Szeptember 30.

Szeptember utolsó vasárnapja     

A magyar népmese napja (Dan mađаrske narodne pripovetke (u Mađarskoj) / Hungarian Folk Tales Day)

2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, mely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.
E napot első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé.
Benedek Elek, „a nagy mesemondó” 1859-ben született. Egyetemi évei alatt néprajzi gyűjtőmunkát folytatott. A bölcsészkar elvégzése után újságíró lett. 1887-től 1892-ig országgyűlési képviselőként parlamenti beszédeiben foglalkozott az ifjúsági irodalom, a népköltészet és népnyelv, a közoktatás kérdéseivel.
1902-ben szakított a politizálással, s lapszerkesztő lett. Megindította az első irodalmi gyermeklapot, Az én Újságom címmel. Ifjúsági könyvsorozatának címe Kis Könyvtár volt, amely később B. E. kiskönyvtára címen jelent meg. Feldolgozott magyar népmeséket és átdolgozta az Ezeregyéjszaka és a Grimm testvérek meséinek legkiemelkedőbb darabjait. A népmesék ápolása mellett életének fontos része volt a közösségek létrehozása és felvirágoztatása is.
A népmese napja rendezvényéhez 2005 óta évente több mint 100 intézmény és szervezet csatlakozik saját szervezésű programokkal Magyarországról és a határon túlról egyaránt.
Az idén szeptember 28-án és 29-én Kaposvárott megrendezték a VIII. Országos népmese-konferenciát, 30-án pedig Budapesten, az I. kerületi Döbrentei utca 15. szám alatt megnyitja kapuit a Mesemúzeum és Meseműhely, amelynek ötlete Kányádi Sándor Kossuth-díjas költőtől, Budavár díszpolgárától származik.

Szeptember utolsó vasárnapja 

A szív világnapja (Svetski dan srca / World Heart Day)

A Kardiológiai Világszövetség (World Heart Federation) szeptember utolsó vasárnapját    nyilvánította a Szív Világnapjává, amelyet első alkalommal 2000. szeptember 24-én ünnepeltek meg.

A szív világnapján a gyermekkori túlsúly és a felnőttkori szívbetegség kapcsolata áll a figyelem középpontjában. A túlsúlyos gyerekek háromszor-ötször nagyobb valószínűséggel szenvednek el szívrohamot vagy agyvérzést 65 éves koruk előtt, mint normál súlyú társaik. A szívbetegség már ma is vezető halálozási ok az EU-ban, a halálesetek 51 százalékáért felelős.

A Szív Világszövetség 1998-ban alakult az 1946-ban alapított Nemzetközi Kardiológiai Társaság (International Society of Cardiology) tagjaiból. A 2001-ben kiadott missziós nyilatkozat szerint egy hosszabb és jobb minőségű élet eléréséhez segítik az embereket a szívbetegségek és a stroke megelőzése és gondozása által, különös tekintettel a szegény és a közepes jövedelmű országokra. Az Egyesület a WHO-val szoros együttműködésben dolgozik. 

Szeptember utolsó vasárnapja           

A hallássérültek (siketek) világnapja (Međunarodni dan lica oštećenog sluha / International Day of Deaf People)

A Siketek Nemzetközi Szövetségének határozata alapján 1958 óta minden év szeptember utolsó vasárnapján tartják a Hallássérültek világnapját.

Világszerte 250 millió, Magyarországon csaknem 400 ezer hallássérült él, akik arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint halló társaik.
A „hallássérült” kifejezés gyűjtőfogalom, mely a siketeket és a nagyothallókat egyaránt felöleli. A világnap arra a tényre hívja fel a széles közvélemény és a döntéshozók figyelmét, hogy a hallássérülteknek sajátos kommunikációs nehézségeket kell leküzdeniük, s ennek következtében óhatatlanul kisebbségbe szorulnak.
Világszerte érdekérvényesítő szervezetekbe tömörülnek, a Hallássérültek Országos Szövetsége 1907-ben alakult . Immáron hagyománnyá vált, hogy ezen a napon Cházár Andrásról is megemlékeznek. A felvidéki ügyvéd, Gömör megye táblabírája kezdeményezte hazánkban a siket gyerekek intézményes oktatását. Fáradozásai nyomán 1802. augusztus 15-én nyitotta meg kapuit a Váczi Királyi Magyar Siketnéma Intézet.

Fordítás Világnapja (Međunarodni dan prevodilaca / International Translation Day)

 

1991 óta a Fordítók Nemzetközi Szövetségének kezdeményezésére szeptember 30-án van a Fordítás Világnapja.

A napot annak emlékére hozták lére, hogy Szent Jeromos az ötödik században „I. Damasus pápa kérésére átnézte az ólatin Bibliát, a Vetus Latinát, amit kb. a II. század első felében fordítottak ólatinra. A helytelenül fordított részeket, betoldásokat kijavította az eredeti görög szöveg alapján”.

 Szent Jeromos tanulmányaiba mélyed
Domenico Ghirlandaio festménye

Szeptember 28.

Az információszabadság nemzetközi napja (Međunarodni dan prava javnosti da zna, Svetski dan slobode pristupa informacijama / The Right to Know Day, World Day of Free Access to Information)

2003 óta szeptember 28-a Az információszabadság, az ismeretekhez, a tudáshoz való jog nemzetközi napja.
A közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés a más emberi jogok (gondolatszabadság, a tájékoztatásra való jog, a választójog stb.) minőséges és eredményes érvényesítésének a feltétele és nélkülözhetetlen eszköze az államigazgatási szervek munkája ellenőrzésének. 
Az információszabadság alapelve értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy az államigazgatási szervek rendelkezésére álló információkat megismerje. Az alapelv az elkészült, elfogadott dokumentumok nyilvánossá tételének kötelezettségét rója az államigazgatásra, ezért mindig a hatóságnak kell bizonyítania, hogy jogosan korlátozza a dokumentum hozzáférhetőségét.
A közérdekű adatok megismeréséhez való alkotmányos jog a kulcsa annak, hogy átlátható legyen az állami szervek gazdálkodása, és hogy látható legyen, miképpen használják fel a közpénzeket, illetve a döntéshozók hogyan élnek vagy élnek vissza a rájuk ruházott hatalommal.
A közérdekű információkhoz való hozzáférés jogát Szerbiában az információkhoz való szabad hozzáférésről szóló 2004. évi törvény szabályozza, mely szerint egyenlő feltételekkel mindenkinek joga van hozzáférni az információkhoz. 
Magyarországon 2007 óta tartják meg ezt a napot a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet közreműködésével. 
Magyarországon először a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló, 1992. évi LXIII. törvény szabályozta érdemben ezt a fontos területet. Az információszabadsággal általánosságban az információs önrendelkezésről és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény foglalkozik. Ez rögzíti az alapfogalmakat, a közérdekű adatok igénylésének módját, a kivételeket, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság közérdekű adatokkal kapcsolatos jogköreit, a bírósági eljárás speciális szabályait. 
Az elektronikus információszabadságról szóló törvényt az Országgyűlés 2005-ben fogadta el. Ez rögzíti a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok elektronikus közzétételének általános szabályait, az internet segítségével nyitottabbá teszi a jogalkotást, megismerhetővé teszi a jogszabályok digitális változatát. Ezen túlmenően lehetővé teszi a felső-bíróságok anonimizált határozatainak megismerését is.   
A törvényt 2008-ban módosították. 2012. január 1-jével jött létre Magyarországon a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH), az adatvédelmi ombudsman intézményét felváltó hivatal. A független, csak a törvénynek alárendelt Hatóság feladata a személyes adatok védelméhez, valamint a közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez való jog érvényesülésének ellenőrzése és elősegítése. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény értelmében a NAIH a korábbi adatvédelmi feladatkörökön túlmenően a bírságolási jogot is felölelő hatósági jogkörrel is rendelkezik.

Szeptember 27.

Idegenforgalmi világnap / A Turizmus Világnapja (Svetski dan turizma / World Tourism Day)

1980 óta ünneplik az Idegenforgalmi Világszervezet (WTO) határozatára, annak emlékére, hogy 1970-ben szeptember 27-én fogadták el a szervezet alapítására vonatkozó okmányt, és hogy elősegítsék a turizmus vezető iparággá válását.

Éhn József levele Bozóki Antalhoz

            Kedves Antal!
            Nemzeti közösségeink állapotát tekintve, a helyzet július óta mit sem változott. Ezért örömmel olvastam, hogy újra akcióba lendültél és megfogalmaztad a vajdasági, magyar képviselőkhöz címzett, de széles körben terjesztésre szánt, 15 pontban összefoglalt, számos aktuális kérdést és problémát összegző felhívásodat.
            Lesznek olyanok, akik majd azt mondják, hogy a követelések túl határozottak, maximalista igényűek. A huszadik század történelme megtanított  bennünket arra, hogy az elhallgatás nem vezet sehová, viszont a kisebbségek újabb fokozatra lépő megfélemlítéséhez, jogainak további csorbításához vezet.
            A mögöttünk álló évtizedek bebizonyították, hogy a kisebbségbe szorult magyarság politikai korrektsége, nagyvonalúsága. lojalitása – a Kárpát-medencében különösen – sehol sem vezetett viszonzásra, sőt, további jogfosztásra bátorított!  Véleményem szerint tehát semmit sem szabad elhallgatni, ami az előző fél évszázadban  – a nemzetközi, kisebbségvédelmi egyezmények semmibe vételével – a vajdasági, magyar közösségek érdekvédelmét súlyosan sértő módon alakult, közösségünk helyzetét tovább súlyosbítja.
           Az elmúlt héten Budapesten Teleki Júlia, Ternovác István és Csorba Béla beszéltek a 44-45-ös megtorlásokról. Közel egy évtizede nincs  érdemi  előrelépés ebben az ügyben sem, mindig ugyanazokat a segélykiáltásokat halljuk, anélkül, hogy ez mértékadó politikai köröket, a Vajdaságban, Magyarországon, vagy  bárhol Európában, akár a legcsekélyebb mértékben, tettekre sarkallná. A többségi nemzetek, jól látható módon, a magyarság gyorsuló asszimilációjában érdekeltek, a balkáni stratégiából oly jól ismert, soha be nem váltott ígérgetést és időhúzást is ennek rendelik alá.
             Sajnos, igazunk lett – bár ne lett volna, de kiszámítható volt a kockázat – a  2011.őszén Szerbiában meghozott új, vagyon-visszaszolgáltatási és kárpótlási törvények ügyében vívott érvelésünkben is. Miután mindkét törvény érvényben maradt, ellentmondásos, manipulálható tartalmukkal, jottányit sem segítettek a 21. század küszöbén, a megerősített, kollektív bűnösség vádjával sújtott, vagyonuktól tömegesen megfosztott délvidéki magyarok helyzetén.
            Többet kell tehát tenni, mert 15-20 év múlva már nem lesz kinek és miért. Röviden: a magam részéről egyetértek és támogatom a Felhívásban foglaltakat.
            Érdeklődéssel várom, hogy az egyre fogyó bátorsággal  és létszámmal csatasorban álló vajdasági szervezetek közül kik és mely szervezetek állnak ki a Felhívásban foglaltak mellett.
            Baráti üdvözlettel,

Éhn József

Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 202. szám, 2012. szeptember 26.

__________

* Éhn József a Társaság a Kárpát-medencei Magyarságért közhasznú, civil szervezet elnöke, Budapest

Szeptember 26.

A nyelvek európai napja (Evropski dan jezika / European Day of Languages)

Az Európai Unió tagországaiban először 2001-ben rendezték meg Európában az Európa Tanács kezdeményezésére, melyen közel ötven ország vett részt. Ennek sikerén felbuzdulva, azóta minden évben megemlékeznek a csaknem 200 különböző európai nyelvről. Az Európa-szerte megrendezett programok célja, hogy felhívják a figyelmet a nyelvtanulás fontosságára, a nemzetek közötti kapcsolatok és együttműködések fejlesztésére és a kulturális különbségek megőrzésére.

A fogamzásgátlás világnapja / Svetski dan kontracepcije / World Contraception Day)

2007. szeptember 19-én több nemzetközi szervezet döntött úgy, hogy A veszély miatt felvilágosító kampányt indít a nem kívánt terhességek és abortuszok csökkentéséért, és megrendezik a fogamzásgátlás első világnapját, amelyre egy héttel később, szeptember 26-án került sor.

Ezen a napon hazai és nemzetközi egészségügyi szervezetek hívják fel a figyelmet a fiatalok szexuális felvilágosításának szükségességére és a korszerű fogamzásgátlási lehetőségek széleskörű megismerésére.

Miközben azt gondoljuk, hogy a mai tudásbázisú társadalomban milyen tájékozottak vagyunk a fogamzásgátlás témakörébe tartozó ismeretekből, addig Európában a 15 és 24 év közötti fiatalok körében öt közül egy nem alkalmaz semmilyen fogamzásgátlást.

A világon évente 80 millió nőnél fordul elő nem kívánt terhesség, s évente 20 millióan vannak kitéve a terhességmegszakítás veszélyeinek. A nem tervezett terhességek közül 51 millió a fogamzásgátlás alkalmazásának hiánya miatt fogan meg, további 25 millió a fogamzásgátló módszer nem megfelelő használata vagy hibája következtében jön létre.

PILICKÉZÉS…

Eretnek gondolatok kukoricatörés idején

Évek óta őrizgetek egy tenyérnyi térképet az íróasztalom üveglapja alatt. Országaira szabdalt Európa. Ahogyan bő két évtizeddel ezelőtt azt elképzelték. Rajta már önálló állam az akkori Jugoszlávia minden egyes tagköztársasága, sőt a két autonóm tartománya is. Esetünkben e két utolsó az igazán érdekes. Mostanában meg kiváltképpen. A déli tartomány elsősorban abból a szempontból, hogy éppen most himbálják, ringatják erőteljesen – idegen kezek – azt az oly sokszor emlegetett szerb bölcsőt. A hintáztatás pedig oly heves, hogy könnyen megeshet, egy óvatlan mozdulattal kifordítják belőle a gyereket. Ha a felemás helyzet végérvényes rendezése úgy kívánja, minden szentimentalizmus nélkül meg is teszik.

Vele ellentétben az északi szerb gyarmat sorsa még túlságosan képlékeny, még meglehetősen bizonytalan. Állapota csak annyira stabil és megbízható, mint a vízen a buboréké. A gazdasági önállóságról meg a szépen hangzó függetlenségről egyelőre még csak álmod(oz)ó Vajdaság most még legfeljebb csak egy tekintélyes kis domborulatot jelent a nagy szerb(iai) szőnyeg alatt. Amit most még közömbös tekintettel kerülgetnek. Amin átlépnek. Amin most még rajta taposnak. Megléte azonban az idő múlásával egyre irritálóbbá és kellemetlenebbé válik. És nem lehet majd a végtelenségig azt színlelni, hogy ha egyszerűen nem vesznek róla tudomást, akkor majd előbb-utóbb magától eltűnik. Mert nem fog.  

Tehát a húsz évvel ezelőtt felvázolt kis térkép tulajdonképpen a jelenlegi helyzetet vetítette előre. Minden-minden úgy történt, ahogy előre meg volt írva, rajzolva. Ami el tudott szakadni, az idővel el is szakadt. Ami képes volt önállósulni, az a saját lábára állt. Semmi sem tudta azt meggátolni. Mindegyik ország kiharcolta az önállóságát, kivívta a maga függetlenségét. Fegyverropogással, vérrel, verítékkel, könnyekkel, vagy csak csendben, békében, civilizált tárgyalások útján. Mára már csak a mi Vajdaságunk maradt meg a keserű/sanyarú rabszolgaságban, csak ez a minden szempontból letiport tartomány maradt teljesen szabad prédaként más keze-lába. (Alighanem mi leszünk majd az indiánregénybeli utolsó mohikán. Igen, a halott indián. Az, amelyik jó indián.)

Sajnos, olyasmit a legnagyobb jóindulattal sem állíthatunk, hogy azért értünk is folyik a harc. Mert agyafúrtan megszerkesztett tervek szerint és igen látványos módon dúl ugyan a fosztogatásos csata, tombol a zsákmányszerző háború, csak éppen mindez nem az érdekünkben történik, hanem ellenünkben. Szemlátomást orozzák el a javainkat, és csak úgy söprik ki a saját tulajdonunkat. Nem csupán annyit vesznek és visznek el, amennyit nem szégyellnek, hanem mindent-mindent, ami csak mozdítható. A tökéletesen megrendezett és levezényelt rablóprivatizáció esztendei után most már odáig jutottunk, hogy a vadidegen, jöttment szerb pénzemberek magát a szent anyaföldet is kivásárolják a lábunk alól. Ami pedig nem egyszerűen csak baj, hanem egyenesen katasztrófa.  

Azt hiszem, érdemes ezt a parányi kitérőt megtenni egy a napokban történt, mértékvesztett arcátlansággal elkövetett garázdaság kapcsán is. Egy tornyosi mezőgazdasági termelő, Bilicki Imre esetére vonatkoztatva. Mert a párját ritkítja ez a számlájára elkövetett óriási gazemberség, az ő demonstratív szerecsenmosdatása. A nagygazda teátrális falhoz állítása – üldözéssel egybekötött sarokba szorítási jelenetekkel – nem is egy kukoricaföldre illő forgatókönyv szerint zajlott. Félelmetesebb, fenyegetőbb volt annál.

A Bilickivel való pilickézés túlmutat önmagán. Nem csupán figyelmeztetést, megregulázást jelent, hanem a nyers és barbár erőfölény fitogtatását is. Ami pedig az elrettentést szolgálja. Józan, paraszti logikával, mezei észjárással végiggondolva, ugyan mi más is állhatna a dolgok csipkefüggönnyel eltakart sötét hátterében.

Az egyik kulcsszó alighanem a Szerbiában tiszta erejéből tomboló, ördögi státushisztéria. Gazda kontra gazda(g). Fékevesztett versengés, embertelen harc a túlélésért, a puszta megmaradásért. És e cél elérése érdekében semmi sem drága. Minden eszköz bevethető. Kőkemény kiszorítósdi és életveszélyes kirekesztősdi ez a javából, amelynek a nem is titkolt végső célja – jelen esetben – a vajdasági magyar paraszt ellehetetlenítése, kispályára, mellékvágányra kényszerítése.  A vak is láthatja, hogy (itt és most) ki az úr az itteni földeken. Hogy kié a föld valójában. Nem, nem azé, aki megműveli. Valaki másé. (Az erősebb kutya törvénye érvényesül, nem az igazságé.)

Pedig Bilicki Imre sem éppen akárki. Nem egy névtelen senkiházi. Nem egy ”nem oszt és nem is szoroz”-féle kisbácskai magyar nímand. Hanem egy sokféle hájjal megkent, tőkeerős gazdáról van szó – nemrég még Cirokkirálynak nevezték ezen a vidéken --, aki olyan ember hírében állott, akinek esze is van, nemcsak pénze. Meg tekintélyes kapcsolati tőkéje is. Megfelelő politikai háttere is. Ő maga is meglehetősen dörzsölt figurává formálódott. Sokat látott, sokat tapasztalt ember. Naprakész információkkal rendelkezik. Jó előre felismeri a várható trendeket. Állnak mögötte is. Akkor hogyan lehetséges az, hogy mégis ujjat mer(észel)tek húzni vele? Kinek szúrhatja a szemét a tornyosi magyar parasztember folyamatos gyarapodása, gazdagodása? Ugyan kinek lehetnek heves féltékenységi rohamai a Bilicki birtok, a Bilicki birodalom láttán? Vérpezsdítően izgalmas kérdés.

A megélhetési bűnözés a mélyszegénységbe jutott Szerbiában most éli virágkorát. A lopás, a betörés, a garázdaság ezerféle válfaja már szorosan hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Hallunk is gyakorta cifrábbnál cifrább esetekről, amelyeken már szinte meg sem lepődünk, és meg sem botránkozunk.  A közelmúltban történt tornyosi kukoricatolvajlásos eset azonban hatalmas port kavart, és nemcsak kinn a határban. Bilicki Imre esete az ókéri Dragan Srećkovval valami nagyon-nagyon sötét dologról árulkodik…

Az történt, hogy egy héttel ezelőtt két idegen kombájn megkezdte a kukorica betakarítását Bilicki gazda bérelt földjén, egy 143 hektáros földterületen. És tette ezt minden előzetes bejelentés nélkül, rajtaütésszerűen, sötétedés után, a gazda tudta nélkül. A leszedett, mintegy 12 ezer euró értékű kukoricát még azon az éjjelen el is szállították a tolvajok. Mint akik jól végezték a dolgukat, másnap délelőtt folytatták az illegális kukoricaszüretet. Akkorra azonban már a gazda is felkészült: kihívta a helyszínre a rendőrség, az illetékes köztársasági felügyelőség, valamint a zentai önkormányzat képviselőjét, és lesz, ami lesz alapon, gazdatársaival ők is megkezdték a csőtörést, méghozzá a parcella másik végén. (Filmbe illő versenykombájnozás.)

A nem mindennapi kukoricaföldi szenzációra időközben összesereglett, szemét-száját tátó népes közönség cseppet sem zavarta a két idegen kombájn munkáját. A serény zugaratók rendületlenül rótták a sorokat, a fordulókat. Aztán, hogy árnyaltabbá válhasson az őszi (idillikusnak semmiképp sem mondható) kép, állig mundérba, gumibotba, fegyverbe öltözött rendőrök lepték el a kukoricaföldet. Akiknek viszont eszük ágában sem volt megakasztani a stikában végzett vasárnapi duplakombájnozás menetét. És szemmel láthatólag a minden törvényen felül álló ókéri gazda kísérőivel, testőreivel sem szándékoztak bajuszt (össze)akasztani.

Nyilvánvaló, egyértelmű volt a felállás: csakis az erősebbiknek lehet igaza. Ahogyan a végkövetkeztetés is világos: az íratlan maffiatörvényeket kíméletlenül be kell tarta(t)ni. A legutolsó paragrafusig. Ohne Pardon. A fehér hollónál is ritkább madár kategóriájába tartozó szabályerősítő kivételektől eltekintve, minden magyar embernek ehhez tanácsos igazodnia, ha nem akarja megütni a bokáját. Akármilyen ügyes és élelmes is, bármilyen messzire érjen is el a keze, nem terjeszkedhet a végtelenségig, nem növekedhet az égig. Mert az valakinek majd szúrni fogja a szemét. Akkor viszont előbb-utóbb láthatatlan falakba, korlátokba ütközik, ahonnan már egyszerűen nincsen tovább. Mert ami engedélyezett a szerbnek, az tilos a magyarnak. Valószínűleg a tornyosi Bilicki gazda is ezzel a kisebbségi sorsból eredeztethető „no way out”-helyzettel volt kénytelen szembesülni. És dicséretére legyen mondva: nem futamodott meg gyáván. A helyét megállta. 

Szabó Angéla

Szeptember 24.

„Fehér kendő” napja (Dan ”bele marame” / White Kerchief Day)

Az ősi Grúziában a férfiak befejezték harcukat, amikor a nők odadobták fehér kendőjüket. 1993 szeptemberében Grúziában kétezer nő vonult ki. Dolidze, grúz filmrendező felhívással fordult az asszonyokhoz: a nők a maguk eszközeivel vegyék fel a küzdelmet a háború ellen. Nők ezrei vonultak ki fehér kendőben, így lett a Fehér kendő Napja a megbékélés jelképe. Magyarország 1994-ben csatlakozott a felhíváshoz, hogy minden év szeptemberében a nők gyűljenek össze fehér kendőben a béke és fegyverszünet kifejezéseképpen. 

Megünneplésének időpontjáról ellentmondó adatok vannak, néhol szeptember 24-éhez kötik, de több helyen a hónap utolsó vasárnapján említik.

Szeptember utolsó hete

Tengerészeti Világnap (Svetski dan pomorstva, Svetski pomorski dan / World Maritime Day)

Az ENSZ keretében működő kormányközi tengerészeti tanácskozó szervezet, az IMCO 1979. novemberi XI. közgyűlésének határozata alapján, szeptember végén tartja a Tengerészeti Világnapot. Változó dátumú esemény. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet 170 tagállama ünnepli ezt a napot, a szervezet meghatározó fontosságú célkitűzései: biztonságosabb hajózás, a tengeri környezet védelme, kevesebb legyen a nemzetközi tengeri kereskedelem szabadságát és biztonságát veszélyeztető cselekmény.

Szeptember utolsó hete 

A siketek és nagyothallók hete (Svetska nedelja gluvih i nagluvih osoba / International Week of Deaf People)

Ma kezdődik a siketek és nagyothallók hete. Szerbiában közel 200.000 siket él, míg a nagyothallók száma ettől jóval több.

A nemzetközi hét célja, hogy felhívja a figyelmet halássérült emberek képességeire és eredményeire, de azokra a társadalmi előítéletekre is, amelyek indokolatlanul korlátozzák őket.

 

Délvidéki blues vagy kesergő

A vajdasági magyar politikum mély „kommunista-informbürós” letargiában szenved. Érthetetlen, hogy nem tudnak elrugaszkodni a nulla mezsgyétől. Valójában még ki nem halnak, mint a dinoszauruszok addig így lesz, mert más megoldás nincs. Őket ezzel a választási rendszerrel ki nem lehet billenteni, mert folyamatosan sétálnak balról-jobbra, majd vissza. Addig meg megy a félremagyarázás, mellébeszélés, öntömjénezés, foteltartás, ellenségképre való mutogatás...

Útkereszteződéshez értek, azt mondják! Nos így van! Aki nem tud kolompolni az ne fogjon kolompot kezébe! Egyszerű az „örök - polipatikusokat” már régen meneszteni kellett volna a közélet politikai hadszínteréről. A kommunizmusban is csapnivalóak voltak, ma is azok, de ők lehetnek a megmondók, ehhez nagyon értenek! A nagy semmihez, ahhoz értenek! Ez van ezt kell szeretni sóhajtozás nagyon jól megy nékik! Meg az önsajnáltatós nagy dumálásokhoz, hogy mi mindent megtettünk az ügy érdekében ezek meg bántják az dicső magyart! (e rész csak választási kampányban olvasandó)

Érdekes lett a módszerváltás, amíg az ördög a sorok között búvik meg, addig az elvtársak újfent a templom padsorok között! Kedves főkolompos, vedd kezedbe Szerbia hivatalos lapját ez elmúlt húsz évből, látni fogod, hogy ki hol állt, mert benne foglaltatott és billentsd ki őket, ez lesz a megoldás neked, mert ez van írva az útkereszteződésben! Baj van, tudom! Nem marad melletted senki... A megoldás csak ennyi!

A legnagyobb baj, hogy drasztikusan megfogyatkoztunk, tovább nem lehet eljátszani, hogy mindenki pótolható. A másik baj, hogy a kvázi demokráciának nevezett balkáni tákolmányba jól beágyazták magukat a legújabb kori „Mágnás Miskák”. Ők azt tehetnek, amit akarnak a szó szoros értelmében. Én itt egy párt rendszert látok „Mágnás Miskák” által finanszírozva, kétpólusú színjátékkal, úgy választások környékén nagy szónoklatokkal, amelyek elillannak a tettek mezején.

A gyakorlatban, hogyan is működik ez? Nos a példa: Kati néném a számlák fizetésekor ma is „Ti baba! – Te öreganyám!”  lealázó megszólításban részesül! Szólnia sem szabad, ha a „bosztánjából” ellopják a krumplit, paradicsomot, paprikát a füstölőből meg leakasztják kolbászát. Ma már a bácskai nagygazda is így járt, nos útkereszteződés, na ne! Gyávaság az igen! Melléjük állt itt valaki, hogy érdekeiket védje? Egy politikust sem láttam a tettek mezején! Értem az egérlyukba bújtak, mint 2000. október ötödikén!

A mi bárdjaink meg ez idő tájt inkább fene nagy jogainkról dicshimnuszokat regélnek. Volt már úgy a történelemben, hogy a bárdok búcsúztak az árnyékviláguktól, nos azok dicső bárdok voltak, nem pimasz senkiházik.

A vajdasági magyarok évek óta érdekvédelem nélkül tűrik el a megpróbáltatásokat és a megaláztatást. A legnagyobb csapás, hogy pár kegyben részesített magyarunk húzza el a nótánkat és tiszta kézzel sommáz az államalkotó! Banka bátyám is megsimogatta a puli füle tövét amikor az jó beleharapott a fekete kos lábszárába, valahogy így simogatják az ő füle tövüket is némi dénárért néha euróért cserébe, amikor olyan szép rózsásra festik a délvidéki létüket Strasbourgban, Brüsszelben. Hazatérve sommázzák, hogy a békesség kedvéért erről most hallgattunk, meg arról is...

Remélem dereng már, hogy a délvidéki kesergő csak egy pár jól fizetett munkahelyről szól és nem magyar érdekvédelemről. Nem kell keménykedni, ha zseb meg van vastagon tömve! Jó itt és szép itt minden, mint a Kánaánban csak az a fránya válság ne lenne, mert az a felelős mindenért...

Az országgyűlési képviselőinknek kijár a korrupció, mint választási zsákmány, így az édesanyjukat is eladhatják jó pénzért a mentelmi jogra hivatkozva! Meg kell említsem Albániában is felelni kell a korrupciós ügyekért és ez esetben nincs mentelmi jog! A délvidéki magyar csak pajzs egy magát elitnek nevező politikai kft ügyleteihez, ennyi és más semmi !

Egyértelműen ki van ábrándulva a délvidéki magyar és letargiába süllyedt. A politikusaink akik okozták ezt, kereszteződésről beszélnek. Nem kereszteződésről kell beszélni, hanem alagútról, amelyben fény nem dereng és hosszú ideig nem is fog!

Miről kell beszélni?

Érdekvédelemről kell beszélni és ez irányba kell menni és TENNI! Kati néni érdekeiről a tornyosi nagygazda érdekeiről, a csókai Földművesek Egyesületének érdekeiről, amely kettő perben áll a Szerb állam ellenében a Strasbourgi emberjogi bíróság előtt, mint Don Quijote a szélmalmok előtt! (Pert nyert egyesület hiába fordult a magyar tartományi házelnökhöz*, jogainak érvényesítése érdekében még válaszra sem méltatta őket! Miről beszélünk? )

A törvényt egyoldalúan mérik erre felé, gyakorlatban láttuk és tudjuk! Az államalkotó meg egy két jól fizetett munkahely ellenében azt tehet amit akar, mert néki ez dukál!

Uraim elég volt az értelmetlen szócséplésből, régen elkéstetek a tettek mezejéről, mi délvidéki magyarok időközben a perem szélére csúsztunk és innen nem tudunk talpra állni. Tudom ez volt a célotok, de rátok is ez a sors vár!

Mi maradt? A délvidéki blues vagy kesergő, a színes-bőrű rabszolgákat is az tartotta életben Amerigo Vespucci földjén, ez kell bennünket is életben tartania, mert tudjuk a remény vész el utoljára!

Elfogyunk, mint a hold csendesen, 
o jeah bolondok hajója! 

Margit Zoltán

A sikernek ára van, nem titka,
Bohócnak nem jár aranykalitka,
Ne szidd a sznobokat,
Hisz belőlük élsz,
Az írástudóktól meg jobb ha félsz...

A Bolondok hajója c. dalból  

http://www.youtube.com/watch?v=XZo9tmdQYzU&feature=related 

* Margit Zoltán levele Egeresi Sándornak

Margit Zoltán
Blog:
        margitzoltan.blogspot.com
        herbsofmagic.blogspot.com

        gitro.blogspot.com