Az igazság nálunk lassú. Ezért mindenki azt markol, amit ér.

Zoran Doderović

Kitűnően tartjuk magunkat… Csak kibírja a szalmaszál!

Rade Jovanović

Mi történik a Magyar Szóban?

Joó Horti Lívia (Magyar Mozgalom) képviselői kérdései a Magyar Nemzeti Tanácshoz

A Magyar Szó dolgozóitól olyan információk érkeznek, hogy Varjú Márta főszerkesztő, két helyettesével együtt gőzerővel dolgozik a lap átszervezésén. Egyes újságírókat beszélgetésre hívnak Újvidékre, elbocsátásokról, átszervezésről beszélnek az illetékesek. Ezeket az értesüléseket a lap vezetése is megerősítette a Cenzolovka internetes portál cikkében, (https://www.cenzolovka.rs/vesti/madar-so-nakon-reorganizacije-redakcije-slede-otpustanja/) amelyben megszólalt Újhelyi Lukács, a Magyar Szó TJGYT elnöke és Ökrész Rozália igazgatónő is.
A Magyar Nemzeti Tanácsnak, mint a Magyar Szó alapítójának amely a megválasztása előtt a szabadkai médiaház létrehozásával kampányolt, milyen információja van a Magyar Szóban megkezdett nagyméretű átszervezésről?
A Cenzolovka portálon elbocsátásokról, áthelyezésekről beszélnek a cég vezetői, az újságírókat a munkahelyük áthelyezésével kapcsolatos beszélgetésekre hívják.
Kérdéseim a következők:
Az MNT vezetés tud-e ezen átszervezésekről?
Ha igen, támogatja-e mindezt, és milyen formában ?
Az MNT vezetése rendben valónak tartja e, hogy Varjú Márta, akinek három hónap múlva lejár a mandátuma, főszerkesztői pályafutása végén rovatokat és ezáltal embereket költöztetne Újvidékre?

2016. május 29. 

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7782

HAZUGSÁGPOLITIKA

Ellenzékből nem lehet kisebbségi érdekvédelmet folytatni?

Aki tudatosan hazudik, az galád... (...) Aki ismert hazugságokat elhisz, az hülye.

Ady Endre

Akárhányszor lepleződik le egy hazugság, mindig lesznek, akik elhiszik.

Arthur Bloch

Az utóbbi időben egyre gyakrabban elhangzik, hogy „a magyar közösség érdekeiért a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) csak a hatalmi többség részeként harcolhat hatékonyan”. Ezt mondta például Sztojkó József (a nyilvánosság előtt teljesen ismeretlen) képviselő a nagybecskereki városi képviselő-testület május 24-i alakuló ülése kapcsán, mivel „folytatni kívánják az együttműködést a haladókkal, amelyet az előző mandátumban kezdtek meg”.[1]

            A (Szerb Radikális Pártból – SRP kivált) Szerb Haladó Párttal (SNS/SZHP) való együttműködés megfogalmazója (és fő felelőse) természetesen, Pásztor István, a VMSZ elnöke:

            – 2009-től, nem sokkal azt követően, hogy létrejött a Szerb Haladó Párt, mi elkezdtünk velük együttműködni. A kisebbségi politika nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a többségi szavazóknak legyen kiszolgáltatva, és ha a többségi politikai életben egy olyan konstelláció alakul ki, hogy olyanok irányítják az országot és a tartományt, akikkel egy kisebbségi pártnak nincs együttműködése, azt gondolom, hogy az egy kisebbségi pártnak életveszélyes. Ezért az embernek mindig egy kicsit távolabb kell látnia. Ezért kezdtük mi építeni ezt a viszonyt, és kaptam is érte eleget. Ugyanakkor mindez, amit én itt felsoroltam, a kisebbségi akcióterv, a történelmi megbékélés – amiről most nem is beszéltünk – a részarányos foglalkoztatás, és sok minden más: mindezt a Szerb Haladó Párttal csináltuk meg országos szinten. Nekünk országos és helyi szinten is pozitív tapasztalatunk van a haladókkal való együttműködés terén. Tetszhet ez valakinek vagy sem, de ez a realitás[2] – magyarázta Pásztor.

          A budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet által szervezett, a szerbiai választásokat elemző április 25-i (a választások másnapján tartott) rendezvényen Pásztor politikáját így próbálta magyarázni: A VMSZ érdeke, hogy a parlamenti többség része legyen, ott lehessenek a döntések születésénél. Elmondta, szerinte, ha a magyar közösség bárhol ellenzékben marad, akkor az azt jelenti, hogy a peremre szorul. Egy ilyen kisebbségi közösség egy ilyen változó világban nem bír ki ellenzékben négy évet, mert akkor olyan árat fizet érte, amit utána nem lehet ledolgozni. „Ezért a politikai pragmatizmus és az érdek azt diktálja, hogy a finnyásságon néha túl kell lépni, mert az érdekérvényesítésnek ez az egyedüli járható útja”[3] – fogalmazott a VMSZ elnöke.

Nagy vargabetűt tett meg a „távolba látó” Pásztor István a SZHP-vel való együttműködésről szóló szerződés aláírásáig:

Persze nem igaz, hogy a VMSZ „2009-től, nem sokkal azt követően, hogy létrejött a Szerb Haladó Párt” működik együtt Aleksandar Vučić pártjával. A két párt „koalíciós szerződésének” megkötésére „a közös, programszerű együttműködésről és részvételről a Szerb Köztársaság kormányában” csak 2014. április 24-én került sor.[4] Ezt megelőzően a VMSZ (köztudottan) a Demokrata Párt (DS) „stratégiai partnere” volt és vele együtt vett részt – köztársasági szinten 2012-ig, Vajdaságban pedig egészen a mostani választásokig – a hatalom gyakorlásában.

A VMSZ Elnöksége 2012. július 16-án megtartott ülésén „a legerélyesebben elhatárolódott a VMSZ óbecsei községi szervezetének elnöke által a Szerb Haladó Párttal, illetve a Fordulat Koalícióval megkötött óbecsei koalíciós megállapodástól”. Ez után kezdeményezte a fegyelmi eljárás, illetve a pártból történő kizárás megindítását az óbecsei VMSZ azon tagjai ellen, „akik az érvényes testületi döntéseket megkerülve, a VMSZ álláspontjától eltérő koalíciós megállapodást írtak alá”.[5] Knézi Pétert (az óbecsei Községi Képviselő-testület akkori elnökét) és az óbecsei KKT három VMSZ-es tagját – 2012. július 24-én – „kizárták a pártból és a helyi szervezet kettészakadt a haladókkal való kokettálás és szövetkezés miatt.”[6]

            A „nem finnyás” Pásztor az SZHP-vel való együttműködés eredmények tekint a „kisebbségi akciótervet,[7] a történelmi megbékélést,[8] a részarányos foglalkoztatást,[9] és sok minden mást”, amit a Szerb Haladó Párttal csináltak meg országos szinten”.[10]

            Ezekről az „eredményekről” is lehetne és kellene is vitatkozni és arról is, hogy ezek mennyire mozdították elő, vagy éppen nem segítették elő/akadályozták a vajdasági magyarság helyzetének javulását. Feltéve, ha ilyen vitára – a VMSZ monopóliuma miatt – lenne lehetőség.[11] Mindezekben a fontos témákban a VMSZ egyedül tárgyalt (a Magyar Nemzeti Tanács asszisztálásával, pld. a kisebbségi akcióterv kidolgozásakor) az SZHP-vel, így a teljes felelősség is erre a pártra és az elnökére hárul. 

             

Ennek a politikának az (alap)tézise sem igaz, amit most a pártkatonák rendre szajkóznak, miszerint „a magyar közösség érdekeiért a VMSZ csak a hatalmi többség részeként harcolhat hatékonyan”. Ez a megfogalmazás csak a néprétegek megtévesztésére és önámításul szolgálhat, valamint a VMSZ pálfordulásának magyarázására.

            A nemzeti kisebbségi jogokért folytatott küzdelem nem attól függ, hogy az érdekvédelmi szerzetek részesei-e a hatalmi koalíciónak vagy nem. A vajdasági/délvidéki magyarok szülőföldjükön őshonos közösséget képeznek. A nemzeti kisebbségek jogai és szabadságai, valamint védelme Szerbiában, így a magyar közösségé is, belső jogszabályokkal, nemzetközi kétoldalú és többoldalú egyezményekkel vannak biztosítva. 

Függetlenül attól, hogy Szerbiában melyik párt gyakorolja éppen a hatalmat, a nemzeti kisebbségek jogait és szabadságait, valamint védelmét biztosító normákat tiszteletben kell tartaniuk. Ezek alkalmazását figyeli az Európai Unió (EU), az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Egyesült Nemzetek Szervezet (ENSZ), továbbá az emberi és nemzeti kisebbségi jogvédő szervezetek, stb.

A nemzeti kisebbségi pártok és szervezetek kötelessége, hogy ezeknek a normáknak a gyakorlatban való maradéktalan alkalmazását követeljék, nem pedig, hogy a közösség kárára elvtelen koalíciókat kössenek.

Az SZHP-al való együttműködésre Pásztornak csak a saját érdekében van szüksége, hogy megtarthassa a Tartományi Képviselőház elnöki tisztségét (amit Vučić már meg is ígért neki). És, hogy biztosítsa pártja néhány tagjának a hatalomban betöltött – egyébként semmi eredményt nem produkáló – munkahelyét.

Az ilyen politika távol áll a realitásoktól és a magyar közösség érdekeitől. A hazugság még akkor sem válik igazzá, ha sokszor ismétlik! Mivel hazugság(ok)on alapszik, az elnevezése csakis hazugságpolitika lehet.

Újvidék, 2016. május 28.

            BOZÓKI Antal

---

[1] K.I.: Čedomir Janjić (maradt) Nagybecskerek polgármestere. Magyar Szó, 2016. május 25.

[2] Toma Viktória: Pásztor István: Lehetőségeket is tudjunk teremteni az embereknek az itthon maradáshoz! http://www.vajma.info/cikk/valasztasiinterjuk2016/3/Pasztor-Istvan-Lehetosegeket-is-tudjunk-teremteni-az-embereknek-az-itthon-maradashoz.html, 2016. március 24. [1:00]

[3] MTI. Potápi: A vajdasági magyarsággal számolnia kell a mindenkori szerb hatalomnak

 2016. április 25. [16:07], http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20060/Potapi-A-vajdasagi-magyarsaggal-szamolnia-kell-a-mindenkori-szerb-hatalomnak.html

[4] http://vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/koalicios-szerzodes, 2014. április 29 [16:01]

Egyébként Varga László, a VMSZ kizárt alelnöke a koalíciós szerződésről ezt nyilatkozta:

– Szigorúan jogi értelemben véve nem tekinthető koalíciós szerződésnek az a dokumentum, mivel nem írta alá mindkét szerződő fél. Pásztor István akkor sem a koalíciós szerződés tartalmával, a megállapodás lényegével volt elfoglalva, hanem arra koncentrált, hogy Aleksandar Vučić miniszterelnökkel fényképezkedhessen, megmutathassa a szerb sajtóban önnön politikai nagyságát, illetve építhesse saját személyi kultuszát. Végül még ez sem jött össze, mert amikor Vučić már a zsebében érezte a VMSZ-t, akkor beült az autójába és lelépett, így Pásztor csak az SZHP egyik alelnökével közösen tarthatta meg a sajtótájékoztatót. Igazából már ebből a gesztusból is látszott, hogy miféle partnerségre lehet számítani a haladók részéről. Stephen Bozhen. A Magyar Mozgalom nem fog a haladókhoz dörgölőzni. 2. rész. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/sajtovisszhang/a-magyar-mozgalom-nem-fog-a-haladokhoz-dorgolozni, 2016. március 29.

[5] Az óbecsei VMSZ-tagok kizárását kezdeményezi a pártelnökség, http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/13798/Az-obecsei-VMSZ-tagok-kizarasat-kezdemenyezi-a-partelnokseg.html, 2012. július 16. [19:16]

[6] Haraszthy Ágoston: Nagybecskerek és Mohol után Kevevárán is a haladókkal lép koalícióra a VMSZ

DélHír, http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/7893-nagybecskerek-es-mohol-utan-kevevaran-is-a-haladokkal-lep-koaliciora-a-vmsz, 2013. május 11. [16:31] és Pannon RTV: Knézi Péter fellebbezett, amiért kizárták a pártból. http://pannonrtv.com/web2/?p=13687, 2012. augusztus 10.

[7] Erről lásd: (A jelenlegi tartalommal) nem fogadható el c. írásom: Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL II. évf. 291. szám, 2015. november 8. és http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/47702-2015-11-08-18-52-59, 2015. november 08. [20:48] és a Készül a nemzeti kisebbségi akcióterv c. írásom: DélHír portál: http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/48234-2015-11-22-17-50-02, 2015. november 22. vasárnap, 18:41

[8] Erről lásd a Megkésett, deklaratív határozat c. írásom: Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. november 8.; DélHír portál: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/32480-2014-11-09-13-52-11, 2014. november 09. [14:41]; Nemzeti Jogvédő Szolgálat. NJSZ Hír, 49/2014, 2014. november 9. [17:48] és Keskenyúton: http://keskenyut.hu/page/234/art/1061/akt/1/html/megkesett-deklarativ-hatqrozat.html

[9] Erről lásd az Elfogadható kompromisszumok? c. írásom: http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/51038-2016-02-07-19-33-49, 2016. február 07. [20:28]

[10] Lásd a 2-es alatti írást.

[11] Varga László a VMSZ–SZHP koalíciós szerződés eredményét (a 4-es alatti interjúban) így értékelte: – Az 50 pontból, illetve 60 prioritásból álló megállapodást utólag vizsgálva az állapítható meg, hogy 11 prioritás teljes mértékben, 7 csak részben, 42 pedig egyáltalán nem teljesült. Ez a statisztika jónak is tűnhet a felére rövidült parlamenti ciklust figyelembe véve, de a részletek mélyebb elemzése után megállapítható, hogy ez egy félresikerült koalíció volt.

PURGER TIBOR: Az otthonról írok, itthonról haza

Válasz Németh Zoltánnak a távolból 
 (Részlet) 

 

Németh Zoltán, a Magyar Szó főszerkesztő-helyettese és egykori sajtószabadság-aktivistája elutasította válaszjegyzetem közlését a napilap véleményrovatában rólam megjelentekkel kapcsolatban. (A szóban forgó válaszjegyzet az Autonómián olvasható Parlagi töviskertészet címmel – a szerk. megj.) N.Z. ugyanakkor egy trollportálon, az említett szakmai és politikai funkcióhoz méltatlanul, gúnyolódott és rágalmazott meg anélkül, hogy az én (kényszerből az Autonómián közölt) jegyzetemre hivatkozna. Minthogy az eredeti téma, a vajdasági magyarság érdekképviselete túl komoly ahhoz, hogy a (magyartalanul vesszőtlen) Jó Reggelt[,] Vajdaság[!] stílusában jópofizzunk róla, itt csak alapvető csúsztatásokra hívom fel a figyelmet.

N.Z. felrója, hogy a „távolból” hozzászólok az otthoni vitákhoz – noha a Magyar Szóban név szerint meg lettem szólítva. Teszi ezt, miközben az általa szolgált párt és vezére szintén külső hatalmat meglovagolva üget a szebb jövő felé. Teszi ezt, miközben éppen az a külhatalom avatta hivatalosan is világnemzetté a magyart – amivel bizony nemcsak szavatolt szavazatok járnak, hanem a hozzászólás szabadsága is. Ki tilthatja meg bárkinek, hogy szülőföldjét is otthonának tekintse!?
N.Z., nyilván személyes tapasztalatok alapján, képtelen elképzelni, hogy valaki „kisebb vagy nagyobb csoportérdekek által [NE legyen] vezérelve”. Hogy valakinek legyen saját, független vezér-elve.
Javaslom a képzelőerő fejlesztését és a logikai gyakorlatokat. Ha ugyanis N.Z. azt szeretné, hogy ne szóljak bele az otthoni ügyekbe, akkor ezzel azt is elismeri, hogy nem lehet ott személyes érdekem. Mert ha lenne, akkor nyilván bele is szólhatnék saját érdekeim alakulásába. De ha szerinte nem lehetek érdekelt az otthoni életben, akkor viszont nyilvánvalóan érdek nélkül „szólok bele”. Bukfenc.

N.Z. lerója hódolatát a vajdasági magyarság pártszentháromsága előtt. Szerinte Ágoston András, Kasza József és Pásztor István mindhárman „a maguk idejében jól, a lehetőségekhez mérten mondhatom, kiválóan” képviselték érdekeinket.
Nos, kétségtelenül vannak érdemeik. Csakhogy a másodiknak meg a harmadiknak még 1994-ben elege lett az első parancsuralmából. A második 2007-ben az első pártjának az összejövetelén jelentette be lemondását – és nem a sajátjáén. A harmadik először tiszteletbelivé tette, majd kirúgta a másodikat. Az idén meg választási koalícióra lépett az elsőnek a második pártjával – annak ellenére, hogy az első sokáig a harmadik legádázabb ellensége volt. Sőt, az első, most a naftalinból előhúzva, nemcsak a harmadik által kirúgottak számlájára ironizált, hanem burkoltan magának a harmadiknak is beszólt. Sokáig mindhárman elutasították a vajdasági kérdések „internacionalizálását”, most viszont a harmadik fűnek-fának, egész Európának bevádolta saját volt munkatársait. „Kiválósági” sorozat a javából.

N.Z. megpróbálja leleplezni az MNT-s majorizáció helyett kompromisszumkeresést célzó javaslataimat: „[A] leszavazás csak 2014-ig volt jó megoldás, hogy csak néhány példával emlékeztessek: a Józsa-féle MNT-ben háromlábúvá tett és anyagilag tönkre vágott Magyar Szó, helységnevek, a Korhecz-féle MNT-ben izomból megválasztott zentai iskolaigazgatók…”.
Annak idején mindkét MNT-korszak egyes döntéseit bíráltam, mégis korrektül tudtunk kommunikálni a vezetőkkel – de ez mellékes. Sokkal érdekesebb, hogy N.Z. kihagyta a felsorolásból a Korhecz-féle MNT-nek azt a szintén „izomból” hozott döntését, amivel napilapunk előző főszerkesztőjét leváltotta. Talán csak nem azért, mert anélkül most Németh Zoltán sem lenne helyettes?

2016. május 26.

Rádiónapló

Bódis Gábor

Hallgatom az Újvidéki Rádió Objektív című műsorát és azon gondolkodám, meddig lesz még ez ilyen, édes jó anyám.Igen különleges, kényelmes és önámító azoknak a helyzete, akik úgy vélik: minden, ami a Vajdasági Rádió és Televízióban történik szerb belügy. Az egyik szerb leszámol a másikkal, aztán majd jönnek a harmadikok. Lehet, hogy az eddigi vezetőséget csúfosan, szégyentelenül és minden indoklás nélkül váltották le, de hát, istenem, ezek korábban nem ugyanígy jutottak hatalomra? Az egyik 19 a másik egy híján 20. Vagyis tök mindegy. Mi kisebbségiek, majd megint szélcsendben maradunk, kivárjuk, hogy az összes „zsidót” elvigyék és reménykedünk, hogy úgysem vesznek észre bennünket. Minden marad a régiben, sőt, talán még új munkahelyek is nyílnak, ha a szerb-szerb leszámolás a normálisnál több áldozatot követel. És így szépen, ahogy a csillag megy az égen, elvegetálunk. Még egy kis türelem és beöltözünk pántlikás akármikbe, ellejtünk néhány csárdást az „ekránon”, majd, mint aki jól végezte dolgát, odaülünk a mennyei Dominó törzsasztalához.
Vagyis ez képzavar: annál az asztalnál nem megalkuvók ültek, hanem lázadó, nagyot álmodó rikkantgatók. Nem a szürke akárhány árnyalatában szepegve meghúzódó nyuszikák.
Mivel lehetne egyébként magyarázni, hogy a Magyar Mozgalom tájékoztatási szakosztályán kívül alig meri valaki felemelni a hangját a sajtószabadság vučići ledózerolása miatt. Nem olvastam a vajdmagyar újságíró szervezetettől sem, hogy az égbe kiáltott volna. Igaz, nekik (is) Pásztor megüzente: tartózkodjanak a kommentároktól. Vagy a vajdmagyar szerkesztőségek, amelyek még nincsenek a VMSZ rabigája alatt. Gyermekeim, azt hiszitek, hogy ti megússzátok. Hogy nem fogtok háborús propagandát lökni, ha mindkét főnökötök ezt követeli. Emlékezzetek a kilencvenes évekre. Azt a gyalázatot sokáig kellett mosni, ha egészen lemosni nem is lehet soha. Most egy ugyanolyan lukba másztok bele. Önkéntesen és dalolva.
Közben Csíkos Zsuzsa, Öreg Dezső meg a többiek nyomják a szöveget az Objektívban. A szívemből szólnak, elemzik, kritizálják a miniszterelnököt, a moszkvai utat, a nevetséges indoklásokat. Még hány ilyen műsor készülhet?
Amíg az RTV szerb műsorai a vučići propagandát fogják szajkózni, ti a két második csatornán kritikus hangnemet üthettek meg? Ugyan már.
Ébresztő kollegák, ha nem vesztek részt a közös ellenállásban, mindenki le fog sajnálni benneteket: a győztesek és a legyőzöttek is. A sajtószabadságról nem is beszélve.
Piros csizmát visel a babám…

2016. május 28.

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7781

Reagálás A Napló Rádiónapló című írására

„Kikérem a magunk nevében, hogy megalkuvónak, szürke nyulaknak minősítsenek bennünket.” Szakács Áron:
Az Objektívben én voltam az egyik "többiek", de nem csak emiatt, hanem a TV magyar szerkesztőségének (vagyis rovatának) tagjaként is megszólítva érzem magam.
Téves azt állítani, hogy a rovatunk tagjai nem hallatják a véleményüket az „ügy” kapcsán. Aki azt hiszi, hogy mi a kettes csatornán ölbe tett kézzel csárdásozgatunk (furcsa képzavar, belátom) és élvezzük a privilegizált helyzetünket, az téved. Egyáltalán nem vagyunk kivételezettek. Sőt. Kivéve persze, ha dicsekedni kell az egyedülálló, tíz nyelven sugárzó közmédiával. Erre nagyon jók vagyunk. Az objektív – vagy megközelítőleg objektív – tájékoztatás pedig a munkatársak lelkiismeretes, kemény munkájának az eredménye, és nem a „szélcsendben vegetálásé”.
„Mindenki le fog sajnálni benneteket: a győztesek és a legyőzöttek is.” - Eddig sem érdekeltünk senkit. Kivéve persze, ha lefokozásról volt szó. Így lettünk szerkesztőségből rovat. Nem hatotta meg a közvéleményt.
Térjünk vissza az „ügyre”. A személyes véleményem az, hogy a leváltottakból sem lesznek szentek csupán azért, mert undorító módon váltották le őket. Nem hiszem, hogy csak az a helyes megoldás, ha a „győztesek” vagy a „vesztesek” oldalára állunk. Számításból a „közös ellenálláshoz” csatlakozni , és szemethunyni az eddigi sérelmek felett, legalább annyira téves magatartás, mint szélcsendben vegetálni. Én még hiszek az önálló döntés, az önálló vélemény erejében.
 Aki azt gondolja, hogy a politikai nyomás a leváltásokkal kezdődhet/kezdődött a vajdasági közmédiában, az csak egyetlen hónapot lapozzon vissza. A lemondott vezérigazgató „büntetett” meg egy kolléganőt, mert „rossz” kérdést tett fel a miniszterelnöknek.
A rovatunk tagjainak többsége csupán szemlélője volt a kilencvenes években készített műsoroknak. Biztosíthatom, nem fogunk önként, dalolva semmilyen lukba belemászni. Az ún. közös ellenálláséba sem. Kikérem a magunk nevében, hogy megalkuvónak, szürke nyulaknak minősítsenek bennünket.
Egyébként a magyar rovat tagjai közül többen is kifejeztük az álláspontunkat az üggyel kapcsolatban. Ki így, ki úgy. Hogy miért nem egységesen? Ezt a kérdést nem az én tisztem megválaszolni.
Lehet, hogy csak a Magyar Mozgalom emelte fel a hangját az ügy kapcsán, de az érintettek véleményét senki sem kérte ki. Ez a legnagyobb baj.

2016. május 29. 

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7784

A Joghurt és a Gulyás tisztogatása

Működik a fekete-zöld koalíció hirmondo@vmdk.org.rs www.vmdk.org.rs

A VMDK Hírmondójában már feltettük a kérdést mit is várhatunk a régi / új hatalmi felállástól? A kérdés feltevésének időpontjában utaltunk a haladók viszonyulásához az általános demokratikus értékekhez, médiához, valamint a kisebbségekhez. Azon belül is a már biztosnak mondható magyar partnerhez való viselkedését (rendreutasítását) tettük szóvá. Azóta ez a tendencia csak tovább romlott, hiszen a haladók teljes erőbevetéssel azon vannak, hogy mindenkit aki csak az útjukba áll letapossanak. A szerbiai sajtóban nap mint nap olyan cikkek jelennek meg amelyek a haladók  zsarolási, megvesztegetési módszereikről, verőlegények alkalmazásáról, helyi képviselők elrablásáról, a politikai ellenfelek médiai lejáratásáról, karaktergyilkosságokról, médiai manipulációkról szólnak. Mára más a hágai nemzetközi bírósággal való együttműködést is megtagadják, annyira magabiztosak. A Vajdaság esetében kimondottan bosszúról és "kisöprésről" lehet beszélni. Talán a legjobb példa rá az ami most zajlik a közszolgálati Vajdasági Rádió és Televízió (VRTV) szerb szerkesztőségében. A "szófogadatlan" újságírókat, szerkesztőket egyszerűen lemondatják, kirúgatják. Telefonon, vagy a folyosókon kézbesített felmondásokból értesülnek az új tartományi haladó hatalom pogromáról. A közvélemény felháborodottan szemléli az újabb "joghurt" forradalom véghezvitelét (így nevezik az 1988-as újvidéki eseményeket amikor Milosevic és a mostani hatalmi párt "radikális korukban" lévő hívei megdöntötték az akkori vajdasági széleskörű autonómia hatalmi szervét). Szerencsére az újságírók nem hagyják annyiban, tiltakoznak, tüntetnek, amit minap Újvidéken több ezer polgár támogatott. A hatalom csak hallgat és a kutya ugat, a karaván halad taktikát alkalmazza. A jelenlegi és várhatóan az új miniszterelnök úr, újságírói kérdésre válaszolva, az egész tisztogatást törvényesnek nevezte, de már az eltávolítottakat törvénytelen és féktelen pénzköltéssel vádolta. Meg részrehajlással, hiszen a VRTV újságírói néha kellemetlen kérdéseket is felmertek tenni, ami miatt "leellenzékizte", "lesárgázta" (a sárga szín a DS jelképe)  a VRTV újságíróit és nem akart nekik nyilatkozni. Magyarán, aki nem azt a szemüveget hordja mint a haladók az egyből lopó, garázdálkodó, részrehajló és szemét ellenzéki. De mit mond erre a magyar partner? Megvonja a vállát és azt préseli ki magából, hogy a politikusoknak nem szabadna kommentálni mindazt ami a VRTV-ben történik, mert vannak erre állami szervek akiknek ezzel hivatalból kellene foglalkozniuk. Legitim vélemény, amivel csak az a baj, hogy éppenséggel ezek is a haladók farzsebében vannak. Nyilatkozata hallatán, a szerb közvéleményben már meg is született a találó Joghurt és Gulyás koalíció kifejezés ( ez csak részben igaz, mert a szerbek-kivéve a vajdaságiakat- a pörköltre is azt mondják gulyás). Pár napig csodálkoztunk is ezen a lózungon, de mára mindent értünk! Ugyanis, a Magyar Nemzeti Tanács, azaz a gulyáspárti többsége, elkezdte a szabadkai boszorkánykonyhában egyre hangosabban mondogatott bosszú realizálását. A nem megfelelő párt, illetve nem megfelelő civil preferenciával rendelkezők "kisöprését". Magyar iskolaigazgatókat és  magyar újságírókat hurcolnak meg, szakmailag és megélhetésileg. Természetesen, az igazgatók esetében itt is minden a törvényes kereteken belül zajlik, az újságírók esetében, pedig láss csodát,  pénzről van szó. Át kell szervezni a céget a jobb gazdasági eredmények miatt. Csak az átszervezés alatt éppen azoktól szabadulnak meg akik nem a gulyáspárti többség szemüvege szerint írnak. Lám, lám! Hogy megtalálta a zsák a foltját? Vagyis a Joghurt a Gulyást. Állapotainkra jellemző módon minderről a vajdasági magyar média mélyen hallgat. Amikor meg már sorba kerülnek ők is, késő lesz. 2016. május 26. [10:49]

A nap amikor az MNT megkaraktergyilkolta Varga Anikót

Bódis Gábor

A Napló feljegyzései az MNT mai adai üléséről. A jogi munkatárs magyarosan beszél, de nem értjük.
Na most jön az igazi: a szabadkai Kosztolányi Dezső Gimnázium igazgatójának kinevezése (Varga Anikó, a MM alapító tagja). Jerasz miniszterelnök asszony szerint az iskola nem működött együtt az MNT-vel, ezért nem javasolják az igazgatónő újbóli kinevezését.
Joó-Horti Lívia: történelmi napirendi pont. Személyi leszámolás eszközézévé vált az MNT. "Mi az ördög az amiért nem javasolják az igazgatónő megválasztását?" Eddig semmilyen indoklás nem volt, most Jerasz mondott egyet (együtt nem működés). Lívia mélységesen szégyenli magát az oktatási bizottság viselkedése miatt. Egy pályázó volt, a tantestület támogatta, az iskolaszék is. Ehhez képest az oktatási bizottság, majd a Végrehajtó Bizottság is ellene szavazott. Magyar-magyar leszámolásra használják az MNT-t.
Perpauer Attila a megszólított oktatási bizottság elnöke: visszautasítja a támadásokat. Ez csak megosztáshoz vezet. A MNT sem kell, hogy szégyelje magát.
Jerasz Anikó érintettnek érzi magát. Felsorolja, hogy miként nem működött együtt a Kosztolányi (azaz Varga). Csak két szülő jelent meg az MNT által összehívott szülőértekezleten. Perdöntő bizonyítéknak tűnik. A Kosztolányi, Jerasz szerint, a magyarországi továbbtanulásra ösztökélte a diákjait. Még egy szülői értekezlet: ezen csak egy szülő jelent meg. Kiderült: Paskó Csaba volt a súgó, hiszen ő vett részt az MNT részéről az említett (és perdöntő) szülőértekezleteken). Kirándulást szerveztek Szabadkára és Újvidékre és a Kosztolányi csak 6 tanulót küldött, kisérő nélkül. Hallatlan - a Napló megjegyzése. Most jön a szaftos rész: Palicson van bejelentve, de Varga Anikó tulajdonképpen Magyarországon él! Dermedt csend az ülésteremben.
Várkonyi Zsolt Varga Anikó érdemeit sorolja. Mi a bűne Varga Anikónak? - teszi fel a költői kérdést.
Jön a jogi szakmunkatárs. Magyarosan beszél, de a Napló nem érti.
Jerasz Anikó nem hagyja magát: más középiskolák sem tudnak együttműködni a Kosztolányival (azaz Vargával).
Petkovics Márta: nehéz megmagyarázni a többi iskola diákjainak, hogy miért csak a kosztolányisok utazhatnak kirándulni külföldre.
Utaztatni diákokat éjjel nem lehet. Kezd kafkai lenni a dolog. Állandóan külföldre mennek a kosztolányisok. A legutóbbi kirándulás 6 napos volt (a megengedett 3 helyett) és éjjel utaztak Olaszországba. Ravennába a gimnáziumot kellett volna meglátogatni. De nem mentek oda. 12 órás késéssel érkeztek haza a diákok. Tényleg hallatlan (Napló). Ezért szavazta le a vajdmagyar kormány Vargát (Petkovics kormánytag).
Joó-Horti Lívia: olyan méltatlan amit mondott, kedves Márta, hogy nem érdemes válaszolni sem. Meg lehetett volna vitatni, hogy miért nincs együttműködés a Kosztolányival. Varga Anikóval az a baj, hogy a MM alapító tagja, akivel mindenképpen le kell számolni.
Petkovics: még egy szakmai érv (mi lesz ebből!?). Az elmúlt négy évben. 55%, 78%, 80%, 81% (2012-2015) a külföldön továbbtanulók száma a Kosztolányiból. Más iskolában is hasonló a helyzet, de azok együttműködnek az MNT-vel. Így már más.
Hajnal visszautasítja Joó-Horti Lívia vádját, hogy karaktergyilkosság zajlik. Varga Anikó Hajnallal sem bánt kellő tisztelettel. Pedig Hajnal mindent megtett érte és értük.
Hajnal nem lacafacázik: megszavaztatja Varga kivégzését (Joó-Horti és Várkonyi ellene szavazott).

2016. május 27. 

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7775, 2016. május 27.

A Magyar Nemzeti Tanács rárontott a magyar igazgatókra avagy, hogyan lett a VMSZ ámokfutásának eszköze a magyar autonómia legfőbb szerve

Az MNT elnöke péntekre, Adára hívta össze a testület 17. ülését, amely azáltal vonul be a vajdasági magyar történelembe, hogy a választásokat követően most kezdődik el a magyar autonómiát gyakorló szervünk részéről a leszámolás a magyar emberekkel és magyar intézményvezetőkkel.
Az elmúlt napok történései alapján megállapítható, hogy a magyar érdekek védelme céljából megválasztott MNT, a közösséget védő, -építő és összetartó küldetésének teljesítése helyett, a törvényes felhatalmazásaival és hatásköreivel való visszaélés útjára lépett, jogosítványait a magyar – magyar leszámolás és eltakarítás szolgálatába állította.
Az ülés napirendjén – többek között – az MNT által társalapított szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium eddigi igazgatója, Varga Anikó újraválasztására vonatkozó előzetes jóváhagyás megtagadása, valamint a többségében magyar tannyelvű magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola 2014-ben megválasztott igazgatójának, Biacsi Józsefnek a felmentéséről szóló iskolaszéki döntés támogatása szerepel.
Ahhoz, hogy ezen ügyek az MNT napirendjére kerülhessenek, első lépésben az Oktatási bizottságnak kellett véleményt formálnia. Perpauer Attila bizottsági elnök a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatóválasztása kapcsán elektronikus szavazást kezdeményezett, amelyet a bizottság tagjai jóvá is hagytak. A Kosztolányi Gimnázium igazgatói pályázatára egyetlen jelölt, Varga Anikó, az iskola eddigi igazgatója, a Magyar Mozgalom alapító tagja, jelentkezett. Az Oktatási bizottság tagjainak kiküldött anyag szerint az iskola 47 dolgozója közül 39 vett részt a jelöltről szóló iskolai vélemény-nyilvánításon. A 39 szavazáson részt vett dolgozó közül 34 támogatta a jelöltet. Az iskolaszéki ülésen megjelent 8 iskolaszéki tag egyhangúlag támogatta az eddigi igazgató újraválasztását. Ennek ellenére, az MNT Oktatási bizottságának távvezérelt, párthű tagjait úgy instruálták, hogy azok többsége (12 nem és 1 tartózkodó szavazattal) ne támogassa az egyetlen jelölt pályázatát, aki egyébként minden törvényi feltételnek megfelel.
Ezt követően, az Oktatási bizottság véleményét megerősítve az MNT Végrehajtó Bizottsága elutasította az előzetes jóváhagyás megadását Varga Anikó újraválasztásához. A jóváhagyás elutasításának NINCS indoklása. A Végrehajtó Bizottság egyetlen indokkal sem támasztotta alá, hogy miért tagadta meg a jóváhagyás megadását egy olyan jelölt esetében, aki közösségünk megbecsült tagja, akinek a támogatottsága a munkatársai körében elsöprő, akit az iskolaszék egyhangú szavazással jelölt a posztra. Nem mellékesen, Varga Anikó éppen 2016-ban kapott a Tartományi Oktatási, Közigazgatási és Nemzeti Közösségi Titkárság vezetőjétől, Nyilas Mihálytól elismerést az intézményben folytatott munkájáért.
Az MNT pénteki ülésén az előzetes jóváhagyást elutasító VB-döntés megerősítése szerepel napirenden. Amennyiben jóváhagyja a Végrehajtó Bizottság döntését, a Magyar Nemzeti Tanács jogszerűtlen, politikai döntést fog hozni.
A magyarcsernyei iskolaigazgató felmentésének véleményezése ügyében az Oktatási bizottság úgy hozta meg elektronikus úton a döntését, hogy a bizottság tagjai előzőleg nem is döntöttek az elektronikus szavazással történő vélemény-nyilvánításról.
Az Oktatási bizottság ügyrendsértést elkövetve, úgyszintén távszavazással formált „szakmai véleményt” azzal kapcsolatban is, hogy miért indokolt a mandátuma felénél leváltani egy szórványbeli magyar iskolaigazgatót.
A felmentési döntést a magyarcsernyei iskola iskolaszékének hat VMSZ-es és annak holdudvarába tartozó tagja szavazta meg. A döntéshozatal során az iskolaszék több ponton megszegte a saját működési szabályzatát, hiszen a döntést az iskolaszék elnökének és a tantestület által delegált iskolaszéki tagoknak a távollétében hozták meg, úgy, hogy az ülés megtartásáról az elnök csak egy órával korábban értesült, a többiek ki sem lettek értesítve. Az indoklás szerint az igazgató leváltására azért került sor, mivel az iskola kettes osztályzatot kapott a minisztériumi külső ellenőrzés során. Vajdaság-szerte számos iskola, közöttük több magyarul is oktató intézmény kapott már és kap kettes osztályzatot. Egyetlen esetben sem hallhattunk arról, hogy segítségnyújtás, az objektív hiányosságok felszámolását segítő beavatkozás helyett, leváltották volna az igazgatót.
A leváltás valódi oka, hogy Biacsi József ugyan nem befutó helyen, de jelöltként szerepelt egy civil listán (nem a Magyar Mozgalom listáján) az április 24-én megtartott magyarcsernyei önkormányzati választásokon.
A VMSZ bosszúhadjárata tehát kezdetét vette. A jelek szerint a Magyar Nemzeti Tanácsot már a beígért takarítás eszközévé degradálták, amely nem lesz tekintettel sem az intézmények zavartalan működéséhez fűződő érdekre, sem a közösségi szempontokra. A Magyar Nemzeti Tanács a megkezdett takarítás során még azt a fáradságot sem veszi majd, hogy látszólag védhető indokokat találjon ki. A tisztesség teljes hiányáról árulkodik, ahogyan az MNT a megerőszakolt Oktatási bizottságán keresztül elektronikus úton szavaztat közmegbecsülésnek örvendő igazgatók leváltásáról, ellehetetlenítéséről, annyi fáradságot sem véve, hogy rendes bizottsági ülésen hallgassa meg az érintetteket.
A MM közoktatási szaktestülete tiltakozik az egyértelműen politikai indíttatású leszámolás és bosszú motiválta, a szakmaiságot teljesen nélkülöző, indoklás nélküli MNT-eljárások ellen.
Egyben vállalja és felkínálja, hogy a politikai nézetek miatti diszkriminációt kimerítő MNT-döntések megsemmisítése érdekében minden szükséges jogi segítséget megad az érintetteknek.
Szabadka, 2016. május 24.
az MM Közoktatási Szaktestülete

http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-magyar-nemzeti-tanacs-rarontott-a-magyar-igazgatokra-avagy-hogyan-lett-a-vmsz-amokfutasanak-eszkoze-a-magyar-autonomia-legfobb-szerve, 2016. 5. 25.  

Nem a szakma és a tudás, hanem a politika...

Ugyanaz a politika, csak a szervezet változott

Első olvasatra a Magyar Mozgalom  (MM) Közoktatási Szaktestületének közleményét csak támogatni lehetne, ha... a MM vezetőségében nem ülnének olyan személyek is, akik a korábbi években maguk is, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) álláspontjait képviselve – hű pártkatonákként – nem folytattak volna hasonló (káder)politikát.

A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatójának újraválasztásával kapcsolatban nem ismerem a helyzetet, tehát nem is tudok véleményt formálni. A magyarcsernyei Petőfi Sándor Általános Iskola korábbi igazgatójának a megválasztásával kapcsolatban viszont korábban is voltak problémák, amikor az MNT az iskola „osztálytanítójának igazgatóvá való kinevezéséhez járult hozzá”.

Ifj. Korhecz Tamás, az MNT korábbi elnöke, most az MM „társelnöke”, aláírásával ellátott (2010. július 16-i keltezésű, MNT: IX-960/2010 iratszámú) „támogatás” indoklásában egyebek között azt írja, hogy az MNT Közoktatási Bizottsága „megbizonyosodott arról”, hogy a jelölt „kiválóan beszéli a magyar nyelvet, alkalmas hogy a nevezett intézményben ellássa az igazgatói feladatokat a hatályos jogszabályok szerint”.

Az MNT testületének nem volt felhatalmazása a jelölt nyelvismeretének sem az ellenőrzésére, sem a minősítésére, aki csak 2011-ben tett magyar nyelvvizsgát a Bölcsészettudományi Karon, éspedig „jó” osztályzattal.

Az ügyben közigazgatási per is folyt (III-3 U-26021/10 szám alatt), de a bíróság elfogadta az MNT Közoktatási Bizottságának véleményét. Annak ellenére, hogy a pályázaton résztvevő másik jelölt anyanyelve a magyar nyelv volt, és a képzettsége is magasabb volt, mint az MNT által támogatott jelöltnek.   

A MM – furcsa módon – védelmébe veszi a jelenlegi igazgatót, akinek a „leváltására azért került sor, mivel az iskola kettes osztályzatot kapott a minisztériumi külső ellenőrzés során”. S ezt azzal indokolja, hogy „Vajdaság-szerte számos iskola, közöttük több magyarul is oktató intézmény kapott már és kap kettes osztályzatot”. Az MM testülete szerint a leváltás „valódi oka”, hogy „jelöltként szerepelt egy civil listán (nem a Magyar Mozgalom listáján) az április 24-én megtartott magyarcsernyei önkormányzati választásokon”.

Értelmes gondolkodás-e az egyáltalán, ha azokat támogatjuk, akik nem, tudnak eredményt felmutatni? Kinek van hasznára az ilyen indoklás? Az iskolának és a tanulóinak bizonyára nincs.

Ergo, a Közoktatási Szaktestület (és a MM) álláspontjainak csak akkor lesz hitele, ha nem a korheczi politikát folytatja. És persze, ha nem a VMSZ disszidensei vezetik a Mozgalmat. Természetesen ugyanez ez vonatkozik az MNT mostani vezetőségére is...

Így lesz ez mindaddig, amíg a politika beleavatkozik a szakmai kérdésekbe, amíg nem a tudás és a képzettség lesz a döntő, hanem a „hatalomban részes párt” szervezetének, vagy tisztségviselőjének a szava. Amíg nem a szakma és a tudás, hanem a politika dönti el, hogy ki mire alkalmas, előrehaladás itt nem lesz…

Újvidék, 2016. május 26.

BOZÓKI Antal

Választási utóhangok

Persze Vajdaságban eddig is voltak „jó” és „rossz” magyarok, de talán először fordult elő, hogy a „rossz” magyarok száma ennyire megugrott volna. Tomek Viktor (Hét Nap):
Április 24-én újra az a politikai képződmény kapta a legtöbb szavazatot, amely csaknem négy éve irányítja ezt az országot, az életünket.
A választók elhitték a régi-új hatalomnak — mely a többi közt 10 százalékkal csökkentette a közszférában dolgozók jövedelmét, csökkentette sokak nyugdíját, tisztségviselői, miniszterei folyamatosan diplomavásárlási, plagizálási botrányokba keveredtek, a területalapú támogatást 12 000 dinárról 4000-re csökkentette, befagyasztotta a fizetést a közszférában, stb. —, hogy ha őt választja az istenadta nép, akkor két év múlva a polgárok biztosan jobban fognak élni. És nyert! Minden szinten.
A köztársaságban és a tartományban csaknem minden szinten a haladók kapták a legtöbb szavazatot, de számos szerbiai önkormányzatban is ők adhatják majd a polgármestert. Hogy az előző négy évben felmutatott eredményükkel vagy éppen eredménytelenségükkel hogyan sikerült ilyen szép eredményt elérniük, azt jobb nem firtatni. Biztos vagyok benne, hogy az Európai Unió tisztségviselői is pontosan tudják, milyen szavazatmaximalizálási módszerekkel tudták voksok százezreit besöpörni. Az EU-nak a mostani garnitúra valamiért nagyon is megfelel, ezért szemet huny olyan dolgok fölött is, amelyeket, mondjuk, Szomáliának biztosan felróna.
Az április 24-ei választások másik lényeges eredménye, hogy a magyar képviselet megerősödött Vajdaságban, az egyes önkormányzatokban. A tartomány néhány településén például 18 százalékkal nőtt a magyar opciót képviselő önkormányzati képviselők száma, illetve a tartományi parlamentbe is eggyel több magyar képviselő jutott be, mint négy évvel ezelőtt. A köztársasági parlamentben sajnos nem sikerült megismételni a két évvel ezelőtti eredményt, 6 helyett 4 magyar képviselő jutott be kisebbségi listáról. Sokan sokféleképpen magyarázzák az eredményeket, mindazonáltal sokatmondó kellene hogy legyen az a tény, hogy most csaknem 20 000 szavazattal kapott kevesebbet a magyar opció, mint két évvel ezelőtt.
És igen, egyesek szerint Vajdaságban is vannak már „azok” meg „ezek” a magyarok, sőt olyan érdekszervezetek, amelyek a „másik” oldalon állnak. Egyesek szándékosan osztják meg a magyarokat, például anyaországi felelős politikus szájából hangzott el a minap, hogy Vajdaságban a „másik” oldalon megjelenő politikai képződmények liberális, baloldali formációk, melyek nemzetellenesek, sőt szerinte nem más a céljuk, mint a magyarság felszámolása.
Persze Vajdaságban eddig is voltak „jó” és „rossz” magyarok, de talán először fordult elő, hogy a „rossz” magyarok száma ennyire megugrott volna. És mi van azokkal a magyarokkal, akik sem ide, sem oda nem tartoznak, azzal a mintegy 100 000 emberrel, aki április 24-én otthon maradt? Ők milyen magyarok?

2016. május 22.

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7742

A lakosság 42 százaléka a szegény

Brankica Janković esélyegyenlőségi biztos kijelentette, a szerbiai lakosság 42 százaléka a szegénység határán él, és rámutatott: a szegénység és a hátrányos megkülönböztetés gyakran szoros kapcsolatban áll egymással. Hozzátette: a hivatalos adatok arról tanúskodnak, hogy az Európai Unióban a lakosság csupán 28 százalékát érinti a szegénység problémája, míg Szerbiában a társadalom sokkal nagyobb hányadáról beszélhetünk.
Az esélyegyenlőségi biztos kifejtette, leginkább a mozgáskorlátozott személyeket, a romákat, az idős személyeket (főként a nőket) érinti. – A szegénységben élő embereknek nincs hozzáférésük az állami intézményekhez, gyakran túl „távol” élnek a mellettük élő emberektől, a szomszédjaik sokszor nem szívesen veszik őket észre. Janković elmondta, a statisztikai adatok nem kedveznek a nőknek, mert a szegénységi küszöb alattiak 52 százaléka nő, 47 százaléka pedig férfi.
– Minden harmadik nő attól fél, hogy munka nélkül marad, sokan munkaszerződés nélkül dolgoznak, nem fizetik nekik az egészségügyi biztosítást, nincs évi szabadságuk, és semmiféle védelmük sincs a munkán – figyelmeztetett az esélyegyenlőségi biztos.
Magyar Szó, 2016 május 23. 4., vagy

http://www.magyarszo.com/hu/3061/kozelet/146935/A-lakoss%C3%A1g-42-sz%C3%A1zal%C3%A9ka-a-szeg%C3%A9ny.htm, 2016. május 23., 14:14 

DÁVID VAGY A GÓLIÁT?

Magyar nyelven felvételizni az újvidéki Jogi Karon?

 

A nemzeti kisebbségi jogokért folytatott küzdelem egy csöppet sem akadálymenetes. Hiába vannak a nemzetközi egyezmények és belső jogszabályok, amelyek szavatolják ezeket a jogokat, ha a gyakorlatban nem kerülnek alkalmazásra. Már többször megírtam, hogy Szerbiában csak annyi joga van a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak, amennyit kiharcolnak magunknak.

            Az újvidéki Felső Bíróság május 12-én ideiglenes intézkedést hozott, amellyel kötelezte az Újvidéki Egyetem Jogi Karát arra, hogy az idei felvételi vizsgát szervezze meg magyar nyelven is.

A nemzeti kisebbségi középiskolások anyanyelvi egyetemre iratkozási és oktatási problémái – a 2010. októberi „félfordulat” után is – a gyakorlatban csakúgy fennállnak, mint a múlt század kilencvenes éveiben.

 

A tartományi művelődési és oktatásügyi titkárság javaslatára a Tartományi Végrehajtó tanács 2001. november 9-i ülésén „határozatot hozott, hogy a középiskolai és felsőoktatási intézményekben a jelentkezők a nemzeti kisebbségek nyelvén is felvételizhetnek. Ennek értelmében minden pályázó egyenlő esélyekkel indul, de a határozat arra is kitér, hogy ezt a döntést az érintett közép- vagy felsőoktatási intézmény nem köteles figyelembe venni, ha ott nem dolgozik olyan személy, aki ismeri valamelyik nemzeti kisebbség nyelvét”.[1]

            A TVT határozata valójában semmit nem változtatott a helyzeten, mivel nem volt kötelező azokra a felsőoktatási karokra, amelyekben „nem dolgozott olyan személy, aki ismerte valamelyik nemzeti kisebbség nyelvét”. A megfogalmazás lehetőséget adott a különböző értelmezésre és magyarázásra, természetesen a nemzeti kisebbségi felvételezők hátrányára.  

 

A Jogi Kar egynyelvű, cirill betűs felirata senkinek még csak fel sem tűnt!?

(Ótos András felvétele)

 

A magyar nyelvű felvételi vizsga megszervezése körüli problémák a Jogi Karon különösen 2012-ben kerültek előtérbe, amikor „a felvételi eljárás ’eredményeként’ a jelentkező magyar fiatalok közül egy sem jutott be az államilag finanszírozott (ingyenes) oktatási kvótába”.[2]

            A jogsértő felvételi eljárás ellen tiltakozott a Magyar Nemzeti Tanács is, merthogy „minden előzetes bejelentés nélkül a (2012/2013-as tanévre meghirdetett beiratkozáshoz szükséges – B. A.) felvételi vizsgát a magyar fiatalok nem történelemből és anyanyelvből, hanem történelemből és szerb nyelvből és irodalomból írták meg – magyarul (sic!)”.[3]

            A Jogi Kar akkor azzal érvelt, hogy „a vonatkozó szabályok csak arra kötelezik őket, hogy mindenki számára lehetővé tegyék az anyanyelvű felvételit. Magyarán: a kar szerint nincs azzal semmi gond, hogy ’magyarul, de szerbből’ kellett felvételizniük a magyar ajkú diákoknak”.[4]

            Még Vukašinović Éva, a Tartományi Ombusman kisebbségi jogokkal megbízott helyettese úgy értékelte, hogy „a magyar nemzetiségű jelölteknek az újvidéki Jogi Karra való iratkozásával kapcsolatos felvételi vizsgája alkalmával nem történt szabálytalanság, hangsúlyozva, hogy az ombudsmanhoz ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem érkezett beadvány, sem a hallgatók, sem más részéről”.[5]

            A négy évvel ezelőtti történések „nagy port kavartak”. Még a magyar kormány is „elvárását fejezte ki, hogy a felvételi vizsgát a Jogi Karon megismétlik”.[6] A tiltakozásoknak azonban éppen semmilyen eredménye nem lett. Hogy mi történt azzal – a sajtó szerint – kilenc magyar és két szlovák felvételizővel, akik nem jutottak be a költségvetésből finanszírozott képzésbe, arról már nem cikkezett a sajtó.

2013-ban már „állítólag senki sem kérte a magyar nyelven történő felvételizés lehetőségét. Nem azért, mert most minden klappolt volna”,   illetve mert „a Jogi Kar időben jelezte is, hogy megfelelő kádere sem lenne annak megszervezésére”.[7]

 

Talán ezen a helyzeten kívánt talán változtatni a Tartományi Képviselőház, amikor 2013. április 25-én rendeletet hozott „a felsőoktatási intézményekben való beiratkozásra jogosító felvétel, valamint hajlam- és képességellenőrző vizsga nemzeti közösségi nyelven való megtartásáról”.[8] 

            A rendelet 2. szakasza kimondja, hogy „a felsőoktatási intézmény köteles lehetővé tenni a jelölt számára a felvételi vizsga, illetve a hajlam- és képességellenőrző vizsga nemzeti közösségi nyelven való letételét, ha a felsőoktatási intézményben vannak tanárok vagy munkatársak a jelölt tudásának az adott nyelven való felmérésére”.

            A szakasz 2. bekezdése előlátja, hogy az intézmény az illetékes tartományi szervtől kérheti „az 1. bekezdés szerint kötelezettség alóli felmentését”.             

Valójában ez a rendelet sem különbözik lényesen a 2001. évi határozattól. Nem egy szigorú jogszabály, amelyik minden felsőoktatási intézményre egyaránt kötelező. 

A Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fóruma szerint létezik a Tartományi Képviselőháznak egy 2015. április 8-ai rendelete is, amely „arra kötelezi a felsőoktatási intézményeket, hogy nemzeti kisebbségi nyelveken is szervezzék meg a felvételi vizsgákat”.[9]

A határozatok és rendeletek, amint látszik, nem hiányoznak, ennek ellenére a magyar diákok hátrányos megkülönböztetése és jogainak sértése zavartalanul folytatódik.

 

A sajtóban megjelent írások szerint az újvidéki Felső Bíróság az „ideiglenes, de végrehajtandó” döntésével a „magyar felvételi vizsgák megszervezésére kötelezte a Jogi Kart”.[10] A Jogi Kar ugyanis „elutasította, hogy az érvényes tartományi határozat ellenére magyar nyelven is megszervezze a felvételi vizsgát”.[11]

Ideiglenes intézkedésről lévén szó, a Jogi Kar „a felvételi vizsgát köteles lesz megszervezi magyar nyelven is”, de csak az idén. Megtörténhet azonban az is, hogy a Jogi Kar ez helyett a (pénz)bírságot választja.

Hogy a továbbiakban lesz-e magyar nyelvű felvételizés a Jogi Karon, az a bírósági ítélettől függ majd. Kérdés azonban, hogy a bírósági döntés meghozatalára mikor kerül sor, kinek a javára szól majd és mikor lesz az ítélet jogerős?  

Biljana Tomić Uzelac, a Jogi Kar titkára a bírósági intézkedést így kommentározta: „Az újvidéki Felső Bíróságon folyamatban van az eljárás, nem zárták le. Az ideiglenes határozat nem számít jogerősnek.”[12] Mondja mindezt annak a karnak a titkára, amelyiknek első feladata a jog tiszteletben tartására való nevelés lenne a feladata. 

Az újvidéki Jogi Karra iratkozni szándékozó magyar diákok tehát már az első lépésnél hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Milyen kedvel iratkoznak az ilyen karra? Milyen az hatalom, amelyik 15 év alatt sem tudta megoldani a nemzeti kisebbségi anyanyelven való felvételezést? Milyen értéke/érvénye van a Tartományi Képviselőház rendeleteinek, ha azokat semmibe veszik? Hol is tartunk az egyenrangúságban? 

A „Dávid és Góliát” küzdelme sajnos koránt sem lezárt ügy...  

Újvidék, 2016. május 22.

BOZÓKI Antal

 

Kapcsolódó írások:

Mi van a színfalak mögött? Vajdasági Magyar Demokrata Párt. Közlemény. HÍRLEVÉL, X. évf. 143. szám, 2012. július 4. 

Tiltakozás a Jogi Kar jogsértő felvételi eljárása miatt.

A Magyar Nemzeti Tanács közleménye. Magyar Szó, 2012. július 5. 9.

Pressburger Csaba: Magyarul, de szerbből. Magyar Szó, 2012. július 7. 7.

Dr. Korhecz Tamás: Olvassák-e Tanakát a Jogi Karon? http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/78/Olvassak-e-Tanakat-a-Jogi-Karon.html, 2012. július 7. [7:33] és Félidőben, Magyar Szó, 2012. július 7. 14.

 

M.A. Pásztor: ami a Jogi Karon történt, szembe megy mindazzal, amit eddig mondtunk és hittünk
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/13761/Pasztor-ami-a-Jogi-Karon-tortent--szembe-megy-mindazzal--amit-eddig-mondtunk-es-hittunk.html, 2012. július 7. [13:59]

 

R. D.: Postignut dogovor sa savetima nacionalnih manjina [Megegyezés történt a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaival.] Danas, 2012. július 23. 18. A Tartományi Ombusman értékelése szerint a Jogi Karon nem történt szabálytalanság. http://bozokiantal.blogspot.rs/2012/07/a-tartomanyi-ombusman-ertekelese.html, 2012. július 24.

 

Bozóki Antal: A közelmúlt kísértése. (Pót)vizsgázik az MNT.   http://margitzoltan.blog.hu/2012/08/28/a_kozelmult_kisertese, 2012. augusztus 28 [22:08]

Pressburger Csaba. Dr. Miroslav Vesković, az újvidéki egyetem rektora:   

Nem történt szabálytalanság a Jogi Karon Magyar Szó, 2012. szeptember 20. 5.

Ágoston András: Szegény MNT. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 197. szám, 2012. szeptember 20. 

Mihályi Katalin: Egyenlő eséllyel Magyar Szó, 2012. szeptember 22. 9.

 

N-a. JOGI KAR, ÚJVIDÉK. Csak szerbül lehetett felvételizni. Magyar Szó, 2013. július 3. 7.  

Terhes Tamás: A tavalyi jogi felvételi körüli bonyodalom elmaradt – Mivel most nem is kérték a magyar nyelvű felvételiztetést. DélHír portál.

http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/10387-a-tavalyi-jogi-felveteli-koerueli-bonyodalom-elmaradt-mivel-most-nem-is-kertek-a-magyar-nyelv-felveteliztetest, 2013. július 3. [17:00]

 

Vadócz Márk: Az egyetemi autonómia nem akadályozhatja kisebbségi jogaink érvényesítését.

http://www.magyarszo.com/hu/2917/kozelet_oktatas/137340/Az-egyetemi-auton%C3%B3mia-nem-akad%C3%A1lyozhatja-kisebbs%C3%A9gi-jogaink-%C3%A9rv%C3%A9nyes%C3%ADt%C3%A9s%C3%A9t.htm2015. december 12. [11:24] >> 2015. december 12. [12:24]

 

Lehessen magyarul felvételizni a Jogi Karon is! A Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának közleménye. Magyar Szó, 2016. február 4. 9., vagy
http://www.magyarszo.com/hu/2962/kozelet_oktatas/140517/Lehessen-magyarul-felv%C3%A9telizni-a-Jogi-Karon-is!.htm, 2016. február 3. [17:38]

---

[1] kz: A nem szerb ajkú diákok anyanyelvükön felvételizhetnek. Magyar Szó, 2001. november 10. 10.

Korhecz Tamás, az MNT elnöke, az Olvassák-e Tanakát a Jogi Karon? c. 2012. július 3. és 4.  jegyzetében egy  „2001-es tartományi képviselőházi rendelet meghozatalát” említi, miszerint „a Jogi Karon (is) magyar nyelven és magyar nyelvből és irodalomból felvételizhetett mindenki, aki anyanyelvén tanult a középiskolában”. Ez a rendeletet említi a Az MNT közleménye is, amelyben tiltakozik a Jogi Kar felvételi eljárása miatt, hivatkozik erre a rendeletre, de szövegét nem találtam (http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/13743/Az-MNT-tiltakozik-a-Jogi-Kar-felveteli-eljarasa-miatt.html, 2012. július 4., 16:35).

[2] Vajdasági Magyar Demokrata Párt: Mi van a színfalak mögött? Közlemény. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 143. szám, 2012. július 4. 

[3] Tiltakozás a Jogi Kar jogsértő felvételi eljárása miatt. Az MNT közleménye. Magyar Szó, 2012. július 5. 9.   

[4] Pressburger Csaba. Dr. Miroslav Vesković, az újvidéki egyetem rektora: Nem történt szabálytalanság a Jogi Karon, Magyar Szó, 2012. szeptember 20. 5. 

[5] R. D.: Postignut dogovor sa savetima nacionalnih manjina [Megegyezés történt a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsaival.]  Danas, 2012. július 23. 18. A Tartományi Ombusman értékelése szerint a Jogi Karon nem történt szabálytalanság. http://bozokiantal.blogspot.rs/2012/07/a-tartomanyi-ombusman-ertekelese.html, 2012. július 24. Fordította B. A.

[6] M. D.M. i Beta: Ispit iz srpskog na mađarskom. [Vizsga szerb nyelvből magyarul. Danas, 2012. július 12. 5.

[7] Terhes Tamás: A tavalyi jogi felvételi körüli bonyodalom elmaradt. DélHír portál.

http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/10387-a-tavalyi-jogi-felveteli-koerueli-bonyodalom-elmaradt-mivel-most-nem-is-kertek-a-magyar-nyelv-felveteliztetest, 2013. július 03. [17:00]

[8] Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos lapja, 15. szám. 2013. április 25. 404.

[9] Lehessen magyarul felvételizni a Jogi Karon is! A Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fórumának közleménye. Magyar Szó, 2016. február 4., 9., vagy
http://www.magyarszo.com/hu/2962/kozelet_oktatas/140517/Lehessen-magyarul-felv%C3%A9telizni-a-Jogi-Karon-is!.htm, 2016. február 3. [17:38]

[10] v-ár: „Dávid le tudja győzni a Góliátot”. Magyar Szó, 2016. május 14. 1. és 12.

[11] v-ár: A döntés ideiglenes, de végrehajtandó. Magyar Szó, 2016. május 17. 1. és 9.

[12] v-ár, a 10-es alatt.