Kína a koronavírus-járvány után
Részletek a pozsonyi Pátria Rádió Rangadó című műsorából
Beszélgetés Hizsnyai Tóth Ildikó műfordítóval, aki másfél éve Kínában él: a hsziáni Nemzetközi Tanulmányok Egyetemén az Európai Nyelvek Intézetének tanára. A pozsonyi Pátria Rádió munkatársa a március 22-én elhangzott adásban arról kérdezte, hogy több mint egy évvel a járványhelyzet kirobbanása után, milyenek a mindennapok egy kínai nagyvárosban. Mert a híradások arról szólnak, hogy elmúlt a járvány, és tömegrendezvényeket is lehet tartani.
Hizsnyai
Tóth Ildikó
– Ha valaki most idecsöppenne, Hsziánba, nagyjából azt látná, amit a járvány előtt. Annyiban változott csak az utcakép, hogy megmaradtak az ellenőrző kapuk, azoknál továbbra is járványügyisek állnak, és testhőt ellenőriznek. Talán még annyi különbséget látnának, hogy az emberek maszkosabbak, a beltéri maszkviselés továbbra is kötelező. Amit viszont nem látnak az emberek, az az, hogy mindenkinek a zsebében ott lapul, a telefonjában a nyomkövető alkalmazás, GPS alapú, és ezt az alkalmazást naponta kell frissíteni a testhővel. Én naponta hétszer töltöm fel a testhőmet. Ennek köszönhetően tudok bemenni az egyes ajtókon. Legyen az hivatal vagy bolt ajtaja, közlekedési eszköz. Van egy QR-kód, azt beszkennelem, és az kidobja az én telefonomban a saját egészségügyi QR-kódomat, ami hogyha zöld, akkor beléphetek az ajtón, ha nem, akkor kint maradok. Illetve karanténba kell mennem, állami karanténba. Valójában a védekezésnek az alfája és az ómegája ez a nyomkövető rendszer.
– A járványhelyzet társadalmilag elfogadottá teszi a megfigyelő rendszereket. Mivel az egészségünkről van szó, beletörődünk abba, hogy a hatalom nyomkövetővel lát el bennünket, és mostantól minden lépésünkről tudni fog. Ami kétségkívül megkönnyíti a kontaktkutatást, hiszen a rendszer pontosan tudni fogja, hogy mikor merre jártunk és kivel találkoztunk, ugyanakkor viszont a privátszféránk egy részétől elbúcsúzhatunk. A járvány elleni küzdelemben legitimáltuk a biometrikus adatainkon alapuló megfigyelést, ami persze nélkülözhetetlen a vészhelyzet leküzdéséhez, csakhogy a járvány egyszer majd véget ér, a megfigyelés azonban, a totális kontroll, a lakosság állandó monitorozása mostantól természetes lesz.
– Van a telefonomban egy alkalmazás, ez valójában egy jegyzőkönyv az én adataimmal. GPS alapú, tehát az én helyzetemet automatikusan beolvassa, és kitöltöm a jegyzőkönyvet. Először a testhőmérsékletemet, aztán, hogy érintkeztem-e olyan emberekkel, akik fertőzött területről jöttek, és én magam milyen területen élek, fertőzés van-e az adott területen. És még néhány ilyen kérdésre kell válaszolnom. Ezt naponta kitöltöm. Az egyik ilyen alkalmazás a tartományhoz van bekötve, Hszian városához, a másik pedig az egyetemnek megy. Naponta kétszer kell a jegyzőkönyvet kitöltenem: reggel 6 és 10 között és délután 4-ig. A telefonomba naponta háromszor ki kell hogy töltsem a testhőmet és a pozíciómat. Ezt tavaly februártól mindennap megcsinálom. Ezenkívül még itt, a vendégtanári szállón le kell mennem a portára, ahol egy járványügyis ül – szintén egy éve –, ő pedig megméri a testhőmet és egy papír alapú jegyzőkönyvbe bevezeti a testhőmérséklet-adataimat.
Ma, mivel nem voltam sehol, mert itthonról dolgoztam, csak négyszer jelentettem le a testhőmet és a pozíciómat. Egyébként nem kötelező ezt a nyomkövető alkalmazást aktiválni és kitöltögetni, de egyszerűen nem tud az ember megmozdulni e nélkül az alkalmazás nélkül, akkor a szomszéd boltba nem mehetek be, nem mehetek ki az épületből sem, nem dolgozhatom, nem utazhatom – semmit nem csinálhatnék.
– Akinek a telefonos applikációja, az egészségkódja zöldet mutat, az szabadon közlekedhet a megadott keretek között, ha viszont a kód sárgára vált, az azt jelenti, hogy azonnal karanténba kell vonulnunk. Állami karanténba. Ha valaki a lakóhelyétől távol akad fenn egy ellenőrző ponton, mert az egészségkódja közben sárgára váltott, akkor a járványügyi hivatal illetékesei azonnal karanténba szállítják őt – a város bármely pontjáról –, és két hétig ott tartják.
– Buszra is csak úgy tudok felszállni, hogy az első ajtónál szállok föl, s az ajtó mellett ott van ez a kód, ezt kigenerálom, aztán fellépek, a bérletemet aktiválom, megmutatom a kódomat a sofőrnek vagy pedig az utaskísérőnek. És hogyha ez nem zöld, hanem sárga, az azt jelenti, hogy kontaktszemély vagyok. Úgy is lehetek kontaktszemély, hogy nem tudok róla, mert például fertőzöttel találkoztam egy légtérben, egy hivatalban, vagy például a buszon. Aki engem ellenőriz, annak az a feladata, hogy értesítsen erről egy járványügyist. Ebben az esetben állami karanténba kell mennem, és két hétig egy szobában van az ember, ahol őt felügyelik. Csak a járványügyisekkel érintkezhetek, nem rendeltek ételt magamnak, nem látogathat meg bármelyik kollégám.
Ha egy külföldi érkezik Kínába, a repülőtéren lévő karanténszállodában elszállásolják, és két hétig abban az apartmanban van a saját költségén, abban a karanténházban két hétig tesztelik és várakozik. A kötelező két hét után pedig megérkezik az adott városba, ami az ő célpontja. Ha Hsziánba érkezik valaki, akkor az itteni, tartományi előírások szerint újabb két hét karantén vár rá egy hsziáni karanténházban, ahol ugyanúgy megkapja a napi élelmet, a járványügyisek kinyithatják az ajtaját, ő maga nem nyithatja ki, mert ha kinyitja, jelez a rendszer és akkor rögtön ellenőrzik.
– Hizsnyai Tóth Ildikó 2019 augusztusának végén érkezett Kínába. Néhány hónappal később azonban a járvány miatt Kína lezárta a határait, és azok az európai és amerikai tanárok, akik akkor a karácsonyi szünetre hazautaztak, már nem térhettek vissza Kínába – így a külföldi tanároknak kijelölt szállóban már csak 12-en laknak. Már több mint egy éve. A határok pedig azóta is zárva vannak.
– Valószínűleg maradni fog ez az állapot. Idén nem fognak nyitni. Egy éve, március 28-án zárták le a határt. Február közepén ment el az utolsó repülő, amire még felülhettem volna. És nem fogják megnyitni a határt a civil forgalom előtt. Ebbe bele lehet zsibbadni érzékileg, hogy mindenki virtuális az életedben. Nemcsak a családtagjaid, hanem a közvetlen munkatársaid is, meg hogy ilyen kísértetszállóban lakik az ember. Ez egy idő után erős koncentrációt igényel, hogy erre ne gondoljon. Ezek nem természetes dolgok, nem normális az, hogy egy üres szállóban élsz, és mindenkivel virtuálisan találkozol ilyen hosszú ideig. Nagyon hirtelen csapott le a járvány, még nem készültünk fel erre a karanténra – nem is nevezték így sosem --, és kettévágta az emberi életeket. Két-három hétre mentek el 2019 végén a kollégáim karácsonyozni, és itt vannak a cuccaik, a bezárt ajtók mögött. Egy ilyen szoba egy amerikai házaspáré volt (Utah államból), akik eldöntötték még tavaly, hogy nem jönnek vissza. Kinyitották az apartmanjukat, és mi, az ukrán kolléganőmmel napokig csomagoltuk a cuccaikat. Hat zsákkal megjelentünk a postán, mert itt csak ők csomagolhatnak, dobozolhatnak, mert mindent látniuk kell, és akkor minden egyes cuccot átnéztek, ezért fél napig adtuk fel a postán, mindent kiszórtak, ami érték volt. Valójában a ruháikat, a cipőiket és a limlomjaikat tudtuk föladni, a telefonjaik, a laptopjaik, a készpénzük, mindenük itt maradt.
– De nemcsak az országhatárok vannak zárva Kínában, hanem az egyes tartományok és városok minden szegmense is védett és ellenőrzött. A hatályos rendeletek értelmében a Hsziánban dolgozó külföldi tanárok nem hagyhatják el a várost.
– Kínában nagy buborékokat építettek ki az elmúlt 9-10 hónap alatt, amióta úgymond legyőzték a járványt. Azóta nincsen megbetegedés. Ezt úgy kell elképzelni, hogy magát a várost kívülről védik, bárki, aki közlekedési eszközzel érkezik, ellenőrző ponton keresztül érkezik. Legyen az repülőtér, autópálya vagy vasút, mindenhol egy beléptető rendszerrel találkozik, s ezeket az ellenőrző kapukat teszttel tudják átlépni az ide érkezők. Ha a várost valaki el akarja hagyni, ugyanúgy szüksége van tesztre. Erről többet azért nem tudok mondani, mert mi, külföldiek nem hagyhatjuk el a várost. Én nem voltam Hsziánon kívül már több mint egy éve. Kínában vannak központi rendeletek, és ezeket a tartományok módosíthatják (enyhítetnek vagy szigoríthatnak) a saját belátásuk szerint. Hogy egy külföldi mit tehet meg Kínában, azt központilag szabályozzák. Mi, külföldi tanárok nem hagyhatjuk el a várost, a kínai kollégáink pedig tesztelés útján elmehetnek a rokonaikat meglátogatni. Én többszörösen nem tudnék most hazautazni, egyrészt, mert nem hagyhatom el a várost, másrészt, mert nincsenek járatok, és ha lennének járatok, akkor sem tudnám megvenni a repülőjegyet. Vannak rendkívüli járatok. Tudomásom szerint 2-3 ezer eurós jegyekkel lehet Európába utazni, 3-4 havi fizetésemmel tudnék csak repülőjegyet vásárolni.
– Sajtóhírek szerint Kínában anális tamponnal is végeznek tesztelést, mert a végbélből vett törlet megbízható. De Kínában nem a tesztelést, és pláne nem a tömeges tesztelést tartják a járvány elleni harc leghatékonyabb módjának.
– Tömeges tesztelés nincs. Annyira nincs, hogy mikor beteg voltam, egy köhögési rohammal kerültem be az egyetemi klinikára, akkor sem teszteltek. Akkor is erre az egészségügyi kódomra voltak kíváncsiak.
Júniustól már normalizálódott a helyzet, de Kínában valójában soha nem lazítottak. Az ellenőrző pontok megmaradtak, az említett alkalmazással valójában mindenkit szemmel tudnak tartani. Minden lakóterületet valamilyen kerítés vesz körül, és ezekben kapuk vannak, és ezekben a kapukban létesültek azok az ellenőrző pontok, ahol az ott lakók mozgását tudják ellenőrizni. A korlátozás lényege az volt, hogy hetente kétszer egy családból egy ember egy órára elhagyhatta a lakóhelyét vásárlás céljából. Ehhez kaptunk egy kiléptető kártyát, ahol feljegyezték az adott napot, hogy mikor távoztam és mikor jöttem vissza. Amikor május-június táján normalizálódott a helyzet, nem számolták fel ezeket az ellenőrző pontokat. Valójában minden nagyobb bolt ajtajában is vannak ilyen ellenőrző pontok. Bárhol naponta x-szer elkérhetik tőled a QR-kódodat, hogy generáld ki a telefonodból. Ezen az ellenőrző rendszeren nem lazítottak semmit sem.
Nem hallottam még kínaitól azt, hogy várná vissza a régi életét. Ki vannak békülve azzal, hogy az élet folytonos változás és állandóan alkalmazkodni kell.
– Kína főleg exportálja a vakcináit, és külföldön is tesztelteti őket.
– Kínában kezdtek el először oltani a világon, tavaly nyáron vetették be az első vakcinájukat. Az első vonalbeli, hivatásos járványügyiseket oltották, azóta csak ímmel-ámmal. Ha jól tudom, még az 5 százalékát sem érte el a népességnek. Külföldön teszteltetik – harmadik fázisban – a kínai vakcinákat. Nincsen oltási kampány. Mi itt csak kínai vakcinát kaphatunk. Mivel külföldi vagyok, a munkahelyemen kaphatom meg. És nem lesz kötelező.
– Az Egészségügyi Világszervet szakértői január elején négy hetet Vuhanban töltöttek, hogy utánajárjanak a járvány eredetének, de a négyhetes tartózkodásuk első felét karanténban kellett tölteniük, és a második két hétben is csak a Kína által hivatalosan leszervezett látogatásokon vehettek részt. Sok adathoz nem fértek hozzá.
A Human Rights Watch nemzetközi jogvédő szervezet szerint Kínában a másként gondolkodókat elnémítják. A civil szervezeteket felszámolják, nincs többé független újságírás, az on-line teret is ellenőrzik és korlátozzák. Sok esetben pedig lábbal tiporják az emberi jogokat. Az ujgur kisebbséget például átnevelő táborokba kényszerítik, aki pedig erről hírt ad, az a kínai rezsim ellenségének számít. A kínai állami média februárban közölte, hogy az egész országban letiltották a BBC World News hírcsatornát, s a BBC a továbbiakban nem folytathatja működését Kína területén. A tiltás oka, hogy a BBC részletesen beszámolt az ujgur kisebbség számára létesített kínai átnevelő táborokról.
Az Európában használt kereső oldalak, mint a Google, a Facebook vagy a Twitter, Kínában elvileg elérhetetlenek, és néhány nappal ezelőtt Kína blokkolta a Signal üzenetküldő szolgáltatást is. A kínaiak többsége mégis büszke arra, hogy kínai.
Lejegyezte: Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése