Újvidéken készül az 1944-45-ös emlékhely
Június 21-én Pásztor István, a tartományi parlament elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) vezetője és Miloš Vučević újvidéki polgármester, a Szerb Haladó Párt (SNS) alelnöke Újvidéken megtekintették a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ felújítási munkálatait, a Szent Erzsébet-templom tornyán kicserélt órát és az Európa Kollégiumot.
– A mai látogatás azért számít lényegesnek, mert szerettem volna megerősíteni azt a szövetséget, amit a polgármesterrel már több mint tíz éve építek. Eredményeket tud felmutatni, tervezni tud ez a szövetség – értékelte Pásztor,[1] aki, egyebek mellett, beszámolt az 1944–45-ös áldozatoknak szentelt emlékhely kialakításának kezdetéről is.
– Mi a stratégiai türelem gyakorlását mutattuk be e kérdés kapcsán. A döntés még 2018-ban megszületett, egy évre rá a minisztérium is jóváhagyta. Ahogyan azonban azt a közvélemény ismeri is, folyamatos támadásoknak voltunk kitéve, amelyeknek lényegében az volt a célja, hogy összemossa a bűnt az ártatlansággal, ebbe azonban mi soha sem fogunk belemenni. A bűnelkövetőt nem lehet azonossá tenni az ártatlan áldozattal. Mi azon vagyunk, hogy az ártatlan áldozatok emléke előtt adózzunk. Megszülettek a fontos döntések, már megvannak a tervdokumentációk is, a kivitelező is, kezdetét veheti az emlékmű létrehozása az 1300 káplár és az Ivo Andrić utcák kereszteződésénél, a Horgász-sziget bejáratánál. Nem dugjuk tehát el az emlékhelyet, nem templomkertbe rejtjük, ugyanúgy áll majd mindenki számára elérhető helyen, mint minden más emlékmű a városban, s ugyanolyan státust is élvez majd – számolt be a fejleményekről, mondván, az emlékművet a következő hónapokban állami pénzből építik majd.[2]
Miloš Vučević polgármester természetesnek nevezte, hogy az ártatlan áldozatok emlékművet kapjanak Újvidéken, hisz ahol csak egyetlen ilyen áldozat is volt, máris megérdemli a tiszteletet, függetlenül attól, hogy mások támadásba lendülnek, s „egyszer fasisztának, máskor csetniknek” nevezik az embert. Amikor az áldozatok emlékéről van szó, senkinek sem áll jogában morális eszmefuttatásokat tartani a megvalósítás ellen, érvelt Vučević.[3]
A látogatásról a Magyar Szó nevű pártlap Épülhet a magyar (sic!!) áldozatok újvidéki emlékhelye megtévesztő címmel[4] tudósított.
Június 22-én a Danas c. belgrádi napilap közölte dr. Danijela Grujić, a Szabadság és Igazság(osság) Párt (SSP) Városi Bizottságának elnökének az 1944/45-ös áldozatok emlékművel kapcsolatos, Az áldozatok kigúnyolása című írását.[5]
– A városi hatalom, a polgárok ellenkezése és tiltakozása ellenére nem áll el „az 1944/45-ös ártatlan áldozatok emlékművétől” az Ivo Andrić és 1300 káplár utca sarkán, a Limán IV. városrészben. Úgy tűnik, hogy a kezdeményezés valóban megvalósul, mivel ezúttal az Városépítési Igazgatóság engedélyezte a terület rendezését, a talapzat megépítését és a világosítás elhelyezését.
Az emlékmű több szempontból is vitás, mindenekelőtt, mert hiányzik az emlékmű anyaga, illetve kísérő dokumentációja, amely megerősíti az állításokat. Ez miatt az ártatlanok emlékhelyén található Tót János és egy sor bizonyítottan gyilkos neve, akik a polgártársaikat végrehajtók vagy besúgóként a halálba küldték.
A SSP Újvidéki Városi Bizottsága több alkalommal rámutatott erre az alattomos történelmi revizionizmusra és a tézisek hitvány felcserélésre, az áldozatok és a hóhérok kiegyenlítésének céljával.
Egy ilyen emlékmű állítását Miloš Vučević polgármester hazafias tettnek tekinti. Az újvidékiek, akik a költségvetés többéves kifosztásának a tanúi, tudják, hogy három felvonásos drámáról van szó: gondolj ki egy csúfos projektumot, alkalmazz „megfelelő” kivitelezőket és mindezért állíts ki „borsos” számlát a polgároknak. A kipróbált recept ez alkalommal különösen problémás, mert az áldozatokkal, a családjaikkal és a hős város antifasiszta hagyományával való gúnyolódást jelent – áll a SPS Újvidéki Városi Bizottsága elnöke által aláírt szövegben.
A Tartományi képviselőház június 28-ai ülése utáni sajtókonferencián Đurađ Jakšić, a Szerb Radikális Párt (SRP) képviselője, „újságírói kérdésre beszélt az újvidéki 1944–45-ös áldozatoknak szentelt, készülő emlékműről is”.
Jakšić elmondása szerint „pártja határozottan ellenzi annak felállítását, mert szerintük háborús bűnösöknek állítanak emléket, a kapcsolódó iratban szereplő kétezer név között ismert bűnelkövetők is vannak”.[6]
A Szerbiai Demokrata Párt (DSS), a Demokrata Párt (DS) és az Elég Volt Mozgalom (DJB), a Városi Képviselő-testület 2018. évi határozatának meghozatala alkalmával figyelmeztettek, hogy az áldozatok névsorában bűnözők vannak, és akkor a hatalmi koalíció, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) tagjai nem támogatták azt, annak ellenére, hogy a tanácsnokaik rendszeresen megszavazták az emlékmű felállításához szükséges összeget.[7]
Július 7-én, Minden áldozat (sic!!) emlékhelye címmel, az említett napilap arról tudósít, hogy „a Limán IV. városrészben (az előző napon – B.A.) megkezdték az 1944-45-ös ártatlan áldozatoknak szentelt emlékhely kialakítását”.[8] – A munkálatok megkezdésére vonatkozó építési engedélyt június 27-én adták ki, várhatóan ez év november 1-jén lesz az emlékmű ünnepélyes felavatása – írja a lap.[9]
Kiss Gyula, a VMSZ Újvidéki Városi Szervezetének alelnöke a lapnak nyilatkozva elmondta, hogy „Újvidéken 77 éve nyitott kérdésnek számít az 1944-45-ös atrocitások témaköre”. – Ezzel az emlékhellyel pontot szeretnének tenni a kérdőjelek helyére – mondta.[10]
Az idézett írás szerint, „az emlékhely felállításának szükségességéről szóló döntéstől a jelenleg zajló munkálatokig nem volt akadálymentes az út, a megvalósítás kapujában is igen negatív hozzáállás tapasztalható a közvélemény részéről, de erőteljesen ellenzik az ellenzéki (szerb – B.A.) pártok, valamint az Október 23-a Antifasiszta Front tagjai is.[11] Ez utóbbi szervezet még a nemzetközi szervezetekhez is tiltakozó levelet intézett. Kiss Gyula kifejtette, hogy az össze nézeteltérés egyetlen hiányzó dokumentum miatt, egészen pontosan az ártatlan áldozatok nevét tartalmazó lista eltűnése miatt adódott.”[12]
– A levéltári adatok bizonyítják az ártatlan áldozatok kilétét, ezeket a tényeket alátámasztó dokumentumokat is átadtuk a tervezettel együtt. A több mint 1500 ártatlan áldozat nevét tartalmazó lista azonban nem volt köztük, mert nem hozzáférhető. Szemtanúk igazolták, hogy a Vajdasági Levéltárban a kilencvenes évek végéig létezett ez a lista, nem tudjuk azonban, mi történt vele a továbbiakban. Az emlékmű tehát név nélkül állít majd emléket az atrocitásokban elhunytak előtt, egészen pontosan a Minden ártatlan áldozat emlékére 1944-45 felirat szerepel majd rajta magyar, szerb és német nyelven – hangsúlyozta Kiss Gyula.[13]
– A VMSZ Újvidéki Városi Szervezetének alelnöke arra is kitért, a helyszín tekintetében is fontos volt a történelmi hűség. Az emlékművet az Ivo Andrić és az 1300 káplár és utcák sarkán alakítják ki, ugyanis azon a terülten is voltak kivégzések 1944-45-ben – írja a lap.
November 1-jére tervezik – a jelek szerint – az 1944-45-ös ártatlan áldozatok újvidéki emlékművének felavatását. A turulmadár márványszobrot 2021-ben rendelték meg, Szilágyi László akadémiai szobrász készítette 1,6 millió dinárért. Az emlékmű felállítási munkálatai kivitelezésének összértéke 1,5 millió dinárba kerül.
Az emlékhely kialakítása körüli politikai bonyodalom továbbra sem csillapodik.
Kiss Gyula Véemeszes városi képviselő (is) az idézett interjúban elismerte, hogy az szoborállítási dokumentáció nem teljes, mivel „a több mint 1500 ártatlan áldozat nevét tartalmazó lista” nem volt az átadott (terv)dokumentáció közt, „mert nem hozzáférhető”. Az emlékhely ellenzői pedig éppen erre hivatkoznak.
Ki kellene, tehát, deríteni, mi történt a listával, ha már – Kiss állítása szerint – „a kilencvenes évek végéig létezett”. Egy valamirevaló levéltárból egy ilyen lista csak úgy nem tűnhet el! Már csak azért is tisztázni kell ezt, mivel az emlékmű ellenzői örökké erre fognak hivatkozni!
Az „első”, az 1942. januári razzia során „magyar katonai alakulatok Újvidéken és környékén etnikai alapú tömeggyilkosságot követtek el, amelynek körülbelül 3300-3800, főként szerb és zsidó nemzetiségű polgári személy esett áldozatul, de voltak közöttük magyar nemzetiségűek is”.[14]
Az áldozatok emlékére, Jovan Soldatović tervei alapján, 1971-ben szoboregyüttes készült és a város szembetűnő helyén, a Péterváradra vezető hídhoz közel, a várral szemben, a Duna újvidéki partján/oldalán van.
A Minden ártatlan áldozat emlékére 1944-45 felirattal nem oldódik meg a megtorlás vagy „második razzia” 305 magyar áldozata emlékművének kérdése, de a Futaki-úti katonai temető sorsa sem, ahol első- és második világháborús magyar katonák is nyugszanak. Ide az újvidékiek a Makovecz Imre által tervezett emléktorony felépítését képzeltek el. Ezt azonban nem támogatta a délvidéki magyarság vezetősége.[15]
– Legyen egy emlékmű az 1944–45-ös minden ártatlan újvidéki áldozat tiszteletére, akinek az 1944–45-ös időszakban az ide bevonuló Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg katonái és kiszolgálói vették el az életét, de ez ne zárja ki az újvidéki magyarok azon jogát, hogy emlékművet állítsanak az ártatlanul meggyilkolt nemzettársaiknak – hangzott el 2016. szeptember 7-én Budapesten, a Cseresnyésné Kiss Magdolnával, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány elnökével, az újvidéki emlékmű-állításról készült beszélgetésben.[16]
Újvidék, Európa 2022. évi kulturális fővárosának közvéleménye vajon fel van-e felkészülve az 1944-45-ös ártatlan áldozatokra való emlékezésre, a más népeknek a kegyeletre és a méltó megemlékezésre való joga tiszteletben tartására?
BOZÓKI Antal
Torda, 2022. július 7.
__________
[1] v-ár: Épülhet a magyar áldozatok újvidéki emlékhelye. Magyar Szó, 2022. június 22. 1., és/vagy https://www.magyarszo.rs/hu/4960/kozelet/267146/%C3%89p%C3%BClhet-a-magyar-%C3%A1ldozatok-%C3%BAjvid%C3%A9ki-eml%C3%A9khelye-%C3%BAjvid%C3%A9k-P%C3%A1sztor-Istv%C3%A1n-eml%C3%A9khelyek-194445-%C3%B6s-%C3%A1rtatlan-%C3%A1ldozatok.htm, 2022. június 22. 15:39 >> 2022. június 22., 21:39
[2] Uo. 4.
[3] Uo.
[4] Uo. 1 és 4.
[5] Dr Danijela Grujić: Izrugivanje žrtvama [Az áldozatok kigúnyolása]. Danas, 2022. június 23. 9.
[6] v-ár: Kilencvenszázalékos teljesítmény. Magyar Szó, 2022. június 29. 4.
[7] Bővebben lásd Az 1944/45-ös újvidéki áldozatoknak nincsen méltó emlékműve! c. írásom:
Lovas: „Nem lehetünk objektívek, és nem is ez a cél”? https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=14337, 2022. március 16.
[8] v-ár: Minden ártatlan áldozat emlékhelye. Magyar Szó, 2022. július 7. 1.
[9] Uo.
[10] Uo. 11.
[11] Lásd a 7-es alatti írást.
[12] Lásd v-ár írását a 8-as jegyzetben, 11.
[13] Uo. 11.
[14] Újvidéki vérengzés (1942). https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Ajvid%C3%A9ki_v%C3%A9rengz%C3%A9s_(1942
[15] Bővebben lásd az Újvidéki emlékmű-állítás: Se nem magyar, se nem Makovecz c. írásom https://delhir.info/2018/08/30/ujvideki-emlekmu-allitas-se-nem-magyar-se-nem-makovec/
Lásd még Mák Ferenc: A kivégzések hosszú időn át folytak. Lásd Matuska Márton: Az elhallgatott razzia – Vérengzés Újvidéken (1944-45). Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Budapest 2015. 7. és 10-11. Az Újvidéken likvidált 305 személy névsorát lásd az idézett kiadvány 262-269 oldalán.
[16] Friedrich Anna: Emlékmű is, magyar is… https://www.vajma.info/cikk/rozsautca/369/Emlekmu-is--magyar-is.html, 2016. szeptember 7. [21:04]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése