A szerkesztőségünk címére érkezett alábbi érzelmes levél, amelyet teljes egészében közlünk, is arról tanúskodik, hogy “a magyar nyelv egyenrangú hivatalos használata” Délvidéken csak illúzió.
Köszönjük a levélírónknak hogy – nevét vállalva – megosztotta velünk a tapasztalatait és gondolatait. A többi olvasónkat arra biztatjuk, kövessék példáját.
Íme a levél szövege:
2020.09.19., szabadkai Városháza, a Városi Vagyonjogi Ügyészség munkájára, a Helyi Polgári Jogvédő Irodában tett panaszbejelentés részlete:
Az ügyfél nem tudta magyar nyelven elmondani a Vagyonjogi Ügyészség munkatársának az aktuális problémáját. Miután szóvá tette, hogy biztosítsanak számára magyarul tudó munkatársat, hogy megfelelően tudja felvázolni a probléma nagyságát, a hivatalnok azzal érvelt, hogy az ügyfélnek kötelező tudni szerb nyelven, mert Szerbiában élünk. Emelkedett hangnemben próbálta rendreutasítani a felet…
Ennyi az idézet.
Hosszú idő óta próbálok minden idegrezdülésemmel kimaradni a politika zűrzavaros önkényes mocskos és hazug valóságából. Elég volt évekig hallgatni az ígéreteket. Elég volt látni, ahogy kinevezésük után rögtön a nép fölé emelkedtek, mint “sárkány, az ősi kígyó” aki uralkodni akar és nem szolgálni.
Az első gondolat mindig az, hogy a politikának kell üzenni, rajta keresztül kell megoldást találni.
Ma már tudom, nem érdemes szólni. A tágra zárt fülek ugyan meghallgatnak, de nem történik semmi, így inkább hozzád szólok ismerős, vagy lehet éppen ismeretlen idegen.
Ilyen esetben minden jogorvoslati lehetőséget ki kell használni. Megteszem újra és újra, ha kell.
És te?
Te? Ti? Ön? Önök szólnak-e? Szólnak-e, szóltok-e hogy ez így nincs rendben, vagy csak váltunk, helyzetet és nyelvet, mert így szoktuk meg, mert így szokás, mert így szocializáltak bennünket. Egyszerűen csak alkalmazkodunk, belenyugszunk abba, hogy itthon csak idegenek vagyunk, senkik, akiknek kuss a parancsszavuk.
Feszengve kérded, hogy mit tudunk tenni? Hidd el, hogy sokat. Ismerd a jogaid es használd őket!
A jövő tartogat még olyan helyzetet, ami előreviszi majd a te életedet is. Ne engedd, hogy zajos szóval elzavarjanak! Nem félhetsz örökké. Itt születtél. Nem vagy vendég és nem vagy bevándorló sem.
Ki kell állnunk az igazunkért! Nem azt mondom, hogy magadért kell megtenned. Tedd meg apádért, aki az életét adta a fronton, és tedd meg anyádért, aki sírva ölelte magához félárvává lett egy szem gyermekét! Sosem magadért cselekedj, tedd meg a gyermekeidért! Mert még lehet, hogy olyan konok fából faragták, mint téged, aki nem menekül, és itt marad ezen a végen. Mert ezen a földön van itthon. Még akkor is ha muszáj elmennie, mert kenyérkeresőként máshova kényszeríti az élet és máshol talál ideiglenes befogadást.
A hangos szóra persze a Hajnal bedugta az orrát (https://www.subotica.com/vesti/predsednik-skupstine-grada-razgovarao-sa-delegacijom-nacionalnog-saveta-madjarske-nacionalne-manjine-id38996.html) a nagy házba, de mikor a nyomtatott sorokba pillantasz, csak valamivel múlt éjfél. Sötét van. Ez a ragyogás nem a megoldás. Ez a csillogás egy mesterségesen keltett illúzió, Megkülönböztető Nagyurak Találkozása. Ez a Hajnal nem korány, ez a fény nem fog rád sütni, tudom jól, esetleg billogot, amivel majd megkülönböztetnek, mint az akolba zárt állatot. Tüzet oltanak, ami már nem is lánggal ég. Nem hagyom, hogy azt mondhassák minden rendben, a tűz ne adjon többé meleget és a szádat ne hagyhassa el szó, amit úgy hívnak anyanyelv.
Néhány zsinóros kan az a helyzet után összeült, a szecessziós házban és megállapították, hogy minden rendben, a törvény betartva, vagy valamikor be lesz tartva. Persze tudják jól, hogy az igazság nem mellettük áll sorfalat.
Fogaik közt meg ott a választási préda, jóllakottan csámcsognak. Hisz már előtte is telve voltak az anyakoca zsíros tejétől. Elégedetten törölgetik pofájukon a ”tápot”. A zsinóros disznó jóllakott, pihenhet. A többiek pedig sivalkodhatnak fájdalmukban, hogy őket nem érti meg senki. Kit érdekel? A szecessziós ablakok jól zárnak. Természetesen reggel újra téged hajtanak ki a vérmezőre. Ha baj van, gyere, harcolj és halj meg értük hogyha kell.
A nagy házban ősidők óta többen laknak együtt. Igaz volt néhány év mikor a köd (magla) betörte az ablakot. Vannak ők és vannak a vadkanok, eleség jut bőven mindenkinek, de terület már nem. Megy rendesen a disznólkodás. Össze vannak zárva. Zsinóros kannak, régen nem jut már eszébe a vadkan húsába harapni, hogy elég, ne gyalázd, ne taposd az enyémet. Mert te már nem vagy az övé, csak egy szám, amit olykor-olykor elővehet. És miért is kockáztatná, hogy kiderüljön, foga már régen nincsen, kihullottak gyökerestől régen. A feneketlen bendő nekik mindennél fontosabb.
Addig minden rendben van, minden rendben lesz, ameddig a jó vranjei magyarok és a vadkanok biztosítják számukra az anyaországhoz és a fazékhoz való tartozást.
Jóllehet a fazék sem az övék, a tartalmat is más tette bele. Mégis oly mohón fal, hogy még messziről is rossz nézni, ahogy röfögve dob egy kis maradékot a földre. Neked és a malacainak, hát tessék, vedd el és örülj, hogy élsz! Verekedj meg érte! Ez hagyták neked. Ha gondolod élj így, vagy nézz szembe saját magaddal!
Tündérmese Szabadkán.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy akadnak jogot ismerő barátaim, akiktől tanácsot kérek és kapok. De mi a helyzet veled, mi a helyzet veletek?
Szabad-e szólni, és főleg
szabad-e magyarul szólni Szabadkán, a szabadkai Városházán?
A te döntésed, a te életed, de hidd el, sok év múlva, mikor az unokád kimegy hozzád a temetőbe, megöleli a fejfád és megkérdi a fiadtól, hogy milyen ember volt a nagyapja, ő csak ennyit mond majd: „Bio je dobar čovek”.
Akkor a könnyedtől majd elered az eső.
Almási Szilárd
https://www.ombudsman.rs/
https://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php?lang=sr-RS
http://ravnopravnost.gov.rs/
http://www.puma.vojvodina.gov.rs/
https://ljudskaprava.gov.rs/
http://mduls.gov.rs/o-ministarstvu/upravna-inspekcija/?script=lat
http://www.subotica.rs/index/page/id/11366/lg/sr
http://www.kji.hu/
https://delhir.info/2020/10/02/minden-allat-egyenlo-de-egyes-allatok-egyenlobbek-a-tobbinel/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése