Hajnal Jenő: „A helyzetet oldjuk meg”

Két ellentétes viszonyulás/koncepció – Csak annyi jogunk lesz, amennyit kiharcolunk

„Szeptember elsején a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtár 41 alkalmazottja közül tízen fölmondó levelet kaptak, kivétel nélkül a falusi könyvtárosok. Velük szemben a tisztviselők és a segédszemélyzet a helyén maradt. A kirúgott személynek szeptember 2-án el kellett távolítani személyes holmiját a fiókkönyvtárak épületeiből, valamint le kellett adniuk a kulcsokat.”[1] A falusi könyvtárak nyitva tartását „heti két napra korlátozták”.[2]

Elvegyi Ákos, a Vajdasági Magyar Demokrata Közösség (VMDK) Tanácsának elnöke sajtótájékoztatón mutatott rá, hogy „az ésszerűsítés örve alatt gyakorlatilag megszűnnek a fiókintézmények, amelyek nem kis, hanem nagy kezdőbetűs Könyvtárak, amelyek a falvakban szorosan összefonódtak a művelődéssel, a könyvtárosok nem egy esetben művelődésszervezőként, egyesületvezetőként is dolgoztak, így például Bácsgyulafalván, Bezdánban, valamint Őrszálláson nemkülönben.[3]

A VMDK sajtótájékoztatóján elhangzott az is, hogy „az elbocsátott munkavállalók fele magyar”.[4] Horváth-Ódry Márta, a VMDK regionális szervezetének elnöke ehhez hozzáfűzte: „Ráadásul a városi intézményben legfeljebb egy, esetleg két alkalmazott beszéli a magyar nyelvet, ami tovább nehezíti ezt a munkát.”[5] „Az iskolákban a diákok máris azt kérdezik, hogy miként jutnak majd hozzá a házi olvasmányokhoz”?[6] (Nesze neked részarányos foglalkoztatás és szerzett nemzeti kisebbségi jogok!)

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) a 20., szeptember 22-én Újvidéken tartott rendes ülésén „először (ellenszavazat és tartózkodás nélkül – B. A.) megszavaztatta Tari István, a VMDK tanácsnoka által a beterjesztett napirendi pont sürgősségét (ELŐTERJESZTÉS – Állásfoglalás a zombori Bieliczky Károly Városi Könyvtárban történt felmondások és a Zombor Városához tartozó falvakban eddig működő fiókkönyvtárak leépítése ügyében)”,[7] majd – Tari és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének felszólalása után, Hajnal javaslatára – újabb szavazás következett, és a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) képviselő MNT tagság szavazógépezete elvetette a sürgősségi napirendi pont napirendre tűzését és megvitatását![8]

Tari István felszólalásának kezdetén az MNT ülésén elmondta, nagyon fontosnak tartja, hogy az MNT az előterjesztését, sürgősségi indítványát elfogadta, majd így folytatta: – Ugyanis, én azt gondolom, hogy mindaz, ami Nyugat-Bácskában történik, az egy olyan történet, amelyre fel kell, hogy kapjuk a fejünket.

Ez közösség, ez a nyugat-bácskai közösség szenvedet a legtöbbet a legújabb bálakáni háborúk idején. Tehát, kilencvenegyben ők megtapasztalták annak a háborúnak az össze nyomorát, amelyet azok indítottak el, akik most is hatalmon vannak. Éppen ezért, ami most történik az ottani magyarsággal ez fölháborító. A legsovinisztább magyarellenes megnyilatkozásról van szó Nyugat-Bácskában. Azok, akik részt vettek abban a döntésben, amelyben magyar könyvtárosoknak mondtak fel, azok tulajdonképpen azok tulajdonképpen a kultúránk ellen intéztek támadás, merényletet. Nyugat-Bácskában a könyvtárosaink tulajdonképpen a művelődési élet szervezői és én azt gondolom, a Magyar Nemzeti Tanácsnak az a dolga, hogy amikor ilyen eset történik, akkor ne csak följajduljon, ne csak nyilatkozatot tegyen, hanem a lehető legerélyesebben megfogalmazza mindazt, amit ezzel a nem is titkolt, hanem nagyon provokatív magyarellenes jelenséggel szemben tapasztal. Mert én azt gondolom, hogy ezt mindenképp meg kell tárgyalnunk. Ugyanis, ha ezeknek az embereknek fölmondanak, ha ezek az emberek, könyvtárosok elvesztik a munkahelyüket, akkor Nyugat-Bácskában tulajdonképpen leépül a magyar művelődési élet. És én azt gondolom, hogy a Magyar Nemzeti tanácsnak az a dolga, hogy a legkeményebben tiltakozzon, hogy ezt a legkeményebben megfogalmazzuk, ezt a tiltakozást, mert nagyon is jól látszik az, hogy a leépítések ürügyén tulajdonképpen hogyan próbálnak meg újból merényletet követni el kultúránk ellen – hangoztatta Tari István.

Hajnal Jenő, az MNT elnöke, „Tari István fölvetésével kapcsolatban” a következőket „válaszolta”, illetve mondta: – Teljes mértékben egyetértünk. Én is azt hiszem, hogy amikor ez a lehetetlen helyzet előállt, akkor abban a pillanatban reagáltunk is, és akkor ígéretet is tettem, hogy a Nemzeti Tanács mindent meg fog tenni azért, hogy Nyugat-Bácskában a nyugat-bácskai könyvtárellátás, különösen a magyar könyvtárakat érintő helyzet megoldódjon és rendeződjön.

Én azt hiszem, hogy a fölháborodás jogos és teljesen elfogadható valamennyiünk részéről. Az, amit én problémának tartok, hogy ezt a helyzetet, ezt az ügyet olyan magyarellenes akciónak próbáljuk beállítani, akkor, amikor nagyon jól tudjuk, hogy az intézmény vezetősége majd egy év óta próbálta megoldani ezt a helyzetet és a legjobb szándékkal minden megtettek azér hogy … Én személyesen áprilisban jártam ott, hogy ez a …, hogy utólag a legszerencsétlenebb módon oldódott probléma, tíz falusi fiókkönyvtár könyvtárosának a felmondásával ne így történjen meg.

Tehát, az, amit mindenképpen ez előterjesztésben elfogadhatónak tartok az az indoklásban szerepel, és ebben azt hiszem, hogy valamennyien egyetérthetünk (ami végül mégsem lett elfogadva – B. A.). A Magyar Nemzeti Tanácsnak a legerélyesebben és azonnal kell lépnie, nemzeti sérelmeink orvoslása, nemzeti értékeink érvényre juttatása ügyében (amire eddig nem került sor – B. A.). S itt, ami a legfontosabb szó, azt hiszem, hogy fel kell lépnie.

Ha mi fel akarunk lépni, akkor nem olyan javaslatokat, olyan állásfoglalást kell elfogadni, amely ezt a föllépést teljesen ellehetetleníti. Hiszen, ha átgondoljuk, ha elolvassuk az itt felsorakoztatott határozatjavaslatot, akkor egyértelművé válik, hogy amit mi nagyon fontosnak tartunk, hogy a legilletékesebbekkel, elsősorban Zombor város vezetőségével, a polgármester asszonnyal az élen, a könyvtárigazgatóval és az ottani helyi érdekeltekkel leüljünk és ennek a helyzetnek az orvoslását végezzük el, tegyük meg.

Ha mi ezt a határozati javaslatot elfogadjuk (amit egyébként „elfogadhatónak tart” – B. A.), ahogy itt szerepel, mi minden párbeszédre, beszélgetésre, együttműködésre való kapcsolatot kizárunk. Egyszóval, úgy gondolom, hogy a párbeszédre, az egyeztetésre, a tárgyalásra, a tárgyalási partnerre, a tárgyalási kapcsolatra nem tudjuk a hangsúlyt fektetni, hiszen elvágunk minden szálat.

Nekünk nem az a célunk, nem ez a szándékunk. Én úgy gondolom, hogy Tari István is nagyon jól tudja, mikor benyújtotta ezt a kezdeményezést, hogy a legfontosabb dolog az, hogy mi minél előbb orvosoljuk ezt a helyzetet és azokban a könyvtárakban, hiszen itt nem csak magyar könyvtárosokról van szó és nem csak magyar, kimondottan magyar településekről, a helyzetet oldjuk meg. És én ezért és azt javasolom, hogy ezt a beterjesztett napirendre való tűzést ne fogadjuk el – javasolta Hajnal Jenő.

A Magyar Nemzeti Tanács tagjai közül Tari István javaslatának napirendre tűzését hárman kézfelemeléssel támogatták, 23-a ellenezték, vagyis elutasították.[9]

***

A Tari és Hajnal felszólalásból a VMSZ befolyása alatt lévő sajtó – a helyszíni TV közvetítésen kívül – nem, vagy szinte alig közölt valamit,[10] pedig pengeváltásuk azért is érdekes, mivel a nemzeti kisebbségi jogok, ez esetben a vajdasági magyarok jogai megvalósítása útjának/módjának két, szöges ellentétben lévő viszonyulását/elképzelését is elénk tárja.

Tari indítványa – az MNT törvényi illetékességével teljes összhangban – arra irányult, hogy az MNT testületként/intézményként foglaljon állást egy, a vajdasági magyarok számára fontos művelődési kérdésben.

Az MNT elnöke, tisztségével visszaélve, felszólalásával megakadályozta ezt (a VMSZ-es képviselők úgy szavaztak, ahogy ő javasolta). Szerinte „ennek a helyzetnek az orvoslását” nem intézményesen, a testület állásfoglalására hivatkozva kell megoldani, hanem „a legilletékesebbekkel, elsősorban Zombor város vezetőségével, a polgármester asszonnyal az élen, a könyvtárigazgatóval és az ottani helyi érdekeltekkel” való „leülés” (talán tárgyalás) útján. (Horváth-Ódry Márta közlése szerint, amikor „az MNT elnöke támogatási szándékkal fölkereste az intézményt és a városi elöljáróságot, a polgármester asszony nem fogadta”.[11] Ez viszont már önmagában is megalázó.)

Természetesen minden kérdést lehet tárgyalás útján rendezni, ha erre meg van a tárgyaló felek készsége. (Egyébként Tari felszólalásában ezt másként fel sem merült.) Hajnal tudatához azonban még mindig nem jutott el, hogy az MNT elnökének a tárgyalási pozícióját erősíti, ha a zsebében van az általa vezetett testület állásfoglalása (ami őt is kötelezi).

Az MNT elnöke már nem először követi el ezt a hibát: Ugyanígy nem nyitott vitát, nem tűzte a testület napirendjére a szerb kormány által utóbb elfogadott nemzeti kisebbségi akciótervet,[12] aminek komoly következményei vannak/lesznek a vajdasági magyarok helyzetére nézve.

Egyesek képtelenek megérteni, hogy a nemzeti kisebbségi jogok megvalósításáért/érvényesítéséért való kiállás, azok követelése nem valamiféle nacionalista provokációt, nem „minden szál elvágását” jelenti, hanem a szerb alkotmány és törvények, a nemzetközi szerződések által biztosított legális és legitim jog. Aki ezt nem tudja felismerni, inkább ne foglalkozzon kisebbségi közösségi ügyekkel. Fel kell végre fogni: Csak annyi jogunk lesz, amennyit kiharcolunk

Hajnal Jenő most a teljes nyilvánosság előtt magára vállalta „a helyzet” intézményen kívüli, „leüléssel” való „megoldását”. Amennyiben viszont eredményt most sem tud elérni, be kell látnia végre, hogy az általa képvisel politika megbukott és távoznia szükséges az MNT éléről.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2016. szeptember 28.

[1] JJ: Bezárnak a falusi könyvtárak. Magyar Szó, 2016. szeptember 3., vagy http://www.magyarszo.com/hu/3150/kultura/152431/Bez%C3%A1rnak-a-falusi-k%C3%B6nyvt%C3%A1rak.htm, 2016. szeptember 3., 10:41 >> 2016. szeptember 3., 11:12

[2] JJ: A kerényiek (kljajićevóiak – B. A.) visszakövetelik a könyvtárukat. Magyar Szó, 2016. szeptember 13. 15.

[3] Lásd az 1-es alatti írásban.

[4] JJ: Hétezer aláírás a könyvtárakért. Magyar Szó, 2016. szeptember 20. 5.

[5] Lásd az 1-es alatti írásban.

[6] Uo.

[7] http://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/Kult%C3%BAra, 2016. szeptember 21.

[8] Képmutatás – avagy a meghunyászkodás diszkrét bája

http://www.vmdk.org.rs/hirek/631-kepmutatas-avagy-a-meghunyaszkodas-diszkret-baja

[9] Uo. Lásd a videót: Az állásfoglalás a Zombori Könyvtárban történtekről.

2016. szeptember 23. [09:34]

[11] Lásd az 1-es alatti írásban.

[12] Lásd az Ami provokálhatja közösségünket c. 2016. február 3-i írásom. http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/50918-2016-02-03-21-00-03, 2016. február 03. [21:55] és http://www.vmdk.org.rs/, 2016. február 3.

Bozóki Antal (hon)lapja

2016. szeptember 29., csütörtök

Amiről a magyar nyelvű pártsajtó nem ír

[8] Képmutatás – avagy a meghunyászkodás diszkrét bája

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése