Vihar a biliben "Délvidék" miatt

Bizonyos “vajdasági szerb körök” megtiltanák a földrajzi kifejezés használatát

Ki számára Délvidék a Vajdaság? Teszi fel címben a kérdést az egyetlen vajdasági szerb napilap, a Dnevnik újságírója. Az írás szerzője bevezetőjében nehezményezi, hogy a “vajdasági” magyarok 1944-45-ös áldozataira való minapi budapesti megemlékezésen, amelyre az elmúlt hét végén a Magyar Országgyűlésben került sor, az előadók közül többen a “Délvidék” kifejezést használták, ami vitát váltott ki az itteni, mármint “a vajdasági” közéletben – állapítja meg az újságíró. Vitának egyébként eddig nyomát sem láttam, pedig naprakészen követem a híradásokat. A továbbiakban a Dnevnik cikkírója rámutat, hogy a “Délvidék” kifejezés használata miatti felháborodásnak legerélyesebben a csúrogi Razzia 1942 nevű civil egyesület adott hangot. Levelet intézett Vuk Jeremić szerb külügyminiszterhez, követelve tőle, hogy a szerbség számára sértő kifejezés használata miatt intézzen tiltakozó levelet a magyar kormányhoz. A “Délvidék” kifejezés ugyanis a szerbek számára az 1942-es razziát jelenti, melynek során Csúrogon nem kevesebb, mint 3500 (!?) szerbet öltek meg a magyarok – olvasható annak a csúrogi civil szervezetnek a közleményéből vett idézetben, mely szervezetnek a képviselői – dicséretükre váljon - jelen voltak az 1944-45-ös ottani magyar áldozatok tömegsírjánál tartott legutóbbi megemlékezésen. A Razzia 1942 nevű civil egyesület egyébként nem először folyamodik a történelemhamisítás eszközéhez, hiszen sokadszor turbózza fel az 1942-es áldozatok számát. E sorok írójának nem célja számháborút folytatni, ugyanakkor nem lehet szótlanul elmenni a mellett, hogy amióta a vajdasági magyarok elkezdték hangosan követelni az 1944-45-ös események feltárását, azóta mind az újvidéki, mind pedig a csúrogi razziáról írók és beszélők között megjelentek a történelemhamisítók, akik a Dél-Bácskában (a Sajkás-vidéken, Újvidéken, Óbecsén…) végrehajtott 1942-es razziák áldozatainak a teljes létszámát kisajátítják. Azt tudni kell, hogy a magyarok által elkövetett atrocitásokat Szerbiában szabadon kutathatta bárki a II. világháború óta eltelt 67 évben. A témáról tucatnyi publikáció jelent meg, és a számadatok a hivatalos szerbiai tankönyvekbe is bekerültek. Tessék utána lapozni! Nem így a magyarok és a németek kárára elkövetett tömeggyilkosságokra vonatkozó tudnivalók. Ezeket a közelmúltig kutatni sem engedték.
Branimir Mitrović, a vajdasági parlament alelnöke, aki maga is jelen volt a budapesti megemlékezésen a Dnevik szerint azt nyilatkozta, hogy “Délvidék” szó használatát nehéz szeparatista törekvésként értelmezni. Ettől függetlenül Mitrović megállapítja, hogy a budapesti tanácskozáson rajta és Pásztor Istvánon, a VMSZ elnökén kívül mindenki a “Délvidék” kifejezést használta. Ők ketten előadásukban ragaszkodtak Vajdaság hivatalos elnevezéséhez. Mivel újságíróként és együttérző magyarként magam is jelen voltam az Országgyűlésben, ahol az előadásokat rögzítettem, meg tudom erősíteni, hogy Pásztor István valóban, négyszer használta a “vajdasági” kifejezést és egyszer sem a “délvidéki”-t.
A Dnevnik újságírójának érdeklődésére a vajdasági parlament alelnöke elmondta, hogy az ominózus kifejezésre a helyszínen sem ő, sem pedig az ugyancsak jelen levő budapesti szerb nagykövet, Dejan Šahović nem reagáltak, mert ők a szimultán fordítást hallgatták. A fordító pedig hol Délvidéket (južni krajevi), hol pedig Vajdaságot használt. Magyarázata ingatag lábakon nyugszik, hiszen akkor honnan tudhatta, hogy rajta kívül csak Pásztor István használta a szerbek számára egyetlen kívánatos „Vajdaság“ kifejezést? Becsületére váljon a vajdasági parlament alelnökének, elmondta azt is, hogy igazán szivélyes fogadtatásban részesült Budapesten. Mint mondta, a tisztségének kijáró minden tiszteletet megkapott, ami abból is jól látszik, hogy másodikként kapott szót Kövér László magyar parlamenti elnök után. Jelezte, hogy pesti beszédében hangsúlyozta: a magyaroknak és a szerbeknek Vajdaságban egymás mellett kell élniük és hogy fel kell tárni a történelem fehér foltjait. Hozzátette, kezdeményezni fogja Kövér László magyar parlamenti elnök meghívását az 1942-es újvidéki razzia évfordulóján tartandó megemlékezésre. Abban nem biztos, hogy kezdeményezése megértésre talál-e majd, de a meghívó mindenképpen el fog jutni Kövér László házelnökhöz – mondja Branimir Mitrović. Mint kitért rá, maga is támogatja a magyar törvényhozás elnökének a kezdeményezését, hogy jövőre közösen helyezzék le egy közös magyar-szerb emlékműnek az alapkövét azzal a céllal, hogy a két nemzethez tartozókat ne terhelje mindaz, amit a múltban egymás kárára elkövettek. Branimir Mitrović a Dnevnik írása szerint azzal fejezte be mondanivalóját, botrányosnak tartja, hogy a budapesti tanácskozáson éppen vajdasági magyar előadók szájából hangzott el az, hogy Magyarországnak nem kellene támogatnia Szerbia EU-s csatlakozását, mert állítólag nem járul hozzá a bűncselekmények feltárásához. Ez nagyon lehangoló – tette hozzá a vajdasági parlament alelnöke.
Egy gondolat erejéig visszatérnék a Dnevnik írásának címében feltett kérdésre. Visszakérdeznék. A Dnevnik miért szól bele abba, hogy a magyarok a saját nyelvükön milyen földrajzi kifejezéseket használnak? Semmi köze hozzá! Miért nem azzal törődik inkább, hogy a ciril mellett latin betűs változatban is olvashassuk weboldalát? Talán csak nem azért, hogy a ciril betűt közismerten nyögvenyelősen olvasó magyar olvasót bosszantsa? Egyébként Szerbiában a legpatinásabb napilapnak számító Politika, a jobboldali Večernje novosti, de még a szélsőséges Kurir is követhető az interneten latin betűs változatban, csak éppen az egyetlen vajdasági szerb nyelvű napilap, a Dnevnik nem. Kik bújtak ismét Vajdaság zászlaja mögé és gerjesztenek mesterségesen problémát? Talán csak nem a szerb ultra-nacionalisták? És a végére még annyit: ha így van, a jövőben a „vajdasági” mellett az eddiginél gyakrabban használom majd a „délvidéki” kifejezést. Előbbinek a gyakorlatban mindinkább nyilvánvaló szerb előjele ugyanis kifejezetten bosszant. Tudom, a „Délvidék” nem fedi teljességében a földrajzi valóságot, de a kifejezés legalább a miénk. És ezt nem veheti el tőlünk senki.

Ternovácz István
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4559/Vihar-a-biliben-Delvidek-miatt.html, 2011. november 30. [14:04]

Aforizmák

Božilović Nikola
Már kenyérre se nincsen szükségünk. Elegek nekünk a mérkőzések.

Čotrić, Aleksandar
A kormány a mandátuma alatt nem találta fel magát. A miniszterektől eltérően, akik kitűnően feltalálták magukat.
A kormány telefonos üléseket tart. A miniszterek látni sem bírják egymást.
Csupasz mellel rohamozott a kitüntetésért.
Mi olyan nép vagyunk, amely állandóan harcol. Ezért hiszek a szerbek és az albánok együttélésében.
Nem aggódunk a választók hangulata miatt. A mi pártunk a legtöbb mandátumot a választások után fogja megszerezni.
Nem tudjuk hova megyünk, így oda is fogunk érni.
Szerbiában parlamentáris demokrácia van. Amilyen a parlament, olyan a demokrácia is.

Đorgović, Rade
A koszovói határ egyre közelebb van Belgrádhoz.

Georgakis, Kostas
Csak szabad emberként gondolkodhatok és hathatok.

Hitchens, Christopher
Az én véleményem nekem elegendő és fenntartom a jogot, hogy azt védjem, minden konszenzussal, minden többséggel ellentétben, bárhol és bármikor. Mindenki, aki nem ért velem egyet, számot kérhet, sorba állhat és megcsókolhatja a fenekemet.

Ismeretlen
Tudjuk mi, hogy a kormány mindent megtesz az érdekünkben. De, hallgatunk és tűrünk!
Danas napilap, 2011. november 30., 7. o.

Ismeretlen francia tábornok
Bajonettal sok mindent el lehet érni, de soha nem lehet ráülni.

Jovanović Rade
Újévi kívánság: Hogy a szerbek felébredjenek, mielőtt megszűnik az álom.

Kennedy, John Fitzgerald
A testvérem, Bob, nem akart bekerülni a kormányba. Megígérte apánknak, hogy becsületesen fog élni.
Akik a békés forradalmat lehetetlenné teszik, azok miatt válik a véres forradalom elkerülhetetlenné.
Minden problémánál felsejlik a megoldás reménysugara és a szilárd bizonyosság, hogy semmi sem biztos vagy megváltoztathatatlan.

Magnus, Albertus
Minden érv közül a tekintélyen alapuló a leggyengébb.

Marković, Ilija
Amíg a diagnózis és a prognózis koalícióban vannak, minden kombináció nyertes lesz.
Koszovót a premabulum védi, Szerbiát a lábjegyzet.

Nikowitz Oszkár
Összpontosítsunk arra, aminek örülni lehet: vannak, akiket szerethetünk, és van, aki szeret bennünket.

Petković, Dragoje Dragan
A legrosszabb elmúlt. Most mi vagyunk soron.

Ramač, Mihal
A tagjelöltség kis lépés Szerbia számára, de még kisebb Európa részére.

Rumenin, Radovan
Rezgett a preambulum, megszületett a lábjegyzet.

Teofilović, Vitomir
A történelem az élet tanítója. Az albánokkal folytatott százéves háború után rájöttünk, hogy közös célunk van: Koszovó és Európa!

Teofilović, Vladimir
Európa és mi. Az két entitás.
Európa számunkra az a világ, ahova senkinek sem sietős.
Európába a vám miatt nem jutottunk be. Túl nagy csomagunk volt.
Nem jó, hogy a börtönök könyvtárakat kapnak. A szellemi szabadság veszélyeztetheti a bűnözők identitását.

Travica, Svetislav
Az EU-ba vezető úton lévő akadályok elhárítása érdekében, a hatalom feláldozza az előttünk lévő éveket.
Hány alkotmányt változtattunk már, de sehogy nem jutunk ki a gödörből.
Most, hogy minden elveszett, kezdjük elölről. Semmibe sem kerül.

Valensa, Leh
Számomra a parlamentáris demokrácia a mindenki mindenki elleni békés háborút jeleneti.

White Eagle
A bölcs nem vitatkozik. Hallgat, és csendben halad az útján.

Reagálás: A kollektív bűnösség elve él

A csurogi, zsablyai és a mozsori magyaroknak is kérelmezniük kell a rehabilitálást

– Nyilvánvalóan politikai haszonszerzésből, vagy károkozási célzattal kisebbítik egyesek annak a sikerét, hogy a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból kikerül a kollektív bűnösség elve. A vádaskodókat – szándékukból kifolyólag – jogi, de egyéb érvekkel sem lehet meggyőzni. Nyilvánvalóan csak néhány év múlva térhetünk vissza erre a témára, akkor, amikor a gyakorlatban is látjuk a törvény alkalmazását. A rehabilitációs törvény kimondja azt, hogy a törvény erejénél fogva rehabilitáltnak tekinthető az a civil lakosság, amelyet a kollektív bűnösség elve alapján minősítettek háborús bűnösnek. Ilyen törvényt egyetlen Magyarországgal szomszédos államban sem sikerült elfogadtatni az elmúlt egy-két évtizedben – nyilatkozta Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselője a Vajdaság Ma internetes portálnak (http://www.vajma.info/cikk/tukor/4556/Varga-Laszlo-A-vagyon-visszaszarmaztatasi-folyamatbol-kikerul-a-kollektiv-bunosseg-elve.html, 2011. november 29. [14:05]

„Kollektív bűnösség”

A rehabilitációról szóló szerb törvényjavaslat 2. szakasza 2. bekezdésének 2. pontja szerint „nem rehabilitálhatók és nincs joguk az elkobzott vagyon visszaszármazatására Az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló törvény 2. szakasza értelmében („Službeni glasnik RS” / Szerbia Köztársaság Hivatalos Közlönyének 72/11-es szám) a megszálló erők tagjainak, akik a II. világháború alatt megszállták Szerbia Köztársaság területének részeit, továbbá a quisling formációk tagjainak, ha háborús bűnöket követtek el, illetve részt vettek azok végrehajtásában”.
A ugyanezen szakasz 2. bekezdésének 2) pontja kimondja, hogy a vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló 2011. október 6-án hatályba lépett törvény 5. szakasza 3. bekezdése 3)-as szakaszában leír személynek tekintendő:
– minden olyan személy, akit a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia és a Jugoszláv Népköztársaság bíróságai vagy más szervei, valamint a II. világháború ideje alatt a megszállók és segítőik bűncselekményeit megállapító állami bizottság háborús bűnösnek, illetve a háborús bűnök elkövetése részvevőjének nyilvánítottak. (A Megszállók és Segítőik Vajdasági Bűncselekményeit Megállapító Bizottság, a 2/45 számú, 1945. január 22-i keltezésű szigorúan bizalmas határozatával, Csurog község minden magyar lakosát „háborús bűnösnek nyilvánította” – B. A. megj.)
Az említett (2.) szakasz e pontjának azt lett volna a szerepe, hogy pontosítsa/azonosítsa a vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló 2011. október 6-án hatályba lépett törvény 5. szakasza 3. bekezdése 3)-as pontjában említett személyeket, miszerint nem jogosult a vagyon visszaszármaztatására és a kártalanításra „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei”.
A vajdasági magyar és a magyarországi magyar vezetők egyöntetű értékelése szerint az utóbbi megfogalmazás „kollektíve bűnösnek” bélyegezte meg a délvidéki magyarságot, kizárva azt a vagyon-visszaszármaztatásból és a kárpótlásból. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ parlamenti képviselői ez miatt nem is szavazták meg elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló törvényt.

Amit az egyik biztosít, a másik megvon

A rehabilitációról szóló törvényjavaslat 5. szakaszának 4 bekezdése alapján „a törvény erejénél fogva rehabilitálják azokat a személyeket is, akiket a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek illetve háborús bűncselekmények részvevőinek nyilvánítottak, és nem veszítették el a jugoszláv állampolgárságukat, nem követtek el háborús bűnöket és nem vettek részt háborús bűncselekményekben”.
Ez a rendelkezés és a 2. szakasz 2. bekezdésének 2)-es pontja ütközik egymással. Más szóval: amit az első biztosít, azt az utóbbi megvon. Egyébként is a törvényjavaslat „törvényes rehabilitációról” (a törvény ereje által való rehabilitálásról) beszél, de azt sehol nem említi a kollektív bűnösség törlését.
A jogszabály javaslata „a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek illetve háborús bűncselekmények részvevőinek” nyilvánított személyek „törvényes rehabilitációjának” még két feltételt is szabott:
Az egyik, hogy „nem veszítették el a jugoszláv állampolgárságukat”, a másik pedig, hogy „nem követtek el háborús bűnöket és nem vettek részt háborús bűncselekményekben”. Mindkét feltételt – a vagyon-visszaszármaztatási eljárásban – hivatalos okirattal kell majd bizonyítani, mert az eljáró szervnek csak az lesz a hiteles. Az előbbit állampolgársági tanúsítvánnyal, az utóbbit pedig bírósági határozattal. Ez azt jelenti, hogy a csúrogi, zsablyai és mozsori magyaroknak is kérelmezniük kell a bíróságnál a rehabilitálást.
A „törvényes rehabilitáció” egyébként sem helyettesítheti egy olyan nyilatkozat elfogadását a szerb képviselőházban, amely elítéli az 1944-1945-ös vérengzéseket, és amely eltörli a csurogi, zsablyai mozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítaná az áldozatoknak kijáró végtisztesség és méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.
A javaslat rendelkezéseiről szóló képviselőházi vita éppen most van folyamatban a szerb képviselőházban és december 5-ére tervezik a jogszabályról szóló szavazást.

Politikai egyezség

Varga László nyilatkozatában elmulasztotta megmagyarázni, hogyan „kerül ki” a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból a kollektív bűnösség elve, amikor – egy hatályos törvénynek a rendelkezéseként – nem hogy ki, hanem újból bekerült a jogrendszerbe? Ez már valóban „siker”!
Mi haszna lesz a vajdasági magyaroknak abból, ha a képviselőik naponta azzal győzögetik őket, hogy „a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból kikerül a kollektív bűnösség elve”, miközben kimaradnak a vagyon-visszaszármaztatásból és kárpótlásból?
Sajnos a témára nem „néhány év múlva” kell visszatérni, ahogyan Varga állítja, hanem most, amikor még nem került szavazásra törvényjavaslat. Utána már késő lesz. És az sem számít magyarázatnak, „ilyen törvényt egyetlen Magyarországgal szomszédos államban sem sikerült elfogadtatni az elmúlt egy-két évtizedben”. Hogy milyen törvényt fogadtak el, vagy milyet nem a szomszédos országok, az mindegyiknek a belügye és bennünket éppen nem érint.
Miért nem mondják ki nyíltan a képviselő urak, hogy a VMSZ politikai egyezséget kötött a rehabilitálási törvényjavaslat jelenlegi szövegének az elfogadására? Éspedig úgy, hogy „az utolsó vesszőig változatlanok maradnak azok a szakaszok, amelyeket október 19-én Slobodan Homennel, az Igazságügy-minisztérium államtitkárával leegyeztettettek” a párt képviselői (Pásztor Bálint: Lassú víz partot mos, http://www.pasztorbalint.rs/index.php/start/show/2010/hu, 2011. november 25. 12:32).
A rehabilitálási törvényjavaslat nyilvánosságra hozatala óta a VMSZ képviselői (jó pártkatonákhoz illően) még csak halvány érdelődést sem mutattak az iránt, hogy – a legtöbb esetben szakmailag helytálló és jó szándékú, a vajdasági magyarság érdekeit szem előtt tartó – megjegyzéseket figyelembe vegyék a jogszabály végső megfogalmazásakor. Nem is tehetik, mert már előre elfogadták azt. Reméljük, hogy a választópolgárok a következő választásokon ezt is figyelembe veszik.

Újvidék, 2011. november 30.

Bozóki Antal

Egeresi Sándor: Szerbiának új alkotmányra van szüksége

A szerb alkotmány nem „EU-kompatibilis”, ezért módosítani kell annak érdekében, hogy Vajdaság széles körű autonómiát kapjon – jelentette ki tegnap Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke.

– Egy új, igazi Európa-orientált szerbiai alkotmány elfogadásáért szállok síkra, amelynek értelmében Vajdaság törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalommal rendelkezne – mondta Egeresi az Európai Jogi-politikai Tanulmányok Kara hallgatóinak megtartott előadásában.

A házelnök véleménye szerint az Alkotmánybíróság nem nyilvánítja majd alkotmányellenesnek Vajdaság statútumát és a hatásköröket szabályozó törvényt, ellenkező jellegű döntés újabb politikai válságot idézne elő Szerbiában.
Egeresi elutasította azokat a vádakat, miszerint Vajdaságban eluralkodott volna a szeparatizmus, hozzáfűzvén, hogy Vajdaság Szerbia része marad, de belső önállóságra, Szerbián belül autonómiára van szüksége. Elmondása szerint a szeparatizmusra vonatkozó vádak azon politikai körökből származnak, melyek képviselői ezáltal szeretnék elvonni a figyelmet a gazdasági válságról és a szegénységről, melyben a szerbiai polgárok élnek.
A Tartományi Képviselőház elnöke továbbá kijelentette, hogy amennyiben Szerbia nem kapja meg a tagjelölti státust december 9-én, az csakis a Koszovóban kialakult helyzettel hozható majd összefüggésbe. Hangsúlyozta, hogy a koszovói szerbeknek részt kellene venniük a koszovói intézmények munkájában, hogy a saját sorsukról dönthessenek. Egeresi értékelése szerint a legjobb megoldás a koszovói probléma rendezésére az lenne, ha Szerbia és Koszovó is csatlakozna az EU-hoz. (Beta)
Magyar Szó, 2011. november 30., 4. o.

Hozzászólások (3):
http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-11-30_Egeresi_Sandor_Szerbianak_uj_alkotmanyra_van.xhtml

Varadi.
2011. november 30. 16:44 | #3
Szerintem meg Egeresi ur pillanatnyilag olyan funkcion van, hogy igenis meg kell szolalnia ebben az űgyben, fűggetlenűl az iskolai végzetségétől. Nem ismertem pontossan a tartományi adminisztrácio felépitését, de feltehetően komoly szakemberek egész csoportja segiti a munkáját (kis ironiával ugy is fogalmazhatunk, hogy megmondják neki, hogy mit gondol, és ez igy is van rendjén), Ő pedig a ráruházott tisztségénél fogva mindezt elmondja a nyilvánosség előtt. Ha ez igy műkődik, akkor minden rendben, mindenki teszi a maga dolgát. Egyébként, amit mondott az rendben van, mondom ezt szakebemberek csoportjának segitsége nélkűl, no de nem is vagyok a Parlament elnőke.

Bugder
2011. november 30. 13:06 | #2
Ismeritek az a dalt?Ha odamegyek hozzá az a baj,ha nem megyek oda hozzá az a baj....
Belga-tól az" Az a baj" sokaknak ajánlanám!

Balla_Lajos_Laci
2011. november 29. 22:20 | #1

Nem tudom, emlékeznek-e még arra a népszavazásnak csúfolt csalássorozatra, amikor elfogadták a jelenlegi szerb Alkotmányt. Azóta jó pár év eltelt, az eddig is rossz alaptörvlny sok helyen már alkalmazhatatlanná vált. Itt nemcsak Koszovóra, hanem a polgárok védelmi kötelezettségére (vagy mondjam: hadkötelezettségére) és sok egyéb, igencsak elavult részre gondolok. Nem hiszem, hogy Egeresinek kellene értékelni ezt a jogszabályt, még akkor sem, ha jogi középiskolája van és járt jogi egyetemre is. Mindenféleképpen alkotmányjogászonak kellene kimondani: miért nem jó ez a jogszabály. Csak attól félek, ahogyan a behívókkal kapcsolatban sem nyilatkoztak (pedig ott aztán teljesen egyértelmű a törvénytelenség), ugyanúgy fognak hallgatni az Alkotmánnyal kapcsolatban is. Hogy miért:? Talán: a) nincs merszük, b) nem tartják magukat elég rátermettnek, kompetensnek esetleg c) más okuk is van, én nem tudom?

Danas, 20011. november 29., 9. o.

Honlapok

Az egyszerűsített honosítási eljárás honlapja:
http://www.allampolgarsag.gov.hu/

Magyarország Alaptörvénye:
(2011. április 25.)
http://www.parlament.hu/irom39/02627/02627.pdf

Nemzeti Regiszter:
www.nemzetiregiszter.hu

Varga László: A vagyon-visszaszármaztatási folyamatból kikerül a kollektív bűnösség elve

A parlamenti képviselő reagálása a rehabilitációs törvényt ért kifogásokra

A napokban elfogadásra kerülő rehabilitációs törvényt eltérően ítélik meg a vajdasági magyarok körében, az utóbbi időben számos kifogás, bírálat érte. Hogyan vélekedik erről Varga László parlamenti képviselő, aki a jogszabályt a nemzeti közösség szempontjából sikernek értékeli, mivel e törvénnyel sikerült levenni a magyarokról a kollektív bűnösség ódiumát? Varga László a Vajdaság Mának nyilatkozott.

A hadiparancsnak eleget tevő vajdasági magyarok ezúttal is kimaradnak a rehabilitációs törvényből... Hogyan?

- Pontosan meg kell határozni azt, hogy a hadiparancsnak eleget tévő vajdasági magyar katonák mely csoportjára vonatkozik a törvény: azokra, akik Szerbia területén vesztették életüket katonaként, vagy pedig azokra, akik Szerbia területén kívül estek el. Ez azért fontos, mert a törvény azokat zárja ki a rehabilitálásból, akik Szerbia területén a megszálló erők oldalán vesztették életüket fegyveres harcokban. Nagyon fontos a történelmi tények ismerete: a vajdasági magyar hadkötelezettek, akik a honvédség keretében szolgáltak, nem Szerbia területén folytattak a második világháború folyamán hadicselekményeket, hanem a keleti fronton. Éppen ezért ez a kizárás nem érinti a vajdasági magyarokat.

Mi lenne kizáró ok?

- Ennél a kérdésnél fontosnak tartom tisztázni az alapfogalmat: a rehabilitáció az politikai, ideológiai, vallási, vagy nemzeti okokból történt jogsértés esetén járó jóvátétel. A törvény értelmében az, hogyha egy katona a háború során elesett, az semmiképpen sem sorolható be ezen fogalmak körébe. Az egymás ellen harcoló katonák fegyveres konfliktusban vesztik életüket, nem pedig azért, mert ideológiai, vallási, illetve nemzeti okokból meghurcolják őket. Úgy gondolom hát, hogy a rendelkezés ebből kifolyólag nem káros és nem is érinti igazán a vajdasági magyarságot.

A törvény ezáltal kizárja a rehabilitálási eljárásból azokat is, akik nem harcban estek el, mégis ez áll a hivatalos dokumentumon...

- A törvény azt mondja ki, hogy nem rehabilitálható az, aki háborús bűncselekményt követett el, illetve katonaként Szerbia területén harcban esett el. A törvény nem azt mondja, hogy a leszármazottak nem indíthatnak rehabilitációs eljárást. Az, hogy a dokumentumokban milyen halálok szerepel, az teljesen irreleváns. A rehabilitációs eljárás lényege éppen az, hogy az igazság kiderüljön. A bizonyítási folyamat során derül majd ki, hogy valótlan állításról van-e szó a dokumetumban.
Azok, akik ellen nincs semmiféle ítélet, vagy közigazgatási határozat, amellyel a felelősségüket megállapították volna a második világháborúban történtekért, azok minden korlátozás nélkül részt vehetnek a vagyon-visszaszármaztatási folyamatban. Ez a honvédekre és a civil lakosságra egyaránt vonatkozik. Aki ellen viszont van döntés, az kivétel nélkül részt vehet a rehabilitációs eljárásban. Az államnak újra kell mérlegelnie, hogy megalapozottak voltak-e a háború után hozott döntések.

Kire esik a bizonyítás terhe?

- A törvénynek van egy kitétele, amely világosan kimondja, hogy a bíróság kötelezettsége, hogy a meglévő állami nyilvántartásokból a bizonyítékokat összegyűjtse, beszerezze. Világos hát, hogy a bizonyítás terhe az államra esik.

Amennyiben az állam feladata a bizonyítás, vajon nem gondolhatunk részrehajlása?/i>

- A bíróság csak abban az esetben tagadta meg a rehabilitációt, amennyiben teljesen bebizonyosodott a háborús bűnösség. Eddig mintegy 1500 eljárásban született döntés, és mindössze két, vagy három esetben tudunk negatív döntésről. A büntetőeljárás fontos elve, hogy amennyiben kétség van valakinek a bűnösségével kapcsolatban, akkor ezt a kétséget a vádlott javára kell értelmezni. Éppen ennek a következménye ez a kevés számú negatív döntés.

Számos bírálat éri az említett két törvényt.

- Nyilvánvalóan politikai haszonszerzésből, vagy károkozási célzattal kisebbítik egyesek annak a sikerét, hogy a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból kikerül a kollektív bűnösség elve. A vádaskodókat – szándékukból kifolyólag - jogi, de egyéb érvekkel sem lehet meggyőzni. Nyilvánvalóan csak néhány év múlva térhetünk vissza erre a témára, akkor, amikor a gyakorlatban is látjuk a törvény alkalmazását. A rehabilitációs törvény kimondja azt, hogy a törvény erejénél fogva rehabilitáltnak tekinthető az a civil lakosság, amelyet a kollektív bűnösség elve alapján minősítettek háborús bűnösnek. Ilyen törvényt egyetlen Magyarországgal szomszédos államban sem sikerült elfogadtatni az elmúlt egy-két évtizedben.

Jergić Julianna
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4556/Varga-Laszlo-vagyon-visszaszarmaztatasi-folyamatbol-kikerul-a-kollektiv-bunosseg-elve.html, 2011. november 29. [14:05]

Megjegyzések:

Sajnos, Varga László képviselő úr csupán egy jóhiszemű, általánosságok szintjén mozgó értelmezést adott a többféle következtetésre alkalmas rehabilitációs törvénytervezetnek, de nem cáfolta meg a törvény betűjéből következő, általunk tételesen felsorolt, súlyos ellentmondásokat. Ha a rehabilitációs törvényt magyarázni kell, mert nem egyértelmű, az a már most is nagyon nehéz helyzetben lévő magyar közösség számára súlyos, végzetes következményekkel járhat. S ha a szerb Parlament ebben a formában megszavazza a törvénytervezetet – márpedig efelől nem lehet kétség -, már csak az a kérdés marad, hogy ezért ki vállalja majd a felelősséget. Ugyanis a tények makacs dolgok, s attól, hogy valaki nem vesz tudomást róluk, továbbra is tények maradnak.
Éhn József,
Budapest, 2011. november 29. [16:54]

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) politikai egyezséget kötött a rehabilitálási törvényjavaslat jelenlegi szövegének az elfogadására, éspedig úgy, hogy „az utolsó vesszőig változatlanok maradnak azok a szakaszok, amelyeket október 19-én Slobodan Homennel, az Igazságügy-minisztérium államtitkárával leegyeztettettek” a párt képviselői. Minden jel szerint a javaslat a jelenlegi megszövegezésben kerül elfogadásra.
A VMSZ képviselői még csak halvány szándékot sem mutatnak arra, hogy – a legtöbb esetben szakmailag helytálló és jó szándékú, a vajdasági magyarság érdekeit szem előtt tartó – megjegyzéseket figyelembe vegyék a jogszabály végső megfogalmazásakor. Reméljük, hogy a választópolgárok a következő választásokon ezt is méltányolják.
Bozóki Antal,
Újvidék, 2011. november 30. [8:11]

Jó úton halad a rehabilitáció ügye

A rehabilitációs törvényjavaslat továbbra is megőrizte a vajdasági magyarság számára kedvező jellegét

A Szerbiai Képviselőház hétfőn megvitatta a rehabilitációs törvényjavaslatra benyújtott módosítási indítványokat. A parlamenti politikai pártok összesen 60 módosítási indítványt nyújtottak be, a szerb kormány ebből hármat fogadott el. Varga Lászlótól, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselőjétől megtudtuk, hogy a három módosítási indítvány egyike sem befolyásolja érdemben a törvényjavaslatot, az továbbra is megőrizte azon formáját, amely kedvező a vajdasági magyarságra nézve.
– Az egyik módosítási indítvány csupán átfogalmazza, nyelvileg módosítja azt a mondatot, amely arról szól, hogy két fajta rehabilitációs eljárás van: törvényi és bírósági úton történő. A másik arra a szakaszra vonatkozik, amelyben a nemzeti türelmetlenség keltése miatt elmarasztaltak rehabilitációjáról van szó. Az elfogadott indítvány értelmében ezeknek az embereknek az esetében akkor is járni fog a törvényi rehabilitáció, ha a nemzeti türelmetlenség keltését nemcsak szóbeli, hanem írásos úton is elkövették. A harmadik indítvány pedig arra vonatkozik, hogy az igazságügyi minisztériumnak ne csak a befejezett rehabilitációs eljárásokról kelljen honlapján nyilvántartást vezetnie, hanem a beadott kérelmekről is. Ez azért kedvező, mert ha valaki rendelkezik a rehabilitációs eljárást befolyásoló információval, akkor jó, ha láthatja, ki is indított ilyen eljárást – magyarázta Varga.

(Fotó: Molnár Edvárd)

A VMSZ képviselőjével folytatott beszélgetésből kiderült, hogy az el nem fogadott módosítási indítványok között jó néhány olyan volt, amely komolyan veszélyeztette volna a vajdasági magyarság érdekérvényesítését a rehabilitáció folyamatában. A Szerb Radikális Párt azt javasolta, hogy a törvényi rehabilitáció a kollektív bűnösség elve alapján a háborús bűnösöknek nyilvánítottak esetében ne járjon. Ez a csúrogi, zsablyai magyar civil lakosságot sújtó határozatokat érintette volna – magyarázta Varga.
– A Szerb Haladó Pártnak pedig olyan módosítási indítványa volt, hogy jogi személyek ne indíthassanak rehabilitációs eljárást. Ez ellehetetlenítette volna azt, hogy csoportos rehabilitációs eljárások induljanak úgy, hogy egy jogi személy felvállalja több ember ügyét. A haladóknak a kulcsfontosságú második szakaszra vonatkozólag is volt egy módosítási indítványa. Ez a szakasz az, amely a vagyon-visszaszármaztatási folyamatból törli a kollektív bűnösség elvét. Az SZHP módosítási indítványa abból indult ki, hogy aki a megszálló erők kötelékében szolgált, annak rehabilitációs eljárást kell indítania. A kormány szerencsére ezt is elutasította. Nagyon sok olyan módosítási indítvány volt, amely a rehabilitáltakat, illetve a hozzátartozóikat megillető kedvezményeket mérsékelte vagy törölte volna – összegezte Varga.
A jelenlegi tényállás alapján úgy tűnik, hogy a rehabilitációs törvény megtartja a magyar közösség számára kedvező formáját. Ugyanakkor tudni kell, hogy eljárási szempontból még van két lehetőség a módosításra. Varga elmondta, az egyik lehetőség az, hogy a szavazónapon a parlamenti többség támogatja valamelyik módosítási indítványt. Varga hozzátette, hogy ha a többség esetleg egy olyan indítványt kísérel meg elfogadni, amely a magyarság szempontjából kedvezőtlenül befolyásolná a jogszabályt, akkor a VMSZ képviselői nem fognak szavazni, és megakadályozzák a módosítást.
– Van egy olyan lehetőség is, hogy a benyújtott módosítási indítványokra vonatkozólag a képviselők javítást nyújtanak be, és így próbálják kieszközölni azok elfogadását. Erre az eshetőségre vonatkozólag is ugyanaz az állásfoglalásunk: semmit sem támogatunk, ami kedvezőtlen a magyarság számára – nyilatkozta Varga.
Kérdésünkre, hogy milyen a közhangulat a jogszabályt illetően, a VMSZ képviselője közölte, hogy nem kellett ellenállással szembesülniük. Azok, akik két hónappal ezelőtt annyira hangosan ellenezték a jogszabályt, mostanra megértették, hogy módosítaniuk kell álláspontjukat, és úgy kell elfogadniuk a jogszabályt, ahogyan annak bizonyos részeit a VMSZ képviselői az igazságügyi minisztériummal közösen megfogalmazták – emelte ki Varga.
Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a parlament következő hétfőn, december 5-én, fog szavazni a rehabilitációs törvényről.

Pesevszki Evelyn
Magyar Szó, 2011. november 29., 1. és 4. o.

Hozzászólások (20):
http://magyarszo.com/fex.page:2011-11-29_Jo_uton_halad_a_rehabilitacio_ugye?start=0

kontra_pista
2011. november 29. 11:39 | #20
A MPSZ ebben a témában sem tehet semmit, de marad azok ócsárolása, akik poziciójuk és tudásuk áltak lépésről-lépesre harcolnak a számunkra is megfelelő restuticiós törvény megvalósításáért. Az egész akció nem más, mint Rácz Szabó- féle készülődés a választásokra ?

BudaiZs1
2011. november 29. 11:22 | #19
Rácz Szabónak pedig tudnia kéne, hogy az LDP-ek segítették ki a kormányt , mert a VMSZ-es képviselők nem szavazták meg a törvényt. Máskor figyeljen oda, hogy mit ír mielőtt kukuríkol.

ajant
2011. november 29. 09:41 | #18
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4554/Reagalasok-a-rehabilitalasi-torveny-javaslatara.html
A rehabilitálási törvénytervezet nem megnyugtató

Alapszabályunk értelmében, civil szervezetünk védnökséget vállalt a határainkon kívül élő nemzeti közösségeink jogainak védelme felett. Nos, ennek szellemében, átnéztem a „Keskenyút” portálon már olvasható, magyar nyelvű, tárgyi (rehabilitálási – B. A. megj.) törvénytervezetet, amelyről a Szerb Köztársaság Parlamentje a közeli napokban, december 1-én, vagy 2-án szavaz. Nem tudom, hogy a fordítás az eredeti változatról készült-e (amiről Varga László VMSZ képviselő úgy beszélt, hogy csak az elfogadható!), vagy már egy módosított változat. Akárhogy is legyen, a magyarra fordított törvénytervezet, ebben a formában, a Szerb Köztársaságban élő magyar közösségünk és a Nemzet egésze számára életveszélyes, elfogadhatatlan lenne.
A törvény tárgyát tárgyaló 1., 2. és 5. szakaszok tartalmát – minden ellenkező véleménnyel szemben – egyáltalán nem látom megnyugtatónak.
Idézem:
1. szakasz: „Rehabilitációra nincs joguk azon személyeknek, akik a II. Világháború idején a megszálló fegyveres erők és a quisling (értsd: megszállókkal együttműködő hazaáruló) formációk tagjaként Szerbiai Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben vesztették életüket.”
2. szakasz, 1. bek.: „Nem rehabilitálhatók és nincs joguk az elkobzott vagyon visszaszármaztatására az erről hozott törvény 2. szakasza értelmében („Službeni glasnik RS”, 72/11-es szám) a megszálló erők tagjainak, akik a II. Világháború alatt megszállták Szerbiai Köztársaság területének részeit, továbbá a quisling formációk tagjainak, ha háborús bűnöket követtek el, illetve részt vettek azok végrehajtásában.
Ennek a szakasznak az 1. bek. leírt személynek, illetve az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló törvény 5. szakasz, 3. bek. 3) pontjában („Službeni glasnik RS”, 72/11-es szám) leírt személynek tekintendő:
1) minden olyan személy, akit a katonai bíróság, vagy a Jugoszláv Népfelszabadító Bizottság ellenőrzése alatt lévő más szerv döntésével a meghatározott település felszabadításának napjától számítva háborús bűnösnek, illetve háborús bűncselekmény résztvevőjének nyilvánítottak”.
Kérdezem:
1. A SAS behívókkal kötelezően behívott magyar fiatalok ügyében ki fogja eldönteni, hogy a partizánok elleni hadiparancs keretében, katonaként, vagy hazaárulóként vesztette életét?
2. 1941-44 között Magyarország nemzetközi egyezmény keretében kapta vissza a délvidéki területeit, ezért tisztázandó, kit tekint a törvény megszállónak és az azokkal együttműködő hazaárulóknak.
3. A 2. szakasz 1) bek. szerint a népírtás bűnét elkövető Jugoszláv Népfelszabadító Bizottság, illetve az ellenőrzése alatt lévő más szervek és a rögtön-ítélő Katonai Bírósági ítélete már alkalmas lehetne bármely magyar személy háborús bűnössé nyilvánítására?
4. A törvényes rehabilitációról szóló 5. szakasz 1. bekezdése ellentmond a 2. szakasz 1. bekezdésének, amikor törvényes rehabilitációt ígér az 1. bek. 1. és 2. pontjában megjelölt azon személyeknek, „akiknek a jogait és szabadságát e törvény életbe léptetésének napjáig bírósági vagy adminisztratív határozat nélkül sértették meg”.
A fentiek – álláspontom szerint - olyan tetszőlegesen értelmezhető, gumi-jogszabályok, amelyek továbbra is alkalmasak a kisebbségben élő magyar közösség kollektív bűnösség alapján történő elmarasztalására, az 1944-45 folyamán, a magyar közösség ellen elkövetett bűnök elfedésére, soha meg nem történtté maszatolására. Ezért, mind a már megszavazott, vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény, mind a rehabilitációs törvény-tervezet a szerbiai magyar nemzeti közösség végleges jogfosztását, vagyonvesztését eredményezné, ezért elfogadhatatlan.
Ragaszkodni kell ahhoz, hogy bizonyítási kényszer, amit kizárólag pártatlan nyomozati cselekményen alapuló, polgári bírósági ítélettel zárható le, a Szerb Államot terhelje, ennek hiányában minden más, a 2. szakasz 1. bekezdésében említett ítélet törvénytelennek és semmisnek tekintendő! Ha ezen törvények visszavonása nem történik meg, a Magyar Köztársaság Kormányának le kell vonnia a megfelelő következtetéseket.
A f .év november 11-én, szervezetünk által kiadott Memorandum és a délvidéki, civil szervezetek és négy politikai párt aláírásával november 15-én kiadott Közlemény szellemében kérem, hogy, ha a fenti megállapításaim jogilag nem állnának helyt, vezessenek rá a tévedésemre. Ez számunkra is megnyugvást eredményezne.
Budapest, 2011. november 28.
Éhn József
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért közhasznú, civil szervezet elnöke

angyalka
2011. november 29. 08:40 | #17
#15 ? Azzal, hogy sérteget, még a kimondott tények semmit se változnak, mint ön se.

Csipak.Tibor
2011. november 29. 08:34 | #16
A hasamat fogtak a röhejtől amikor tegnap a parlamenti TV közvetétésben alkalmam volt látni a ZES-es Meho Omerovic küldöttet.Nyiltan elmondta, hogy egyik megtett javaslatának semmi köze sem volt az élethez ő azonban mégis megirta és benyújtotta a kormánynak gondolva, hogy úgysem fogadja el és láss csodát, a kormány simán elfogadta a viccnek szánt javaslatot.Ezt a javaslatát Meho Omerovic a tegnapi parlamenti ülésen nyiltan visszavonta!!A jó kérdés: ki itt a hülye?A kormány aki a vicces javaslatokat simán elfogadja?A ZES-es parlamenti képviselő aki viccelődni jár be a parlamentbe? Avagy a balga szavazó aki ilyen parlamenti képviselőket juttat be? Nyilvánvalóan mi vagyunk a leghülyébbek, hogy egyáltalán eltűrjük azt, hogy ilyenek vezessék az országot mint amilyenek!A példa ezt ékesen bizonyitja, sajnos!

Kemeny.Istvan
2011. november 29. 08:09 | #15
Angyalka a következtetés nem az Ön erős oldala. A tények attól még tények maradnak, hogy a tájékozatlan emberek nem ismerik őket, vagy pedig megkísérelik elferdíteni azokat!

Icus
2011. november 29. 07:57 | #14
Kedves polgártársak! Ne dobáljanak tücsköt bogarat egymásra meg főleg ne hazudozzanak és fogadják el azt a tényt ,hogy Srbijában csakis EUs nyomásra tették napirendre a felmerült Restituciós és Rehabilitációs törvények elfogadását.Tehát minden párt ludas abban,hogy e kérdéseket nem tették napirendre.1989-óta fennál ezen kérdések rendezése ,ma meg már napokon belül 2012-őt irunk.azóta elmult 23-év és nagyon sok ember megöregedett-meghalt aki a témában érdekelt lett volna,akik tudtak volna mit kezdeni saját vagyonukkal a boldogulás reményében .De ezeket az eszközöket nem voltak képesek elismerni a privatizáció folyamatában ,inkább fondorlatos (kriminális)módon zsebre vágták arra nem érdemes emberek.És csodálkozunk azon ,hogy hol tart a gazdaság és az emberi értékrend.

angyalka
2011. november 29. 07:48 | #13
#12...A tudatos hazudozás vajon nemzetárulásnak számít?
Ha igen, akkor ön se különb a Deákné vásznánál, amit lentebb többször be is vallott.

Kemeny.Istvan
2011. november 29. 07:14 | #12
#10 - "A VMSZ már megszavazta a vagyon-visszaszármaztatási törvényt.
A fejemet rá, hogy megszavazza a rehabilitációs törvényt is.
Ez a két törvény pedig örökre megmarad.

Már csak egy kérdés maradt hátra:
Vajon ez, nemzetárulásnak számít? "
Jó a kérdésed röszi, de módosítsunk rajta egy kicsit. A tudatos hazudozás vajon nemzetárulásnak számít? Honnan szeded azt, hogy a restitúciós törvényt megszavazta a VMSZ? A VMSZ tudomásom szerint nem szavazta meg ezt a törvényt, sőt még kérte az államelnökünket is, hogy ne írja alá, majd később amikor Tadity mégis aláírta, akkor az alkotmánybíróságnál is indítványozta annak a hatályon kívül helyezését. Nemrégen történtek ezek az események, hogyan lehet őket ennyire elfelejteni?

Kemeny.Istvan
2011. november 29. 07:03 | #11
#9 – Sajnálom, de ha Ön még mindig a macskánál tart, akkor túlbecsültem a logikai tudását. A valószínűség nem bizonyítja a tény létezését, de a valószerűtlenség még kevésbé!
Valószerűtlennek tűnik, hogy a vagyon-visszaszármaztatási eljárásban az illetékesek figyelmen kívül hagyják majd a rehabilitációs törvény rendelkezéseit, de megtörténhet, mint ahogyan már megtörtént, hogy ártatlanokat is elítéltek. Nem is kell messzire mennünk. Bizonyosan hallott már a móri bankrablásról, na meg arról is, hogy Kaiser Edét jogerősen elítélték ezért a bűncselekményért és csak véletlenül derült ki évekkel később, hogy mások a tettesek. Mindebből viszont olyan következtetést levonni butaság lenne, hogy általában Magyarországon az ártatlan embereket ítéli el a bíróság. Ködös feltételezésekkel riogatni nemzettársainkat pedig egyenesen bűn! Még akkor is bűn, ha azt egy kis pártocska jobb választási eredményének az érdekében teszi!

Racz_Szabo_Laszlo
2011. november 29. 06:44 | #10
Mit is értettek meg azok, akik eddig ellenezték a jogszabályt? Azt, hogy nekik mégiscsak megfelel ez a törvény, mert megmarad a magyarok és a németek megbélyegzése, de most egy új törvényben véglegesítve a kollektív bűnösség alkalmazásával.
Varga már sokadszorra mondja, hogy megoldódott a vajdasági magyarság megbélyegzésének kérdése, meg, hogy a rehabilitációs törvény mindent megold.
Ezekkel a kijelentésekkel csak egy baj van, hogy nem fedik az igazságot.
Mi az igazság?
Az, hogy a Magyar Koalícióból kikerült 4 parlamenti képviselő, amellett ágál és szavaz, hogy a törvényekben benne maradjon a kollektív bűnösség elve. Azon már nem is csodálkozom, hogy ugyanakkor azt próbálják bemagyarázni, hogy így jó nekünk.

Valójában, a két törvény összefüggésben van, ami ugyancsak elfogadhatatlan. elfogadhatatlan az is, hogy mindkettő tartalmazza a kollektív bűnösség elvét, a nemzeti alapon történő megkülönböztetést. Ez a törvény szentesíti azt az elvet is, miszerint vannak elsőrendű meg másodrendű polgárok. Igaz, ezt már az alkotmányban is rögzítették.

1. a vagyon-visszaszármaztatásnak semmi köze sem lehet a (háborós)bűnökhöz. A második világháború után nyilvános bírósági eljárásban elítélt fasisztáktól, a Hágában elítélt háborús bűnösöktől se vették el a vagyont, csak úgy számolatlanul, azaz sehogyan sem. Akkor a magyarokat miért kezelik másként? Ez a kollektív bűnösség elve, amely mindörökre megbélyegez minden magyart. A legrosszabb az, hogy ha a 4 „magyar” képviselő rászavaz a törvényre, akkor soha többé nem mossuk le magunkról a ránk rakott mocskot, mert mindig érv lesz, hogy „mit akarunk, a magyar képviselők is egyeztek”.
Egyébként, az anyagi felelősséget is meg lehet állapítani, de az kártérítési eljáráshoz tartozik.
2. a rehabilitációs törvényben is benne maradt pl. az a rész, hogy „akik önként csatlakoztak a megszálló csapatokhoz”
ez is felvet legalább 2 kérdést:
a) megszálló csapat, hadsereg? Mit is szállt meg, melyik hadsereg?
b) ki az önkéntes? Pl. önkéntes-e az, akinek minden éjjel verték az ablakát a behívóparancs miatt (a nem régi polgárháborúban) és a végén elment a frontra „önkéntesen”, csak ne bántsák a családját.
Ezt kell, majd bizonyítani a II. világháborúval kapcsolatban?

Egy a biztos, hogy sok magyarnak nem lesz joga a saját vagyonához.
Pl. sok olyan esetről tudunk, amelyekben előbb végezték ki az embereket és utána gyártották le „bírósági ítéletet”. Velük mi lesz? Ezt hogyan lehet bizonyítani?

3. Mikor tárgyalják már a partizánok bűntetteit?
A napnál is világosabb, hogy 44/45-ben nem bosszúhadjárat folyt, hanem előre megtervezett népirtás, amelyben a magyarokat és a németeket pusztították ki számolatlanul és rabolták el a vagyonukat Titó engedélyével. Azt is tudjuk, hogy ki készítette a tervet, milyen szerepe volt a FEKETE KÉZ terror szervezetben, amelyik meggyilkolta Szarajevóban a trónörököst. Tudjuk, hogy a terrorszervezet tagjai közül kik kaptak magas állami kitüntetéseket, sőt Nóbel Díjat is.

A valódi bűnösök régen elszeleltek, mire a vörösök megérkeztek, csak azok maradtak, akik nem tettek semmit, akik ártatlanok voltak és ezért nem féltek a megtorlástól. Sokak a kiirtottak közül nem csak nem tettek semmi rosszat, hanem segítettek, embereket mentettek meg. A rengeteg gyerk áldozatról is beszélni kellene. Ők miért érdemeltek halált a békeidőben?

A rehabilitáció csak arról szólhat, hogy akiket az 1944/45-ös népirtásban meggyilkoltak, elítéltek, elüldöztek, azokat automatikusan ártatlanoknak kell nyilvánít a törvény erejével. A vagyon pedig sérthetetlen és a visszaszármaztatás nem függhet semmi mástól, csak attól, hogy abban az időben volt a jogos tulajdonos.

http://www.mpsz.net/index.php?option=com_content&view=article&id=512:a-delvideki-mpsz-koezlemenye-a-szerbiai-restitucios-es-rehabilitacios-toervennyel-kapcsolatban&catid=1:friss-hirek&Itemid=54
A VMSZ már megszavazta a vagyon-visszaszármaztatási törvényt.
A fejemet rá, hogy megszavazza a rehabilitációs törvényt is.
Ez a két törvény pedig örökre megmarad.

Már csak egy kérdés maradt hátra:
Vajon ez, nemzetárulásnak számít?

penge
2011. november 28. 22:01 | #9
..... holnap visszatérek a témához ......addig is fenntartva a 6-osban leirt véleményem ....különös tekintettel a macskákra vonatkoztatva ........a sajtó és szólásszabadság vmsznt-s értelmezési módjairól és mércéiröl .....az érdekvédelmi kereskedökröl........pedig majd a választópolgárok fognak az urnák elött itéletet mondani..........!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kemeny.Istvan
2011. november 28. 21:43 | #8
A szólásszabadságot nem kell a maflasági szabadsággal keverni.

penge
2011. november 28. 21:41 | #7
....hát igen ...a macska ....az egér ....és a moderátor ......meghatározó szerepet képesek betölteni ......a szólásszabadság tekintetében is ......

Kemeny.Istvan
2011. november 28. 20:57 | #5
Igaza van penge. Akkor nem leszünk háborús bűnösök, ha a rehabilitációs törvényt így, ebben a formában elfogadják. Valóban nem szerencsés megoldás, hogy a két törvény némileg nincs egymással öszhangban, de ez Szerbiában egyáltalán nem szokatlan jelenség. Nálunk még a törvényeket is képesek felülírni rendeletekkel. Szerbia Képviselőháza pedig ha csak teheti alkotmányellenes büdzsét szavaz meg. Politikai vakság azt feltételezni, hogy a restituciós törvény vitája után azt a törvényt Szerbia megváltoztathatja. Legalább olyan hülyeség ez, mint azt elvárni, hogy december 9-ig elismerjük Kosovót. Ilyen országban élünk sajnos, de büszke vagyok a VMSZ képviselőire, hogy mégis elérik a vajdasági magyarok érdekében, hogy az őseink elkobzott vagyonát visszakapják a jogfosztott utódaik. A macska színe nem érdekes, az a fontos, hogy megfogja az egeret! Lényegtelen, hogy melyik törvény alapján kapnak kártérítést a honfitársaim. Az a fontos, hogy ők is kapjanak, ne pedig csak a szerbek!

penge
2011. november 28. 20:36 | #4
.......igen 2-es , nagy és vastag börrel.....

penge
2011. november 28. 20:34 | #3
....na és akkor ha ezt elfogadják , akkor NEM LESZÜNK HÁBORUS BÜNÖSÖK..??....mert a restituciós törvény errevonatkozó szakasza változatlan formában továbbra is megmarad .........!!!!!!!! ........jogászuraim .....mondjonak már nekem olyan példákad a nagyvilágból , ahol is egyik törvény " átnyul " a másik törvénybe ...és azáltal rendezi annak egyes szakaszait .......na ne már .......!!!!!! ........ki és kit hülyit már megint ........?!??!???!!!!!!!!!!!!!!!! ......és mi ezzel a valós célja ???????!!!!!!!!!!!!!!!!

tucsok
2011. november 28. 19:44 | #2
Nagy arc ez a Varga gyerek.

Kemeny.Istvan
2011. november 28. 19:18 | #1
Ez egy jó hír, csak maradjon is meg így, ilyen formában a törvényjavaslat!

Délvidékre telepített romák, harmadik világbeli arab menekültek, katonai eligazítás

Sajtótájékoztató
Csendben, de szervezetten zajlik a főleg koszovói származású, nyugati országokból kitoloncolt roma személyek betelepítése a délvidéki – főleg magyar többségű – településekre – állítja László Bálint a Magyar Remény Mozgalom elnöke. Eddig többek között Kisbajmokon, Csantavéren, Martonoson, Horgoson, Tóbán, Magyarcsernyén és Péterrévén jegyeztek fel aggodalomra okot adó eseteket. A párt kutatása alapján Olaszországból és Dániából pénzelik a házvásárlásokat, és több településen a jövevények már megváltoztatták a lakosság etnikai arányát.

Délvidékre telepített romák, harmadik világbeli arab menekültek, katonai eligazítás

A Magyar Remény Mozgalom (MRM) az év első felében már figyelmeztetett, hogy az Európai Unióból kitoloncolt és kitoloncolásra váró, illetve Koszovóról és Dél-Szerbiából származó romák tömegei kezdenek beszivárogni Délvidék északi részébe. Akkor érkezésüket az érintett településeken a közbiztonsági helyzet drasztikus romlásából és a helyi őslakosság elégedetlenségéből is meg lehetett állapítani. A veszély nagyjából négy éve jelentkezett, és akkor kezdett valósággá válni, amikor Szerbia aláírta az EU-hoz való csatlakozás előfeltételének egyik követelményét, a nemzetközi toloncegyezményt. Becslések szerint 100-150 ezer szerb állampolgárságú, túlnyomó többségben cigány nemzetiségű személyt érint a rendelkezés.
Információink alapján jelenleg öt délvidéki község érintett, ezek pedig Szabadka, Magyarkanizsa, Óbecse, Magyarcsernye és Bégaszentgyörgy. Konkrét települések pedig: Kisbajmok HK, Csantavér, Bajmok, Martonos, Horgos, Péterréve, Bácsföldvár, Torontáltorda, Magyarcsernye, Tóba, Szerbcsernye és Klári.
Néhány konkrét példa ezek közül könnyen kiemelhető. Szabadkán, a Kisbajmok helyi közösség területén olyan üresen álló, felújított házak találhatóak, amelyek – a helyi romák állítása szerint – nyugatról hazaérkező romák betelepülésére vár. Ebben a helyi közösségben 2008-ban a rendőrség, hivatalnokokkal az oldalukon, végeztek házfelméréseket is. Nem indokolták meg, hogy milyen szándékkal.
Csantavéren az érkezők után katasztrófális mértékű bűnözési hullám söpört végig a településen, ahol a lakosok a rendőrség hatékony fellépését és az elkövetők komoly büntetését követelték.
Martonoson a korábbi 5 százalék roma számaránya az újonnan érkezők után már kb. 15 százalékra nőtt meg, és súlyos szociális és közbiztonsági problémák sora ütötte fel a fejét.
Horgoson is hasonló helyzet állt elő, ráadásul itt a magyarul semmit se értő cigányok gyerekeit magyar osztályokba íratták a magyarországi oktatás-nevelési támogatás miatt, ami fejenként 80-90 euró értékű. A magyar szülők felháborodtak és féltették az oktatás színvonalát és a saját gyermekeik fizikai épségét is.
Torontáltordára is érkeztek új cigány családok, igaz, kisebb számban, de ők is terrorizálták a helyi lakosokat.
Péterrévén egy faluszéli utcába költöztették be a népes roma családokat. Van több üresen álló, de már előre felvásárolt ingatlan is. Akad olyan cigány férfi, akinek 55 évesen már 44 unokája van. Az UNICEF rendszeresen kilátogat hozzájuk és segíti őket. Nekünk azt mondták, hogy egy bizonyos Ilija bácsi kerítette nekik a házakat. A cég pontos neve: Broker agencija za promet nekretnina Temerin. Az ügynökség hivatalos képviselője egy bizonyos Halápi Nándor. Jelenleg kb. 350 magyar és 150 szerb diák van Péterrévén, a szerbek közül nagyjából 30 az új cigány gyermek.
Érkeztek még aggasztó hírek Magyarcsernyéről és Tóbáról is, de ezek az alábbiakban, később kerülnek részletezésre.
November 3-án levelet intéztünk az öt érintett község polgármestereinek és rendőrfőnökeinek, amelyben a következőt írtuk:
Van-e tudomása és információja a Szerbiai Belügyminisztérium körzeti kirendeltségének és községi önkormányzatnak arról, hogy az önkormányzat területére szervezett/irányított/támogatott betelepítése zajlik az Európai Unió területéről jogerősen kitoloncolt, illetve korábban koszovói illetőségű szerb állampolgárságú, roma/cigány nemzetiségű polgároknak?
Ha VAN erre vonatkozó információjuk, nevezzék meg azokat a személyeket, szervezeteket vagy állami/tartományi/önkormányzati szerveket, akik anyagi és/vagy technikai támogatásával történik a folyamat.
Ha NINCS bizonyítékuk és információjuk a folyamat igazolására, kérjük, hogy azonnal indítsanak kivizsgálást az ügyben, ugyanis:
Az Európa Tanács (ET) a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének 16. cikkében az aláíró államok kötelezettséget vállaltak, hogy „tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak”.
A szerb alkotmány 78. szakasz 3. bekezdése szerint „azokon a területeken, ahol hagyományosan és jelentős számban élnek nemzeti kisebbséghez tartozó személyek, tilos a lakosság nemzeti összetételének mesterséges megváltozását eredményező intézkedések foganatosítása”.
Teljesen valószerűtlen az az elképzelés, hogy a Dél-Szerbiából és Koszovóból származó roma nemzetiségű szerb állampolgárok bármiféle szervezett és pénzelt közvetítő nélkül, spontán módon éppen az északi, vajdasági (relatív vagy abszolút) többségében magyarok által lakott településeket választják megtelepedésük végállomásaként.
A levélre Magyarcsernye polgármestere, Pera Milankov reagált, ezért az MRM elnöke személyesen találkozott vele Magyarcsernyén, ahol elmondta, hogy három és fél éve, amióta ő a polgármester, folyamatosan érkeznek a koszovói cigány családok a községbe. A levélben említett Tóbán és Magyarcsernyén kívül Klárira és Szerbcsernyére is költöznek. Megpróbálták a dobrovljac telepes falvakba is, de a helyi lakosság elkergette őket. Klárin már nyáron történtek illegális házfoglalások. Magyarcsernyén bizonyított, hogy házak felvásárlását egy bizonyos INTERSOS nemzetközi segélyszervezet pénzelte, amely olaszországi illetőségű. Az UNCHR, vagyis az ENSZ Menekültügyi Főbizottsága támogatja az INTERSOS-t. A hivatalos rendőrségi statisztikák szerint a község adott településein 100-ból 100 bűnesetet az érkező cigányok követtek el, Klárin egy idős asszonyt is megöltek már.
Pera Milankov polgármesternél egyszer jártak Európából illetékesek, elsősorban Dániából, akik tájékozódni akartak a helyzetről, de valójában nem csak olaszországi, hanem dániai pénzelők is szerepelnek a cigányok támogatói között.
Klárin már a lakosság kb. felét alkotják, az első osztályban 1 szerb és 9 cigány gyermek van, míg Szerbcsernyén nagyjából fele-fele az arány. Kiderült az is, hogy Magyarcsernyén ezek a cigányok, akik magyarul nem is tudnak, a népszámlálás során magyarnak vallották magukat. Pontos okokat nem tudni, de feltételezhető, hogy jobb bánásmód és a magyarországi nevelési-oktatási támogatások igénylése miatt tettek így. A községben kb. 10 százalék lehet már az arányuk. Az adatok hitelességét Zorica Stepanović, a községi Vöröskereszt elnökasszonya is megerősítette.
Összegezhető, hogy egy súlyos problémáról van szó, amelyről nem beszélnek nyilvánosan! Nyelvi különbségek, oktatási problémák, a közbiztonság romlása, a beilleszkedni nem tudás, a reprodukciós különbségekből eredő fenntarthatatlan állapotok miatt az őslakosság szenved máris ezeken a településeken. Az Európai Unió területéről jogi és anyagi támogatást biztosítanak nekik, ami nem más, mint szervezettséget bizonyít, vagyis alkotmányellenes!
A szerb állam felelőssége felmerülhet a 2007 és 2008 során végzett észak-vajdasági házfelmérések kapcsán! 2007-ben Ilić infrastruktúrális miniszter küldött levelet a délvidéki önkormányzatoknak, hogy készüljenek fel romatelepek létesítésére! Ezek a tények.
A megoldás szerintünk, hogy bizonyítani kell a szervezettség tényét, így lehet hivatkozni az alkotmány adott szakaszára és a nemzetközi egyezményekre is. Oda kell visszatelepíteni őket, ahonnan elköltöztek. Ha nem lehet, akkor a hozzájuk legközelebb eső községek területére! Le kell állítani a cigányok nemzetközi pénzelését és támogatását, a dokumentumok nélkül letelepedettek státuszát pedig rendezni kell, ami a hatóságok feladata. A közbiztonságot a kisértékű lopásokra vonatkozó idevágó törvényi rendelkezés drasztikus szigorításával és a polgárőrség intézményének bevezetésével kell rendezni. A már beköltözött cigány lakosok számára pedig legalább közmunkát kell biztosítani a szociális támogatások helyett. Komplex probléma, de csak akkor lehet megoldani, ha az állam is felkapja a fejét és a fent felsorolt javaslatokat realizálja.
----------------------
Augusztus és szeptember folyamán koncentráltan jelentek meg az arab menekültek Szabadkán a Zentai úti temetőben és környékén. Főként Észak-Afrikából, a Közel-Keletről és a Távol-Keletről érkeztek a gazdasági és politikai menekültek. A pártunk képviselői az elsők között volt a zentai úti temetőben felmérni az állapotokat, és beszéltünk az arabokkal, illetve a temetőcsősszel. A helyzetfelmérés után levelet küldtünk a szabadkai polgármester részére is. Pár nappal ezután megjelentek a határőrség rendőrei és kiszorították a temetőből, illetve az emlékhelyről az arabokat, majd pedig a kommunális közvállalattal feltakarítattak.
Később újra megjelentek az idegenek, még nagyobb számban, és már különböző táborhelyeket alakítottak ki a szeméttelepen és környékén. A környékbeli lakosok féltek, az áramot és terményeket lopták tőlük. Látszólag senki se vizsgálta, hogy ki és hogyan csempészi ezeket az embereket át a zöldhatáron. Nemrégiben azonban több buszra felpakolták az arab menekülteket és oda szállították őket, ahonnan Szerbiába bejutottak, vagyis Macedóniába.
De ez is csak akkor történt meg, amikor Szerbiában, Loznicában a lakosság már az utcára vonult az elégedetlenség miatt. Mivel a probléma bármikor újra jelentkezhet, ezért felszólítjuk a hatóságot, hogy készüljenek fel az ilyen helyzetre és védjék meg az állampolgárokat. Az üresen álló laktanyákat csak abban az esetben szabadjon használni menekültszállásként, amennyiben elharapódzik a helyzet és akkor is csak azokat, amelyek az érintett települések területén találhatóak. A határőrség és a különleges rendőrség pedig tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az illegális embercsempészet hálózatát szétverje és felszámolja.
----------------------
A sorkatonai szolgálatot betöltött személyek az utóbbi hetekben és napokban, különböző időpontokban kaptak a katonaság részéről egy felhívást, miszerint meg kell jelentkezniük a körzeti központjukban, hogy megkapják a friss hadi beosztásukat! Ugye, minthogy, Szerbiában már hivatásos katonaság működik, ezért érthetetlen, hogy miért van erre szükség. Ugyan, létezik aktív és passzív tartalékos hadállomány is, de felettébb gyanús és furcsa, hogy az ilyen mozgósítás éppen akkor történik, amikor Észak-Koszovóban politikai és hadászati szempontból is konfliktushelyzet van.
A pártunk nyugalomra szólítja fel a délvidéki magyarságot és minden érintettet, kerülni kell a pánikkeltést, de nem szabad szó nélkül hagyni a történéseket.
Minthogy a nagykikindai körzeti katonai megbízott tájékoztatása szerint az eligazításon személyesen meg nem jelenő személyek ellen nem látnak elő szankcionálást, ezért aki úgy érzi, hogy nem szeretne eleget tenni a levélben foglaltaknak, ne tegyen. Viszont az se követ el hibát, aki elmegy az eligazításra.
Természetesen, nem támogatjuk Szerbiát semmiféle fegyveres konfliktus és katonai akció vonatkozásában, főként nem engedjük, hogy abba a délvidéki magyarokat bevonják. Az itteni magyarok számtalanszor bizonyították, hogy rendes polgárai ennek az országnak, ha már csak a közterhek viselésének rendszerességét és mértékét megfigyeljük. A pártunk figyelemmel kíséri az eseményeket, és ha valami szokatlant vagy gyanúsat tapasztal, azonnal reagálni és tájékoztatni fog.

http://www.mrm.rs/aktualis/651-magyar-nyelv-vidi-beillesztve, 2011. november 28. hétfő, 16:16

Meghallgatták Vuk Jeremicet, Szerbia külügyminiszterét

K Ö Z L E M É N Y

2011. november 22-én az Európai Parlament Külügyi Bizottsága (AFET) Vuk Jeremicet, Szerbia külügyminiszterét látta vendégül. A rendkívüli meghallgatáson megvitatták Szerbia európai integrációra való felkészülését, különös tekintettel arra, hogy az Európai Tanács decemberben fog dönteni a nyugat-balkáni állam csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről. Tudnivaló, hogy Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be európai uniós tagság iránti kérelmét.
Beszámolójában a külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a nyugat-balkáni térségben továbbra is az európai út jelentheti az egyetlen valós alternatívát a béke és a biztonság megteremtésére. Ennek távlatában folytatják a reformokat, annak tudatában, hogy a volt Jugoszláv utódállamainak európai felzárkózása nem csupán a térség, hanem egész Európa közös érdeke. Koszovó vonatkozásában kormányának elkötelezettségéről biztosította a képviselőket a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd folytatása, valamint a történelmi megbékélés iránt.
Tőkés László bővítésért felelős EP-alelnök szintén kétségtelen tényként ismerte el Szerbiának az integrációs követelmények teljesítése terén elért eredményeit, kritikai felvetéseiben viszont hangsúlyosan kitért a szerbiai magyar és román kisebbségi közösségek megoldásra váró problémáira. Magyar vonatkozásban az etnikai diszkrimináció miatt aránytalanul súlyos börtönbüntetést szenvedő temerini fiúk ügyét vetette fel, valamint a nemrégen elfogadott vagyon-visszaszolgáltatási törvény felől érdeklődött, mely a magyarokkal szemben a kollektív bűnösség elvét alkalmazza. Traian Băsescu elnök legutóbbi szerbiai látogatására visszautalva, erdélyi képviselőnk ugyanakkor a Timoc-völgyi vlachok román identitásának és ezzel járó kisebbségi jogainak az elismerését sürgette. Orbán Viktor miniszterelnök a magyar EU-Elnökség idején ismételten azt hangoztatta, hogy a nyugat-balkáni térség nem maradhat "fehér folt vagy fekete lyuk" az egyesült Európa térképén – zárta felszólalását Tőkés László, a magyarok és románok további támogatásáról biztosítva déli szomszédunkat.
A felszólalásokra, illetve a bírálatokra adott válaszaiban Jeremic külügyminiszter több rendben is "balkáni" kioktató stílusban bizonygatta országa, illetve kormánya felkészültségét és "európaiságát", amivel nem kis visszatetszést keltett a képviselőkben. A magyar vonatkozású kérdések tárgyában a szerb diplomácia vezetője kitérő, semmitmondó válaszokkal szolgált, míg a vlachok ügyében Románia és Szerbia jószomszédi viszonyának a dicséretére szorítkozott.

Brüsszel, 2011. november 22.

Tőkés László
EP-alelnök
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL IX. évf. 266. szám
2011. november 28.

A rehabilitálási törvénytervezet nem megnyugtató

Alapszabályunk értelmében, civil szervezetünk védnökséget vállalt a határainkon kívül élő nemzeti közösségeink jogainak védelme felett. Nos, ennek szellemében, átnéztem a „Keskenyút” portálon már olvasható, magyar nyelvű, tárgyi (rehabilitálási – B. A. megj.) törvénytervezetet, amelyről a Szerb Köztársaság Parlamentje a közeli napokban, december 1-én, vagy 2-án szavaz. Nem tudom, hogy a fordítás az eredeti változatról készült-e (amiről Varga László VMSZ képviselő úgy beszélt, hogy csak az elfogadható!), vagy már egy módosított változat. Akárhogy is legyen, a magyarra fordított törvénytervezet, ebben a formában, a Szerb Köztársaságban élő magyar közösségünk és a Nemzet egésze számára életveszélyes, elfogadhatatlan lenne.

A törvény tárgyát tárgyaló 1., 2. és 5. szakaszok tartalmát – minden ellenkező véleménnyel szemben – egyáltalán nem látom megnyugtatónak.
Idézem:
1. szakasz: „Rehabilitációra nincs joguk azon személyeknek, akik a II. Világháború idején a megszálló fegyveres erők és a quisling (értsd: megszállókkal együttműködő hazaáruló) formációk tagjaként Szerbiai Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben vesztették életüket.”
2. szakasz, 1. bek.: „Nem rehabilitálhatók és nincs joguk az elkobzott vagyon visszaszármaztatására az erről hozott törvény 2. szakasza értelmében („Službeni glasnik RS”, 72/11-es szám) a megszálló erők tagjainak, akik a II. Világháború alatt megszállták Szerbiai Köztársaság területének részeit, továbbá a quisling formációk tagjainak, ha háborús bűnöket követtek el, illetve részt vettek azok végrehajtásában.
Ennek a szakasznak az 1. bek. leírt személynek, illetve az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló törvény 5. szakasz, 3. bek. 3) pontjában („Službeni glasnik RS”, 72/11-es szám) leírt személynek tekintendő:
1) minden olyan személy, akit a katonai bíróság, vagy a Jugoszláv Népfelszabadító Bizottság ellenőrzése alatt lévő más szerv döntésével a meghatározott település felszabadításának napjától számítva háborús bűnösnek, illetve háborús bűncselekmény résztvevőjének nyilvánítottak”.

Kérdezem:
1. A SAS behívókkal kötelezően behívott magyar fiatalok ügyében ki fogja eldönteni, hogy a partizánok elleni hadiparancs keretében, katonaként, vagy hazaárulóként vesztette életét?
2. 1941-44 között Magyarország nemzetközi egyezmény keretében kapta vissza a délvidéki területeit, ezért tisztázandó, kit tekint a törvény megszállónak és az azokkal együttműködő hazaárulóknak.
3. A 2. szakasz 1) bek. szerint a népírtás bűnét elkövető Jugoszláv Népfelszabadító Bizottság, illetve az ellenőrzése alatt lévő más szervek és a rögtön-ítélő Katonai Bírósági ítélete már alkalmas lehetne bármely magyar személy háborús bűnössé nyilvánítására?
4. A törvényes rehabilitációról szóló 5. szakasz 1. bekezdése ellentmond a 2. szakasz 1. bekezdésének, amikor törvényes rehabilitációt ígér az 1. bek. 1. és 2. pontjában megjelölt azon személyeknek, „akiknek a jogait és szabadságát e törvény életbe léptetésének napjáig bírósági vagy adminisztratív határozat nélkül sértették meg”.

A fentiek – álláspontom szerint - olyan tetszőlegesen értelmezhető, gumi-jogszabályok, amelyek továbbra is alkalmasak a kisebbségben élő magyar közösség kollektív bűnösség alapján történő elmarasztalására, az 1944-45 folyamán, a magyar közösség ellen elkövetett bűnök elfedésére, soha meg nem történtté maszatolására. Ezért, mind a már megszavazott, vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény, mind a rehabilitációs törvény-tervezet a szerbiai magyar nemzeti közösség végleges jogfosztását, vagyonvesztését eredményezné, ezért elfogadhatatlan.

Ragaszkodni kell ahhoz, hogy bizonyítási kényszer, amit kizárólag pártatlan nyomozati cselekményen alapuló, polgári bírósági ítélettel zárható le, a Szerb Államot terhelje, ennek hiányában minden más, a 2. szakasz 1. bekezdésében említett ítélet törvénytelennek és semmisnek tekintendő! Ha ezen törvények visszavonása nem történik meg, a Magyar Köztársaság Kormányának le kell vonnia a megfelelő következtetéseket.

A f .év november 11-én, szervezetünk által kiadott Memorandum és a délvidéki, civil szervezetek és négy politikai párt aláírásával november 15-én kiadott Közlemény szellemében kérem, hogy, ha a fenti megállapításaim jogilag nem állnának helyt, vezessenek rá a tévedésemre. Ez számunkra is megnyugvást eredményezne.

Budapest, 2011. november 28.

Éhn József
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért
közhasznú, civil szervezet elnöke

Kell-e aggódni a kárpótlási időszak miatt?

A szerb parlament által elfogadott restitúciós törvény nemcsak az úgynevezett „megszálló erők” tagjai és leszármazottaik vonatkozásában diszkriminatív, hanem a kárpótlási időszak meghatározásában is. A törvény ugyanis azon személyek és örököseik kárpótlásáról rendelkezik, akiket 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg vagyonuktól. Sajnálattal kell emlékeztetnünk arra, hogy a délvidéki magyar, német és horvát közösség vagyonának jelentős hányadát már 1945 márciusa előtt lefoglalták, s a tulajdonjog megsértésére nem egy esetben népirtás és etnikai tisztogatás keretében került sor. Ezen szomorú történelmi tényekre tekintettel javasoljuk, hogy a vagyon-visszaszármaztatási időszak kezdő napját 1944. október 17-ben határozzák meg, ugyanis ezen a napon vezették be a Délvidéken a jugoszláv kommunista katonai közigazgatást, s ekkortól vették kezdetüket a restitúciós törvény által jóvátenni hivatott jogsértések"– írtam 2011. október 22-én kiadott közleményemben.
A vajdasági Magyar Szó 2011. október 25-én közölt A kárpótlási időszak miatt felesleges aggódni című cikkében Varga László VMSZ-es képviselő igyekezett eloszlatni aggodalmaimat:"… valóban nagyon sok olyan eset van, amikor egyesek vagyonát fizikailag 1944 ősze és 1945 tavasza között vették el. A csúrogiak is ebbe a kategóriába tartoznak. Csúrogon elüldözték a falu teljes lakosságát, helyükbe pedig más emberek jöttek, akik elfoglalták házaikat. Viszont azok a jogi döntések, amelyekkel mondjuk a csúrogiakat megfosztották vagyonuktól, később születtek.

…A kárpótlási időszak akkor jelentene problémát, ha 1945 márciusa előtt is születtek volna olyan döntések, amelyek alapján valakinek a vagyonát elvették. Ilyen döntésről én nem tudok, senki sem fordult hozzánk ilyen információval az utóbbi hónapokban." - nyilatkozta Varga László

Sajnos kénytelen vagyok felhívni a képviselő úr figyelmét a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (AVNOJ) elnökségének 1944. november 21-én hozott rendeletére "Az ellenséges vagyon állami tulajdonba vételéről, a nem az országban tartózkodó személyek vagyona feletti állami igazgatásról, valamint a megszállók által erőszakkal elidegenített vagyon kisajátításáról." Ezen rendelet alapján kobozta el ugyanis a jugoszláv kommunista katonai közigazgatás a csurogi és zsablyai kitelepített magyarok vagyonát.
Varga László kétségtelenül hivatkozhatna arra, hogy az AVNOJ rendeletét a jugoszláv képviselőház 1946. július 31-én törvényben erősítette meg. A vagyon-visszaszármaztatási törvény szövegéből azonban korántsem derül ki egyértelműen, hogy a vagyonuktól ténylegesen 1945. március 9. előtt megfosztottak esetében melyik jogforrás kibocsátásnak dátuma az irányadó: az 1944-es AVNOJ rendeleté vagy az azt megerősítő 1946-os törvényé. Mindez nagyon tág értelmezési keretet biztosít a jogalkalmazó számára, s könnyen előfordulhat, hogy a törvény végrehajtása során a kisebbségi közösségek tagjaira nézve hátrányos joggyakorlat fog kialakulni.
Meggyőződésem tehát, hogy a továbbra is fennálló jogbizonytalanság megszüntetése, s az örökösök aggodalmainak eloszlatása érdekében feltétlenül szükséges a restitúciós törvény szövegének ezirányú módosítása.

2011. október 24.

Cseszneky Miklós
http://keskenyut.hu/page/234/art/443/akt/1/html/kell-e-aggodni-a-karpotlasi-idoszak-miatt.html

Rehabilitációs törvényjavaslat: észrevételek és javaslatok

– A rehabilitációs törvényjavaslat a jelenlegi megfogalmazásban nem fogadható el. Egyrészt azért, mert a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási (ún. restitúciós) törvény és a rehabilitálási törvényjavaslat egyes rendelkezései egymással ellentétesek, másrészt azért, mert az utóbbi egyes rendelkezései még önmaguk közt is ellentmondóak, és a vajdasági magyarságra nézve hátrányos megoldásokat tartalmaznak – olvasható a vajdasági magyar szervezetek (VMDP, VMDK, MPSZ, MRM és hét civil szervezet) 2011. november 15-i közleményében (A rehabilitációs törvényjavaslat nem fogadható el, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12604/Tobb-vajdasagi-magyar-szervezet-ellenzi-a-rehabilitacios-torvenyjavaslat-elfogadasat.html, 2011. november 16. [15:13]).

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselője blogjában azt írta, hogy „kizárólag abban az esetben szavazzák meg a (rehabilitálási – B. A. megj.) törvényt, ha az utolsó vesszőig változatlanok maradnak azok a szakaszok, amelyeket október 19-én Slobodan Homennel, az Igazságügyminisztérium államtitkárával egyeztettek” (Lassú víz partot mos, http://www.pasztorbalint.rs/index.php/start/show/2010/hu, 2011. 11. 25. 12:32).

Lássuk azonban mit tartalmaznak a törvény és a javaslat szövegei:

1.A vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény szerint csak azoknak van joguk az elvett vagyon visszaszármaztatására és a kárpótlásra, akiket 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg vagyonuktól.

A rehabilitációról szóló törvény javaslata nem tartalmaz időpontot, amitől a rehabilitálást kérni lehetne, vagyis időben nem korlátozza azt. Ezért előállhat olyan eset, hogy valakit az ellene 1945. március 9. előtt elkövetett jogsértések miatt rehabilitálnak, de a vagyonát nem kaphatja vissza. Ez miatt, a restitúciós törvényből is törölni kellene a határidőket.

2. A vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontja szerint a vagyon-visszaszármaztatásra illetve kárpótlásra nem jogosult „az a személy, aki a második világháború alatt a Szerbia Köztársaság területén tevékenykedő megszálló erők tagja volt és annak örökösei”.
Szükséges lenne ennek a rendelkezésnek a törlését, mivel a vajdasági magyar politikai pártok és a magyarországi politikusok értékelése szerint is „kollektíve bűnösnek” bélyegezte meg a délvidéki magyarságot, kizárva a vagyon-visszaszármaztatásból és a kárpótlásból.

A rehabilitációról szóló törvény javaslata 1. szakaszának 4. bekezdése most ezt a rendelkezést tartalmazza:
„Rehabilitációra nincs joguk azoknak a személyeknek, akik a II. világháború idején a megszálló fegyveres erők és a quisling formációk tagjaként Szerbia Köztársaság területén fegyveres összetűzésekben vesztették életüket.”

A megfogalmazás ellenzői azt mondják, hogy magyar vonatkozásban, gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindazok a személyek, akiket behívtak a honvédségbe, vagy más katonai egységekbe a mai Szerbia területén, és harcokban életüket vesztették, nem jogosultak rehabilitálásra, és ennél fogva kárpótlásra, vagyon-visszaszármaztatásra sem.
A javaslatot támogatók viszont az állítják, „a magyar hadseregnek 1941 és 1944 között nem volt egyetlen harci cselekedete sem Vajdaságban”.
Lehetséges ugyan, hogy harci cselekedetek nem voltak, de számos olyan történetről tudnak az emberek, amelyben „a kivonuló honvédség tagjai, bácskai lakosokként itt maradtak, mert nem követtek el semmilyen bűncselekményt, egyszerű katonák voltak. De, amikor a partizánok beérkeztek az adott településekre, akkor elfogták őket, mivel egyenruhában voltak, és semmilyen bírósági ítélet nélkül falhoz állították, és lelőtték őket. Utólag, a hivatalos okiratokba azt írták a nevük mellé, hogy „harcban estek el”.

3. A rehabilitációról szóló törvény 2. szakasza lenne hivatott pontosítani, hogy kinek van joga és kinek nincs a vagyon visszaszármaztatására és a kárpótlásra való jogot, melynek a szövege a következő:

„Nem rehabilitálhatók és nincs joguk az elkobzott vagyon visszaszármaztatására Az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kártlanításról szóló törvény 2. szakasza értelmében („Službeni glasnik RS”, 72/11-es szám) a megszálló erők tagjainak, akik a II. világháború alatt megszállták Szerbia Köztársaság területének részeit, továbbá a quisling formációk tagjainak, ha háborús bűnöket követtek el, illetve részt vettek azok végrehajtásában.
Ennek a szakasznak az 1. bekezdésében leírt személynek, illetve Az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kártalanításról szóló törvény 5. szakasza 3. bekezdése 3)-as pontjában („Službeni glasnik RS”, 72/11-es szám) leírt személynek tekintendő:
1) minden olyan személy, akit a katonai bíróság vagy a Jugoszláv Népfelszabadító Bizottság ellenőrzése alatt levő más szerv döntésével a meghatározott település felszabadításának napjától számítva háborús bűnösnek, illetve háborús bűncselekmény résztvevőjének nyilvánítottak;
2) minden olyan személy, akit a Demokratikus Föderatív Jugoszlávia és a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság bíróságai vagy más szervei, valamint a II. világháború ideje alatti megszállók és segítőik bűncselekményeit megállapító állami bizottság háborús bűnösnek, illetve a háborús bűnök elkövetése résztvevőjének nyilvánítottak.”

Ez a korlátozás – a szakasz utolsó bekezdés szerint – nem vonatkozik azokra, akiket „a törvény erejénél fogva rehabilitálnak”.

A törvényes rehabilitációt a javaslat 5. szakasza rendezi, amely a 4. bekezdésében kimondja:

„A törvény erejénél fogva rehabilitálják azokat a személyeket is, akiket a kollektív felelősség elve alapján háborús bűnösöknek, illetve háborús bűncselekmények résztvevőinek nyilvánítottak, és nem veszítették el a jugoszláv állampolgárságukat, nem követtek el háborús bűnöket és nem vettek részt háborús bűncselekményekben.”

A megszállók és segítőik bűncselekményeit megállapító vajdasági bizottság az 1945. január 22-i 2-es számú határozatával háborús bűnösökké nyilvánította Csúrog község minden magyar és német lakosát. Kivételt képeztek „azok a személyek, akik a Jugoszláv Népfelszabadító Hadseregében és partizán egységeiben harcoltak”.
A javaslat szerint törvényes rehabilitálásban részesülnek Csúrog, Zsablya és Mozsor volt lakosai és azok leszármazottjai, akik „nem követtek el háborús bűnöket és nem vettek részt háborús bűncselekményekben”.

Amennyiben ez így marad a törvényben akkor felvetődik a kérdés, hogy kire hárul a bizonyítás terhe? Az államra vagy a rehabilitálást kérő személyre? Ez azért is fontos, mert a bíróság – a javaslat 14. szakaszának 1 bekezdése szerint – kötelezően kikéri az illetékes felsőügyészség ügyészének véleményét. Amikor pedig a jogsérelem bíróság, adminisztratív, katonai vagy más szervek határozatával történt [1. szakasz 1. bekezdés 3)-as és 4)-es pont], „az eljárás másik résztvevője – a bíró mellett – kötelezően Szerbia Köztársaság, amelyet az illetékes felsőügyész képvisel.

4. Szükséges lenne továbbá a javaslatba egy olyan rendelkezés beiktatása is, miszerint a törvény semmisítse meg a lincselő csoportok és a rögtönítélő katonai bíróság(ok) minden ítéletét is. Továbbá, hogy a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási eljárásokat egy ésszerű, törvényben rögzített határidőn (legfeljebb 5 éven belül) lezárják.

5. Azt is el kell mondani, hogy a „törvényes rehabilitáció” nem helyettesítheti egy olyan szerbiai képviselőházi politikai nyilatkozat elfogadását, amely elítéli az 1944/45-ös délvidéki vérengzést, és amely eltörli a csurogi, zsablyai és morozsori magyarokra kimondott, a mai napig fenntartott „kollektív bűnösséget” és koholt vádakat, biztosítja az áldozatoknak kijáró végtisztesség és a méltó megemlékezés jogát, valamint az események hatékony tudományos feltárását és az elkövetők megnevezését.

6. A fentiek alapján – a parlamenti szavazás előtt – el kellene végezni a rehabilitálási törvényjavaslat átfogalmazását, illetve módosítását és kiegészítését.

Újvidék, 2011. november 28.

Bozóki Antal

Délvidéki Magyar Golgota: elismerés a délvidéki magyarirtás kutatóinak

A Magyar Parlamentben tartott megemlékezés keretében kitüntetést vehettek át a délvidéki magyarirtás feltárói.

A Magyar Országgyűlés felsőházi termében megtartott péntek (november 25-i – B. A. megj.)délutáni tanácskozás keretében kitüntetést vehettek át azok, akik tényfeltáró munkájukkal sokat tettek annak érdekében, hogy közel hetven év távlatából végre lehulljon a lepel az oly sokáig titkolt 1944-45-ös vajdasági magyarirtásról.
A Kárpát-medencében működő Magyar Asszonyok Érdekszövetsége által alapított Arany Búzaszem díjat Schmittné Makray Katalin, a magyar államfő felesége adta át Cseresnyésné Kiss Magdolnának, a Keskenyúton Délvidék 1944-45 Alapítvány képviselőjének és Teleki Júliának, a téma vajdasági kutatójának. A kitüntetést minden évben Szent Erzsébet napján egy olyan magyarországi és egy határon túli nőnek ítélik oda, aki példaadóan áldozatot hozott a közösségért, a nemzetért. Az Arany Búzaszem díjat 2008-ban hozták létre.
Ezt követően Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, a tanácskozás fővédnöke emlékérmet adományozott Zagyva Mérei Emmának, Csorba Bélának és Weiss Rudolfnak (képünkön a kitüntetettek a házelnök társaságában).
Zagyva Mérei Emma Zomborban született a két világháború között. Átélte 1944 telének borzalmait. Édesapját, aki 1941-42-ben mentette a szerbeket, utolérte a vak bosszú. Édesanyját bebörtönözték. Zagyva Mérei Emma édesapja volt az első vajdasági magyar, akit a szerb állam rehabilitált.
Csorba Béla író, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt politikusa, néprajzkutató, az újvidéki Magyar Tanszék munkatársa azért kapta az elismerést, mert szerzőként, társszerzőként vagy szerkesztőként részt vett néhány, a délvidéki magyarság történetével és az 1944-45-ös tragédiával foglalkozó könyv megszületésében. Csorba Béla azt vallja, hogy az áldozatok szétszórt csontjait össze kell gyűjteni és megjelölni mindenhol az emlékhelyeket. De addig is az írástudók felelőssége, hogy összegyűjtsék a még élő tanúk emlékezetét.
Kövér László ugyancsak emlékérmet adományozott Weiss Rudolf történelemtanárnak, a vajdasági Német Népi Szövetség elnökének, a Német Nemzeti Tanács alelnökének, aki szakemberként, mind pedig a német kulturális autonómia testületében betöltött szerepkörében feladatának tartja a múlt feltárását, megismertetését, mert e nélkül a jelen és a jövő sem építhető.

Ternovácz István
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12641/Delvideki-Magyar-Golgota-elismeres-a-delvideki-magyarirtas-kutatoinak.html, 2011. november 26. [11:06]

AMIT SZERBIA NEM FOGADOTT EL

Az Ahtisaari-terv nemzeti kisebbségjogi vonatkozásai*

Nincs előrehaladás a Szerbia és Koszovó közötti vitás kérdésekben, sőt még „az eszkaláció veszélye” is fennáll.
– Az erő alkalmazását sem zárta ki Bajram Rexhepi koszovói belügyminiszter az észak-koszovói barikádok felszámolása érdekében. Ezt megelőzően már Ivica Dačić belügyminiszter – a szerb médiumok jelentése szerint – azzal fenyegetőzött, hogy egy esetleges támadást a szerbek ellen Belgrád nem nézné tétlenül.
Az eszkalációtól tart a KFOR is. Erhard Drews tábornok, a nemzetközi békefenntartó erők parancsnoka azt nyilatkozta, hogy nincs kizárva az összetűzések kiterjedésének lehetősége Észak-Koszovóban. Szerinte ezt a pristinai hatóságok is gerjeszthetik, de bizonyos észak-koszovói köröknek is érdekében állhat – közlik a hírügynökségek (Koszovó: az eszkaláció veszélye, http://www.vajma.info/cikk/szerbia/15736/Koszovo-az-eszkalacio-veszelye.html2011. november 25. [17:35]

1. Bevezető

2008. február 17-én, miután a belgrádi kormánnyal, és a koszovói albánokkal hónapokon át folytatott tárgyalások megbuktak, a Koszovót de facto katonai ellenőrzése alatt tartó Amerikai Egyesült Államok (USA) és az Európai Unió (EU) többségének támogatásával és az EU képviselőivel egyeztetve kikiáltotta függetlenségét Szerbiától.
Szerbia nem ismeri el Koszovó elszakadását, s mind a mai napig ENSZ-irányítás alatt álló területnek tekinti a saját területén. Szerbia alkotmánya Koszovó és Metóhia Autonóm Tartománynak tekinti a területet.
2011. október 31-ig az ENSZ 84 tagországa ismerte el Koszovó függetlenségét. (Továbbá Tajvan, amely maga nem tekinthető nemzetközileg teljes körben elismert államnak.) Szerbia és Oroszország, valamint 20 másik állam viszont elítéli a függetlenség kikiáltását. Az Európai Unió eddig nem tudott közös álláspontot kialakítani, de a 27 tagállamból 22 elismerte. Magyarország kormánya formálisan 2008. március 19. napján ismerte el önálló államként a Koszovói Köztársaságot.
Egyes értelmezések szerint a tartomány egyoldalú függetlensége ütközik az ENSZ BT 1244-es határozatával, amely 1999. június 10-én elismerte az akkori Jugoszláv Szövetségi Köztársaság – amelynek a mai Szerbia jogutódja – területi egységét. Mások viszont éppen ezt a határozatot tartják Koszovó függetlenségének jogi alapjául.
Martti Ahtisaari1), finn diplomata, az Egyesület Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Koszovó jövendő státusával kapcsolatos tárgyalásokon részvevő főmegbízott (másutt: különmegbízott) 2007. február 2-án Belgrádban és Pristinában átadta a Koszovó státusának rendezésére tett javaslatot, ami utóbb Ahtisaari-terv2) néven vált ismertté.
A szerb parlament 2007. február 14-én elutasította a koszovói rendezési tervet. A 250 tagú törvényhozás alakuló ülésén jelenlévő 243 honatya közül 225 szavazott a kormány által előterjesztett állásfoglalásra, 15 volt ellene, s 3 tartózkodott3).
Az elutasításra azért került sor, mivel „megnyitja az utat Koszovó önállósága előtt” – olvasható az akkori szerb sajtójelentésekben4). Vojslav Koštunica, volt szerb miniszterelnök úgy értékelte, hogy az Ahtisaari-terv „nem legitim”, azért „mert sérti az ENSZ Alapokmányát és a nemzetközi jog alapelveit, amelyeken a világbéke alapszik”. Koštunica azt állította, hogy az ENSZ-főmegbízottnak „nem volt mandátuma arra, hogy Szerbia állami státusával foglalkozzon, valamint hogy a szuverenitásába és területi integritásába avatkozzon, sem arra, hogy felossza Szerbia területét és, hogy átszabja a nemzetközileg elismert határait”, közölték az ügynökségek5).
Skupstina ugyanakkor – többségi szavazattal – elfogadta a belgrádi kormány határozattervezetét, amely elfogadhatatlannak nevezte az ENSZ-főmegbízottnak a dél-szerbiai tartomány státusára kidolgozott javaslatát, egyszersmind állást foglalt a további tárgyalások mellett.
A szerb képviselőház Ahtisaari javaslatát csaknem öt évvel ezelőtt elsöprő többséggel visszautasította. Az utóbbi időben azonban szerb politikai körökben is előtérbe került a finn diplomata által készített terv, amit most már Ahtisaari-terv plusz-ként emlegetnek.

2. Emberi- és nemzeti kisebbségi jogok

2.1. Mutietnikus Koszovó

Ahtisaari-terv egy fő részből áll, amelyhez 12 függelék tartozik. A központi rész 14 szakaszból tevődik össze, amelyek a kulcsfontosságú elveket tartalmazzák, amelyeket a függelékek tovább részleteznek.
A bevezető szerint a terv részletes intézkedéseket tartalmaz, amelyek „elősegítik a nemzeti kisebbségi közösségek és tagjainak védelmét, a hatalom tényleges decentralizálását, valamint a kulturális és vallási örökség megőrzését és védelmét”. Ez mellett, alkotmányos, gazdasági és biztonsági intézkedéseket ír elő, amelyek közös célja, hogy elősegítsék „a többnemzetiségű, demokratikus és fejlődőképes Koszovó haladását”.
A terv fontos eleme a nemzetközi katonai és polgári jelenlét Koszovón, amely felügyelné annak megvalósítását, és segítséget nyújtana a koszovói hatalomnak a béke és biztonság megőrzéséhez Koszovó területén. A terv rendelkezései az összes többi koszovói jogszabály felett állnának.
Az elképzelés szerint Koszovó „multietnikus társadalom”, amely önmagát „demokratikus eszközökkel” és a „jog uralmának” tiszteletben tartásával irányítaná, „az emberi jogok és szabadságok nemzetközileg elismert legmagasabb mércéi szerint”, amelyek elősegítik a lakosság békés és fejlődéses megélhetését.
A dokumentum szerint Koszovó „alkotmányt” fogad el, az említett elvek megalapozása érdekében. Nem tartalmaz teljes alkotmányszöveget, de meghatározza azokat az elemet, amelyeket annak tartalmaznia kell.
Koszovónak – a javaslat szerint – joga van „nemzetközi szerződések” aláírására, beleértve azt a jogot is, hogy „felvételét kérje a nemzetközi szervezetekbe”.
A terv központi része „a közösségek jogainak védelme és elősegítése”. Azokkal a kulcsfontosságú területekkel foglakozik, amelyeket védelmezni kell, beleértve a kultúrát, a nyelvet, az oktatást és a szimbólumokat. Előlátja „a nem albán lakosság képviseletének konkrét mechanizmusait a kulcsfontosságú intézményekben, a közéletben való részvételük megőrzése és tevékeny részvételük érdekében”. A nem albán lakosság jogainak védelmében a törvényhozási folyamatban úgyszintén előlátja, hogy „meghatározott és pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását”.
A rendezési terv átfogó „decentralizálási javaslatot” tartalmaz, azzal a szándékkal, hogy elősegítse a „jó hatalmat, a közszolgálatok átláthatóságát és hatékonyságát”. A javaslat a koszovói szerb közösség konkrét szükségleteire és félelmeire koncentrál, amelynek maga fokú ellenőrzése lesz a saját ügyei felett.
A decentralizálás elemei inter alia új községi illetékeseket is tartalmaznak, azon községek számára, amelyekben a szerbek többségben vannak (mint például a másodlagos egészségügyi biztosítás és a főiskolai képzés); pénzügyi kérdésekben széleskörű községi autonómiát, beleértve azt is, hogy a koszovói szerb községeket szerbiai pénzügyi támogatásban részesüljenek, a azzal a feltétellel, hogy ez a támogatás átlátható és a községek széles körű tevékenységére, valamint céljainak segítésére irányul; továbbá a községközi partnerségről és a szerbiai intézményekkel való együttműködésről szóló rendelkezéseket, valamint hat új, vagy jelentősen kibővített község létrehozását, amelyekben a szerbek vannak többségben (Gračanica, Novo Brdo, Klokot, Ranilug, Partes és Serverna Mitrovica).
Ahtisaari-terve további része „egységes, független, hivatásos és elfogulatlan igazságügyi rendszert” lát elő Koszovón, amely minden személy részére hozzáférhetővé tenné az igazságszolgáltatást. Olyan mechanizmusokat lát elő, miszerint az igazságszolgáltatás „mindenki számára” elérhető, a bírák, az ügyészek összetétele pedig Koszovó „többnemzetiségűségét” tükrözné.
„A vallási és a kulturális örökség védelmére valamint elősegítése” vonatkozó rendelkezések a Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) szabad és zavartana működését biztosítanák Koszovón. Több mint negyven kulcsfontosságú vallási és kulturális helyet védelmi övezettel vennének körül, a „kulturális méltóságuk” megőrzése érdekében, megakadályozna minden „zavaró kommerciális ipari üzletelést és építkezést”. A SPC számára a külön fizikai védelmet, a belgrádi SPC-vel való szabad kapcsolattartást, valamint az egyházi vagyon sérthetetlenségét, az adó és a vámok alóli mentességet adna.
A koszovói biztonsági szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos, többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok megválasztásában”.

2. 2. Alkotmányos rendelkezések

Az 1999. június 9-én a macedóniai Kumanovóban aláírt katonai-műszaki megállapodás alapján nemzetközi igazgatás alá került Koszovó Autonóm Tartomány. Ideiglenes parlamentje – Szerbia tiltakozása ellenére – 2008. február 17-én kikiáltotta a terület függetlenségét. Koszovó alkotmánya 2008. június 15-én lépett életbe.
Koszovónak a rendezési terv is előirányozta az alkotmányt, amelyet „Koszovó lakossága fogad el”. Nem tartalmazza ugyan az alkotmány szövegét, de megfogalmazta azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyeket annak tartalmaznia, illetve biztosítania kell, miszerint:
– Koszovó multietnikus közösség, amely minden polgár egyenjogúságán alapul;
– Koszovónak nincsen hivatalos vallása és semleges a vallási meggyőződések szempontjából;
– Koszovónak saját megkülönböztető zászlója, címere és himnusza lesz, amely kifejezi Koszovó többnemzetiségű jellegét;
– Koszovó hivatalos nyelve az albán és a szerb lesz;
– Koszovónak joga van nemzetközi tárgyalások folytatására és nemzetközi egyezmények aláírása, beleértve a nemzetközi szervezetekben való tagságot is;
– Koszovónak nem lesznek területi követelései, és nem fog egyetlen más állammal, vagy annak részével sem egyesülni;
– Koszovó segíteni fogja és megkönnyíti a menekültek és elköltözöttek biztonságos és méltóságos visszatérését;
– A legfontosabb nemzetközi eszközökbe és szerződésekbe foglalt alapvető emberi jogok és szabadságok Koszovón közvetlenül alkalmazhatók lesznek;
– Koszovó képviselőházában a nemzeti kisebbségi közösségek a biztosított/fenntartott képviselői helyek rendszere által lesznek képviselve;
– A törvényhozás a nemzeti kisebbségi közösségek számára külön jelentőséggel bíró kérdésekben különleges parlamentáris eljárást követel – „kettős többséget” és a jelen lévő képviselők szavazását
– Koszovó kormánya, ideértve a civil szolgálatokat is, kifejezi Koszovó lakosságának különbözőségét
– Koszovó elnöke Koszovó népének egységét képviseli és
– Megalakul Koszovó Alkotmánybírósága, amelynek kilenc legmagasabb erkölcsi értékeket képviselő kiemelkedő jogász lesz a tagja.
Mivel Koszovó alkotmányának meghozatalára 16 hónappal az Ahtisaari-terv átadása után került sor, külön elemzés tárgya lehetne, hogy a rendezési tervnek ezek a rendelkezései milyen mértékben, illetve megfogalmazásban kerültek be a 2008. évi alkotmányába.

2.3. Emberi- és nemzeti kisebbségi jogok

A rendezési terv előlátja, hogy Koszovónak „támogatnia, fejlesztenie és védelmeznie kell a nemzetközileg elismert emberi jogokat és alapvető szabadságokat”. Koszovón ezekre a jogokra minden személynek joga van, bármilyen megkülönböztetés nélkül. Koszovón a törvény előtt „minden személy egyenlő” és joga van, minden megkülönböztetés nélkül, a törvény általi „egyenlő védelemre”.
Koszovónak, a rendezési terv szerint, „biztosítania kell a nemzeti közösségek és azok tagjainak nemzeti vagy etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságának védelmét”.
A nemzeti közösségek tagjainak, az emberi jogok és szabadságok mellet, „sajátos jogai” is lesznek, ideértve a szabad véleménynyilvánítást, identitásuk és a közösség sajátosságainak ápolását és fejlesztését. A hatályos törvényekkel és a nemzetközi mércékkel összhangban, a nemzeti közösségek tagjainak jogukban áll például, hogy
– választásuk szerint közoktatásban részesüljenek a Koszovóban hivatalos használatban lévő nyelvek egyikén, minden szinten, illetve anyanyelvükön, azokban a helységekben, amelyekben „megfelelő többséget” alkotnak;
– magán oktatási és képzési intézményeket alapítsanak, és ezeket irányítsák;
– szabadon használják nyelvüket és írásmódjukat a magán- és közéletben;
– nyelvüket és írásmódjukat használják a közhivatalokkal, azokon a területeken, amelyek lakosságának „megfelelő részét” alkotják;
– hogy személynevük eredeti alakban legyen beírva;
– hogy biztosított hozzáférésük legyen, és hogy képviselve legyenek az elektronikus sajtóban, valamint hogy anyanyelvű műsoruk legyen, saját médiát alapíthassanak és használhassanak, valamint az elektronikus médiák számára fenntartott frekvenciákat használjanak;
– zavartalan kapcsolatokat élvezhessenek Koszovón és bármely országban lévő személyekkel.
Ahtisaari-terve szerint a közösségek tagjainak világos szerepe lenne a közügyekben és a koszovói döntéshozatali folyamatokban, ideértve a biztosított helyeket a képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban.

2.4. Decentralizálás

A koszovói rendezési terv biztosítja a decentralizálás rendszerét is, amelynek célja a „jó igazgatás, az áttekinthetőség és a hatékonyság fejlesztése a közszolgálatokban”. Különösen figyelembe véve a koszovói szerb közösség aggodalmát, a terv magas fokú ellenőrzést biztosít a szerbek számára „a saját ügyeik” fölött.
A terv alapján Koszovón hat új vagy kibővített szerb község jönne létre, éspedig: Severna Mitrovica (Mitrovica északi, szerbek lakta részén), Gračanica, Ranilug, Parteš Klokot/Vrbovac és Novo Brdo.
A jelenlegi Mitrovica két községre osztódna, Észak- és Dél Mitrovicára. Az együttműködés és a koordináció a két község között egy létrehozandó Közös Bizottság által történne. A kisebbségi közösségek számára „újabb községek alakíthatók az érintett közösségekkel való megbeszélés alapján”.
Minden koszovói község illetékes lenne azokon területeken, amelyek befolyásolják a lakosság életét. Ez mellett, az említett szerb községeknek a következő „kibővített felelősségük” lenne:
– Severna (Észak) Mitrovica, Gračanica és Štrbce községek illetékesek lennének a területükön lévő kórházak és a másodlagos egészségvédelem felett;
– Severna (Észak) Mitrovica községnek bizonyos illetékessége lenne a mitrovicai szerb nyelvű tudományegyetem tekintetében;
– Minden koszovói szerb község helyi szinten felelős lenne a kulturális és vallási kérdésekben;
– Minden koszovói szerb községnek nagyobb szerepe lenne a helyi rendőrállomások főnökeinek megválasztásában.

2.5. Egyházi autonómia

Ahtisaari javaslata szerint Koszovónak „nem lenne hivatalos vallása”. Az „összes” hitvallás, azok vagyona és létesítménye autonómiát és védelmet élvezne.
A Szerb Pravoszláv Egyház (SPC) pótbiztonságban és más egyéb védelemben, jogokban, privilégiumokban és immunitásokban részesülne, beleértve a kisajátítás elleni biztosítást, a saját vagyona igazgatásának diszkréciós és a létesítményekhez való hozzáférés jogát. A SPC bármely intézmény által „szabadon részesülhet donációkban”, azzal a feltétellel, hogy ez a teljesen átlátható módon történik.
A SPC, a kolostorai, templomai és egyéb, a koszovói szerbek számára külön jelentőséggel bíró vallási és kulturális helyek „szükséges fizikai biztosításban” részesülnének. A nemzetközi katonai erők folytatják a kilenc szerb vallási és történelmi létesítmény biztosítását, a felelősségüknek a Koszovói Rendőri Szolgálatra való átruházásáig.
A 45 legjelentősebb templom és kolostor, valamint történelmi emlékhely körül védelmi zóna / övezet létesülne. A védelmi zónákban „megtiltanák, vagy korlátoznák bizonyos tevékenységeket, amelynek káros hatásai lennének a létesítmények kulturális és természetes környezetére, vagy nagyobb mértékben háborítanák a szerzetesi életmódot”, de ezekkel nem veszélyeztethetők a vagyoni-tulajdoni jogot.
A szerb vallási és kulturális örökség védelmének felügyeletére és ellenőrzésére, helyi és nemzetközi képviselőkből, külön „Felügyeleti és Végrehajtási Tanács” (SNS) felállítása van előlátva,
Koszovó képviselőháza prioritásként foglalkozik a vagyon-visszaszármaztatás kérdéseivel, beleértve a SPC vagyonát is. Ebbe a folyamatba „minden kisebbségi közösség be lesz kapcsolva”.

2.6. Igazságszolgáltatási rendszer

A rendezési terv olyan igazságszolgáltatási rendszert lát elő Koszovó számra, amelyik „a jog uralmán, alapszik, amelyik integrált, független, hivatásos és elfogulatlan”.
A bírák és ügyészek megválasztásával, kinevezésével, előléptetésével és áthelyezésével kapcsolatban a koszovói mérvadó szervektől megköveteli annak biztosítását, hogy „a bírói és az ügyészi szolgálat kifejezze Koszóvó többnemzetiségű jellegét, illetékességi területükön pedig különösen az etnikai összetételt”. Ilyen értelemben:
– a Koszovói Igazságügyi Tanácsnak (KPS) intézkedéseket kell tennie a bírák és ügyészek számának növelésére a jelenleg alulképviselt nemzeti közösségekből;
– a kerületi bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság szintjén bizonyos számú nem albán bíró számára minimális számú fenntartott bírói helyet kell biztosítani;
– a koszovói nem albán közösségek számára fenntartott bírói helyekre jelölteket a KPS azon tagjai jelölik, akik maguk is a nem albán közösséget képviselik.
Ahtisaari terve az igazságszolgáltatási rendszer területén minden személynek az igazságszolgáltatáshoz való „jobb hozzáférésre összpontosít”, különösen pedig az újonnan alakult szerb többségű községek lakósainak számára. Ezeknek a községeknek lehetőségük lenne, hogy „új alapfokú bíróság, vagy kihelyezett bírósági osztály alapítását, illetve az alapfokú bíróság kihelyezett ítélkezését kérjék” a KPS-től.

2.7. Rendőri erők
A rendőrsének „egységes parancsnoki szerkezete” lenne Koszovó egész területén.
Koszovó rendőrségnek etnikai összetételének egy maghatározott helységben tükrözni kell, „amennyire csak lehetséges” a község lakosságának etnika összetételét.
Azokban a községekben, amelyekben a szerbek vannak többségben, „a községi képviselő-testület választja meg a helyi rendőrállomás parancsnokát”.
A koszovói biztonsági szolgálattal kapcsolatos rendelkezések szerint, ez a szolgálat „hivatásos, többnemzetiségű és demokratikus” lenne. A koszovói rendőri erők egységes parancsnoki láncolatot alkotnának és „helyi rendőrökből állnának, akik azoknak a községeknek a nemzeti összetételét tükröznék, amelyekben dolgoznak”. A szerb többségű községek képviselő-testületeinek „nagyobb illetékessége lenne a helyi rendőrparancsnok megválasztásában”.
A terv szerint Koszovón új, „hivatásos és multietnikus biztonsági szolgálat” alakulna, legtöbb 2500 aktív taggal és 800 tartalékossal. A Koszovó Védelmi Hadtest (KKZ) egy éven belül feloszlatásra kerülne.

3. „Veszélyben a régió stabilitása”

Ban Ki Mun, a z ENSZ főtitkára a Koszovóról szóló (november elején tett) jelentésében aggodalmát fejezte ki az utóbbi hónapokban Szerbia és Koszovó között kialakult helyzet miatt.
A jelentés megállapítja, hogy a koszovói szerb közösség ellen irányuló erőszakos tettek száma növekedett azóta, hogy Prishtina megkísérelte átvenni a jarinjei és brnjaki (határ)átkelők ellenőrzését. Hozzáteszi: a különleges egységek július 25-i akciójára a nemzetközi közösséggel való egyeztetés nélkül került sor.
A július 16-a és október 15-e közötti időszakra vonatkozó elemzés közli, hogy 24 százalékkal emelkedett a kisebbségek elleni incidensek száma a korábbi adatokhoz képest. Összesen 151 ilyen eset történt a tartomány területén, ebből 38 Észak-Koszovóban. Pravoszláv templomokat és sírokat 13 esetben gyaláztak meg, s ugyanennyiszer hullottak kövek a szerbiai rendszámtáblával rendelkező gépkocsikra, ha albánok által lakott településeken haladtak át. A koszovói szerbek birtokában lévő ingatlanokat 63 esetben érte kár, 47 esetben jegyeztek fel betöréses lopást az említett periódusban.
A főtitkár közölte, a megoldatlan kérdések annak a veszélyét hordozzák, hogy tovább növekedhet a feszültség, s mélyülhet az Ibartól északra illetve délre élő közösségek közötti szakadék. Ez a veszély, mely a régió egészének stabilitására is érvényes, mindaddig fennáll, amíg a jarinjei és brnjaki átkelők kérdését nem rendezik, továbbá ameddig összekeverik az alapvető jogok kérdését a státushoz kötődő kérdésekkel – állapította meg Ban Ki Mun.
Az ENSZ főtitkára felszólította Belgrádot és Prishtinát a békés dialógus folytatására, s reményét fejezte ki, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa erre, s a feszültség csökkentésére irányuló egyértelmű üzenetet küld majd mindkét félnek a 2011. november 29-én esedékes, e jelentést megvitató ülésén.
Prishtinában egyetértenek a jelentés azon részével, mely a válság régióbeli kiszélesedésének lehetőségét taglalja, annak kiváltó okait azonban egészen másban vélik felfedezni. Hajredin Kuçi kormányalelnök közölte, hogy Belgrád Koszovó felosztására irányuló követelései, a koszovói és nemzetközi intézményekkel szembeni erőszakra buzdítás valóban Koszovó határain túlmutató problémát jelentenek, s mozgásba lendíthetik a szélsőséges csoportokat a régió egészében6).

4. Összegzés

Martti Ahtisaari koszovói rendezési javaslatát Szerbia mindmáig nem fogadta el.
A tervezet rendelkezései messzemenően biztosítják a koszovói szerbek nemzeti kisebbségi kollektív jogait, illetve jelentősen javítanák a koszovói szerbek státusát. A terv ugyanis kollektív jogokat és de facto területi autonómiát ír elő, kötelező jelleggel, a koszovói szerbek számára. Ezért fordulatot hozhatna, mérföldkő lehetne a nemzetközi kisebbségvédelemben is7). Nem utolsó sorban hozzájárulna a térség békéjéhez és stabilitásához is.
Szükséges lenne összehasonlító elemzést végezni a tervezetbe foglalt és a szerbiai alkotmány, illetve jogszabályok által biztosított nemzeti kisebbségi jogok között. Különösebb analízis nélkül is megállapítható azonban, hogy az Ahtisaari-terv szélesebb jogokat biztosít a koszovói szerbek számára (például, biztosított/fenntartott képviselői helyeket a képviselőházban, a kormányban és az igazságszolgáltatásban; meghatározott és pontosan felsorolt törvényeket csak akkor lehet elfogadni, amennyiben a koszovói képviselőház nem albán tagjainak többsége támogatja azok elfogadását; széleskörű pénzügyi autonómiát biztosít a községeknek és illetőséget a helyi rendőrállomások főnökeinek megválasztásában, stb.), mint amilyen jogaik a szerbiai nemzeti kisebbségeknek napjainkban vannak.
Amennyiben a tervezet végül elfogadásra kerülne, a tervben rögzített, tényleges autonómiáról szóló precedens értékű kollektív nemzeti kisebbségi jogokat a szerbiai kisebbségek vonatkozásában is alkalmazni kellene.

Újvidék, 2011. november 26.

Bozóki Antal, mgr.
__________
* A Kárpát-Medencei Autónómia Tanács (KMAT) Mártélyon (Magyaroszág), 2011. november 18-ától 20-ig megtartott tanácskozására készült írás rövidített változata.

Jegyzetek:
1. Martti (Oiva Kalevi) Ahtisaari (Viipuri, 1937. június 23.) finn diplomata, politikus, köztársasági elnök. Diplomáciai tevékenységét 2008-ban Nobel-békedíjjal jutalmazták „a nemzetközi konfliktusok megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért”.
Martti Ahtisaari 2008 február vége óta nem az ENSZ kosovói különmegbízottja.
Ahtisaari már nem kosovói különmegbízott, Magyar Szó, 2008. március 8.: http://archiv.magyarszo.com/arhiva/2008/03/08/main.php?l=b2.htm
2. Predlog rešenja statusa Kosova specijalnog izaslanika UN, Danas, 2007. február 3., 2., 4. és 5. o.
3. [origo] nagyvilág: http://www.origo.hu/nagyvilag/20070214aszerb.html
4. Jelena Tasić: Ahtisarijev plan otvara mogućnost nezavisnosti, Danas, 2007. február 3., 1. és 3. o.
5. Koštunica: Ahtisarijev predlog je nelegitiman, Danas, 2007. február 3., 3. o.
6. Virág Árpád: „Veszélyben a régió stabilitása”, Magyar Szó, 2011. november 8., 1. és 4. o.
7. Szembenézni a tényekkel, Magyar Szó, 2007. február 8., 5. o.; Javulhat a szerbek helyzete, Magyar Szó, 2007. február 8., 20. o., és Az Ahtisaari-terv fordulatot hozhat a kisebbségvédelemben, Magyar Szó, 2007. február 16., 2. o.