Tíz év hosszú idő.
A délvidéki magyarság számára a tíz év örökkévalóság, hiszen története során aligha akadt olyan évtized vagy olyan év, amikor fellélegezhetett, amikor biztonságban érezhette magát.
Az elmúlt tíz év különösen nagy súlyt helyezett a nemzettársaink vállára: a teljes kisemmizés és megaláztatás súlyát.
Olyan társadalomban kellett-kell élniük, amelyben a kilencvenes évek zsarnokai és hóhérai, akik mérhetetlen szenvedést okoztak a délvidéki magyaroknak, ismét gyakorolják a hatalmat.
A gyűlölettől fröcsögő, háborús uszító politikát folytató, a fiatalok balkáni frontokra való elhurcolásáért és elvándorlásáért felelős nagyszerb soviniszta erők tehát tíz évvel ezelőtt vámpírként újjáéledtek.
Örömmel csatlakozott hozzájuk az álmagyar bizniszpárt is, amely a „modern” csetnikekkel karöltve ünnepeli az itteni magyarság számára tragikus évfordulókat.
Íratlan szabály: ha a szerb átlagpolgároknak rossz, a délvidéki magyaroknak legalább kétszer rosszabb. A gazdasági hanyatláson és az állandó bizonytalanságon és nincstelenségen kívül, amely ebben a társadalomban többé-kevésbé minden tisztességes embert sújt, magyarjaink a keserű kisebbségi sors számos hátrányával is szembesülnek.
No, de vajon az előző rendszerek sokkal jobbak voltak számunkra? – tehetné fel valaki jogosan a kérdést.
Tény ugyanis, hogy az elmúlt évtizedekben Szerbiában sem a baloldaliak, sem a liberálisok, sem a nacionalisták, sem a centrumközeliek (ha olyanok egyáltalán léteztek), nem voltak korrektek és igazságosak a nemzeti közösségünkkel szemben. Legenyhébben fogalmazva.
Még a haladó birodalom felépülése előtt a kvázidemokrata pártok csaknem ugyanolyan előítéletekkel viseltettek az itteni magyarok iránt, mint a nyers nacionalisták és soviniszták. A “demokratikus tömb” illusztris vezetői is minden évben megemlékeztek a “hideg napokról”, a szerb partizánok által 1944-45-ben elkövetett délvidéki magyarirtás tényét pedig nem ismerték (és nem ismerik) el.
A délvidéki magyarság évtizedek óta diszkrimináció áldozata a saját földjén a foglalkoztatás, az emberi jogok, az oktatás, a nyelvhasználat stb. terén – attól függetlenül, hogy adott pillanatban milyen politikai színezetű szerb vezetés uralkodik.
Nemcsak a szerb nacionalisták, hanem a szerb ún. polgári erők is mindig elutasították (pontosabban: kíméletlen módon elvetették) a délvidéki magyar autonómiára irányuló összes kezdeményezést.
A mostaniak viszont mindennél-mindenkinél rosszabbak.
Minden idők legvisszataszítóbb nagyszerb rezsimjével állunk szemben.
Ha a szélsőséges haladó rendszer (amelyet nyíltan támogatják a szocialisták és az álmagyar bizniszpárt) még sokáig hatalmon marad, félő, hogy a közösségünk a következő időszakban is „a földi pokol sarában úszik majd”.
Abban az esetben az eddiginél is több magyar próbál majd menekülni ebből az infernóból, amelyben
a kilencvenes évek hóhérai és szolgáik rakják a tüzet az üst alá.
Még mindig várjuk a népszámlálás eredményeit, de sajnos nem kizárt, hogy máris több délvidéki magyar vándorol(t) ki és hagyta el szülőföldjét, mint a miloševići érában.
A mögöttünk levő tragikus évtizedben, amelyben az álmagyar bizniszpárt azt a kis ellenzékét is bedarálta vagy tönkretette, nemzettársaink minden támasz és vigasz nélkül maradtak.
Ilyen körülmények között a DélHír portál – szerény lehetőségeihez mérten – a nemzettársaink számára fontos híráramláson kívül megpróbálta betölteni a közösségünket építő és összetartó kapocs szerepét.
Ennélfogva olyan médiumot igyekeztünk felkínálni az olvasóknak, amely nem hasonlít egyik meglevő délvidéki magyar tájékoztatási eszközre sem. Célunk az volt, hogy portálunk által fény szűrődjön be a sötét, nyirkos, hideg, helyenként cincogó hangokat hallató magyar sajtóközegbe.
Megírtuk azt is, amit az elmúlt évtizedben senki sem mert. Megpróbáltuk kinyitni az emberek szemét, amire mások nem vállalkoztak.
Gyakran alkalmaztunk politikai szatírát (írásban és képben egyaránt), olykor súroltuk a képzeletbeli felső határt.
Számos itteni magyar médiummal ellentétben, amelyekben egyetlen bíráló szó sem található a borzalmas haladó rezsimről (és külön az álmagyar bizniszpártról sem), portálunk rámutatott az összes általa észlelt kirívó rendellenességre.
Portálunkat minimális létszámú idealista szerkesztőség alkotja, amelynek tagjai arra törekszenek, hogy minőségben, mennyiségben, tartalomban felvegyék a versenyt a sokkal tömegesebb, dúsgazdag politikai érdekkörök által pénzelt és irányított médiumokkal.
Köszönjük a kedves olvasóink évtizedes bizalmát!
Ha az igazságra, az egyenes, őszinte és tiszta szóra szomjazik, továbbra is a DélHír lesz az igazi forrás.
https://delhir.info/2023/01/29/a-delhir-es-a-delvideki-magyarsag-tizeves-kuzdelme/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése