2017. június 30., péntek

http://delhir.info/2017/06/29/vmsz-mosolyogva-asszisztal-kisebbsegi-jogok-megcsonkitasahoz/, 2017. június 29.

2017. június 29., csütörtök

SNS smenjuje Slovake sa javnih funkcija u Kovačici!?

Naprednjaci se igraju vatrom – međunacionalnim odnosima u Vojvodini

Srpska napredna stranka na prvi pogled vodi drugačiju politiku prema nacionalnim manjinama od one koju je vodila njena matična stranka – SRS. Devedesetih su nudili sendviče za put u matičnu zemlju, a sada pokušavaju da stave pod političko-partijsku kontrolu lokalne samouprave, nacionalne savete i druge manjinske institucije, izuzev onih sa kojima imaju politički dogovor (Mađari i Bošnjaci). Da ta politika može takođe da bude katastrofalne posledice za međunacionalne odnose kao ona devedesetih – pokazuje slučaj Kovačica, gde, kako lokalni funkcioneri tvrde, SNS smenjuje Slovake sa javnih funkcija. Jedan od njih za Autonomiju kaže: “Ovo je udar na Slovake, koristili su nas kao lutke da nas prikažu na izborima da bi potom mogli da rade šta hoće”. Kako kažu naši sagovornici, oni koji sada vladaju Kovačicom isti su oni koji su devedesetih pravili “spiskove nepodobnih”…
Zbog marginalizacije i smena lokalnih funkcionera u opštini Kovačica, mahom Slovaka, pojedini lokalni političari upozoravaju da su sukobi unutar opštinskog odbora vladajuće Srpske napredne stranke (SNS) praktično prerasli u etnički obračun.
Takve sumnje izrazio je donedavni pomoćnik predsednika opštine Jozef Toman, koji je u petak 16. juna, dobio rešenje o razrešenju sa te funckije i to, kako kaže, bez ikakvog obrazloženja. Toman je za Autonomiju rekao da su u Kovačici marginalizovani gotovo svi lokalni funkcioneri slovačke nacionalnosti, koji su, kako tvrdi, apsolutno razvlašćeni, dok opštinom upravlja isključivo njen predsednik Milan Garašević, koji je i šef lokalnog odbora SNS-a.
Dodao je da su još uvek aktuelni predsednik Skupštine opštine Kovačica Zlatko Šimak i zamenik predsednika opštine Jan Husarik na tim funkcijama samo formalno, jer im se ne dozvoljava da obavljaju svoj posao.
– Mi smo faktički poslednjih godinu dana u izolaciji, a nedavno smo nezvanično informisani da će nas sve “počistiti”. Sve je počelo nakon lokalnih izbora 2016. godine. Iako smo mi nosili tu kampanju kad su im trebali glasovi Slovaka. Ja sam tad bio šef lokalnog izbornog štaba SNS-a. Ispostavilo se potom da smo mi tu samo da pravdamo ono što drugi odlučuju – istakao je.

Jozef Toman: Koristili su nas kao slike ili lutke da nas prikažu kad im to treba, da bi potom mogli da rade šta hoće (foto: FB)

Toman je rekao i da je njega i ostale lokalne funkcionere slovačke nacionalnosti predsednik opštine više puta izigrao, jer se nije držao dogovora koji su postigli. Smatra da je do čistki došlo nakon što je nekolicina funkcionera, koji su trenutno “na ledu”, ukazala na određene malverzacije u lokalnoj vlasti.
Takođe, kako je dodao, zbog navedenih problema Kovačicu je pre dve nedelje posetila i ambasadorka Slovačke Dagmar Repčekova, kojoj je, kaže, predsednik opštine obećao da će uspostaviti komunikaciju sa njima, ali da je umesto komunikacije nakon nekoliko dana usledilo njegov razrešenje sa mesta pomoćnika istog tog predsednika opštine.
– Nakon razgovora sa ambasadorkom, šaljem mu poruku da tražim razgovor, ali nisam dobio odgovor, već sam par dana kasnije razrešen – dodao je on.
Toman je rekao i da je čuo od kolega da se predsednik opštine pravda da je odluku o njegovom razrešenju sa opštinske funkcije doneo na osnovu stava Izvršnog odbora SNS-a. On, kako kaže, u to ne veruje, ali se obratio i ovom stranačkom organu i predsedniku stranke, od kojih je zatražio objašnjenje.
– Ovo je udar na Slovake. Ne dozvoljava nam se da delujemo u skladu sa nadležnostima koje nose funkcije na koje smo izabrani, a kad pitamo zašto je tako, onda nas smenjuju. Koristili su nas kao slike ili lutke da nas prikažu kad im to treba, da bi potom mogli da rade šta hoće – tvrdi on.
Dodao je da uprkos brojnim pokušajima da o svemu tome razgovaraju sa rukovodstvom SNS-a, niko sa njima nije želeo da priča, već je “komunikacija preusmerena na predsednika opštine”. – Ovde se svi pozivaju na Aleksandra Vučića, ali ja ne verujem da je on upoznat sa ovim šta se nama dešava u Kovačici – kazao je on, navodeći da je još uvek član SNS-a jer, kako kaže, veruje u politiku lidera naprednjaka.
Toman je ukazao i da zbog ovih dešavanja trpe građani, navodeći da lokalnim funkcionerima nije odobren službeni put u Slovačku, gde je trebalo da razgovaraju sa slovačkim investitorima zainteresovanim da ulažu u Kovačici, iako su na tom projektu radili prethodnih godinu dana, zbog čega je, kako je ocenio, “propuštena velika razvojna šansa”.
Sve odluke se donose u stranci, a ne u opštini
I zamenik predsednika opštine Jan Husarik kaže za Autonomiju da je na toj funkciji samo na papiru, a da je zapravo “izolovan i amputiran” u donošenju odluka o funkcionisanju lokalne samouprave, te da ga ne zovu ni na sastanke na kojima bi trebalo da učestvuje. On je kazao da je 2015. godine, nakon rekompozicije lokalne vlasti, kada se i on učlanio u SNS “da bi lakše mogao da obavlja posao”, izabran za predsednika opštine, te aktivno vodio kampanju SNS na lokalnim izborima 2016. godine, nakon čega se “sve promenilo”.
– Izgleda da smo mi iskorišćeni u toj kampanji samo da se dobiju glasovi Slovaka. Posle izbora su nas izolovali i uzeli svu vlast nekolicina funkcionera SNS. I građani Kovačice se osećaju prevarenima – rekao je Husarik.

Jan Husarik (levo): Izgleda da smo mi iskorišćeni u toj kampanji samo da se dobiju glasovi Slovaka

Dodao je da trenutno rade na njegovoj smeni, pošto se “usudio da ukaže na određene nepravilnosti i malverzacije u radu lokalne samouprave”, te da planiraju na njegovo mesto “dovedu svoje poslušnike”. Kako kaže, sa predsednikom opštine uopšte ne uspeva da uspostavi kontakt, jer ga izbegava, dok su svi raniji razgovori bili “prepuni laži i neistina s njegove strane”.
– Pokušao sam da ukažem na neke stvari koje se rade, na primer na to da nije u redu da 85 odsto budžetskih sredstava opredeljenih za crkve i verske zajednice bude ustupljeno Srpskoj pravoslavnoj crkvi u Kovačici za obnovu krova. Tražio sam da se taj novac pravedno rasporedi na sve verske zajednice. I to je samo jedan primer kako se radi – naveo je on.
Husarik je rekao i da se faktički sve odluke vezane za rad opštine donose u stranci, a ne u opštini. – I te odluke donosi dvoje ljudi u stranci, a ostali samo klimaju glavom, da ne bi prošli ovako kao ja – naveo je.
Napominje da zbog takve situacije u opštini građani slovačke nacionalnosti osećaju “nelagodu i nesigurnost”.
“Etnički motivisana čistka slovačkih kadrova u Kovačici”
Odbornik Lige socijaldemokrata Vojvodine (LSV) u lokalnoj skupštini Jan Litavski takođe smatra da postoje etnički motivisana čistka slovačkih kadrova u Kovačici, jer, kako je rekao, “Slovaka tu više faktički nema na visokim funksijama, iako čine ogromnu većinu stanovništva”. Istakao je i da među onima koji danas smenjuju Slovake u Kovačici ima “i onih koji su devedesetih godina pravili spiskove nepodobnih“.

Jan Litavski: Među onima koji danas smenjuju Slovake u Kovačici ima i onih koji su devedesetih godina pravili spiskove nepodobnih (foto: LSV)

– Lokalni funkcioneri smenjuju se na stranačkim sastancima SNS-a. Formalno, to je posao Skupštine – kazao je Litavski za portal Autonomija.
Slikar iz Kovačice Jano Žolnaj, koji je i član Galerije naivne umetnosti, takođe smatra da lokalni političari kvare međuetničke odnose u tom mestu, jer, kako kaže, “sva ta dešavanja ukazuju da može doći do ugrožavanja slovačke zajednice”. On napominje da nije član ni jedne stranke, niti je na bilo koji način uključen u lokalnu vlast.
Sem izolovanja lokalnih funkcionera slovačke nacionalnosti izuzetno problematičnim smatra dešavanja u oblasti kulture, koja, kako je ocenio, dovode u pitanje očuvanje kulturnog identita Slovaka u Vojvodini, odnosno Srbiji.
– Ne odobravaju se uopšte projekti slovačkih udruženja, i to ne samo u Kovačici. Ne dozvoljava se održavanje proslave povodom 500 godina luternastva u crkvi u Bačkom Petrovcu, ne uzimaju se u obzir predlozi Nacionalnog saveta Slovaka o prioritetnim projektima kojima se konkuriše na pokrajinskom i republičkom nivou… Dakle, to nije politika koja se vodi samo u Kovačici. A ja ne mogu da verujem da je to politika cele Srpske napredne stranke – rekao je Žolnaj za Autonomiju.
On je ukazao da su na poslednjim loklanim izborima (2016. godine) nosioci liste SNS bili Slovaci, ali da su nakon izbora “sasvim deseti došli na pozicije”.
– To nije dobro, ljudi su jako razočarani zbog toga. A posebno zbog sve češćih priča kako se smenjuju Slovaci koji ukazuju na neke loše stvari u radu lokalne vlasti. Sklanjaju se ljudi iz kulture… Naša lokalna Televizija opštine Kovačica, u kojoj zaposleni ne primaju plate mesecima, nema svoje urednike, već njen program uređuju urednici iz Pančeva… I sve to stvara veliko podozrenje i strah kod stanovnika Kovačice – istakao je Žolnaj.
On navodi i da je u mestu “javna tajna da su ljudima dolazili po kućama da bi potpisali pristupnice u SNS kako ne bi izgubili posao“, te da među onima koji su to učinili ima i njegovih prijatelja koji su mu rekli da su morali to da urade. Dodao je i da je većina Slovaka na poslednjim izborima glasal za SNS, ali da su sad razočarani jer se osećaju prevarenima.
– Ovako nije bilo ni devedestih godina, ovakvog kabadahijskog ponašanja i zastrašivanja ljudi, koji o svemu ćute jer ih je strah da se javno oglase. Međunacionalne odnose nije dobro tako dirati, a ovde se to radi, što može imati pogubne posledice. Mi smo lojalni građani, plaćamo poreze kao i drugi i nije u redu da se ugrožavaju naša prava”, kazao je Žolnaj.
Garašević: Optužbe su posledica nezadovoljstva pojedinaca
Predsednik opštine Milan Garašević odbacio je navedene optužbe u pogledu funkcionisanja lokalne samouprave i ugrožavanja slovačke zajednice, ističući da se u Kovačici “mnogo radi i ulaže u očuvanje međuetničkih odnosa”.
– Sve te tvrdnje su netačne. Ovde se jako puno ulaže u projekte vezane za očuvanje dobrih međuetničkih odnosa, kako za slovačku nacionalnu zajednicu, tako i ostale zajednice u opštini – rekao je Garašević za Autonomiju. On je odbacio i navode o nezadovoljstvu zvaničnika iz Slovačke zbog pritisaka na Slovake u Kovačici, te ustvrdio da ima “savršenu saradnju sa svim zvaničnicima Slovačke koji su dolazili u Kovačicu”.
– Uvek nakon tih poseta, ti zvaničnici su odlazili zadovoljni onim što su videli, odnosno položajem slovačke zajednice – kazao je.
Ocenio je da su optužbe koje su na njegov račun izneli neki lokalni funkcioneri posledica njihovog nezadovoljstva što su razrešeni sa funkcija. – Svako može da tvrdi šta hoće. To što je neko razrešen, to je zbog nerada, a ne zbog nečeg drugog – rekao je Garašević, dodavši da oni pričama o ugrožavanju Slovaka u Kovačici “nanose štetu opštini”.
Povodom navoda da su pojedinci iz slovačke zajednice poslužili SNS-u za dobijanje glasova Slovaka u izbornoj kampanji, a da su potom skrajnuti, Garašević je ocenio da “niko nema pravo da se progalsi direktnim predstavnikom jedne nacionalne zajednice, jer su svi na izbornoj listi bili predstavnici jedne stranke”.
On je kazao i da struktura zaposlenih u loklanoj samoupravi apsolutno odgovara udelu svih nacionalnih zajednica u ukupnom stanovništvu opštine, te odbacio optužbe o marginalizaciji Slovaka, koje smatra posledicom “nezadovoljstva pojedinaca”.
Takođe, negira i tvrdnje o nedovoljnom ulaganju opštine u projekte slovačkih udruženja iz oblasti kulture, navodeći da je opština finansirali prvi Karavan naivne umetnosti kroz Srbiju, gde su slikari imali priliku da izlažu svoja dela u Beogradu, Novom Sadu, Nišu i drugim gradovima. Dodao je da su u tome učestvovali svi slikari iz Galerije naivne umetnosti, “sem jednog koji sad iznosi kritike na račun lokalne vlasti”.
Pavel Balaž iz udruženja Memorijalni centar “dr Janko Buljik” kaže da nije član ni jedne političke partije, ali da ta organizacija ima odličnu saradnju sa lokalnom vlašću, te da je to prva vlast u Kovačici koja im je pružila ruku posle dve decenije.
“Od kada su 2015. godine naprednjaci preuzeli vlast u Kovačici, odlično sarađujemo i sa predsednikom opštine i svim članovima lokalne samouprave, a prethodna vlast demokrata nas je ignorisala”, rekao je on za Autonomiju, navodeći da njega niko nije uslovljavao za tu saradnju niti tražio da se učlani u SNS, što smatra korektnim.
Smatra da s njegove strane ne bi bilo korektno da komentariše aktuelna previranja u Kovačici, za koja pojedini lokalni funkcioneri tvrde da su “udar na Slovake”, dok on smatra da je reč o “nesuglasicama u Srpskoj naprednoj stranci”.
– Ne bi bilo fer da kritikujem ni jedne ni druge, svi su oni bili na izbornoj listi. Čuo sam za glasine o neslaganjima u toj stranci. Ne znam koji je razlog. Istina je da se ljudi pitaju zašto su neki od onih za koje su glasali sad postali neka vrsta smetnje. Ali, naše udruženje ima dobru saradnju sa Garaševićem – rekao je Balaž, koji je i član Matice slovačke.
Inače, o pritiscima SNS na pripadnike slovačke nacionalne manjine da se učlane u tu stranku ili da budu njeni simpatizeri pisao je i portal “Južnobanatske vesti”.
U Kovačici Slovaci čine preko 90 odsto stanovništva.
B. D. S. (Autonomija)
29 Jun 2017
http://www.autonomija.info/sns-smenjuje-slovake-sa-javnih-funkcija-u-kovacici.html

Danas, 2017. július 29. 9.

Nincs vallásügyi minisztériumunk, pedig csak az Isten segíthet rajtunk.

Nikola Božilović

Pásztor és az életszerűség

Pásztor István maga a demokrácia és a szólásszabadság forrása. Amint nyilatkozik a magyarságot érintő valamely kérdésben, gondolatok, vélemények áradatát indítja el a populáció azon részében, amelyik még mindig odafigyel a VMSZ öngyilkos mutatványaira.
Most például építkezéseket tekintett meg Szabadkán és konstatálta, hogy jól haladnak többek között a szabadkai Zsinagóga, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, a Szent Teréz-székesegyház, a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ, valamint a Pannon médiaház felújítási és fejlesztési munkálatai is.
Ez alkalommal pedig konstatálta, „ezzel azt tudjuk visszaigazolni, hogy egyrészről az elképzeléseink életszerűek, másrészről pedig megvan az a szellemi, szervezői háttérkapacitásunk, aminek köszönve ezek a nagy volumenű fejlesztések meg tudnak valósulni.”
Az egyik közkedvelt frázis, amit a VMSZ vezetője állandóan ismételget, az az „életszerűség”. Persze, jó lenne tudni azt is, mit ért ez a kifejezés alatt. Kinek az életére kedvező történéseket? A fenti felsorolásból mindenképp említést érdemel a szabadkai kampusz, vagyis hivatalos nevén a Vajdasági Magyar Képző-, Kutató- és Kulturális Központ megvásárlása és felújítása. Ez a horvát főkonzulátus melletti épület, amelyben javában zajlanak a munkálatok, hogy ott egy korszerű oktatóközpont létesüljön magyar diákok részére. Akkor, amikor a fogyás következtében tízzel kevesebb középiskolai tagozatunk lesz, amikor általános iskolai osztályok nem tudnak elindulni, a fiatalok pedig a saját maguk tolmácsolta életszerűség jegyében Szegedet, Pécset, Budapestet választják az ottani felsőoktatás minősége miatt, tehát amikor diák sincs, akkor több millió euróból a VMSZ felújít egy épületet, ami így valószínűleg legfeljebb a felsőoktatás szellemkastélya vagy emlékműve lehet. Ráadásul időközben az is kiderült, hogy itt három mesterképzés indul, amelyek magyarországi akkreditációval rendelkeznek, tehát ebben az esetben az az életszerű, hogy azok a fiatalok, akik már elkezdték az alapfokú tanulmányaikat Magyarországon, nem fognak emiatt hazajönni, vagy pedig hazajönnek, itthon elvégzik a mesterképzést, aztán mennek vissza az anyaországba.
Valószínűleg az életszerű projektek közé tartozik a VMSZ új székházának megvásárlása is, hiszen a VMSZ és az MNT vezetésének kényelmes életfeltételeket biztosít, de arra a mai napig nem érkezett válasz, miért volt életszerű ennek minimum a valós piaci ár duplájáért történő megvásárlása, mint ahogy azt sem tudjuk, hogyan válik ekkora eltapsolt pénzmennyiség az itteni közösség javára.
Pásztor még ezt is kijelentette: „Ezek borzasztóan fontos fejlesztések, mert ha ezek nem volnának, akkor azt gondolom, hogy se a templomaink, se a médiánk, se az iskolarendszerünk nem olyan állapotban volna, mint amilyenben ebben a pillanatban van.”
Azt hiszem ebben teljes az egyetértés. Az iskolarendszerünk zsugorodik, a jogi karra továbbra sem lehet magyarul felvételizni, a médiánk pedig egyszólamú, az MNT által irányított sajtóból kitakarították a „szemetet”, eltűnt a kritikus tartalom, minden a Párt és a Vezér dicsőítését szolgálja. Mert ez így életszerű, ugye?

Barczai Dávid

Szabad Magyar Szó, 2017. június 28.
http://szabadmagyarszo.com/2017/06/28/pasztor-es-az-eletszeruseg/

A vajdasági kormány megkurtította a nemzeti közösségek jogait

Közlemény

A SNS, SPS,VMSZ vajdasági kormány megkurtította a nemzeti közösségek jogait
Mély döbbenettel fogadtuk a jogszabályok és más aktusok megjelenítéséről szóló   tartományi képviselőházi rendeletet, amellyel felülírták az eddigi gyakorlatot a tartomány területén lévő hivatalos nyelvek és írásmódok egyenrangú használatát.
A tartományi képviselőház 2017. 06. 16-án elfogadott rendeletének értelmében a tartományi hivatalos lapot általános, külön és hirdetéseket tartalmazó részre bontják, amiből csak az általános részt fogják kiadni a nemzeti közösségek nyelvén.
Ezzel durván szakítottak azzal a több évtizedes pozitív gyakorlattal mi szerint a VAT hivatalos lapjában megjelenő tartalom egyformán elérhető volt az összes hivatalos használatban lévő nyelven, megszegték az egyenrangú és teljes körű nyelvhasználatra való jogot, az egyenrangú tájékozódásra való jogot, valamint vétettek a szerbiai alkotmány által is szavatolt szerzett jogok ellen.
Külön felháborítónak és cinikusnak tartjuk Nyilas Mihály, kisebbségi politikus, kormányalelnök és Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi titkár azon magyarázatát mi szerint az új rendelet nem hogy csökkenteni, hanem növelni fogja a jogok érvényesítését, hiszen lehetővé teszi az alacsony kapacitásokkal rendelkező fordító szolgálatnak, hogy utolérje magát (nincsen lefordítva 110 szám magyar, 39 szlovák, 46 román, 30 szám ruszin, 75 szám horvát nyelvre) és behozza a két éves lemaradást.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint ez a hozzáállás teljesen téves, kártékony és félrevezető. Az helyett, hogy pozícióban lévő kisebbségi kormánypártként kijárnák a fordítói szolgálat kapacitás növelését - új munkaerő vagy külsősök alkalmazásával - inkább a politikai munkahelyek pártkatonákkal való betöltése és a jogok csorbítása mellett döntöttek.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége ez ügyben jogorvoslatért fog fordulni minden releváns intézményhez.
Óbecse, 2017. június 29.
VMDK PRESS

Újabb incidens Moholon

– Machetével támadtak a cigányok?

A DélHír portált az utóbbi napokban több olvasó is megkereste azzal kapcsolatban, hogy újabb incidens történt Moholon, ezúttal a település központjában és, hogy az eset ugyanahhoz a népes famíliához köthető, akik néhány hete lövöldöztek a faluban.

A DélHír megszerezte a hivatalos rendőrségi jegyzőkönyvet, amiből kiderül mi is történt Moholon.

Az eset még hétfőn történt 12 órakor, amikor is Mohol legszűkebb központjában elállták egy kamion útját, majd megtámadták annak vezetőjét, a helyszínen tartózkodó szemtanuk beszámolói szerint a moholi illetőségű roma támadóknál bozótvágó kés is volt.

Az incidensre azután került sor, hogy a verbászi rendszámú kamion Mohol főutcáján haladt, amikor is egy “Belorusz” tipusu traktor előzésébe kezdett, ám időközben őt is előzni kezdte egy Audi tipusu személygépkocsi, amelynek a vezetője – saját elmondása szerint – csak a kormányt elrántva tudta megakadályozni, hogy a kamion pótkocsijával ne ütközzön.

Ezt követően az Audis követte a kamiont, majd Mohol központjában (a JNA és Titó Marssal utca kereszteződésében – a szerk.) a piros lámpánál utolérte azt, majd

a kamiont leszorítva, annak útját elállva akadályozta további haladását.

A helyszíni beszámolók szerint ekkor a népes moholi cigány család több tagja: Jovanović J., Jovanović H., illetve Petrović G. a kamionsofőrnek rontottak. A szemtanuk szerint Jovanović J. kezében egy machetével rohant a kamion vezetői fülkéjéhez. Ahol annak vezetője, a verbászi illetőségű A. N. az ajtót bezárta, hogy ne tudják bántalmazni és ki sem szállt a rendőrök megérkeztéig, védekezésképen azonban a kezébe vett egy kerékkulcsot… mint később kiderült, nem lett volna szabad.

Az adai rendőrséget a szemtanuk riasztották, akik a helyszínre kivonulva próbálták fékezni a kedélyeket.

A támadók közül egyébként mind Jovanović J., mind pedig Petrović G. érintett abban a verekedésben, majd pedig későbbi lövöldözésben, amely néhány hete történt Ada községben és amelyről portálunk is beszámolt.

A helyszínen egyébként több videokamera is működik, amelyek felvételei rögzíthették a történteket.

A rendőrség a helyszínelést elvégezve a zentai kihágási bíróságra továbbította az ügyet, azonban a támadók közül egyedül Jovanović J. ellen indult eljárás.

Illetve eljárást indítottak a megtámadott kamionsofőr ellen is, mivel nála is “fegyver” volt…

Mindkettejük ellen a közrend megzavarása miatt indult eljárás.

Az eset kapcsán megállapítható, hogy hiába okozott országos felháborodást a moholi család, szinte már fegyveres alakulatra emlékeztető támadása, hiába tartottak lakossági fórumot a községben a folyamatos betörések és rablások miatt és hiába kaptak az események kiemelt médiafigyelmet, a kétes hírű moholi család a jelek szerint továbbra is kiskirály módjára viselkedhet, és továbbra sem kell attól tartaniuk, hogy következményei lehetnek annak, ha embereket lincselnek meg Mohol vagy épp Ada legszűkebb központjában.

2017-06-28 M. J.

http://delhir.info/2017/06/28/ujabb-incidens-moholon-machetevel-tamadtak-ciganyok/

2017. június 28., szerda

A VMDK 2017. JÚNIUS 25. ÓBECSEI KONGRESSZUSÁNAK ZÁRÓNYILATKOZATA

Zárónyilatkozat

Figyelembe véve a délvidéki magyarság demográfiai és gazdasági helyzetét, az egyre fokozódó elvándorlást, valamint kiszolgáltatottságát az állami szerveknek, megállapítható, hogy a kis lépéses, mindenáron hatalomban lenni politizálás mint politikai modell csődöt vallott és a továbbiakban nem alkalmazható. A nemzeti érdekek aprópénzre és egyéni kiváltságokra való felváltása, a délvidéki magyar közösség életében jelen lévő zsarnokság, szándékos és mesterséges megosztottság, kiszorítósdi csak fokozták közösségünk önfelszámolását.
Ezért komoly és alapos változásokra van szükség a délvidéki magyar politizálásban. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szerint az elkövetkező esztendők meghatározóak lesznek a délvidéki magyarság jövőjére nézve.
EU integrációs útja miatt Szerbia alkotmánymódosítás előtt áll, és ebből kifolyólag számos törvényt újra kell gondolnia. Annak érdekében, hogy a délvidéki magyarság nyílt és megoldatlan helyzete rendezésre kerüljön a VMDK-nak állandó nyomásgyakorlást kell kifejtenie a szerbiai/vajdasági döntéshozókra. Ehhez növelnünk kell politikai befolyásunkat, a meglévő politikai partnereket meg kell tartanunk, illetve nemzeti érdekeink megvalósítása mentén új kapcsolatokat kell építenünk.

II.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, mint a délvidéki magyarság legnagyobb hagyományokkal rendelkező és az autonómia igényét legkövetkezetesebben képviselő politikai pártja, kiértékelvén a két kongresszus közötti időszakot, különös tekintettel a Kárpát-medencében zajló közjogi értelemben vett nemzetegyesítési és geopolitikai folyamatokat, a Belgrád és Pristina közötti egyezményt, valamint a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény alkotmánypróbáját, illetve a törvény közelgő megváltoztatását és az azt követő nemzeti tanácsi választásokat, a VMDK szerveinek, tisztségviselőinek, tagságának, szimpatizánsainak, szavazóinak az előttünk álló időszakban a következőkre kell összpontosítania:

A VMDK követeli, hogy Szerbia a soron következő alkotmánymódosításánál rögzítse a délvidéki magyarság számára az őshonos nemzeti közösség státusát és ismerje el az abból eredő jogokat.
A VMDK továbbra is az vallja, hogy csak a tényleges és teljes körű délvidéki magyar autonómia szavatolhatja a délvidéki magyarság megmaradását és további fejlődését.
A VMDK időszerűnek tartja a délvidéki magyar területi autonómia igényének újbóli beemelését a politikai közbeszédbe, szükségesnek tartjuk a délvidéki magyar pártok építő jellegű eszmecserére felkérő összehívását, azzal a nem titkolt céllal, hogy az újonnan kialakult szerbiai politikai helyzetben régi elképzeléseinket ismét megvitatva és továbbfejlesztve – új egyetértést kialakítva! – letegyük magyar területi autonómiánkra vonatkozó követeléseinket a belgrádi (és budapesti) politikai elit asztalára. Céljaink legitimitását a szerb–albán kiegyezés is erősíti, hiszen mi is csak azt a területi autonómiát követeljük, amit a szerb állam követel a koszovói szerbség számára.
A VMDK teljes mértékben kártékonynak tartja azt a politikát, amely a magyar többségű önkormányzatok átadását és kiszolgáltatottságát okozta. Ez a délvidéki magyarság fellegvárainak leépítéséhez vezetett, délvidéki magyar kulturális, tájékoztatási, egészségügyi, igazságszolgáltatási, oktatási intézmények, gazdasági szubjektumok részleges vagy teljes megszűnését eredményezve. Ezért a VMDK egyik fő célkitűzése kell, hogy legyen ezen folyamatok leállítása és a magyar többségű önkormányzatok visszaszerzése.
Tekintettel Szerbia EU integrációs folyamatára, követelnünk kell Szerbia valós decentralizációját, valós régiósítását és a szubszidiaritás elvén működő települési önkormányzatok rendszerének bevezetését. A pénz ott legyen költve, ahol azt megteremtik!
Követelni kell Szerbia mindenkori kormányától, hogy a decentralizációs folyamatokban, a gazdasági, földrajzi és egyéb követelmények mellett vegye figyelembe az etnikai elv alkalmazását is. A délvidéki magyarság tömbben élő része egy közigazgatási egységben, régióban legyen. Kezdeti lépésként követeljük Ada, Zenta, Magyarkanizsa községek visszatérését a Szabadka központú régióhoz.
A szerbiai kormánytól követeljük olyan munkahelyteremtő intézkedések megtételét, amelyek csökkentik a munkanélküliséget a délvidéki magyarság körében, szavatolják a részarányos foglalkoztatást az állami szektorban, biztosítják a tisztességes keresetet és megélhetést, növelik a gyermekvállalás lehetőségét, valamint a fiatal és képzett lakosoknak a szülőföldön való maradását.
A VMDK ugyan támogatja a Vajdaság Autonóm Tartomány önkormányzatiságának teljes visszaállítását, beleértve a pénzügyi, törvényhozási, végrehajtási és igazságügyi jogkörét is. Azonban, a VMDK azon az állásponton van, hogy a VAT önkormányzatisága nem helyettesítheti a Délvidéki Magyar Autonómiát, hiszen a jelenlegi formában a VAT-nak nincsenek meg azok a mechanizmusai, amelyek hatékony módon rendezhetnék nemzeti közösségünk nyílt és megoldatlan ügyeit, fékezhetnék az asszimilációt.
A VMDK szükségesnek tartja a VAT pénzelését szabályozó törvény mielőbbi meghozatalát, az alkotmány által szavatolt minimális 7 % és 3/7-es rendelkezésének mindenkori betartását.
A VMDK szükségesnek tartja a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény többszörösen beígért, de nem teljesített módosítását, hiszen az nem állta ki az alkotmánybírósági próbát, az eddigi gyakorlati alkalmazásánál pedig számos gyengeség mutatkozott meg. Követeljük ezen megoldások kiigazítását és a törvény kirakat-jellegének beszüntetését.
Szorgalmazzuk, hogy a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény módosítására irányuló megbeszéléseink során olyan széleskörű magyar–magyar egyetértést alakítsunk ki, amely szavatolná a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény hatékonyságát, az igazi személyi elvű autonómia kiteljesedését. A Nemzeti Tanácsok ne csak véleményezési, hanem döntéshozatali jogokkal rendelkezzenek, a döntéseinek végrehajtásához rendelt, szerbiai költségvetésből származó közpénzekkel együtt.
Követelnünk kell az MNT választási rendszerének megváltoztatását úgy, hogy a területi képviselet és a hiteles egyéni jelöltek is kifejezésre juthassanak.
A VMDK álláspontja szerint a MNT minden délvidéki magyar érdek képviseleti szerve kell, hogy legyen. Tevékenysége nem merülhet ki abban, hogy egy bizonyos szűk kör politikai és gazdasági érdekeinek kiszolgálója legyen. A VMDK-nak meg kell tennie mindent az ilyen állapot beszüntetésére.
Követeljük a sajtó szabadságát és a pártoktól, valamint a Magyar Nemzeti Tanácstól való független és tárgyilagos tájékoztatás biztosítását.
A VMDK nem tartja teljeskörűnek a kisebbségi akciótervben foglaltakat, ezért erőfeszítéseket teszünk annak kiegészítésére. Azonban addig is követeljük a mindenkori szerbiai kormánytól, hogy maradéktalanul tegyen eleget azoknak az ajánlatoknak, amelyek a kisebbségi akciótervben szerepelnek és javíthatnak a kisebbségi jogok érvényesítésében, amelyekről tájékoztatni fogjuk a délvidéki magyarságot.
A VMDK követeli, hogy Szerbia a soron következő alkotmánymódosításnál ismerje el a politikai autonómiára való jogot és azt építse be a szerb alkotmányba, valamint a választási törvénybe a nemzeti kisebbségeknek/őshonos nemzeti közösségeknek előlátott szavatolt parlamenti helyek intézményét, az arányos részvételt a döntéshozatali intézményekben, a közigazgatási és igazságügyi szervekben, a közvállatokban, valamint a belügyi hatóságokban – minden szinten.
A VMDK követeli a beszüntetett magyar érdekeltségű községi bíróságok visszaállítását. A bíróságok és ügyészségek dolgozóinak nemzeti összetételére vonatkozó adatok nyilvánosságra hozatalát és a nemzetiségiek arányos foglalkoztatásának biztosítását a tartományi és községi közigazgatási és igazságügyi szervekben (beleértve a közjegyzőket is), közvállalatokban és hivatalokban, valamint a magyar nyelv hivatalos használatának biztosítását ezekben a szervekben, valamint egy új hivatalos nyelvhasználati törvény meghozatalát.
A VMDK üdvözli a magyar–szerb történelmi megbékélési folyamatot, azonban azon a véleményen van, hogy a megbékélés csak akkor lehet őszinte és teljeskörű ha a szerbiai parlament végrehajtja a kollektív bűnösség elvének törlését a 2011. október 6-án elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényből. Továbbá, a VMDK követeli, hogy a szerbiai politikai vezetők kérjenek bocsánatot az 1944/45-ös délvidéki magyarirtásért, tegyék lehetővé az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát. Tegye lehetővé a második világháború áldozatainak (beleértve a katonai áldozatokat is) emlékmű emelését minden helységben, ahol tömegsír van, a még titkos dossziék és levéltárak megnyitását, segítse az említett események kutatását, valamint tegye lehetővé a besúgók névsorához való hozzáférést és indítson eljárást az atrocitások életben lévő elkövetői ellen. Mindezt nemzetközi fórumok előtt is követelje.
A VMDK indítványozni fogja egy független történészekből álló kutató csoport létrehozását, amely valódi és alapos munkát fog végezni a délvidéki magyarság múltjának feltárására és hiteles bemutatására.
A VMDK indítványozza a Délvidéki Magyar Kutatóközpont létrehozását, ahol állandó kiállítás formájában be lennének mutatva a délvidéki magyarságot ért atrocitások, illetve folyamatosan dolgoznának az 1944/45-ös események rendszerezésén.
A VMDK követeli, hogy állami irányítással ne kerüljön sor a többnyire Nyugat-Európából kitoloncoltaknak a nemzeti kisebbségek által lakott területekre való költöztetésére, mivel az még jobban megbontaná a lakosság etnikai arányait és rontaná a közbiztonságot.
A VMDK követeli, hogy délvidéki magyar településeken, községekbe, városokban, illetve azok közvetlen közelében ne alakítsanak ki migránsokat befogadó központokat, a meglévőket pedig zárják be.
A VMDK követeli a szerb kormánytól, hogy végre biztosítsa az etnikai alapú incidensek hatékony kivizsgálását és a vonatkozó jogszabályoknak az elkövetők elleni következetes alkalmazását, mindennemű hovatartozástól függetlenül.
A VMDK üdvözli a szerbiai büntetőtörvénykönyv módosítását miszerint a kis értékű lopások felső értékhatára 15 ezer dinárról 5000 dinárra csökkent. Azonban ez az intézkedés nem elegendő a megélhetési bűnözés visszaszorítására. A VMDK a továbbiakban is követelni fogja a „zéró” tolerancia elvének bevezetését, és a szabálysértési büntetések közmunkán keresztüli letöltését.
A VMDK követeli a szerb államtól azt, hogy teremtse meg a törvényes és jogi kereteket és anyagi feltételeket a polgárőrség megszervezéséhez, annak működtetéséhez.
A VMDK felkéri Magyarország mindenkori kormányát, hogy az átláthatóság érdekében a délvidéki magyarságnak szánt gazdasági, oktatási, civil és egyéb anyagi támogatások elbírálását és folyósítását ne bízza rá egyetlen politikai pártra sem, hanem emelje be ezt a tevékenységet a külképviseletek hatáskörébe.
Lehetőségeink szerint, hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy Magyarországon ismét olyan nemzeti kormány alakuljon, amely felvállalja közösségünk megmaradásának szempontjából vitathatatlanul jogos és szükségszerű önkormányzatiságának képviseletét, illetve Szerbia EU csatlakozása során, számon kéri a belgrádi politikai elittől a koppenhágai kritériumok alkalmazását és azok betartását, akár a vétó jogának alkalmazását is kilátásba helyezvén.
A VMDK követeli a szerbiai kormánytól a teljes körű magyar oktatási rendszer létrehozását az óvodától az egyetemig, a magyar lakosság érdekei alapján, figyelembe véve a szülők állásfoglalását. Magyar tannyelvű csoportok beindítását az Újvidéki Egyetemen, szabad anyanyelvi felvételit minden szakon.
A szerb, mint nem anyanyelv oktatásának átszervezését, a tankönyvek korszerűsítését és a nemzeti közösségeket megbélyegző és kettős mércén alapuló tartalmak törlését. Valamint, követeljük a szerb államtól azt, hogy az oktatási rendszerének reformjában a kisebbségi nyelven történő oktatásban alkalmazza a pozitív diszkriminációt, különös tekintettel a kis létszámú osztályokra és az ott tanító pedagógusokra, figyelembe véve a megszerzett és megvalósított jogok alkotmány által rögzített szabályait.

Óbecse, 2017. 06. 25.

http://vmdk.org.rs/hirek/657-a-vmdk-2017-junius-25-obecsei-kongresszusanak-zaronyilatkozata?utm_source=VMDK+H%C3%ADrmond%C3%B3&utm_campaign=e5e1447901-EMAIL_CAMPAIGN_2017_06_28&utm_medium=email&utm_term=0_ce9898c704-e5e1447901-188205457

Hangosan mondják, hogy Brüsszel is megértse, sérülnek a magyarok jogai

Majláth Ronald

Demuth Ágnes főiskolai docens előadást tart az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának egyik termében, Szabadkán 2012. március 27-én

Fotó: Rosta Tibor / MTI

Két hónap elteltével sem kézbesítette az indoklással ellátott ítéletét az újvidéki bíróság, miután elutasította a Vajdasági Magyar Diákszövetség (Vamadisz) kérelmét arra vonatkozóan, hogy az Újvidéki Egyetem a hatályos jogszabályoknak megfelelően tegye lehetővé a magyar nyelvű felvételizést a magyaroknak. A diákok döntöttek: Brüsszelhez fordulnak az ügyben.

Értetlenül állok a tény előtt, hogy a bíróság két hónap után sem kézbesítette az indoklással ellátott ítéletet a Vamadisznak, így akadályozva a jogorvoslati mechanizmus beindítását – írta pénteken a Deli Andor vajdasági származású fideszes EP-képviselő a legnagyobb közösségi oldalon, miután Brüsszelben találkozott a Vamadisz, a Vajdasági Ifjúsági Fórum és a magyarországi HÖOK (Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája) képviselőivel.
Az Újvidéki Felsőbíróság április 13-án elutasította a felperes Vamadisz kérelmét, hogy az Újvidéki Egyetem a hatályos jogszabályoknak megfelelően tegye lehetővé a magyar nyelvű felvételizést a magyar diákoknak. Az ítélet már csak azért is megütközést keltett a magyarság körében, mert Vajdaságban a szerb mellett a magyar nyelv is hivatalos, az ügyintézés során azt is lehet használni. Emellett egy tartományi szintű rendelet is van arról, hogy Vajdaság területén minden egyetemi kar köteles megszervezni a felvételi vizsgát a nemzeti kisebbségek nyelvén, köztük magyarul is. Az újvidéki jogtudományi kar azonban csak 2012-ig engedélyezte a többnyelvű felvételi vizsgázást, akkor változtatott a gyakorlaton, és már csak szerbül felvételizteti a diákokat, a hatályban lévő törvényt megszegve. Ezért a Vamadisz – amely a magyarországi hallgatói önkormányzatoknak felel meg – 2015 decemberében pert indított az újvidéki bíróságon a jogi kar ellen. Habár időközben a székvárosi felsőbíróság egy ideiglenes intézkedéssel arra kötelezte a kart, hogy tegye lehetővé a magyar nyelvű felvételizést, később ezt hatályon kívül helyezte, és visszautalta az ügyet az elsőfokú bírósághoz. A bírót pedig minden indoklás nélkül lecserélték. Miután megszületett az áprilisi elsőfokú ítélet, lapunk megtudta: az Újvidéki Egyetem dékáni értekezletén tapsviharral nyugtázták a döntést.
Lapunk megkeresésére Sóti Attila, a diákszövetség elnöke elmondta: múlt év novemberében a Vamadisz már az ENSZ Emberjogi Tanácsának fóruma elé vitte a nyelvhasználat ügyét. Itt felvázolták, milyen diszkrimináció éri a vajdasági magyarokat a jogtudományi karon, de jelezték azt is, hogy a szerb állami vezetés részéről sincs meg a kellő akarat, hogy megoldják ezt a problémát, pedig ehhez egy tollvonás is elég lenne az oktatási minisztérium részéről. Akkor felmerült az is, hogy amennyiben az utolsó szerbiai jogorvoslati lehetőséget is kimerítenék, a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósághoz fordulnak.
Erre azonban nem kerülhetett sor, mert az indoklással ellátott ítélet híján a Vamadisz továbbra sem tudta megindítani a jogorvoslati eljárást. Ezért a diákszervezet most tovább lépne: ugyan az Európai Bizottság Szerbia integrációjával foglalkozó csoportja legutóbb nem írta bele az országjelentésbe a vajdasági magyarok nyelvhasználati jogának sérelmét, a diákok az elkövetkező napokban közölni fogják az uniós illetékesekkel az aggályaikat. Továbbá egyeztettek arról is, hogy az Európai Parlament kulturális és oktatási, valamint az alapjogi bizottságához is eljuttatják a panaszaikat.
Figyelembe véve azt, hogy nagyon nehéz az illetékes európai parlamenti bizottságoknál elérni, hogy magyarokat érintő ügyekkel foglalkozzanak, a Vamadisz felkeresné az Európai Hallgatói Önkormányzatok Szövetségét (ESU) is, amelyet arra kérne, hogy foglaljanak állást az ügyben és ítéljék el a szerb hatóságok magatartását. Mindezzel a Vamadisz most azt szeretné elérni, hogy a következő, Szerbiáról szóló uniós országjelentésben már a vajdasági magyarok nyelvhasználati joga is szerepeljen, ezáltal jóval nagyobb nyomás nehezedne a szerb hatóságokra, hogy megoldják ezt a hosszú évek óta fennálló problémát.

https://mno.hu/hatarontul/a-vajdasagi-magyar-diakok-az-unio-elott-kuzdenek-tovabb-a-jogaikert-2405013 2017. június 27., kedd 15:07, frissítve: kedd 19:45 és A vajdasági magyar diákok az unió előtt küzdenek tovább a jogaikért. Szabad Magyar Szó, 2017. június 27.
http://szabadmagyarszo.com/2017/06/27/a-vajdasagi-magyar-diakok-az-unio-elott-kuzdenek-tovabb-a-jogaikert/

2017. június 27., kedd

Danas, 2017. június 26. 7.

2017. június 25., vasárnap

Hat éve szűnt meg a vajdasági magyarság napilapjának közszolgálati jellege

Június 24-ét ezennel ünnepélyesen a vajdasági magyar szabad újságírás emléknapjává nyilvánítjuk

Ha valami véget ért, akkor már csak emléknapról beszélhetünk. Márpedig a vajdasági magyarság közéleti napilapját a pártállami időket megszégyenítő módon kivégezték 2011-ben, a nyárelőn: június 23-án részben koholt vádak alapján, részben pedig bagatell apróságokra hivatkozva, s azokat súlyos vétségként fölnagyítva, leváltották a Magyar Szó addigi főszerkesztőjét, Pressburger Csabát, június 24-én pedig megjelent az általa szerkesztett utolsó lapszám, amely fejlécében ezt a megjelölést viselte: „A közéleti napilap utolsó száma”. Eltelt időközben hat esztendő, s bár a remény továbbra is él, hogy a vajdasági magyarság egyetlen közszolgálati napilapjának lesznek még az újság történelméhez, hagyományaihoz méltó, valóban közéleti számai is, időközben valahogy egy ilyen sem jelent meg. A Magyar Szó impresszumában 2011. június 25-e óta Varjú Márta neve szerepel főszerkesztőként, s az általa jelzett időszakot immár méltán mondhatjuk a lap lezüllesztésének, dilettáns pártközlönnyé való alakításának. Az a nyomtatvány, ami ma Magyar Szó néven még mindig megjelenik, se nem objektív, se nem közéleti, se nem közszolgálati, se nem tájékoztató – se nem újság; a szó eredeti jelentésében meg pláne nem az.
Hiába tüntettek a lap munkatársai a Magyar Nemzeti Tanács épülete előtt a sorsdöntő napon, hiába álltak ki a szószékről némely tanácsnokok a lap és annak főszerkesztője mellett, mindez csak egy előre eltervezett bohózat szépen végigjátszott mellékzöngéje volt. A döntést, az ítéletet már jó előre meghozták. Aznap nem volt más a feladat, minthogy ezt valahogy – akárhogyan is! – törvényesítsék, hitelesítsék. Átverjék a rendszeren…
Mintha a pulpitusról már a tárgyalás elején is az ítéletet olvasták volna fel a vádirat vagy a vallomás helyett. Láttunk már ilyet, ugye…
Az ítélet pedig, amelyet meghoztak még a tárgyalás megkezdése, a tanúvallomások meghallgatása előtt, már jóval korábban jogerőre emelkedett. Már csak bábok és bohócok kellettek hozzá, hogy végigjátsszák az egészet. Majd Varjú Márta már másnap megkezdte a tisztogatásait… A függöny tehát leereszkedett! És azóta sem akad senki, aki fölhúzhatná, a színjátéknak vége, vagyis a rendszer irányítói ma már a látszatra sem adnak, minden mindegy nekik, csak a hatalmi dölyf működtet itt mindent…

A Magyar Szóból időközben eltávolított és kirúgott egykori munkatársak:

Bajtai Kornél, Bence Erika, Berényi Emőke, Káich Katalin, Kocsis Árpád, Kókai Péter, Kontra Ferenc, Kószó Attila, Kozma Rita, Kulhanek Edina, Mihájlovits Klára, Molnár Edvárd, Nagy Brigitta, Pakai Endre, Pressburger Csaba, Purger Tibor (25 év után önként távozott kollégáinak eltávolítása miatt — A szerk. megj.), Szabó Anikó, Szabó Palócz Attila, Szecsei Szabolcs, Tómó Margaréta, Török Arnold, Vadócz Márk, Vígi Zoltán, Vígi Zsoldos Zsaklina.

Vannak a névsorban újságírók és szerkesztők, akik főállásban, munkaviszonyban dolgoztak a lapnál, és vannak külsős munkatársak is, akik különböző rovatok és sorozatok rendszeres bedolgozói voltak, s ezzel is jelentősen hozzájárultak a lap korábban megbecsült arculatának kialakításához és fenntartásához (ezek belső munkaszervezési dolgok, úgymond részletkérdések, hiszen az olvasónak nem feltétlenül kell tudnia, hogy ki dolgozik főállásban és ki külsősként a lapnál mindazok közül, akiknek a nevét végül a kinyomtatott újságban látja…). S vannak aztán a névsorban olyanok is, akiket brutális módon kirúgtak, sarokba szorítva és sárba tiporva, megélhetési és egzisztenciális, önfenntartási válságba sodorva; meg vannak, akiknek a meghatározott idejű munkaszerződését egyszerűen csak nem hosszabbították meg; s persze olyanok is, akiknek a munkavégzését, a lapoon belüli helyzetét annyira ellehetetlenítették (írásaikat nem közölték, megalázták vagy szándékosan túlterhelték őket), hogy ezzel vették rá arra őket, hogy ők maguk mondjanak fel, távozzanak a laptól és keressenek maguknak máshol másfajta állást.
A közös azonban mindannyiukban, hogy egyikük kirúgását, eltávolítását, elnémítását és (nyilvános) megaláztatását, meghurcoltatását sem tudta elfogadható, de még csak értékelhető érvekkel sem alátámasztani a lapvezetés.

A közéleti napilap utolsó számának címoldala

A második oldalon külpolitikai tudósítások jelentek meg

A harmadik oldal a Kitekintő című rovaté, vagyis a magyarországi és a magyarságot érintő kárpát-medencei témáké volt

A negyedik oldalon jelent meg Pesevszki Evelyn egész oldalas tudósítása a Magyar Nemzeti Tanács üléséről

Pressburger Csaba egykori főszerkesztő egy évvel később így emlékezett a 2011-ben történtekre:

Eltelt időközben hat esztendő vajdasági magyar közéleti napilap nélkül, eltelt hat esztendő közszolgálati tájékoztatás nélkül (ami pedig az államnak kötelessége volna!), így hát minden okunk megvan arra, hogy június 24-ét a vajdasági magyar szabad újságírás,

a vajdasági magyar sajtószabadság emléknapjává nyilvánítsuk!

Ha majd egyszer Varjú Márta neve eltűnik az impresszumból, a két helyettesével, Kabók Erikával és Németh Zoltánnal együtt, s ha a Magyar Szó ismét méltó lesz régi nagy híréhez, akkor majd végre – és remélhetőleg végérvényesen! – átminősíthetjük ezt is a vajdasági magyar sajtószabadság napjává. Akkor majd tűzijátékot, ünnepi koncertet és kirakodóvásárt szervezünk, kézműves foglalkozásokkal kiegészítve, néptánc-találkozóval, addig azonban, mert nem marad más hátra, koszorúzni járunk ezen a napon, és fejet hajtunk hivatásunk régi nagyjai előtt.
Egy napon minden megváltozik majd, mert egy napon mindennek meg kell majd változnia!

Hiszünk a vajdasági magyar sajtószabadság feltámadásában!

Ezért csináljuk.
Továbbra is.
Mindenek ellenére…
Szabad Magyar Szó, 2017. június 24.

http://szabadmagyarszo.com/2017/06/24/hat-eve-szunt-meg-a-vajdasagi-magyarsag-kozeleti-napilapja/

Bicskanyitogató vita az MNT-ülésen, avagy „KARESZ HÜJE”

Nehezen minősíthető szalonképesen az MNT pénteki ülésén elhangzott trágárság és köntörfalazás, amely napra pontosan Pressburger Csaba leváltásának hatéves évfordulóján hagyta el kisebbségi önkormányzati szervünk méltóságos tanácsosainak száját a televízióban élőben közvetített ülésen. A prímet Dudás Károly vitte, aki ködös példabeszédének csúcsán a szellentéshez hasonlította az ellenzéki felszólalásokat, majd – sajnálatosan pontatlanul – idézte Weöres Sándor Kisfiúk témáira című ciklusának következő sorait:

„|KARESZ HÜJE|
|GYÖNGYI HÜJE|
csak én vagyok okos
énnekem a segembe is felyem van.”

A fenti idézet szintén az ellenzéki képviselők „tudálékosságát” volt hivatott alátámasztani Dudás Károly tolmácsolásában, Hajnal Jenő szerint pedig a sorok a költő egyik legismertebb gyerekverséből valók, így nem sértik a tisztelt házat; ebben az értelemben pedig a lírai én segge a szószéknél is irodalminak minősül.
A Magyar Nemzeti Tanács rendes ülésének formális szakasza voltaképpen még meg sem kezdődött, amikor ezek a szavak, bő egy órával a közvetítés megkezdését követően, elhangzottak a VMSZ-es képviselő részéről közösségi médiánk zöld-fehér emblémája alatt. Az indulatokat az váltotta ki, hogy az ellenzék (mármint a valós ellenzék: a Magyar Mozgalom és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének Tari Istvánja) a székekre szétosztott és az MNT-hez korábban előterjesztett beadványában Bábi Attila hivatalvezető leváltását, Hajnal Jenő MNT elnök azonnali lemondását és jogi tanácsadója menesztését követelte a csantavéri Hunyadi János Általános Iskola igazgatójának megválasztása és kinevezése körüli jogi mulasztások miatt.

Az ezt megelőző eseményeket röviden így lehet összefoglalni: az év elején az iskola tantestülete támogatja X igazgatójelölését, az MNT oktatási bizottsága és Végrehajtó Bizottsága szintén X-et támogatja, az MNT tagjai – köztük egy archív televíziós felvétel tanúsága szerint maga Hajnal Jenő is – megszavazza, hogy a Magyar Nemzeti Tanács véleményezési jogával élve támogatja X iskolaigazgató kinevezését a csantavéri általános iskola élére. Ezt követően az iskolaszék is szavaz, itt viszont Y nyer 5:4 arányban X-szel szemben. Az iskola erről tájékoztatja a tartományi oktatási titkárságot. Most kezd érdekes lenni a helyzet, ugyanis a tartományi titkár, aki látja hogy nem stimmelnek a papírok, ugyanis az MNT X-et és nem Y-t biztosította támogatásáról a testület által megszavazott véleményezés alapján, odaszólt Hajnal Jenőnek, hogy véleményezze már az iskolaszék által támogatott igazgatójelöltet. Az MNT elnöke pedig ugyanezen a napon, május 8-án, a nemzeti tanács fejlécével és iktatószámával ellátott levelet intéz a titkár úrnak, amelyben kijelenti, hogy az elmúlt évek munkája stb. alapján Y jelöltet támogatja a Magyar Nemzeti Tanács. És ez talán a legfontosabb, nem ő, Hajnal Jenő, hanem a tanács, MNT tartja megfelelőnek Y-t az igazgatói helyre. A tartományi titkárt, nevezetesen Nyilas Mihályt eztán többször megkérdezik arról, hogy mi alapján hagyta jóvá az igazgatói kinevezést, hogyan állíthatja hogy az MNT Y-ról és X-ről nyilvánított véleményt, a titkár pedig mindahányszor erre a bizonyos május 8-án keltezett MNT-s dokumentumra hivatkozik.

Tari István értelmezésében az MNT elnöke itt megmásította az oktatási bizottság, a végrehajtó bizottság és az egész Magyar Nemzeti Tanács döntését. Várkonyi Zsolt szerint Hajnal szembe ment a testület döntésével, semmibe vette a tanács jogkörét, a testület pedig elérte azon bugyrainak mélypontját, amelyben a tanácstag már nem kíván a továbbiakban részt venni. Joó Horti Lívia a nemzeti tanács tekintélyét látja veszélybe kerülni, pedig – mint mondja – ennek a szervnek a létezése a vajdasági magyar közösség legnagyobb vívmánya.
A Magyar Összefogás és a VMSZ lista képviselői azonban mint mondják, nem látják a problémát.
Jerasz Anikó szerint az MNT elnöke azért nem lépte túl a hatáskörét, mert neki is joga van különvéleményt megfogalmazni, ha valóban csak a testület véleményezhet, akkor hogyan véleményezhet az oktatási bizottság és a végrehajtó bizottság – replikázik a végrehajtó szerv elnök asszonya. Az elnök nem másította meg a bizottságok véleményét – teszi hozzá –, mert csak az egyik személyről nyilvánítottak véleményt, a másikról nem. Következő érve: Az MNT elnöke nem értesítheti a tanácsot minden egyes leveléről, ez pedig csak egy levél, nem véleménynyilvánítás. Hosszan folytathatnánk még a különös felsorolást, de talán nem szükséges, hiszen világos, hogy nem a két politikailag nyilván nem azonos oldalon álló igazgatójelölt, sem a csantavéri iskola, de még csak nem is a közoktatás forgott kockán 2017. június 23-án a Magyar Ház földszinti tanácstermében, hanem – ahogyan pontosan hat éve a szabad sajtónk és a média szuverenitása – most a nemzeti tanács legitimitása, méltósága és autonómiája.

Hol itt a gond? – teszi fel a kérdést Paskó Csaba tanácstag, Dudás Károly javaslata pedig: szavaztassák meg a tanácsot, ők többen vannak, az ellenzék meg csak „szellentgessen”, ha jobb dolga sincs, mint közösséget rombolni. Az egyedüli értelmes reakció a hatalmi többség részéről Szilágyi Miklóstól érkezett, aki egyenesen Nyilas Mihály titkárságára tolta át a felelősséget, mondván: az elnöki véleményt a titkárság nem feltétlenül kellett volna, hogy arra használja fel, amire felhasználta, hogy miért hivatkozik a kérdéses levélre a tartományi titkárság, azt tőlük kellene megkérdezni – mondja.
Tény az, hogy a Magyar Nemzeti Tanács elnöke fehéren-feketén nyilatkozott a testület nevében egy olyan kérdésben, amelyben a tanács korábban más döntést fogadott el. A Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy személyben hozott véleményt a magyarok megválasztott testülete nevében, egy olyan testület nevében, amely nem csak őt és a vele azonos véleményt osztókat, hanem minden magyar embert képvisel Szerbiában.

A gond azzal van, hogy egy ember nem ragadhatja magához önkényesen a hatalmat, mert annak súlyos következményei lehetnek. A többségi képviselők által most oly nagyra értékelt demokrácia azért élte túl az idők próbáját – még ha ugyan sántít is mindenütt – mert éppen attól óvja meg a társadalmat, hogy egyetlen ember kényétől-kedvétől és véleményétől tegye függővé az embereket.
Habár egyikünknek sincs a seggébe is felye, így csak abban reménykedhetünk, hogy sikerül a józan ész és a jó ízlés határain belül átvészelni az előttünk álló kevesebb mint másfél évet a nemzeti tanácsi választásokig, ahol várhatóan ismét szükség lesz a szavazatainkra, és ezért még talán a tisztességes beszédre és az egymás iránti tiszteletre is hajlandóak lesznek egyesek.
Barczai Dávid
Szabad Magyar Szó, 2017. június 24.
http://szabadmagyarszo.com/2017/06/24/bicskanyitogato-vita-az-mnt-ulesen-avagy-karesz-huje/

Videó: Megszólal a moholi roma család – “Nem volt semmilyen lövöldözés”

Délvidéken járt az N1TV stábja, akik a Moholon történt fegyveres incidens részleteiről számoltak be.

A helyszíni riportban megszólal a sértett, illetve a roma család is, akiknek a tagjai ellen a rendőrség eljárást indított.

Az eset kapcsán a DélHír Portál is megkereste korábban Német Gábort, akinek az autóját több lövedék is eltalálta, a vele készített interjút itt olvashatják el: Megverték, majd megpróbálták lelőni a moholi cigányok – Beszélgetés Német Gáborral

2017-06-22 H. Á.

http://delhir.info/2017/06/22/video-megszolal-moholi-roma-csalad-nem-volt-semmilyen-lovoldozes/

Vajon vitt-e noszai meggy dunsztot Pásztor Bálint az öccsének Brüsszelbe?

Az Árpád-házi dinasztiában nem született annyi államvezetésre alkalmas férfi, mint Pásztor Istvánék pereputtyában, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a VMSZ elnökének mindkét fia – láss csodát – a világ oly sok mestersége közül épp a politikához ért legjobban, nem pedig mondjuk valami kétkezi munkához.

Jártak már úgy, hogy az édesapjuk által vezetett párt parlamenti frakcióvezetőjeként kiutaztak az Európai Unió fővárosába, ahol a testvérük épp a párttársuknál dolgozik? Bizony, nem sokan mondhatnak el maguknak ilyen életutat, kivételt képez azonban Pásztor Bálint.

Ugyanis a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselői Deli Andor vmsz-fideszes EP-képviselő meghívására munkalátogatáson vettek részt Brüsszelben – olvasható a Deli által kiadott sajtóközleményben.

A meghívottak ellátogattak az Európai Néppárt székházába, ahol Patrick Vollerral, a párt nemzetközi titkárával tárgyaltak. Majd látogatást tettek Szerbia EU-s Állandó Képviseletén is, ahol áttekintést kaptak az EU-integrációs folyamatok állapotáról.

A találkozókon több kép is készült, amelyekről az is kiderült, hogy a tanácskozások során Pásztor Bálint találkozott öccsével, aki Deli Andor asszisztenseként dolgozik az Európai Parlamentben, így felvetődik a kérdés, hogy küldött-e fel az apja néhány üveg befőttet a noszai tanyáról?

Nah, nem mintha rászorulna bármire is Pásztor Ábel, hiszen az EU asszisztensi fizetések, juttatások és költségtérítések nélkül is 2 ezer eurótól indulnak és akár a 7-8 ezer eurót is elérhetik.

Egyébként Pásztor István korábban megszólalt azokkal a fiatalokkal kapcsolatban, akik szülőföldjüket elhagyva nyugaton vállalnak munkát. A Magyar Szó napilapnak még 2014-ben a honosítások és a külföldi munkavállalások közötti összefüggésekről beszélve a következőket nyilatkozta:

– Tény az, hogy jórészt a megélhetés miatt vándorolnak ki az emberek, de bizony azt is látni kell, hogy ott olyan munkákat vállalnak el, amelyeket itthon hetykén visszautasítanak.

Vajon Pásztor Ábel milyen munkát utasíthatott el itthon hetykén, hogy Brüsszelbe kellett menni dolgoznia?

2017-06-23 H. Á.

http://delhir.info/2017/06/23/vajon-vitt-e-noszai-meggy-dunsztot-pasztor-balint-az-occsenek-brusszelbe/