„Bálint, százszor átkozom a nevedet, mert elveszed tőlem a szülőhazát”
Az alábbiakban egy olvasónk (név és cím a szerkesztőségben) megrendítő levele következik, amely valójában nyílt levél, egyenes üzenet Pásztor Bálint számára.
A levelet minimális mértékben lektoráltuk.
Amikor elérsz a falig, és nem tudsz hátrálni tovább, akkor vagy eltöröd a gerinced egy cseppet sem jó állásért, vagy megöleled anyád és apád, és elmész ebből a fészekből örökre.
Ráböksz az atlaszra, dob amit dob. Lesz, ahogy lesz. Két diplomával csak találsz becsületes munkát valahol. Ahol nem kell lefeküdnöd sem vucsicsnak sem az inasnak, a keresztség nélküli templomba járó imádkozó sáskának, junior pásztornak.
Minden feltételnek megfeleltem, minden utat végigjártam, minden lépcsőfokot megmásztam. Mindezért keményen megdolgoztam és most adjam oda juniornak? Miért is? Idézem: „ha dolgozni akarsz, belépsz a pártomba (Tényleg az övé? Vagy a miénk?), és holnap kezdhetsz. Elvárom (most komolyan?), hogy a szabadidőd egy részét rám szánd.
(Amúgy: most akkor van csaja vagy tényleg b..i?). (Jó jó tudom, az exek mindig sárral dobnak meg, az ex-anyósok meg pláne).
Persze mehetek szórólapozni, vagy ha szerencsém van, hajnalig pötyöghetem a zserbó minden mazsolájának minden algoritmusát.
Tudod mit Bálint? B…tok meg az állasotokat, a sz…r 80 ezer dináros fizetéseket, és ha van időtök, akkor b…ok meg magatokat is.
Elhúzok innen, mint a vadlibák. Olyan messzire, hogy a repülőgépnek is hosszú legyen hazahozni. Megszakad a szívem. Kitépem a lelkem. Tudom jól, hogy a könnyem áztatja majd minden nap a két tenyerem, az én drága városházám tornya nélkül. Hogy fogok majd tudni élni nélküle? „Meghalok” százszor az én drága édesanyám nélkül. Tisztában vagyok vele, hogy apám bölcs tekintetét csak az emlékeim között kutatva tudom majd felidézni és a mindenkori ölelés is hosszú időre elmarad. B…d meg junior Bálint, százszor átkozom a nevedet, mert elveszed tőlem a szülőhazát.
Elveszed tőlem a rögöt, ahova a jóisten teremtett. Ahol a nagyapám hajtotta a fejét örök nyugalomra. És ahol én is nyugodni szeretem volna. Százszor átkozom a neved, és megpróbálok nem visszanézni. Az élet élni akar. Visz magával. Élni akarok és nem túlélni. Isten veled, drága „Sárszeg”. Isten veled „víg, dalos tanyám”. Ha nem látnálak többet, csak egyre kérlek még. Köpd ki magadból a gennyet. Köpd ki a szemetet. Ahogy engem köp ki majd az idegen föld amikor meghalok, és letakar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése