Visszatér a pártállam?
Az önmagát politikusnak nevező Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Tartományi Képviselőház elnöke, „noszai ménesgazda”, stb., a honlapján jelentette be, hogy „a jövő hétfőre, szeptember 6-ra hívta meg a bejelentett, a jövőt körvonalazandó egyeztetések megkezdését hivatott beszélgetésre a Népszínház magyar társulatának művészeti vezetőjét, az Újvidéki Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatóit, a Tanyaszínház civil szervezet vezetőjét és természetesen a Magyar Nemzeti Tanács elnökét”.[1]
A pártvezér – „mivel közérdeklődésre számot tartó kérdésekről van szó”[2] – közzétette a meghívólevele szövegét is,[3] amelyben kifejti, hogy „az elmúlt másfél évtizedben több alkalommal kezdeményezett olyan találkozókat, megbeszéléseket, irányított olyan szakmai munkacsoportokat, amelyek a vajdasági magyar közösséget érintő legkülönbözőbb területekhez kapcsolódtak”.[4]
– A Vajdasági Magyar Szövetség elnökeként azért kezdeményezem a vajdasági magyar színházak jövőjéről szóló, a működésüket és koncepciójukat érintő stratégiai megbeszélést, mert úgy vélem, ez a kérdés ugyanannyira tartozik a művészet, az alkotótevékenység, a kultúra területéhez, amennyire a közösség kondícióját is érinti, aminek megtartása pedig már a választói legitimitással rendelkező politikai erő feladata – írja meghívó levelében Pásztor.[5]
Az esetlegességet a stratégiák váltották fel [6] c., a hétvégi Magyar Szóban közölt, több mint egy egész oldalas interjúban – amelynek apropója az volt, hogy Pásztor augusztus 20-án a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal tüntették ki – a pártelnök kifejtette a találkozóval és a Tanyaszínházzal kapcsolatos elképzeléseit is.
– Nem beszéltük végig a dolgainkat a színházak vonatkozásában, a könyvkiadás, a közművelődés, a könyvtárak, közgyűjtemények, rendezvények stb. vonatkozásában. Ez csak a művelődés területe. Azért nem kerültek végigbeszélésre, mert így kényelmesebb volt, ugyanis ennek hiányában nincs konfliktus. De konfliktus nélkül csak ilyen nagy konfliktusok vannak a végén, mint most a Tanyaszínház esetében – fogalmazott Pásztor.
A „megbeszélés” helyéül Pásztor a VMSZ székházát határozta meg. Ez azt a gondolatot kelti, hogy magához/a párt székházába rendelte a vajdasági magyar színházak vezetőit!
A találkozóra, amelyre „felkínálta, hogy moderátora lesz”,[7] tehát, nem valamelyik művelődési intézetben, vagy éppen színház épületében kerülhet sor, hanem a „legnagyobb magyar párt” székházában!
Nem emlékszem, hogy a bolsevista/kommunista, agitpropos idő óta ilyesmire lett volna példa! Pásztor azonban az ilyen „apróságokra” már nem ad.
Az sem világos, hogyan akar „moderátor” lenni, hiszen világosan állást foglalt Hajnal Jenő MNT elnök közleménye mellett, amellyel leállította, valójában megakadályozta Tanyaszínház idei körútját? „Kedves Jenő! Jól döntöttél!” – írta Pásztor a Hajnalnak címzett nyílt levelében?
A pártvezető cirkalmas mondataiból jól kivehető a koncepció/az elképzelés, amely szerint a kultúra/a művelődés minden területét a párt, vagyis a saját befolyása alá kívánja rendelni. Vagyis irányítani szeretné. Ahogyan ez már megtörtént a sajtóval és az oktatással is – az MNT elnökének készséges segítségével, akit Pásztor (kesztyű)bábjának is tartanak. Jól körvonalazható ezeken a területeken a pártállam visszatérése, amelyről már azt hittük, hogy a történelmi múlt része.
Mindez a magyarországi/Fideszes mintára emlékezetet, amely Budapesten – a tiltakozások és tüntetések ellenére – a Közép-európai Egyetem (CEU) megszűnéséhez, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának megvonásához is vezetett.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége közleményben hívta fel a figyelmet, hogy „Pásztor István nem párbeszédre, hanem behódolásra hív. Ne adjanak legitimitást autokratának, ne tegyenek eleget meghívásának! – szólított fel a VMDK.[8]
Jelentkeztek persze támogatói is Pásztor (Orbán?) elképzeléseinek.
Vencel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója, például, szükségesnek tartja „a Tanyaszínház arculatát, helyét, szerepét illetően a belső vitát”,[9] mint ahogy „minden vajdasági magyar színház szerepét illetően” is.
– Miért tartjuk aggályosnak, ha a kultúrában a politikus kifejti a véleményét? Hiszen, ha a politikus más szakpolitika (pl. gazdaság, egészségügy, szociálpolitika…) területén véleményt alkot, nem ütközik a szakmának ekkora elutasításában, mint a kultúrában. Úgy tűnik, hogy csak a kultúrával kapcsolatosan nem nyilatkozhat a politikus. Miért van ez így? – kérdezi Vencel.
Nem arról van itt szó, hogy a politikus nem mondhatja el a véleményét bármilyen kérdésben, akár a Tanyaszínházzal kapcsolatosan is, hanem arról, hogy ne döntse el, kinek mi tetsszen, vagy éppen ne tetsszen! És főleg ne akarjon másokat irányítani, „másoknak dirigálni”!
Az viszont elképzelhető, hogy a színházi szakemberek időnként megtárgyalják a vajdasági magyar színjátszás helyzetét, problémáit, megfogalmazzák álláspontjaikat és azt megküldik az illetékes szerveknek, a magyar önkormányzatoknak és a (véemeszes) MNT-nek. (Szükséges lenne ez, természetesen, más területeken is. Ha viszont ez megtörténik, az MNT nem vesz ezekről tudomást, mint például a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete által készített szokásos évi Oktatási helyzetképről.)
Pásztor – ezzel szemben – úgy tartja, hogy „a művészet, az alkotótevékenység, a kultúra területének […] megtartása pedig már a választói legitimitással rendelkező politikai erő feladata”.[10] Ez pedig a VMSZ, vagyis ő maga!
Ebből a megfogalmazásból is „kilóg a lóláb”, vagyis Pásztor hajlamossága, hogy mindenben „megmondható” akar lenni. Ennek pedig a demokráciához semmi köze.
Most már, tehát, nem a Tanyaszínházról van szó, mint kezdetben, hanem – a meghívólevél szerint – „stratégiai megbeszélésről a vajdasági magyar színházak jövőjéről”.
Ha már erről lesz szó, miért nem hívta meg Pásztor a „megbeszélésre”, például, a tartományi oktatási, jogalkotási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkárság véemeszes vezetőjét, valamint a köztársasági kisebbségügyi és művelődési minisztérium képviselőit, a színházi kritikusokat, szakembereket és a Szabadságot a Tanyaszínháznak! c. petíció kezdeményezőit? Vagy ezeknek éppen semmilyen közük nincs a vajdasági magyar művelődéshez, színjátszáshoz?
Azt is jó lenne tudni, hogy a meghívottak közül mennyien tagjai a véemesznek és kiket nevezett ki közülük az MNT az igazgatói posztra? Nincs itt valami érdekütközés?
A Szabadságot a Tanyaszínháznak! petíciót, amelyet vajdasági írók, művészek, értelmiségiek indítottak útnak – ennek az írásnak a befejezésig – 1238-an írták alá.[11]
A tiltakozók kifejtik, hogy „autonómia nélkül nem lehet kultúrát teremteni, tudományos munkásságot vagy művészeti tevékenységet folytatni”. Pásztor „szótértése” viszont nem az autonómiáról, hanem a pártálamról szól!
Amennyiben a petíciónak nem lesz foganatja, még sötétebb idők következ(het)nek. Kísért a pártállam!
BOZÓKI Antal
Torda, 2021. augusztus 31.
__________
[1] https://www.facebook.com/pasztorvmsz, 2021. augusztus 30. 15:50
[2] Uo.
[3] Meghívólevél – VMSZ: XXVII-1144/2021
https://bit.ly/3Bjw0Fk, vagy https://www.vmsz.org.rs/hirek/meghivolevel-vmszxxvii-11442021?fbclid=IwAR3F9xZab8bws6PO0e0WvFoLltEz_p2-I4nwjyaSlqDD-M2ZBL38SkN9qwA
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Lásd az előző bejegyzésben.
[7] Kabók Erika: Az esetlegességet a stratégiák váltották fel. Magyar Szó, 2021. augusztus 28. 7.
[8] VMDK Press: „Pásztor István nem párbeszédre, hanem behódolásra hív”. Közlemény
https://www.facebook.com/groups/2008057006104864/, 2021. augusztus 13. 14:14
[9] Bozsóki Valéria: Nyitottság a (minimális) közös dolgaink megbeszélésére. Magyar Szó, 2021. augusztus 31. 13.
[10] Uo.
[11] https://www.openpetition.eu/fi/petition/unterzeichner/szabadsagot-a-tanyaszinhaznak#petition-main