2024. november 12., kedd

Megérdemelt díj

 Emberi és nemzeti kisebbségjogi napló (316.)


Ha nincs szólásszabadság, akkor nincs szabad ország.
Ez ilyen egyszerű. Ha hagyjuk, hogy ez a legalapvetőbb jog
elpusztuljon, akkor a többi jogunk és szabadságjogunk is megdől.
Donald Trump

Október 15-24.

Megérdemelt díj

Varjú Márta főszerkesztő, Milan Đurić polgármester (akinek a lemondását követelik az újvidéki tragédia miatt) és Erdődi Edvina, a Magyar Szó Lapkiadó Kft. igazgatója (Fotó: Ótos András)

A városi képviselő-testület október 15-i díszülésén fogadták el az idei díjazottakról szóló döntést, miszerint az idén 80. születésnapját ünneplő Magyar Szónak Novemberi Oklevelet ítélnek oda.
A javaslattételhez mellékelt indoklásban az áll, hogy „a Magyar Szó, a vajdasági magyarok talán legkiemelkedőbb intézménye, egyedüli, magyar nyelven megjelenő, vajdasági napilapja, amiből kifolyólag megkérdőjelezhetetlen oszlopa a vajdasági magyar kultúrának, identitásunk megőrzésének. A Magyar Szót az Európa Kollégium, valamint a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központ kollektívái javasolták a rangos elismerésre”[1].
A díszülésen felszólalt Kiss Gyula, a Vajdasági Magyar Szövetség frakcióvezetője is:
– A Magyar Szó napilap már a digitális korszak előtt is világszínvonalú újságnak számított. Nem csupán Újvidéken, Vajdaságban és Szerbia-szerte olvasható, hanem a világ számos, magyarlakta pontján. A világ sok településére eljuttatták és eljuttatják az újságot – hangsúlyozta Kiss Gyula[2], a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ) sokéves, most már egyetlen (megélhetési) képviselője az újvidéki képviselő-testületben.

A Novemberi Oklevél odaítélése a PásztorPress propaganda-napilapjának, a Magyar Szó-nak egyáltalán nem meglepetés.
Varjú Mártát (Magyarkanizsa, 1959) a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2011. június 23-án – a szerkesztőség akarata ellenére, Pressburger Csaba menesztésével[3] – nevezte ki a jobb sorsra érdemes lap főszerkesztőjének, akinek a több mint 13 éves irányítása alatt a most nyolcvan éves napilap a legsötétebb időszakát éli.
A valamikor a függetlenségét őrző, „a digitális korszak előtt világszínvonalú újságnak számított” egyetlen magyar nyelvű újságot sikerült ócska pártközlöny szintjére zülleszteni, a VMSZ és a Szerb „Haladó” párt szolgálatába állítani, ahonnan minden valamire való újságírót kidobtak, vagy ahonnan azok önként távoztak. Néhány idősebb újságírón kívül akikkel ma a lapot íratni próbálják, azok nagyon sokszor az alapvető műveltséget is nélkülöző egyetemi hallgatók.
A lapból – a néhai Pásztor István VMSZ-es pártelnök, Hajnal Jenő MNT-elnök és Lovas Ildikó „kultúrtanti” irányításával – gyökeresen kiirtották a tudást, a tájékozottságot, a kritikai gondolkodást és a szakmai színvonalat, megszüntették a hatalom és a VMSZ ellenőrzésének még a csíráját is.
Az újságírás a Magyar Szóban a diáklapok színvonalára süllyedt. Kritikai és ellenzéki vélemények a lapban még csak közlemény szintjén sem kapnak helyet, miáltal megszűnt a lap közéleti jellege és a magyar közösség tárgyilagos tájékoztatása. De vajon észreveszi-e ezt a balga, megvezetett vajdasági magyar olvasó, aki ragaszkodna egyetlen napilapunkhoz és a magyar nyelven való tájékozódás polgári jogához?


A Varjú Márta és Ökrész Rozália (a Magyar Szó Kft. volt VMSZ-es igazgatója 2012. szeptember 27-étől 2022. november 3-áig) – kettős irányítása alatt a vállalat óriási átszervezésen esett át, ami a lap szerkesztőségét érintette a legjobban, amely úgyszólván „megtizedelődött”. (Ökrész örökébe az ugyancsak Pásztori káder, Erdődi Edvina lépett.)
Szerkesztőket váltottak le, újságírókat távolítottak el vagy azok mondtak fel önként, „kiváló újságírók kerültek az utcára”, akik nem értettek egyet a lap új szerkesztéspolitikájával. Több per is beindult akkor, amelyekből a Magyar Szó vesztesként került ki. Nem voltak törvényszerűek a mondvacsinált vádak és a brutális elbocsátások[4]. De kit érdekel?! A csúfos jogi elbukások nem jutottak a médianyilvánosság elé, főleg nem a lap oldalain.
A két kádernő vezetésével sikerült lefejezni a vajdasági magyar újságírást[5]! És most még azt is el szeretnék érni, hogy a Varjú-Ökrész páros neve aranybetűkkel legyen beírva a vajdasági magyar újságírás történetébe!

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú tájékozódási jogtól! Nem csoda, tehát, hogy a „haladó” rezsim díjazta a lapot, hiszen a VMSZ és a vele hatalmi koalícióban lévő nacionalista Szerb Haladó Párt (SNS) meghosszabbított keze, propaganda lapja lett.
Sokéves érdemei elismeréséül Varjú Mártát a VMSZ-es MNT 2024. szeptember 20-án – ahelyett, hogy végre menesztette, nyugdíjba küldte volna – kinevezte a lap megbízott főszerkesztőjének[6]. Meghosszabbítva ezzel is a vajdasági magyar közösség tájékoztatásának agóniáját, amit a haladópárti Novemberi Oklevél csak megerősít!
Főszerkesztő váltás esetén, ha a lap vissza akarja szerezni az egykori tekintélyét, a haladópárti kitüntetést vissza kell adni!


Október 24.
Szerződés a jogérvényesítésről?

 
Dr. Nenad Ivanišević, Snežana Sedlar és Fremond Árpád (Fotó: Molnár Edvárd)


– A tanügyi dolgozók munkába állásakor kötelező, magyar nyelvű pszichofizikai pályaalkalmassági vizsgálat finanszírozásáról írt alá együttműködési szerződést Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke, dr. Nenad Ivanišević tartományi gazdasági és idegenforgalmi titkár, valamint Snežana Sedlar, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat tartományi irodájának igazgatója – közölte az MNT „alapította” Magyar Szó.
A vizsgálatot az MNT kezdeményezésére és a Szerbiai Pszichológusok Társaságának szakmai közreműködésével a pedagógusok pályaalkalmassági vizsgálatát 2012 óta magyar nyelven is megszervezik Vajdaság egész területén. Ennek jogi keretét a Magyar Nemzeti Tanács és a Tartományi Gazdasági és Idegenforgalmi Titkárság, valamint a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat között megkötött hármas együttműködési szerződés szavatolja – írja a Magyar Szó[7].

Az aláírás alkalmával Fremond Árpád „aláhúzta: büszkék arra, hogy ezzel a megállapodással hozzájárulnak az alkotmány által szavatolt kisebbségi jogok megvalósításához, és biztosítják, hogy a foglalkoztatási folyamatok minden, a tartományban élő közösség számára elérhetőek legyenek”[8].
Dr. Nenad Ivanišević pedig arra „buzdította a többi nemzeti tanácsot, hogy kapcsolódjanak be ebbe a folyamatba, éljenek a lehetőséggel és írjanak alá ilyen megállapodásokat, gyakorolják jogaikat”[9].
– A történelem során Szerbia területén még sosem volt ilyen jó viszony a szerbek és a magyarok között. Ugyanakkor Magyarország és Szerbia között is kiváló a kapcsolat. Mindennek az eredménye ez a megállapodás is, amelyre nagyon büszke vagyok, hiszen ezzel is megmutatjuk, hogy Szerbia az egyenrangú emberek országa. Szerbiában az emberek a saját nemzetük nyelvén gyakorolhatják jogaikat – hangsúlyozta dr. Nenad Ivanišević[10].

Az esemény kapcsán a kérdések egész sora adódik: Miért kell a pályaalkalmassági vizsgálattal kapcsolatban egyáltalán szerződést kötni, mégpedig évről-évre? Nem az állam kötelezettsége lenne, hogy magyar nyelven is biztosítsa a vizsga feltételeit? Mi köze van ehhez a vizsgához a tartományi gazdasági és idegenforgalmi titkárságnak? Nem oktatásügyi kérdés ez?! Miért nem a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság illetékességi körébe tartozik ennek a vizsgának a pénzelése?
Végül, de nem utolsó sorban, milyen „egyenrangú emberek országa” Szerbia, milyen nemzeti kisebbségi politikát folytat, ha évente szerződést kell kötni arról, hogy az egyébként az állam által „kötelezőnek” előírt, minden pedagógusra vonatkozó pszichofizikai pályaalkalmassági vizsgálatot az állam pénzelje? Nem az állam kötelezettsége, hogy minden nemzeti közösségi nyelven biztosítsa a vizsgázáshoz szükséges összes feltételt?

A jelenlegi hatalom még abból is parádét csinál, ami egyébként alapvető anyanyelv-használati és oktatási jog! „Szerbiában az emberek a saját nemzetük nyelvén gyakorolhatják jogaikat” – ha erről szerződést kötnek az állammal? A „büszke” Fremond Árpád – ha értene ahhoz, amit képvisel – szerződés nélkül követelné a szerzett jogok érvényesítését!

BOZÓKI Antal

__________
[1] szb: Kitüntetés a nyolcvanéves Magyar Szónak: Magyar Szó, 2024. október 24. 5. https://www.magyarszo.rs/kozelet/a.316832/Kituntetes-a-nyolcvaneves-Magyar-Szonak, 2024. október 23. 15:37
Lásd még TTT: A Magyar Szó a kitüntetettek között. Magyar Szó, 2023. október 16.16.
[2] A Magyar Szó is a kitüntetettek között. Magyar Szó, 2023. október 16. 10. https://www.magyarszo.rs/vajdasag/ujvidek/a.316358/A-Magyar-Szo-a-kituntettek-kozott, 2024. október 16. 9:30
[3] Tómó Margaréta: Egy főszerkesztőleváltás következményei – megtanultuk-e a leckét? https://szmsz.press/2021/06/24/egy-foszerkesztolevaltas-kovetkezmenyei-megtanultuk-e-a-lecket/ 2021. június 24. 16:37, és Pesevszki Evelyn: „A Duna sem mossa le a Magyar Nemzeti Tanácsról”. Magyar Szó, 2011. június 23. 4.
[4] Bővebben lásd A talpnyaló újságírás díjazása c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=15421, 2023. április 16.
[5] Bővebben lásd a HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=16309, 2024. május 4.
[6] Fehér Szilvia.https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/29937/MNT-Az-oktatas-es-az-osztondijprogram-a-kozeppontban.html, 2024. szeptember 20. 14:08 ]
Lásd még: P.E.: Újabb támogatással az anyanyelvű oktatásért. Magyar Szó, 2024. szeptember 21. 5., és P.E.: Megbízott főszerkesztőt neveznek ki a Magyar Szó élére. Magyar Szó, 2024. szeptember 19. 4.
[7] D. D.: Egyenlő eséllyel. https://www.magyarszo.rs/kozelet/oktatas/a.316935/Egyenlo-esellyel, 2024. október 25. 11:51
[8] Uo.
[9] Uo.
[10] Uo.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése