2023. január 12., csütörtök

Vučić és Orbán szövetsége: a zsák a foltját megtalálja

 Németh Árpád

Németh Árpád
Vučić és Orbán szövetsége: a zsák a foltját megtalálja
Öreg Anna, a szerb törvényhozás képviselője (Forrás: Szabad Polgárok Mozgalma)

 2023. január 12.

A demokrácia hiányával és a túlzott korrupcióval jellemezhető „orosz típusú” kormányzás lényegében mindkét autokratának megfelel – állítja Öreg Anna, a szerb törvényhozás magyar ellenzéki képviselője a szerb elnök és a magyar kormányfő szívélyes együttműködéséről. Ezzel magyarázható, hogy a déli szomszédok közül csak Belgrádot nem zavarja Nagy-Magyarország eszméjének felsejlése. A magyar kormány tízmilliárdokkal támogatta a Vajdaságot. Nem volt kidobott pénz: részben az ottani szavazók jóvoltából tett szert a Fidesz-KDNP koalíció kétharmados többségre az Országgyűlésben. A busás, átláthatatlan juttatások ellenére a határon túli magyarok száma vészesen fogy – a Vajdaságban is. Németh Árpád (Euronews):

Aleksandar Vučić és Orbán Viktor szövetsége – hatalmuk megszilárdítása érdekében – a kölcsönös támogatáson alapul. A szerb államfő számára megfelel, hogy végre valaki az Európai Unióból is megérti és felkarolja tekintélyelvű vezetését, miközben a magyar miniszterelnök a többek között a hatvanötezer vajdasági magyar szavazatára számítva építi nacionalista politikáját – ezzel magyarázta a Szerb Képviselőház egyetlen magyar ellenzéki képviselője a tekintélyes Vremeben a két politikus szokatlanul szoros kapcsolatát, akik közül a hetilap újságírója a szerb elnököt antidemokratának, a magyar kormányfőt pedig nagyhatalmúnak nevezte.

Mindketten remekül megértik egymást – emlékeztetett Öreg Anna, a Szabad Polgárok Mozgalma vajdasági tagozatának elnöke, aki szerint Vučić és Orbán ugyanazzal a narratívával szólítják meg szavazóikat, ugyanabban a szövegkörnyezetben hivatkoznak a békére és a stabilitásra, és választási jelmondatuk is gyakorlatilag azonos volt.

Ők ketten olyan államok élén állnak a bonyolult geopolitikai térképen – jóllehet Magyarország uniós tagország, Szerbia pedig csak tagjelölt –, amelyek Európa szívében az orosz befolyás gerincét alkotják.

Az „elvtelen koalíció” az olcsó orosz energiaforrásokra alapozza működését, Szerbia pedig közben azon fáradozik, hogy az orosz ráhatással alakítsa Koszovó sorsát. A demokrácia hiányával és a túlzott korrupcióval jellemezhető „orosz típusú” kormányzás lényegében mindkét autokratának megfelel. Természetesen nem mellőzhetők Magyarország és Szerbia kereskedelmi és kétoldalú kapcsolatai, amelyek vélhetően mindkét ország gazdasága számára előnyösek, ugyanakkor az átláthatóság hiánya miatt nem tudni pontosan, hogy valójában ki miből is részesül.

A belgrádi hetilap „zavarba ejtőnek” tartja a két leplezetlenül „nagyállami” ambíciókat dédelgető nacionalista politikus partnerségét, hisz a dolgok természetéből adódóan konfrontálódniuk kellene – annál is inkább, mert Orbán nem titkolja, hogy újrateremtené Nagy-Magyarországot, amelynek szerves része lenne a Vajdaság.

Korábban Orbán is liberális volt – emlékeztetett Öreg, aki szerint a probléma akkor merült fel, amikor Orbán belátta, hogy a szabadelvű politika nem képes elég szavazatot generálni az általa áhított hatalom megszerzéséhez. A „politikai szerencséjét” ezek után a jobboldalon próbálta meg abban a reményben, hogy nacionalista retorikával lényegesen nagyobb számú szavazót tud megnyerni. A Nagy-Magyarország politikája Orbán kedvenc narratívája attól függetlenül, hogy létrehozására fikarcnyi esélye sincs. Orbán és Vučić egyaránt tisztában van azzal, hogy az üres populizmus kizárólag a politikai pontszerzést szolgálja.

Ugyanakkor aggasztó, hogy a populista politika semmibe veszi a demokratikus értékeket, roncsolja a jogállamiságot, nem utolsósorban pedig lerombolja az állam és a társadalom normális működéséhez szükséges intézményeket. A civil fellépés és a demokrácia tere egyre szűkül, miközben vészesen zsugorodik az állampolgárok hite abban, hogy bármit is tehetnek magukért.

Mindkét rezsim erre törekszik, és ebből mindketten hasznot hajtanak. A kormánypártok kiváló mechanizmussal fegyelmezik a szavazóikat, miközben a többieket, akik nem rájuk szavaznak, apátiába sodorják. Ilyen körülmények között sokáig és zavartalanul uralkodhatnak.

Az ellenzéki politikusoknak éppen az a dolga, hogy megpróbálják visszaadni a politikát az embereknek, és helyreállítani azt a hitet, hogy nem minden politikus egyforma. Csak hát a korlátozott kommunikációs csatornákkal, és olyan médiaközegben, amely felett Orbán és Vučić kormánya gyakorolja az ellenőrzést, ez nem könnyű feladat – mondta a szerb törvényhozás tagja.

Az elkorcsosodott vajdasági autonómia

A Vajdaságról és önállóságáról ma már szinte senki sem beszél – mondta Öreg arra kérdésre válaszolva, hogy vajon a tartomány autonómiája áldozatul esett-e a magyar és a szerb politikus együttműködésének. A képviselő szerint az ott élőket megfosztották minden lehetőségtől, hogy az őket érintő kérdésekben döntsenek. „Így pusztult el a tartomány” – szögezte le. Azt viszont egyenesen sajnálatosnak tartja, hogy Vajdaság autonómiája – kiépített rendszerével és intézményeivel – a bürokráciára, és arra korlátozódik, hogy kit melyik párt hordoz a tenyerén.

Hozzátette azonban, hogy egész Szerbiára jellemző a kormányzási mechanizmus, amely kordába zárja a szabadságot, és egyetlen központból irányítja az országot.

Kicsiben ezt tapasztalható a Vajdasági Magyar Szövetség politikájában, amely Orbán és Vučić között egyensúlyoz, egyesíti és gyakorolja szándékukat a magyar közösségben. Végtére ugyanazokkal a lehetőségekkel él, mint Vučić Szerb Haladó Pártja országos szinten: intézményeket tesz tönkre, megvesztegeti az állampolgárokat, elfojtja a sajtószabadságot, összejátszik a gazdag vállalkozókkal, meghiúsít minden párbeszédet az ellenzékkel, és ezzel sárba tiporja riválisait.

Pásztor István, a VMSZ vezetője még büszke is erre – emlékeztetett Öreg. A Magyar Nemzeti Tanács tagjainak megválasztásán a VMSZ volt az egyetlen listás induló, így értelemszerűen mind a 35 mandátumot megszerezte. Gyakorlatilag büszke arra, hogy megnyert egy versenyt, amit egyedül futott le.

„Győzelme valójában a demokrácia feletti győzelem” – mondta az ellenzéki képviselő.

A kettős állampolgárság hozadéka: távozik a magyarság

„Kétségtelen, hogy a szerbiai magyar közösség politikai krémje jól él a Budapestről és Belgrádból érkező tekintélyes források jóvoltából” – szögezte le a Vreme riportere, majd megkérdezte: hogyan élnek a hétköznapi állampolgároknak nevezhető magyarok Szerbiában, mi várható a nemrég befejezett népszámlálás eredményeitől.

Itt tegyünk egy kis kitérőt.

Amint arról az Euronews is beszámolt, Szerbia lakossága az utóbbi tizenegy évben 6,9 százalékkal, majdnem félmillió fővel csökkent. A déli szomszédnak 2011-ben csaknem 7,2 millió lakosa volt – számuk mára 6,7 millióra zsugorodott. A népszámlálás a magyarral szinte egyidejűleg, tavaly októberben folyt.

A nemzetiségi összetétel adatait még nem tették közzé, de Öreg Anna is kíváncsian várja az eredményeket.

„Még ha fel is turbózzák a számokat, képtelenség lesz elhallgatni, hogy milyen kevesen maradtunk”. Felidézte, hogy nem is olyan rég, amikor általánosba járt, Újvidéken például négy olyan iskola működött, ahol nemzedékenként megközelítőleg huszonöten jártak magyar nyelvű órákra. Az egyik iskolában épp mostanában megszüntették a magyar tagozatot, a többiben átlagosan nyolc magyar elsőst íratnak be. „A kilencvenes évekhez képest gyakorlatilag a negyedére zsugorodott a magyar diákok száma” – mondta. Szerinte ez Vučić Szerb Haladó Pártjának kormányzási sikere, amit a Vajdasági Magyar Szövetség „az utolsó magyarig védelmez”.

„Sok magyar élt a kettős állampolgárság lehetőségével” – hívta fel Öreg Anna a figyelmet. Az otthon maradtak már csak webkamerákon találkoznak gyermekeikkel, unokáikkal.

A Szerbiára jellemző népességfogyás az ott élő magyarok körében hatványozottabb lehet. Az egykor 350 ezerre tehető magyarból Dr. Gábrity Molnár Irén, szociológus, egyetemi tanár szerint 2020-ban 120-180 ezren maradhattak. Az egykor magyar többségű Szabadkának például – egy megszakítással – 2008 óta nincs magyar polgármestere.

Magyar szempontból a legizgatóbb – és egyben legfájdalmasabb – kérdés, hogy az elmúlt bő egy évtized hogyan hatott a Szerbiában (a döntő többségében a Vajdaságban) élő magyarság lélekszámára. A pontos számokat valamikor áprilisban közlik, ez első következtetések azonban már most leszűrhetők – jelentette a HVG vajdasági tudósítója.

A múlt hónapban közzétett adatok ugyanis tartalmazzák a városok és községek szerinti lebontást, így a legutóbbi népszámlálás számait összehasonlítva a mostaniakkal a változás ezeken a településeken nyomon követhető. A jelentősebb magyar lakta települések esetében viszonylag nagy mértékben csökkent az összlakosság száma: Szabadkán 10 százalékkal, Kishegyesen 15 százalékkal, Adán és Becsén 17 százalékkal, Kanizsán és Topolyán 18 százalékkal, az egykori túlnyomóan magyar többségű Zentán 22 százalékkal.

Csak bizakodva feltételezhető, hogy nagyjából ilyen arányban csökkent – és nem jobban – a magyarság aránya, de még ebben az esetben számuk a kétszázezres lélektani határ alá süllyed, miközben tizenegy éve 253 899 megkérdezett vallotta magát magyarnak.

Öreg Anna becslését támasztják alá a hivatalos adatok is: „a 2019/2020-as tanévben Vajdaságban 22 761 magyar diák tanult az óvodától az egyetemig, és ha tudjuk, hogy nagyjából az iskoláskorú közösség aránya egy-egy népességen belül 15 százalék körül mozog, akkor arra következtethetünk, hogy ebben az időszakban 150–160 ezer magyar élhetett biztosan a tartományban életvitelszerűen” – összegezte Dévavári Zoltán szabadkai történész.

A külhoni magyarok segítsége a kétharmadban

A Romániában élő magyarok száma nagyjából hatszázezerrel csökkent harminc év alatt. A minap közzétett statisztikai adatok szerint számuk egymillió alá zsugorodott: tavaly 977 450-en vallották magukat magyar anyanyelvűnek.

„Jóval többen mentek el tehát, mint korábban, ehhez pedig hozzájárult a kettős állampolgárság intézménye is, azaz a magyar állampolgárság felvétele is, ami jócskán megkönnyítette a kivándorlást” – nyilatkozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

„Immár több mint egy évtizedes távlatból szemlélve nyugodt lelkiismerettel kijelenthető, hogy [...] a kivándorlásnak a magyar, illetve a kettős állampolgárság felvételének a lehetősége adta meg a legerőteljesebb lökést” – állapította meg Markóhoz hasonlóan Badis Róbert vajdasági magyar szociológus.

A teljes lakossághoz képest a legnagyobb mértékben csökkent a magyarok aránya Szlovákiában, Ukrajnában pedig – nem utolsósorban a háború miatt – százezren sem maradtak.

A kettős állampolgárságú, külhoninak nevezett magyarok szavazatai azonban sokat nyomnak a latban.

A tavalyi választásokon a kormánypártok 3 060 706 szavazatot, a leadott szavazatok 54,13 százalékát szerezték meg. A győztes mindent visz-elv alapján 135 képviselői helyet, a parlamenti helyek 67,84 százalékát szerezték, azaz kétharmados többségre tettek szert.

Az ellenzéki összefogás 1 947 331 szavazatot, a voksok 34,44 százalékát kapta. Ez 57 képviselői helyre jogosította fel őket, vagyis a parlamenti helyek 28,64 százalékát szerezték meg.

A kormánypártokra leadott több mint hárommillió szavazat közül több mint 250 ezer külföldről leadott levélszavazat volt, miközben az ellenzék onnan csak 11 ezret kapott.

A levélszavazatok, a kettős állampolgársággal rendelkező, külföldön élő magyarok két mandátummal járultak hozzá a Fidesz-KDNP kétharmados többségéhez.

Az ő számukat a Vajdaságban ebből a negyed millió szavazóból hatvanötezerre becsüli Öreg Anna.

A magyar kormány nem garasoskodik

A kormány tökéletesen tisztában van a határon túli magyarok szavazati súlyával, és a többi között emiatt is évek óta bőséges anyagi támogatásban részesíti őket.

Egy időszakban, 2016-2018 között a határon túlra irányított támogatás csaknem kétharmada, 42 milliárd forint a Vajdaságba, pontosabban alapítványok révén a VMSZ kasszájába került.

Az egyik ilyen „osztogatáson” Szijjártó Péter külügyminiszter nem titkolta, hogy Magyarország nem teherként tekint a határon túli magyarokra, hanem erőforrásként, így a vajdasági magyarokra is.

Megnyugtatta a jelenlevőket: „a választási kampány részét képező egyes óriásplakátok, amelyek ellenzéki üzenetként arról szólnak, hogy Magyarország nem számít az anyaországon túli magyarságra, nem Budapest hivatalos álláspontját tükrözik, nem számítanak mérvadó politikai tartalomnak”.

Azt is nyomatékosította, hogy a sikeres határon túli gazdaságfejlesztési program megvalósulásához elengedhetetlen volt a szerb kormány támogatása. A támogatás a kiváló kétoldalú kapcsolatoknak köszönhetően nem is maradt el.

A támogatás – Orbán Viktor miniszterelnök egyik szeszélyes döntése nyomán – más formában is megnyilvánult. Kormányzati határozattal a Magyar Labdarúgó Szövetség tízmillió euróval, nap árfolyamon hárommilliárd forinttal járult hozzá az akkori harmadosztályban játszó topolyai fociakadémia létrehozásához.

Sajtóhírek szerint akkor, 2018-ban 6-7 magyar nemzetiségű játékos lehetett a huszonöttagú első keretben.

Mára egy sem maradt közülük. A csapatot csak a Diósgyőrben játszó, kölcsönbe kapott, mellesleg vajdasági születésű Szőke Adrián fogja az idény végéig színesíteni.

Az anyaországból érkező támogatások jóvoltából a Topolya bejutott a szerb első ligába, magyar játékosait azonban elvesztette.

És gyakorlatilag ugyanebben az időszakban alaposan gyérült a lakosság, Topolyán 18 százalékkal.

Ilyen tendenciával 2026-ban már nem lehet hatvanötezer szavazatra számítani a Vajdaságból, és kevesebb fog érkezni máshonnan is.

A vajdasági magyarokat a magyar adófizetők pénzéből bőségesen kistafírozott Vajdasági Magyar Szövetség képviseli, amely a magyar kormány határon túli támogatásainak legnagyobb haszonélvezőjeként kezeli a juttatásokat.

A párt azonban kizárólag holdudvarában osztogat, ellenzékének esélyt sem ad a kibontakozásra. Közintézményi vezetői pozíciókat kizárólag csak hűséges pártkatonái tölthetnek be.

„Egy ilyen hatalom támogatása sokkal gyorsabban véget ér, mint gondolnánk. És akkor sem Belgrád, sem Budapest pártfogása nem fog segíteni rajta” – véli Öreg Anna.

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=15170

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése