Aminek most elsősorban mi, észak-bácskaiak a fültanúi vagyunk, az a 47 éves
Szabadkai Rádió utolsó nagy fellángolása. Mióta a végleges elnémításának
napját, időpontját több alkalommal is kitűzték, majd rendre el is halasztották,
azóta a hullámsávján jobbnál jobb, valódi vérpezsdítő műsorok hallhatók –
amelyek esetenként oda is szögezik a készülék vagy a számítógép mellé a vájt
fülű kíváncsiskodót.
Ilyen volt a ma délelőtti lendületes Művésztársalgó
című beszélgetős műsor is, amelyben (régebbi és újabb keletű közéleti
botrányaink okán) Kalmár Zsuzsa
színésznő és Tóth Imre újságíró felváltva igyekezett
egymástól elragadni a szót. Utóbbi – a vérmérsékletének megfelelően – több
alkalommal is hevesen kifakadt:
– Innen szeretném üzenni Pásztor úrnak: annak,
hogy a Szabadkai Rádiót beolvasztják a Pannon RTV-be, nem lesz jó vége. Az
ügyben a mi szakmai véleményünket nem kérték ki és a hallgatók észrevételeit
sem vették figyelembe. Hülyének nézik az embereket! A pásztor nem hallja, hogy
miről béget a nyáj! A fiataljaink menekülnek ebből az országból, még a délszláv
háborúk idején sem volt ilyen nagy az elvándorlás, csak az idősek maradnak.
Azok pedig általában nehezebben viselnek el minden kényszerű változtatást. Ki
fog majd ezután a VMSZ-re szavazni? Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy e
kisebbségi létben elfojtsák a másként gondolkodást. Ne tessék ezért senkit sem
cenzúrázni meg leváltani, és ne tessék a politikusi döntéseket az emberek
torkán izomból lenyomni! Elég volt a megfélemlítésből, a konspirációból meg a
kontraszelekcióból! Ahogy annak idején Kasza József meggondolta magát, amikor
meglátta a rádió megmentése érdekében összegyűjtött 20 ezer aláírást, úgy
Pásztor Istvántól is elvárom, hogy gondolja meg magát!
Kalmár Zsuzsa azt ezzel kapcsolatos
meglátását úgy fogalmazta meg, hogy: „Amikor a saját kutyánk beleharap a saját
kölykébe, akkor a VMSZ tömöríti-e a közösséget vagy éppen szétzilálja?”
A műsorban a hullámsávokkal való politikai kufárkodásra is kitértek.
Elhangzott, hogy a 89,6 MHz egy közszolgálati frekvencia, ezért nem játszható
át kereskedelmi rádiónak, és azt is szóvá tették, hogy már akkor, amikor a
Szabadkai Rádióból elvették a 91,5 MHz-es regionális frekvenciát, fölmerültek
olyan aggályok, hogy oda lehetett-e adni (törvényes úton-módon!) annak a Pannon
Rádiónak, amely addig egyetlen percnyi műsort sem sugárzott.
Kalmár Zsuzsa feltett egy olyan kérdést
is, amelyre széles e Bácskában akár ítéletnapig kereshetnénk a választ: „Amikor a Szabadkai Népszínház társulata
bajban volt, azt tapasztaltuk, hogy a többi színész próbálta homokba dugni a
fejét, igyekezett kimaradni a történésekből. A ti esetetekben: a Pannon RTV
dolgozói számára annyira magától értetődő, hogy a ti rádiótokat megszüntetik?
Egy szavuk sincs rá? Nem vártátok el tőlük, hogy mellétek álljanak?
Tóth Imre a bajok gyökerét a
következőben látja: „A szolidaritás, a
kollegialitás hiánya általános probléma, érzéketlenné váltunk egymás problémái
iránt.”
Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a Szabadkai Rádió
ellehetetlenítése és kivéreztetése láttán nem csupán a pannonosak lapítottak
gyáva-sunyin, mások is tehettek volna többet. A majd ötvenéves intézmény intenzív
fojtogatása szerepelhetett volna akár havonta is a Hét Nap oldalain, és akár
heti gyakorisággal is az egyetlen napilapunk rovataiban. A meglehetősen kínos
ügyben, a hosszadalmas agónia során magának a rádiós műfajnak a művelői is csak
elvétve éreztek kényszert a megszólalásra. Ki tudja, miért.
– A mai műsorban sok minden
elhangzott Pásztor úr meg Hajnal úr számlájára, és Lovas neve is említésre
került néhányszor. Mi azonban nem kampányolunk a VMSZ ellen, nem vagyunk a
pártnak ellensége, de viszont van véleményünk, s azt ki is mondjuk. Azt hiszem,
a Népszínház társulatának tiltakozásakor csordult túl az a bizonyos pohár – de
azóta sem öntöttek a pohárba tiszta vizet. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz
lesz a helyzetünk, mint amilyen nehéz most. Senkinek ne legyen kétsége felőle,
november 2-án, halottak napján (miután a mi rádiónkat már eltemették) továbbra
is lesz majd valamilyen magyar nyelvű műsor ezen a hullámhosszon, csak az a
kérdés, hogy ki fog akkor megszólalni. Mert azok már nem mi leszünk. A
Szabadkai Rádió ilyen jellegű műsorainak abban a pillanatban vége, ahogy a
rádiónkat beolvasztják a Pannonba – mondta Tóth Imre.
A mai rendhagyó Művésztársalgó
készítői igen nagy lelkesedéssel szóltak az augusztusban alakult Magyar
Mozgalomról és a vele kapcsolatos elvárásaikról is.
Hogy mit lehet mindehhez hozzáfűzni?
Lélekemelő hallgatni hosszú-hosszú perceken át az ilyesféle tisztasággal
elegy naivitást, kiváltképpen akkor, amikor az ember lánya már tudja, hogy édes
mindegy, mi a neve a gyereknek (VMSZ vagy MM): az egyik kutya, a másik meg eb.
S a legjobb: tőlük távol.
Szabó Angéla
(A Szabadkai Rádió Művésztársalgó
című mai műsora nyomán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése