Május 31.

 Petronella napja.

A petrónia kicsinyítőképzős, az alapnévnél ismertebb származéka. Az etruszk petro vagy a latin petra szóból való, ezek jelentése edzett férfi, illetve kő.

1162 – 32 éves korában meghalt II. Géza magyar király, akinek kezdeményezésére telepedett meg a ciszterci és a johannita rend Magyarországon. Székesfehérváron temették el.

1438 – Achenben német-római császárrá koronázták Albert magyar királyt, V. Albert néven osztrák herceget.
1839 – Több mint kétéves előkészítés után hozta létre gróf Széchenyi István a Pesti Gőzmalom Társaságot, s a mai Margit híd pesti hídfőjének közelében megkezdhették a Hengermalom építését.

1907 – Ezen a napon született Dr Trencséni Tibor professzor, vezérőrnagy a Magyar Néphadsereg főbelgyógyásza. A nevéhez fűződik a mai napig is működő Orvosi Hetilap 1948-as újraindítása.

1908 – Megszületett Don Ameche Oscar-díjas amerikai színész. Ismertebb filmjei: Corrina, Corrina; Egyszer fenn, egyszer lenn; Selyemgubó 2. - A visszatérés; Selyemgubó - Oscar-díj, legjobb mellékszereplő; A három testőr (1939); Alexander's Ragtime Band.
1922 – Megszületett Londonban Denholm Elliott angol színész. Ismertebb filmjei: Függöny fel; A terror iskolája; Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag; Visszatérés a Kwai folyóhoz; Szoba kilátással; Marco Polo; Orosz Rulett (1975); A híd túl messze van; Dr. Jekyll és Mr. Hyde.
1929 – Megszületett Menahem Golan izraeli rendező, producer. Ismertebb filmjei: A hallgatáson túl; Koldusopera; Lambada - A tiltott tánc; Delta Kommandó; Manifesto; Túl a csúcson; Lepke (1975). Produceri munkássága: Utazás a Föld közeppontja felé; Salsa; Lear király (1987); Salome (1986); Otello (1986); Amerikai ninja; Missing in Action; Hercules (1983).
1930 – Megszületett San Francisco-ban Clint Eastwood amerikai színész, Oscar-díjas rendező, producer. Ismertebb filmjei: Titokzatos folyó - rendező; Nincs bocsánat - Oscar-díj - legjobb film, legjobb rendező (1993); Az elefántvadász; Bronco Billy; Szökés Alcatrazból; Bosszú az Eiger csúcsán; Kelly hősei; A Jó, a Rossz és a Csúf; Egy maréknyi dollárért - forgatókönyv. További filmek részletes leírásban.

1949 – Megszületett Chicago-ban Tom Berenger amerikai színész. Ismertebb filmjei: A félelmek iskolája; Lopakodók; Ölni vagy meghalni; A szakasz; Érett nők dicsérete.

1963 – Székesfehérváron megszületett Orbán Viktor politikus, a Fidesz egyik alapítója, aki 1998-tól 2002-ig Magyarország miniszterelnöke volt.

Szabadkának nincs pénze a parasztokra

(A jégverés nevű sorscsapás)

Egymillió euró. Azt mondják a szakemberek, ekkora a jégkár. Ekkora pusztítást okozott a nem egészen három héttel ezelőtt (május 11-én este) jég formájában hullott csapadék Észak-Bácskában. Pontosabban csak két település – Csantavér és Új-Žednik – határában.

A mintegy 6500 lakosú Csantavéren a napokban fejeződött be a termőföldeken okozott jégkár számbavétele. A falut övező mezőgazdasági parcellákon hatalmas pusztítást végzett a jégeső. Több mint száz helybeli gazda mintegy 900 hektárnyi érintett területről tett kárbejelentést. Akad közöttük olyan is, akinek 40 hold idei termését vitte el az ítéletidő.

„Jégaratás”

Legsiralmasabb látványt a búza- és az árpaföldek nyújtottak. Egyes helyeken – főleg azokon a búzatáblákon, amelyeken jó másfél hónappal a kenyércsata megkezdése előtt a jég már elvégezte az aratást – a kár a 90 százalékot is meghaladja. A 70-80 centiméter magas kalászosokat ledöntötte, a földre fektette a szélvihar és a csapadék. A tyúktojás- és az ököl nagyságú jég egy-egy búza- vagy árpaszálnak két-három helyen is eltörte a szárát és összezúzta a kalászát. Azokon a parcellákon kárba veszett a vetőmag, a kiszórt műtrágya, az elhasznált üzemanyag, meg a gazda munkája is. Legtöbben úgy gondolták, hogy az égből érkezett jéggel történő aratás után már nincs mire várniuk, az ő számukra már aligha lesz csépelnivaló. Így aztán mentették azt, ami még menthető volt: lekaszálták, beszárították és préselték, vagy silótakarmányt készítettek belőle.  A helyére pedig kukoricát ültettek.

A falu határában akadtak olyan földterületek is (napraforgó- és kukoricatáblák), amelyek a jégverés után úgy néztek ki, mint ha egy egész elefántcsorda vonult volna végig a parcellákon. A szinte még soha nem látott, hatalmas, alaktalan, tüskés jégdarabok mélyedéseket, üregeket, lyukakat vájtak a földbe.

Nincs pénz a gazdák számára(?)

Majd három héttel a jégverés után még csak most sikerült feltérképezni és összegezni a keletkezett anyagi kárt. Mivel Szabadka község mindig is csak afféle kényszerűen megtűrt mostohagyerekként kezelte a többnyire magyar lakosú Csantavért, és mostanra már a helyi közösség folyószámláját is megszüntette (értsd: nincsen egy huncut vasa sem!), így helyben nem tudnak segítséget nyújtani a károsultaknak. Ezért a városhoz fordulnak, onnan várva megértést, szolidaritásvállalást és támogatást. A községi vezetők azonban igyekeztek gyorsan kijelenteni: Szabadkának nincsen pénze a falusi mezőgazdasági termelők megsegítésére. Egymillió eurója pedig kiváltképpen nincsen. A községi tartalékalapban mindösszesen csak 4 millió van – és az is dinárban. (Van amire van, van amire nincs! – mondhatnánk most, ha gonoszkodni akarnánk. Furamód a községi funkcionáriusok szolgálatai kocsijának lízingelésére, a Városházán szorgoskodók etetésére/itatására meg a szekérderéknyi különféle fesztiválra valahogy mindig jut…) Úgyhogy a falusiak ne álmodozzanak, és ne reménykedjenek, a jégkár városi szanálásából nem lesz semmi! Esetleg felsőbb, tartományi illetékesekhez lenne tanácsos folyamodni, meg még a köztársaságiakhoz is. Ehhez viszont – első lépésként – elemi csapás sújtotta körzetté, övezetté kéne nyilvánítani az észak-bácskai régiót. Emellett szól az az érv is, hogy a május 11-ei jégpusztítás után egy újabb is történt nemrégiben, amikor pedig a határ menti sávban szenvedtek igen komoly károsodást a homokvidéki gyümölcsösök. Kiváló alkalom lenne ez most arra, hogy a feneketlen kútként prosperáló, emésztőgödör módjára minden-minden vajdasági pénzt elnyelő szerbiai főváros most egy kevéskét visszacsurgasson a központi kasszába áramló bevételből. 

Ezt a kárt sem térítik meg?

A jég természetesen nemcsak a földeken okozott soha eddig nem tapasztalt mértékű pusztítást. Megrongálta az a lakó- és a melléképületek tetőszerkezetét, a házak redőnyeit és ablakait, az üvegből készült teraszokat, a szabad ég alatt maradt járműveket és tönkretette a kertekben a gyümölcsfák termését és a veteményt is. Abban a sávban, amelyben az ítéletidő végigvonult, szinte mindent letarolt. Az egykori Sár utcán, amelyen a Csík-ér patak is áthalad, és az egykori Rác utcában számos házat, terasz- és fészertetőt megbontott. A Tisza Kocsma közelében lévő egyik épület tetején legalább ezer darab cserepet vert össze. A padlásról a betonmennyezeten át ömlött be a víz a lakásba. A plafon két szobában leszakadt. Egyik-másik helyiségben pedig a szoba sarkaiból bugyogott elő az esővíz. A ház egy teljes héten át úgy állt fedetlenül, egy szál műanyag fóliával a tetőléceken.

Az utcában több helyen is késő éjjelig a háztetőkön dolgoztak az emberek. Másutt egy hatalmas fészernek a tetejét lyuggatták szitává a jégdarabok. Ott legalább százezer dináros kár keletkezett.

Ha már a jégkárt szenvedett mezőgazdasági termelőknek nem segítenek, jó lenne, ha legalább a lakosságnak nyújtanának valamiféle támogatást. Hogy ne maradjanak egyedül a bajban.

Szabó Angéla 

A jogvédő sem érti

Miért ne kell(ene) többnyelvű bélyegző a nagybecskereki Kultúrközpontban?

A nagybecskereki jogvédő 2009. óta próbálja érvényesíteni a többnyelvűséget a helybeli közvállalatokban, közintézményekben és a városi közigazgatásban. Tekintettel arra, hogy a szerb nyelv mellett a város statútuma szerint hivatalos használatban van a magyar, a román és a szlovák nyelv is, első lépésként arra utasították a város fennhatósága alá tartozó közintézményeket, hogy székházukra helyezzék ki a többnyelvű táblát és az egynyelvű bélyegzőket cseréljék négynyelvűekre. Ez a folyamat elindult, de döcögve halad, egyes közintézményeknek ugyanis négy év sem volt elég ahhoz, hogy teljesítsék törvényes kötelességüket.

Traian Pancarichan: Négy év kellet a többnyelvű táblákhoz (Fotó: Kecskés István)

– A napokban megkezdtük a közvállalatok körbejárását, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy ki mennyire teljesített. Ellátogattunk a Kultúrközpontba is, amely bejáratán immár ott áll a többnyelvű felirat. De a bélyegzőt nem változtatták meg, és az igazgató szavai szerint ezt nem is szándékozzák többnyelvűre cserélni. A tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárságtól kapott átiratra hivatkozott, amelyben az áll, hogy „mivel az intézmény nem végez törvény által ráruházott közfeladatot, ezért nem köteles a bélyegző szövegét a székhelyükön hivatalos használatban levő nyelveken is kiírni”. Megvallom, többször elolvastuk az átiratot, hogy biztosak legyünk abban, hogy jól értelmeztük-e a tartalmát. Nem értjük, hogy írhatja felül a törvényt egy közigazgatási szerv. Az átiraton egyébként nem a titkár aláírása szerepel, ezért is reméljük, hogy tisztázódik az eset – mondja Traian Pancarichan nagybecskereki polgári jogvédő-helyettes.

Nagybecskereken kilenc éve működik a polgári jogvédő (jelenleg már négyen végzik ezt a feladatot), de a jogok érvényesítése terén még sok a tennivaló. Egyrészt, mert egyetlen hatalom sem szereti, ha ellenőrzik a munkáját, másrészt pedig azért, mert a polgárok többsége ma nem ismeri ennek az intézménynek a feladatkörét. A gyakorlat arról is tanúskodik, hogy esetenként a bíróság sem ismeri fel a diszkriminációt. Nyilván a polgárok többsége szeretné, hogy jogai maradéktalanul érvényesüljenek, de a konkrét lépésekre csak kevesen szánják el magukat. Ezt a viszonyulás érződött a kedd esti nagybecskereki fórumon is, amelyen a négy jogvédőt hét (!) polgár jött el meghallgatni.

K. I.

Magyar Szó, 2013. május 30., 5. o.

Jelentés készül a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáról

Újvidéken tájékozódott az Európa Tanács illetékes bizottsága
 

A Tartományi Képviselőházba látogatott szerdán az Európa Tanács Kisebbségvédelmi Keretegyezményének Tanácsadó Bizottsága. Anna Tomanová-Makanová, a parlament alelnöke és a Szlovák Nemzeti Tanács vezetője, Bore Kutić, a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó képviselőházi bizottság elnöke és Daniel Ungur, a testület alelnöke fogadta a vendégeket. A küldöttség a képviselőházban tett látogatást megelőzően a Tartományi Ombudsmannál, az újvidéki városi önkormányzatnál és a tartományi kormányban is járt. A látogatás célja információgyűjtés a keretegyezménybe foglalt kisebbségi jogok megvalósításának szintjéről, melyről a bizottság szerbiai útjának befejeztével jelentést is tesz majd.

(Fotó: Ótos András)

A sajtónak nyilatkozva Anna Tomanová-Makanová közölte, hogy a küldöttséget mindenképpen tájékoztatni fogja arról a bizonytalan helyzetről, amelyik a Szerbiai Alkotmánybíróság vajdasági hatásköri törvénnyel kapcsolatos döntését követően állt elő.

– Az alkotmányellenesnek ítélt rendelkezések között olyanok is voltak, amelyek közvetlenül érintették a nemzeti közösségek helyzetét, például az alapítói jogok átruházásának alkotmányellenessé nyilvánítása a tartományról a nemzeti tanácsokra. A bíróság döntése megkérdőjelezi a hivatalos nyelv- és íráshasználatra való jogokat is a helyi önkormányzatok és a tartomány szintjén, mivel ezt a kérdést a köztársasági törvény és a tartományi határozatok is szabályozzák. Aktuális továbbá a vajdasági statútum sorsának a kérdése is, hiszen az alkotmánybíróság éppen most vizsgálja ezt a dokumentumot, s meglátjuk, hogyan fogja majd a meghozandó döntés befolyásolni a keretegyezmény elveinek teljesítését – közölte a képviselőház alelnöke.

Makanová említést tett az új médiatörvényről is, mely a helyi szintű médiumok magánosítását írja elő, ami viszont szerinte a szerzett jogok tiszteletben tartását is érinti. Mint mondta, fennáll a veszélye annak, hogy a helyi rádiók és tévécsatornák privatizálását követően nem készülnek majd műsorok kisebbségi nyelveken. Makanová úgy értékelte, hogy a nemzeti tanácsok működését, az ombudsman intézményének tevékenységét érintő, keretegyezménybe foglalt elvárásoknak Szerbia eleget tesz, s a legtöbb gond éppen az alkotmánybíróság említett döntése miatt alakult ki.

v.ár

Magyar Szó, 2013. május 30., 4. o.

A VMPE-tanácskozás zárónyilatkozata

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) 2013. május 18-án, Újvidéken az anyanyelvi oktatásról és nevelésről tartott tanácskozáson a következő zárónyilatkozatot fogalmazta meg:

Anyanyelvű közoktatás

1. Vajdaságban a gyermeklétszám csökkenése miatt több iskolában kérdéses a magyar osztályok beindulása a jövő tanévben. A magyar tanulók létszámának sokéves csökkenésének legfőbb oka:

a) a magyar lakosság elöregedése, a születések számának csökkenése,

b) a kivándorlás,

c) a vegyes házasságok/asszimiláció,

d) a szülők egy részének bizalmatlansága a magyar tagozatok nyújtotta lehetőségek iránt a gyermek életpályájának biztosítása terén. Az említett okok többsége az oktatási rendszeren kívüli, ezért pusztán az oktatás színvonalának emelésével nem fordítható meg, csupán enyhíthető. A szülők gyakran szerb tagozatra íratják gyermekeiket a jobb érvényesülés reményében. Ez az álláspont – mint a gyakorlat is bizonyítja – téves.

e) A kisebbségekkel szembeni ellenséges magatartás gyökere legtöbbször a családban keresendő. Fel kell oldani egyszer s mindenkorra a vajdasági magyarok elleni kollektív bűnösség vádját.

f) Vajdaságban a család klasszikus modellje egyre kevésbé működik. A vallási meggyőződés, a nemzet fogalma túlhaladottá válik. Mindez a társadalom széthullásához, erkölcsi romlásához vezet. Álláspontunk szerint kultúránk, megmaradásunk alapja a kereszténység, a család, a nemzet.

2. A magyar tagozatok megszűnése maga után vonja a pedagógusok munkanélküliségének növekedését, amire szerb államnak nincs megfelelő szociális programja. A Tartományi Képviselőház kimutatása szerint „a vajdasági általános iskolákban a legkevésbé képzettek a magyar nyelven előadó tanárok”. A kimutatás szerint, a magyar nyelven előadó tanítók, tanárok végzettsége „75,50 százalékban felel meg az előírásoknak”. A hivatalos adatok szerint a szakképzetlen tanárok aránya több tantárgyból eléri a 40-50 százalékot is. Ennek ellenére alaptalan az állítás, hogy a magyar nyelvű oktatás alacsonyabb színvonalú lenne a szerb nyelvűnél.

3. Az oktatás minősége javításának elengedhetetlen feltétele, hogy minden egyes tantárgyat megfelelő szakképzettségű tanárok tanítsák. Az osztályok számának csökkenése miatt a tanároknak nem lesz elegendő órája és gyakran más munkahelyet keresnek, ami az oktatás színvonalának romlását vonja maga után. Felszólítjuk a Magyar Nemzeti Tanácsot (MNT), hogy készítsen szociális programot a munka nélkül maradt vagy órahiányos magyar pedagógusok elhelyezésére.

4. A Magyar Nemzeti Tanács által egyes iskolák kiemelt jelentőségűvé nyilvánítása károsan befolyásolja a beiratkozást a magyar tagozatokra. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy ahol e kiemelés miatt megszűnik a magyar tagozat, a szülők egy része, az iskolához ragaszkodva, inkább a szerb tagozatot választja. Példa erre a kikindai történet. Törvény szerint két, egymáshoz közel lévő iskola esetén az egyikben meg kell szünteti az oktatást. Kikindán ilyen helyzet alakult ki a Szent Száva Általános Iskola és a Fejős Klára Általános Iskola esetében. A 2012/13-as tanévben az MNT nem támogatta a Szent Száva Általános Iskolában a magyar tagozat fennmaradását. A szülők követelésének eredményeként a Szerbiai Oktatási, Tudományügyi és Műszaki Fejlesztési Minisztérium mégis engedélyezte. Idén hasonló helyzet alakult ki – habár a Szent Száva Általános Iskolában messzemenően több magyar gyermek tanul, mégis itt szűnik meg a magyar tagozat. Amennyiben az oktatásügyi-minisztérium jóváhagyja mindkét iskolában a magyar tagozat megmaradását, követeljük, hogy az MNT ezt támogassa! A Szerbiai Oktatási, Tudományügyi és Műszaki Fejlesztési Minisztérium ésszerűsítési terve szerint a 2014/15-ös tanévben bevezetik az iskolák tanulók száma szerinti pénzelését. A minisztériumi támogatás feltétele a 400-as tanulói létszám. A Fejős Klára Á.I.-nak jelenleg mintegy 250 tanulója van, amennyiben életbe lép e terv, itt is bizonytalanná válik a magyar tagozat léte.

Újvidéken 2011 óta nem indult első osztály a Nikola Tesla Általános Iskolában. Az érdeklődő szülőket idén az igazgató azzal utasította el, hogy a magyar politikum nem támogatja a magyar osztály indítását. A vegyes házasságokból származó gyerekek közül is lett volna jelentkező. Javasoljuk, hogy a gyermekek elosztása oly módon történjen, hogy a Sonja Marinković, a József Attila, Petőfi Sándor és a Nikola Tesla Általános iskolában is indulhasson magyar tagozat!

5. Kérjük, hogy az anyanyelvápolás tantárgyat hozzák a vallási és a polgári neveléssel egy szintre, azaz tegyék választhatóvá, és egyben kötelezővé mindazok számára, akik nem anyanyelvükön részesülnek iskolai oktatásban! A magyar, mint környezetnyelv pedig legyen választható és osztályozható tantárgy a szerb osztályokban. Az általános iskolák magyar osztályai számára elkészültek a nemzeti önazonosságot erősítését szolgáló kiegészítő tantervek a történelem, képzőművészet, zenei nevelés, valamint a természet és társadalmi ismeretek tantárgy esetében. A népi hagyományok, mint szabadon választható tantárgy tantervprogramját elutasította a minisztérium, ezért ismételten meg kell mindent tenni azért, hogy bekerülhessen az elfogadott tantervek közé. Ugyanígy, a szerb nyelv, mint környezetnyelv tan- és óraterve szintén elkészült az általános iskola mind a nyolc osztálya számára, de ennek minisztériumi elfogadása is várat magára.

6. A beiratkozási program szempontjából hasznosnak tartjuk a magyar nyelv oktatását az óvodákban is, és ennek kiterjesztését a többnyelvű települések minden óvodájára, mert így a szerb gyermekek megismerkedhetnek a magyar nyelvvel. Ezzel segítjük a nemzetek közti megértés, egymás elfogadásának kialakítását. Felszólítjuk az MNT-t, részesítse támogatásban az óvodai munkánkat, hogy a tartományban minden szinten tarthassunk magyar órákat!

7. Az alacsony népszaporulat egyik oka az, hogy nők a munkaviszonyuk mellett vagy nem vállalnak gyereket, vagy csak egyet. A családok anyagi helyzete gyakran nem teszi lehetővé gyermekek bölcsődei és/vagy óvodai elhelyezését, ezért indokolt e döntésük. Fontosnak tartjuk a másod- és harmad szülött gyermekek bölcsődei és/vagy óvodai elhelyezésének részleges vagy teljes ingyenessé tételét. A már meglévő iskolai könyvcsomag mellett a másod- és harmad szülött gyermekek részére a további osztályokban is juttatni kellene ingyenes tankönyveket.

8. Sok vajdasági magyar fiatal érvényesülését gátolta az államnyelv hiányos ismerete is, továbbá az esetenkénti jellegzetes kiejtés, ami miatt sokan meg sem mertek szólalni ott, ahol szólni kellett volna. Ki kell alakítani (a tanárok segítségével) egy olyan kampányt, amelyben a diákok és a szülők figyelmét felhívnák arra, hogy magyar tagozaton is el lehet sajátítani a szerb nyelvtudást. Ehhez azonban az államnak olyan módszerekkel, úgy kell megszer­veznie, annak oktatását, hogy az európai követelményeknek megfeleljen.

9. A 2013/14-es tanévben, középiskolákban idén 220 magyar elsőssel lesz kevesebb, mint tavaly, ezért több helyen megszüntetnek szakokat. Nem tartjuk célszerűnek a hároméves középiskolai szakok bezárását, mert vannak diákok, akiknek csak ez az oktatási forma felel meg, nem alkalmasak négyéves oktatásban való részvételre, így nyolcadik osztály után nem fogják folytatni a tanulmányaikat. E mellett a vállalkozók sokszor már a szakmai gyakorlatok alkalmával kiválasztják őket, és az iskola elvégzése után munkahelyhez jutnak.

Kérjük a hároméves középiskolai oktatás további megtartását!

10. Szükségesnek tarjuk annak a jogi szabályzását is, hogy a nemzeti kisebbségi oktatási intézményekben munkaviszony létesítéskor mit lehet a nemzeti kisebbségi nyelv ismeretéről szóló bizonyítéknak tekintetni, és hogyan lehet azt beszerezni. Pályázatok kiírásakor egyre gyakrabban részesítik előnyben azt a pedagógust, aki csak egy nyelven beszél, és inkább két szaktanárt alkalmaznak nem egész munkaidővel, mint egy kétnyelvűt teljes munkaidővel. Ezért a magyar pedagógusok hátrányos helyzetbe kerülnek. Kérjük ennek kiküszöbölését!

11. Továbbra is gondot okoz, hogy több kétnyelvű iskolában nincsenek magyar oktatási tanácsosok, iskolapedagógusok és pszichológusok, az iskolaigazgatók sem ismerik a magyar nyelvet. Kérjük az MNT-t, tegyen lépéseket e kérdések hatékony megoldása érdekében!

12. Fontosnak tartjuk, hogy az MNT az iskolák igazgatóinak és az iskolaszékek tagjainak megválasztásakor, valamint munkaviszony létesítésekor a szakmai követelményeket és a rátermettséget, s ne a párthovatartozást és a politikai megfelelőséget helyezze előtérbe. Az oktatást mentesíteni kell a pártpolitikai befolyástól és csatározásoktól!

Anyanyelvű felsőfokú oktatás

13. A magyar egyetemi oktatás húzóerő lenne a magyar kultúra terén, az értelmiség képzésében óriási szerepe van. Vajdaságban azonban az egyetemi hallgatók mindössze 6 százaléka magyar anyanyelvű, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez az arány 11 százalék (2011-es adat). A hallgatók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 13 százalék alatt van, és mindössze az egyharmaduk tanul anyanyelvén.

14. Vajdaságnak nincs önálló magyar tanárképző egyeteme, mint ahogyan nincsenek önálló magyar középiskolái, és nincs önálló magyar általános iskolai rendszere sem. Ezek a hiányosságok egyértelműen asszimilációserkentő tényezők, és nagymértékben hozzájárulnak a magyarság kultúravesztéséhez, kisebbségi közösségünk eróziójához és folyamatos romlásához. Ezért, a legsürgősebb feladatok egyike az önálló, magyar tanárképző egyetem létrehozása. A szakokat a szükségletek szerint lehetne indítani.

15. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete kérvényezte az egyetem rektorától magyar csoportok beindítását az Újvidéki Egyetemen. A rektor elfogadó szándékú válaszában kiemelte a politikai háttér fontosságát a magyar csoportok létrehozásához, amely Tempus program keretében lenne megvalósítható. Az idén is megjelent Tempus pályázat jó alkalom lett volna erre. Az MNT felsőoktatási bizottságával való tárgyalás után mégsem történt előrelépés. Az Újvidéki Egyetem programja szerint a hallgató több modul között választhat (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz). Ha beindul egy karon a magyar oktatás, továbbléphetünk a mérnökképzés felé. Az orvosi karon sok magyar diák van és vannak magyar oktatók. A tervezett szabadkai magyar egyetem és az Újvidéki Egyetemen létrejövő magyar csoportok léte megegyezéssel nem zárná ki egymást, inkább hozzájárulna a fiatalok itthon maradásához, értelmiségünk erősödéséhez. Elvárjuk, hogy az MNT támogassa a magyar csoportok beindulását az Újvidéki Egyetemen!

Tankönyvellátás

16. A tankönyvhelyzet nem kielégítő. A magyar tagozatra járó iskolások esetében 34 címszó hiányzik. A Tankönyvkiadó Intézet a kisebbségek nyelvén megjelenő tankönyvek kiadása tekintetében nem jut elegendő támogatáshoz a kis példányszám miatt. A nyolcadik osztály számára a 2012-ben megjelent történelemkönyvből kimaradt az előző években még meglévő, a magyar történelemmel kapcsolatos rész azért, mert a Szerbiai Oktatási, Tudományügyi és Műszaki Fejlesztési Minisztérium nem hagyta jóvá. A gimnáziumokban régi kiadású könyveket használnak, a szakiskolák részére nagyon kevés a magyar nyelvű tankönyv. Nincsenek tanári kézikönyvek sem. A kéziratok akkreditációja nehézkes, bonyolult. Tankönyvkritika nem létezik, ennek anyagi és szakmai hátterét ki kell alakítani. Az állami tankönyvkiadó magyar szerkesztőségében csak egyetlen személy dolgozik. Mindez a kisebbség hátrányos megkülönböztetésének eredménye.

17. Az MNT-nek követelnie kell, hogy a magyar diákok is ugyanolyan minőségű és tartalmú tankönyvekből tanuljanak, mint szerb diákok, mert csak így vehetnek egyenrangúan részt a különböző versenyeken és a középiskolai, valamint az egyetemi felvételi vizsgákon. Azzal a kitétellel, hogy mindegyik kisebbség nyelvén megjelent (irodalom, történelem stb.) tankönyv az adott kisebbség sajátos szükségleteinek is megfeleljen.

18. A tankönyvek, elsősorban a történelem- és földrajzkönyvek esetében kiemelkedően fontos a kisebbségi érzést kiváltó tartalom, azaz a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatásának megszüntetése, mivel az ilyen tartalmú könyvek nagyban serkentik az asszimilálódást, hiszen fiatal korban a legkönnyebb befolyásolni az érzelmi világot.

19. A Magyarországról behozandó, a szerbiai oktatási programmal össze­egyeztethető, modern tankönyvekre is szük­ség van. Ez azonban továbbra is nehézkes és megol­datlan kérdés. Nagyon fontos, hogy ne csak adományok útján jusson el egy-egy nagyobb könyv­szállítmány a Vajdaságba, hanem folyamatos és szervezett körülmények között.

20. A Vajdasági Magyar Tankönyvtanács 20 éve ad ki tankönyveket. Eddig kb. 200 cím jelent meg. Ezek nem akkreditált, középiskolai tankönyvek. Felkérjük az MNT-t, támogassa a Vajdasági Magyar Tankönyvtanács tankönyveinek akkreditálását!

Tömegtájékoztatás

21. A vajdasági magyar sajtó az oktatás területén nem kellően tájékoztat, illetve elhallgat, mellőz vagy jelentőségének nem megfelelő súlyt adva tájékoztat azokról az eseményekről, amelyek nem sorolhatók a pártpolitikai érdekszférába. Éppen az e konferenciáról szóló tudósítás (Magyar Szó, 2012. május 20., Kevés a pedagógus, rossz a tankönyvellátás című írás) lényeges részeket hallgatott el, például a felsőoktatásról említést sem tesz.

A Magyar Nemzeti Tanács támogatásai

22. A gyakorlat azt mutatja, hogy az MNT sajnos párthovatartozás alapján támogatja a magyarságot, pártérdekeket kíván érvényre juttatni egyes intézkedéseiben. A diplomahonosítás és az ösztöndíjpályázatok esetében feltétel a VMSZ választói névjegyzékén való szereplés. Ezt a gyakorlatot a testület szüntesse meg, vagy jelentse ki nyíltan, hogy csupán a magyarság egy részének az érdekképviseletét vállalja fel!

A VMPE a jövőben is rendszeresen, évente legalább egy alkalommal oktatási konferen­ciát szervez az anyanyelvű oktatás és nevelés időszerű kérdéseiről és a további felada­tokról.

Nagy Margit, a VMPE elnöke

Újvidék, 2013. május 18.

http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/1941/A-VMPE-tanacskozas-zaronyilatkozata.html, 2013. május 30. [14:17]

Csak a szerelmesek élnek, a többiek egyszerűen csak léteznek.

Shakespeare, William [1564. április 23. (?) (keresztelési dátum: 1564. április 26.) – 1616. április 23. (Juliánus-naptár) / 1616. május 3. (Gergely-naptár)], angol drámaíró, költő, színész.

Május 30.

Zsanett napja

Héber, latin, francia eredetű név. Jelentése: Jahve megkegyelmezett, Isten kegyelmes.

727 – A Brüsszel melletti Tervurenben meghalt Szent Hubert misszionárius, akit a X. századtól a vadászat védőszentjeként tisztelhetünk.

1431 – Rouenban eretnekség és bűbájosság vádjával máglyán megégették Jeanne d'Arc-ot, az Orleans-i Szüzet, akit 1456-tól - rehabilitálása óta - francia nemzeti hősként tisztelnek.
1594 – A május 19-én, Esztergom ostrománál szerzett sebeibe belahalt Balassi Bálint, a magyar reneszánsz költészet kiemelkedő alakja.
1640 – Antwerpenben meghalt Pieter Pauwel Rubens flamand festő, aki Anthonis van Dyckkal a barokk festészet legjelentősebb képviselője volt.
1778 – Párizsban 83 éves korában meghalt Voltaire (eredeti nevén: Francois Marie Arouet) francia író és filozófus, aki a francia felvilágosodás korának egyik kiemelkedő alakja volt.
1853 – Isaac Merritt Singer szabadalmaztatta az általa kifejlesztett varrógépet, azon belül a szálfeszítő, tűsíkosító és anyagtovábbító részeket.

1912 – Az Ohio állambeli Daytonban 44 éves korában meghalt Wilbur Wright amerikai pilóta, aki fivérével 1903-ban végrehajtotta az első sikeres motoros repülést.
1921 – Megszületett Jamie Uys délafrikai rendező, forgatókönyvíró, operatőr, producer, vágó. Ismertebb filmjei: Sivatagi show; Az istenek a fejükre estek 1-2.; Dirkie Lost in the Desert. A legtöbb filmjében kisebb szerepeket is játszott.

1947 – Nagy Ferenc távozása után az új koalíciós kormányt Dinnyés Lajos alakította meg, aki a miniszterelnöki tisztséget 1948. 12. 10-ig töltötte be.
1960 – Birminghamban megszületett Stephen Duffy (teljes nevén: Stephen Anthony James Duffy) zeneszerző, énekes, gitáros. Egyik alapítója a Duran Durannak, a The Lilac Time együttes énekese, Robbie Williams dalszerzője.

Május 30. – Szent Johanna / Jeanne d'Arc francia nemzeti hősnő, Franciaország patrónája és a francia katonák védőszentjének ünnepe.

A XIV. század első harmadában az angolok és franciák között évtizedek óta folyó, az egyszerű népre iszonyatos szenvedést zúdító százéves háborúban az angolok álltak nyerésre. Ekkor tűnt fel a színen a háború és a történelem menetét megváltoztató lotaringiai parasztlány.
Jeanne d'Arc 1412. január 6-án született Domrémy faluban, írni-olvasni nem tanult, nem is tanulhatott, de korán kitűnt jámborságával és vallásosságával. Tizenkét éves korában látomása támadt: Szent Mihály arkangyal, az égi seregek vezére, továbbá Szent Margit és Szent Katalin vértanúk jelentek meg előtte, akik felszólították: verje ki az angolokat és vigye Reims-be a dauphint, a későbbi VII. Károlyt, hogy ott megkoronázhassák. Jeanne 1429. március 6-án katonaruhában, szerény kísérettel megérkezett Chinonba, a trónörökös udvarába. Károly szokásához hűen habozott, csak háromnapi tanácskozás után fogadta a lányt, aki térdre borulva közölte vele: "Nemes trónörökös uram, az egek királya általam üzeni, hogy majd királlyá kenik és megkoronázzák Reimsben."
Az "Orléans-i Szűz" kölcsönfegyverzettel, maroknyi csapattal bejutott Orléans-ba, s – olykor a veterán katonák tanácsai ellen cselekedve – nyolc nap alatt felszabadította az ostromlott várost. Felrázta a demoralizált, korábban vereségről vereségre tántorgó francia seregeket, kiűzte a táborból a prostituáltakat, elrendelte a templomba járást, betiltotta a káromkodást és a civilek fosztogatását. Jeanne d'Arc ezután az angolokat meglepve nem Párizs, hanem a kétszer olyan távol lévő, a megszállt terület mélyén fekvő Reims ellen fordult. Az útjában fekvő városok sorra adták meg magukat, az angol felmentő sereget megsemmisítette és július 16-án bevonult Reims-be, ahol másnap megkoronázták VII. Károlyt. Ezután megkísérelte Párizs felszabadítását is, de kudarcot vallott, sőt az ostrom során ő maga is megsebesült.
A győzelmek nyomán az új király hívei egyre szaporodtak, ezzel együtt megindultak az intrikák is, sokan attól tartottak, hogy a nép felszabadító mozgalmai parasztháborúba torkollhatnak. Jeanne 1430. május 23-án Compiegne váránál burgundi fogságba esett, s négy hónap múltán, 10 ezer arany ellenében továbbadták az angoloknak. Jeanne több alkalommal kísérelt meg szökést, de nem járt sikerrel és az angolok elutasították a kiváltására tett ajánlatokat is.
Az eretnekséggel vádolt Jeanne d,Arc bízvást koncepciósnak nevezhető pere 1431. január 9-én kezdődött meg Rouenban, az angol kormányzat székhelyén. Az eljárás jogilag és formailag is ezer sebből vérzett, így a szokástól eltérően tanúkat nem hallgattak meg, csak az írástudatlan vádlott vallomását vették figyelembe, akinek ügyvéde sem volt és az ítélet ellen sem fellebbezhetett a pápához. Az egyszerű parasztlány válaszaival többször is megszégyenítette az őt csapdába csalni akaró képzett teológusokat, de ez persze nem segített rajta. Halálra ítélték és 1431. május 30-án Rouen főterén nyilvánosan elégették, utolsó szavaival Jézust és a Paradicsom szentjeit hívta. Szemtanúk szerint a jelenet még a harcedzett angol katonákat is megrendítette, sokan közülük sírva fakadtak. Maradványait összeszedték és újra elégették, majd a Szajnába szórták, hogy megakadályozzák az ereklyék összegyűjtését.
A háború még 22 évig folyt, és az angolok teljes vereségével ért véget. Jeanne d,Arc perét 1450-ben, VII. Károly utasítására felülvizsgálták és 1456-ban ártatlannak nyilvánították.
A Vatikán 1909-ben boldoggá, majd 1920. május 16-án szentté avatta. Jeanne d,Arc, avagy Szent Johanna a XIX. század eleje óta Franciaország egyik jelképe, akit a második világháború idején a fasisztákkal együttműködő Vichy rezsim és az ellenállás egyaránt zászlajára tűzött. Jeanne d,Arc-ot és történetét számos művészeti alkotás megörökítette. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

 

A koszovói képviselőház a dél(-szerbia)i albánokról

 

A koszovói képviselőház a május 31-i ülésen a preševói, medveđai és bujanováci albánok „alapvető jogainak megvalósításáról” fog vitázni. Ljufti Haziri az ellenzéki Koszovói Demokrata Párt képviselője, a vita kezdeményezője, követelte a koszóvói kormánytól, hogy a preševó-völgyi albánok számára Pristinában és Gnjilaneban nyisson irodát. „A preševó-völgyi albánoknak abszolút egyenlő jogai kell, hogy legyen a koszovói szerbekkel”, mondta Haziri.

R.D.

Danas, 2013. május 29., 5. o.

Fordította B. A.  

Május 29.

Magdolna napja.

A héber eredetű Magdaléne magyar változata, jelentése magdalai, torony, bástya.

1205 – Királlyá koronázták II. Andrást, az első magyar királyt, akinek koronázási esküt kellett tennie.
1867 – Elfogadták a magyar országgyűlés kamarái a közösügyi javaslatot, amit Ferenc József július 28-án szentesített. Ezzel lerakták a dualizmus, a kétközpontú birodalom alapjait.
1660 – Angliában a polgárháború után helyreállították a királyságot. I. Károly fia, a Stuart-házból származó II. Károly lépett a trónra, Anglia alkotmányos királyság lett.
1846 – Megszületett Apponyi Albert gróf, konzervatív politikus.
1875 – Meghalt Izsó Miklós szobrász (debreceni Csokonai-szobor).
1899 – Ozorán megszületett az A-vitaminnal kapcsolatos kutatásairól ismert Cholnoky László kémikus, Kossuth-díjas vegyész.
1917 – Megszületett John F. Kennedy (JFK), az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke, aki 1963-ban Dallasban merénylet áldozata lett.
1929 – Megszületett Rényi Tamás rendező, színész (A pince, Krebsz, az isten).
1953 – Edmund Hillary és Tenzing Norgay serpa ezen a napon értek fel a elsőként a világon a Mount Everest csúcsára.

1982 – Meghalt Romy Schneider (eredeti néven: Rosemarie Magdelena Albach-Retty) osztrák születésű színésznő, Sissy hercegnő leghíresebb alakítója (A per, Mi újság, Cicamica?).

25 éve, az 1988. május 29-június 2. között rendezett moszkvai csúcstalálkozón Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és Ronald Reagan amerikai elnök aláírták a közép-hatótávolságú rakéták leszereléséről szóló megállapodást.
1988. május 29-én Ronald Reagan személyében 14 év után ismét amerikai elnök volt a moszkvai Kreml vendége. Vendéglátójával, Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkárral kicserélték az előző év decemberében Washingtonban aláírt INF-megállapodás (Intermediate-range Nuclear Forces) ratifikációs okmányait, s jegyzőkönyvet írtak alá a szerződés hatályba lépéséről.
A közepes és rövidebb hatótávolságú (500-5000 km) szovjet és amerikai nukleáris rakéták megsemmisítéséről szóló szerződés egy több évtizedes nukleáris leszerelési folyamat fontos részállomása volt. A rakétarendszerek korlátozásának kedvező nemzetközi hátterét a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által 1963-ban Moszkvában aláírt részleges atomcsend egyezmény (PTBT – Partial Test Ban Treaty) teremtette meg. A PTBT "korlátlan ideig" tiltotta a kísérleti atomrobbantást az atmoszférában, víz alatt és a világűrben, de nem tiltotta a földalatti robbantásokat, ráadásul az akkori atomhatalmak közül nem írta alá Franciaország és Kína sem. Az egyezmény új korszakot nyitott az 1968-as atomsorompó egyezménnyel együtt (NPT – Treaty on the Non-Proliferation of Nuclear Weapons), amelyet 1970-re már mind az öt atomhatalom aláírt. A teljes körű atomcsend egyezmény (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty, CTBT) megkötésére, amely megtilt mindenféle kísérleti nukleáris robbantást, 1996-ban került sor. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Május 29. – A szobrászat napja Magyarországon.

Az Ybl Egyesület szervezésében megvalósuló eseménysorozatot 2011-ben rendezték meg első alkalommal a szobrászat, a szobrok és a szobrászok tiszteletére. A rendezvénysorozat kezdetét Izsó Miklós szobrászművész halálának évfordulójára, május 29-re időzítették. Az ünnep ötletét Bráda Tibor festőművész 2002-ben indult kezdeményezése, a festészet napja adta.
Az egyesület a rendezvénysorozattal a szobrok népszerűsítését is szeretné elérni, valamint tiltakozni kíván a köztereket és a köztéri szobrokat elcsúfító firkálások, rongálások ellen. Szlogenjük: „Ha megismeri megszereti, ha szereti védi és óvja, s a graffiti, ha művészi, a megfelelő helyre kerüljön, ne a szobrokra, épületekre". A 2013-as programjuk is elsősorban a köztéri szobrok megtisztítására buzdít, de számos kiállítás is kezdődik ezen a napon.

Izsó Miklós szobrászművész 1831. szeptember 9-én Disznóshorváti (ma Izsófalva) született. 1851-1856 között Rimaszombaton kőfaragólegényként ismerkedett a szobrászattal, itt lett Ferenczy István tanítványa. 1856-ban Pestre került, majd fiatal értelmiségiek támogatásának köszönhetően Bécsben, később a müncheni akadémián folytatta művészi tanulmányait. 1860-tól - a magyar szobrászatban elsőként - gyakran foglalkozott népi témákkal. Még Münchenben mintázta egyik legismertebb és akkoriban nagy feltűnést keltett szobrát, a Búsuló juhászt. 1862-től – ismét itthon - több kortárs közéleti személyiség (Arany János, Egressy Béni) mellszobrát készítette el. A nép életét megörökítő terrakotta szobrai (Arató nő, Ételhordó parasztasszony, Táncoló hajdúk) életművének maradandó darabjai. 1866-1871 között elkészítette egyetlen saját tervezésű és felállításra is került emlékművét, a Csokonai-emlékművet Debrecenben. Olaszországi útjáról visszatérve 1870-től a Budai Főreáltanoda, majd a Mintarajztanoda tanára volt. Tüdőbaja hirtelen ragadta el az élők sorából, 1875. május 29-én halt meg Budapesten. A Magyar Nemzeti Galéria 71 szobrát őrzi. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

60 éve, 1953. május 29-én érték el a Himalája és egyben a Föld legmagasabb pontját, a 8850 méter magas Mount Everest (Csomolungma) csúcsot.

A helyiek nyelvén Csomolungmának (Jóságos Istenanyának) nevezett 8848 (más mérések szerint 8850) méter magas hegycsúcson, a "világ tetején" rendkívüliek a körülmények: télen mínusz 50 Celsius-fok alá is csökken a hőmérséklet, óránként 200 km-es szélvihar tombol, hatalmas mennyiségű hó esik, a ritka levegő oxigéntartalma a megszokottnak csak 30 százaléka.
1921-től három évtizeden át a hegymászók újra meg újra próbálkoztak a csúcs elérésével. Azon máig vitatkoznak, hogy a brit George Mallory (aki az első expedíciónak is tagja volt), valamint Andrew Irvine 1924-ben megmászta-e a hegyet, mert 8500 méteres magasság felett nyomuk veszett, holttestüket csak 1999-ben találták meg.
A kilencedik brit expedíció 1953-ban vette kezdetét, a John Hunt ezredes vezette csoport március 10-én indult útnak Katmanduból. A csapat két tagja május 26-án kilencven méterre megközelítette a csúcsot, de az oxigénkészülék hibája miatt visszafordultak. Az expedíció vezetője a következő alkalommal Edmund Percival Hillaryt jelölte ki a csúcs megmászására. A 33 éves új-zélandi alpinista május 29-én reggel fél hétkor, mínusz 27 fokban indult a 39 éves Tenzing serpával a 8500 méteren felállított táborból a végső csúcstámadásra, s délelőtt fél 12-kor ők ketten elsőként értek fel a világ tetejére. A legenda szerint a Mount Everest meghódításáról szóló hírt Londonban visszatartották, hogy először II. Erzsébet királynő június 2-i koronázási ünnepségén tehessék közzé. A Mount Everest meghódítása hatalmas szenzáció volt, csak a tizenhat évvel későbbi Holdra szálláshoz hasonlítható. Az eredetileg méhészkedéssel foglalkozó Hillary, akit tettéért lovaggá ütöttek, a későbbiekben diplomataként szolgált, s jószolgálati tevékenységével is nevet szerzett; megkapta a tiszteletbeli nepáli állampolgárságot, eljutott a Déli- és az Északi-sarkra, 2008-ban halt meg. Társa, Tenzing Norgay Brit Birodalmi Érdemrendet kapott, 1986-ban hunyt el tüdőrákban.
A Mount Everesten eddig mintegy négyezren jártak, de több mint kétszázan soha nem tértek vissza. Az út legnagyobb nehézsége a nagy magassággal járó oxigénhiány, emiatt a többség oxigénpalackkal ér fel a csúcsra. Anélkül először a dél-tiroli Reinhold Messner és az osztrák Peter Habeler érte el a csúcsot 1978-ban. Az első nő, a japán Junko Tabej 1975-ben jutott fel, ugyanez a brit Rebecca Stephensnek oxigénpalack nélkül, 15 évvel később sikerült. A Csomolungma legfiatalabb meghódítója a 13 éves kaliforniai Jordan Romero, legidősebb rekordere a japán Miura Juicsiro volt, ő 2013-ban 80 évesen állt a csúcson.
Az első magyar hegymászó, Erőss Zsolt 2002. május 25-én jutott fel a világ tetejére. A csúcs meghódítása 2007-ben sikerült Jelinkó Attila amatőr hegymászónak, két évvel később pedig Ugyan Anita személyében az első magyar női hegymászónak is. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Még nem látjuk a kormány gazdasági eredményeit. Szerencséjére.
Aleksandar Čotrić

A hatalom vitája a jogvédővel

A nagybecskereki városi képviselő-testület pénteki (május 24-i – B. A.), sorrendben nyolcadik ülésén váratlanul vita támadt a város polgári jogvédőjének az elmúlt évre vonatkozó jelentése, pontosabban annak a kisebbségi jogokról szóló része miatt. Ebben többek között az áll, hogy 2012-ben Nagybecskereken hét súlyos jogsértés történt. A jogvédő a legkirívóbb esetek közé sorolta a helyi Zsidóközség irodája elleni támadást, a két egyetemista megverését, csak azért, mert anyanyelvükön (magyarul) beszéltek, a muzslyai esetet, amikor magyar gyerekeket vertek meg, két roma nő megverését Csentán, az aradáci evangélikus temető meggyalázását, a romák elleni falfirkákat és a Viorel Besu házára leadott lövést. A két utóbbi eset tetteseit még nem fogták el.



A hatalom kételkedik a jogvédő jelentésében (Fotó: Kecskés István)

A jelentésre reagáltak a hatalmat gyakorló pártok, az SZSZP és az SZHP képviselői. A haladók nevében maga Ivan Bošnjak polgármester tette a számonkérést, részletesebb magyarázatot kérve arra, hogy milyen jogsértések is történtek. Traian Pancarichan nagybecskereki polgári jogvédő-helyettes nem szállt vitába (a vkt nem hoz döntést a jogvédő jelentéséről, hanem csak megvitatja), de hangsúlyozta, hogy a jelentésbe írtak pontosságát ellenőrizni lehet, ő pedig minden konkrét leírt eset mögött személyesen kiáll. Felszólalása után Radovan Bulajić (SZSZP), a vkt elnöke szünetet rendelt el, majd pedig a közvállalatok évi jelentéseinek megvitatásával folytatódott az ülés.
A történtek kapcsán tegnap közleményt adott ki Traian Pancarichan. Szerinte a jogvédőnek a jogsértésekkel kapcsolatos jelentésére való reagálás azt mutatja, hogy sokak szerint a probléma nem azokban van, akik a kisebbségi jogokat sértik és megkérdőjelezik létezésük fontosságát, hanem azok okozzák a problémát, akik rámutatnak a kisebbségiek iránti ilyen viszonyulásra. Ezek a reakciók is erősítik a jelentésbe foglalt azon megállapítást, hogy az a kisebbségi a „becsületes”, aki félelemből, tudatlanságból vagy opportunizmus miatt vállalja az alárendelt helyzetet, s nem követeli jogait, míg az, aki ennek ellenkezőjét teszi, az a legenyhébb megfogalmazással is „kellemetlen” személy. A kisebbségi jogok iránti ilyen viszonyulás okát szerinte alapvetően az itteni társadalom és a civilizációs értékek közötti különbségben kell keresni.

K. I. 
Magyar Szó, 2013. május 28., 4. o.

Templomkerti „nyomor-összkomfort”

(Zentai anziksz)

A zentai Jézus Szíve Templom kertjében tizenhárom szükséglakást lehet feltérképezni. Általában egy sem áll sokáig üresen. Valamennyit igen népes család bitorolja. Az egyetlen éppen használaton kívülit is nemrég erőnek erejével el akarta foglalni egy Boszniából érkezett cigány család. Egy reggelre virradóra feltörték és azonnal meg is kezdték a beköltözést, amikor a lakók közül valaki kihívta a rendőrséget. Így most egy időre sikerült meghiúsítani az illegális lakásfoglalást.

Az utca felőli bejáratnál található legelső lépcső Püspök Veronáék otthonába vezet. A kétszobás „nyomor-összkomfortot” lakásnak, emberi hajlék minősítem ugyan, de ehhez minden jóindulatomra, minden genetikailag adott szociális érzékenységemre és minden emberbaráti együttérzésemre szükség van. Csak így lehetséges ezt a déli verőfényben is hajnali szürkületet, vagy inkább talán esti félhomályt idéző nyomortanyát valamiféle „ideiglenes menhelynek” vagy „átmeneti szállásnak” neveznem.

Nem így a négytagú Püspök család. Ők kénytelenek ezt az alig húsz négyzetmétert a biztonságot, oltalmat adó otthonuknak tekinteni. Nem is kizárólag azért, mert erre kényszerültek, mert nekik jobb nem jutott, mert a számukra nincs más választás, hanem már csupán megszokásból is, hiszen kereken harminc esztendeje laknak az egykoron szebb napokat is megélt épületben. Amely pedig egykoron iskolaként szolgált. A 73 éves asszony még tisztán emlékszik rá: harmadik osztályos korában ő is idejárt.

Azóta azonban sok víz lefolyt a Tiszán, meg Vera néni homlokán is. Azóta elveszítette a munkahelyét – dolgozott a szövetkezetben, meg takarítónőként az egészségházban és a kórházban. Azóta eltemette az urát – akinek háromféle rákbetegsége volt, s akit két éven át ápolt/etetett/pelenkázott.  Azóta az ő egészsége is megromlott – két lábtörése következtében majdnem nyomorékká vált. Azóta minden más lett. Elszegényedtek, lerongyolódtak. A lakást is, meg magukat is elhanyagolták. Örülnek, ha jut élelemre. Meg gyógyszerre. Keserűen mondja:

– Nem gondoltam, hogy öregségemre majd koldusbotra jutok. Nagyon szégyellem, hogy ilyen helyen kell laknunk. Jómagam is belátom: rosszabb ez, mint egy istálló. Amióta én megbetegedtem, minden tönkrement. Nem jutott falfestésre, nem jutott bútorra, nem jutott öltözködésre. Régebben még volt egy szekrényünk, de az évek során átnedvesedett és megpenészedett. Végül feltüzeltük. Most már nincs semmink, csak amit itt lát. A belső szobában két ágy, itt meg egy picike rozoga asztal, egy szutykos fotel meg ez a szék, amin ülök. Víz nincsen az épületben. Az udvarról hordjuk üvegekben. Vécé is csak kint van… Szerencsénk, hogy a megboldogult férjem után kapok egy kis nyugdíjat. Abból a gyalázatos nyolcezer dinárból élünk mind a négyen. Az ötvenegy éves lányom munkanélküli, a 43 éves férje pedig súlyos beteg. Meg velünk van a gyerek is. A lányom fia. Szociális segélyt nem adnak. Nincs is, aki meghallgassa a panaszomat.

Miközben beszélgetünk, egy műanyag dobozban meghozzák a népkonyháról az ebédet. A fiatalasszony elköszön, Vera néni pedig leveszi az edény fedelét és kíváncsian belenéz. Káposzta. Hús nélkül. De az éhes gyomor nem válogat.

Felállok a fotel karfájáról, és belépek a másik szobába, a koromsötétbe. Az ablaktalan helyiségbe. Bent ül az ágyon „a gyerek”, aki mindvégig csendben volt, észrevétlen. Azt mondja, ő már bevégezte a tanulást egy életre. Elkezdte ugyan a középiskolát, de a második osztályból kimaradt. Örökké csak betegeskedett. Orvostól orvosig cipelték.

– Ne gondolja, hogy a sok édességtől híztam meg! – meséli. -- Hormonzavart állapítottak meg az orvosok, azért vagyok ilyen fiatalon 140 kiló. Nem tudnak velem mit csinálni, semmilyen kezelés nem használ. Epekövem meg vesekövem is van. Már régen meg kellett volna műteni, de pénz nélkül még a kórházba sem vesznek be. Anyám most azért nem találta itthon, mert elment, hogy az egyik ismerőstől pénzt kérjen. Bár nem hiszem, hogy kap. Én szinte sehova nem megyek. Ki sem mozdulok ebből a barlangból. Barátaim nincsenek. Ki is jönne el hozzám?! Ide?  Ebbe a lepusztult lakásba?

Tudom, érzem, kellene valami biztatót mondani. De nem megy. Nincsenek jó szavak. Ezért csak a magam megnyugtatása miatt mormogom: visszajövök nemsokára. 

Szabó Angéla

Megcsúszott a doki?

A hétvégén az „össznépi-lavórban” a zentai kórház sebészete vitte a pálmát. Boldog-boldogtalan, beteg és egészséges a sebészet egy derék orvosáról regélt, úgy egy jó adag negatívummal a jelzők között…

Derekasan derék sebész urat, -korrupciós társadalmi rákfenével vádolták meg a bújtatott smasszerek, időnként test-masszőrök, fa testápoló szerekkel…

A belgrádi lapocskák megszellőztették, hogy 48 órás vizsgálati fogságot rendeltek el a csókai Dr. Ribár Miklósnak, így a Szentháromság csókai búcsút nem a templomban töltötte, hanem egy másik tisztes-ház vendégszeretetét élvezte. Időközben a vizsgáló bíró az előzetes letartóztatást meghosszabbította 30 (harminc) napra…

Nevezetesen a zentai közkórház sebészeti osztályán, operációra várakozó nő fiától 920 euró hálás pénzt kért Dr. Ribár Miklós, amelyet a család át is adott neki. A mit sem sejtő sebész vidáman hazafelé véve az irányt nem várt rendőri ellenőrzésbe botlott, amikor is megtalálták nála az átvet, le nem adózott összeget...

A „Milosevitsi” időkben is gondja akadt a karhatalommal időnként, meg a kollégákkal is, no meg a kórház igazgatójával is, de elsimultak körülötte a ránczok...

Egy interjújában a következőket nyilatkozta a megboldogult Cs. Simon Istvánnak

 2000. január havában:

Jegesedik, csúszik alattunk a talaj, megnőtt a sérülések és a csonttörések száma. Ugye bőven akad munkád a zentai kórházban? - kérdeztük dr. Ribár Miklós baleseti sebésztől.

- Hát igen, ez a törések, sérülések főidőszaka, ám ennek ellenére nekem most nincs munkám, mert karácsony böjtjén csókai lakásomban a mentő átadta a munkaviszonyom felfüggesztéséről szóló határozatot.

Hogy kerülhetett erre sor, hiszen a te munkásságodat nagyra értékelik az általad kezelt betegek?

- No, nem is a betegek, hanem a zentai Gerő István Egészségügyi Központ vezérigazgatója, dr. Milorad Curcic kezdeményezte a menesztésemet, minthogy állítólag illegálisan operáltam meg a horgosi Ábrahám Mihályt, aki csípőfájdalom miatt jelentkezett vizsgálatra még november elején. Jobboldali csípőkopást állapítottam meg nála. A kanizsai gyógyfürdőbe irányítottam. Ott az orvosi bizottság azt javasolta, hogy az operáció után menjen fürdőkezelésre... 

A sebészeti osztályon való egyheti tartózkodása után sikeresen elvégeztem rajta a csípőműtétet, és két hét elmúltával a beteg gyógyultan és elégedetten távozott. A kórházban azonban nem volt mindenki elégedett az operációval. Dr. Cabafi Zoltán, a sebészeti osztály főorvosa (általános sebész) feljelentést tett ellenem. Úgymond programon kívül végeztem el a műtétet, holott az operáció reggelén dr. Vékony Nándor és én jeleztük neki, hogy ez a műtét nem vár halasztást. Akkor neki nem volt ellenvetése, ám később meggondolta magát, följelentett. Állítólag veszélyeztettem a többi beteg életét, holott abban az időszakban a sebészeten másfajta műtétet nem végeztek. Meg hogy sok anyagot használtam el, és ezzel veszélyeztettem a többi beteg ellátását, és anyagi kárt okoztam a kórháznak.

Valószínű, hogy ha nem vállalom el az említett beteg protézisműtétét, akkor nem okozok kárt a kórháznak, amivel vádolnak, csak hát nekem az a dolgom, hogy a betegen segítsek, aki ebben az esetben pl. magával hozta a csípőprotézist és a szükséges gyógyszereket is. Fölmerül a kérdés, ha horgosi betegünket, kikindai biztosítottat nem én operálom meg, hanem másik egészségügyi központban végzik el rajta a műtétet, akkor az mennyibe került volna!... 

Minden bizonnyal drágább lett volna, és a beteg fájdalmai is tovább tartottak volna. Ez is szempont ugyebár. Csakhogy amint azt a főorvos megjegyezte, én nem vagyok jó fiú az o szemében. No de én nem is kapadozom az ilyen minősítésért. A munkámban, a betegeimmel azonban jó, megfelelőakarok lenni. Hallom, hogy újabban a betegeket (akikhez hasonlót korábban ott Zentán elláttam), most Kikindára szállítják, amely helység a mostani út- és üzemanyagviszonyok közepette nincs is olyan közel. Erre találnak módot, a beteget meg csak akkor szállítja a mentő haza, ha hozzátartozói öt liter üzemanyaggal megjelennek a mentőállomáson. A bíróságon folytatódik az ügyem. Éppúgy, mint az utóbbi két-három évben a kórház néhány dolgozójának az ügye is ott tisztázódott, méghozzá úgy, hogy a kórház vezetősége sorra elvesztette a pert.

Legutóbb Avdalovic Zsuzsanna, a kórház főnővére, akit koholt vádak alapján perbe fogtak, másodfokon is megnyerte a pert úgyhogy a perköltségek címén a kórháznak 13 ezer dinárt kell fizetni. Ezenfelül természetesen a főnővér fizetését is meg kell téríteni, de a rágalmazásért is további költségek hárulnak a vádlóra. Úgy látszik, hogy erre van pénz, a legalapvetőbb gyógyszerekre pedig nincs -fejezte be nyilatkozatát dr. Ribár Miklós baleseti sebész.

Az ütött vissza, hogy a zentai kórház igazgatója akart lenni?

Ezidáig a derék doktor, akit a fenti időkben „Márka Mikinek” becéztek, (most nem tudom milyen néven fut, mert Euró Miki az egy kicsit olyan Disneyland-es imázst ad neki), megúszta felfüggesztésekkel, de most betrafált a közepébe, lehet találgatni, de nagyon keresztbe tett ismét valaki(k)nek, mennyit fog rajta segíteni a kommunista, majdan Milosevitsi időkben kiépített kapcsolatrendszere, ezt csak találgatni lehet, viszont tudjuk: „Varjú, varjúnak nem vájja ki a szemét”!

Egyesek nem nézték jó szemmel, hogy magánpoliklinikát épít, gazdálkodó és magánvállalkozó egy személyben. A magánvállalkozása „ARTHRO-PLASTICA DOO ČOKA” néven van bejegyezve a cégbíróságnál, 104018776 adózási számmal és 20067519 törzsszámmal ellátva, amelyben igazgatói funkciót tölt be és 28.137.699,70 RSD (255.797,26 Euró) alaptőkével rendelkezik.

Nincs szándékom védőbeszédet írni, valakinek bűnösségét, avagy bűntelenségét bizonyítani, de egy dologra felfigyeltem, Vajdaságban ismét magyar embereket ráncigálnak a törvénykezés elé nagy média csinnadrattával és nem látom az államalkotót vasba verve...

Tudom: amit lehet Jupiternek, azt nem lehet az ökörnek!

Megcsúszott a doki, igen megcsúszott, mert nem nézett a lába elé és elfelejtette az örök érvényűt, hogy a farkasok addig viselkednek "demokratikusan" a báránykával, amíg nem kerül szavazásra, hogy mi lesz vacsorára!

Margit Zoltán

http://www.youtube.com/watch feature=player_embedded&v=8APgJsqfrUg

Blog:
        margitzoltan.blogspot.com
        herbsofmagic.blogspot.com

        gitro.blogspot.com