után hozott, egyéni felelősséget megállapító döntésekkel szemben az érintettek (és leszármazottaik) indíthassanak rehabilitálási eljárást, amely során a bűnösség bizonyítása az államot kell, hogy terhelje – áll a VMSZ közleményében.

2011. október 30. – Korsós Tamás, Magyarország szabadkai főkonzulja Csúrogon az egykori sintérgödörnél, az 1944-45-ben kivégzett magyarok tömegsírjainál mondott alkalmi beszédében Budapest világos üzenetét fogalmazta meg Belgrád irányába, és követelte a bűnösök megnevezését:

– Magyarország Szerbiával a jó kapcsolatok ápolására törekszik, s arra, hogy előbb-utóbb déli szomszédunk részese legyen az európai struktúráknak és értékrendnek. Viszont ahogyan a magyar kormány szinte hihetetlen nemzeti egységet felmutató támogatással maga mögött, egyértelművé tette, az olyan törvények közegében, mint a vagyon-visszaszármaztatási törvény, ami újfent rögzíti a magyarok kollektív bűnösségét, az Európai Tanács decemberi szavazásakor nem tudjuk támogatni Szerbiának még a tagjelölti státuszát sem. Gyakorlatilag alig működnek a létrejött akadémiai vizsgálóbizottságok. Máig nem tudhatjuk, hogy név szerint kik voltak e szörnytettek elkövetői.

• Becsey Zsolt, a magyar miniszterelnök megbízottja, Újvidéken a Futaki úti katolikus temető egykori honvédtemetői részében tartott megemlékezésen az európai értékrend két fontos alappillérének, az ártatlanság vélelmének, valamint az egyenlőségre való jog biztosításának a fontosságára hívta fel a figyelmet, ami – mint azt hangsúlyozta – az 1944-45-ös magyar áldozatoknak és azok hozzátartozóinak is kijár.

2012. január 19. – A Szekeres László Alapítvány és a szerbiai Parlament között, a VMSZ parlamenti képviselőinek közbenjárására 2011 végén létrejött együttműködés első eredményekét a Magyar Nemzeti tanács honlapjára felkerült az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kárpótlásról szóló törvény magyar nyelvű fordítása is (http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven).

2012. január 23. – Megkezdte működését a VMSZ jogsegélyszolgálata, amely a rehabilitálással, illetve a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatban nyújt jogi tanácsot az érdeklődőknek. Szabadkán, Zentán, Újvidéken, Nagybecskereken, Temerinben és Zomborban jogászok várják a kérelmezőket.

2012. január 25. – Kalmár Ferenc András KDNP-s magyar országgyűlési képviselő felszólalásában az Európa Tanács (ET) január 25-i ülésén, Szerbiának az ET iránti, a szervezet tagságából eredő kötelességei és kötelezettségei tiszteletben tartásról folyatott vitában, méltatta a szerb parlament által tavaly december 5-én elfogadott rehabilitációs törvényt, amelynek a szövege tükrözte a Vajdasági Magyar Szövetség álláspontját is, és amely alkalmas volt arra, hogy megoldja a szeptemberben megszavazott restitúciós törvény által okozott problémákat. A restitúciós törvény ugyanis – mondta – diszkriminatív jellegű volt a vajdasági magyar közösséggel szemben, és újra életre hívta a kollektív bűnösség elfogadhatatlan elvét.
http://www.hirado.hu/Hirek/2012/01/25/22/Vannak_meg_elmaradasok__Szerbiat_ertekelte_az_Europa.aspx

2012. február 6. – A szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (restitúciós) ügynökség a Politika című napilapban nyilvános felhívást tett közzé az elvett vagyon visszaszármaztatására, illetve a kárpótlásra vonatkozó kérelmek benyújtásával kapcsolatosan.

• Zenta község önkormányzata értesítette a lakosságot, hogy Kecskés Bas Ágnes községi vagyonjogi ügyész térítésmentes jogsegélyt nyújt a polgároknak az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló törvénnyel (az SZK Hivatalos Közlönye, 72/2011. sz.) kapcsolatban. Az ügyfeleket 2012. február 8-ától kezdődően minden szerdán 16-tól 19 óráig várja Zenta község önkormányzatának ügyfélfogadó irodájában (a zentai Városháza 9-es számú irodája).

Bozóki Antal