…amely most már egészen biztosan maga alá temeti a
szabadkaiak és a környékbeliek közkedvelt rádióját. A zavaros honi politikai
vizeken évek óta hánykolódó média-hajótöröttek parányi lélekvesztője akárhogy
kapálódzik, evickél, abból az örvényből, amely most beszippantotta, már képtelen
lesz kimászni. A fulladásos halál elkerülhetetlen.
Mi zajlik nálatok? –
kérdezgetik az elcsatolt magyar országrészekben élők. – Vadulnak a szerbek? Minden
kisebbségi médiumba bele akarják fojtani a szót? – Nem – válaszoljuk – nem a szerbek, hanem a
mi nagymagyarjaink vadultak be, sajnos. Hogy így jobban fájjon!
Úgy szeretné a vajdasági magyar csúcspolitika eltörölni a
jugó-szocializmus éveiben alapított – majd 50 éves – Szabadkai Rádiót, hogy még
emléke se maradjon. Helyette a „demokráciában” született Pannon RTV-t párnázza ki
jó vastagon az anyaországból érkező pénzekkel, mert annak a műsoraiban naponta
szerepelhetnek. Teljes életnagyságban. (De persze az emléke megmarad a
hallgatókban, s vele együtt az is, hogy
a politikusok okozták a vesztét és azok is hagyták a sorsára. Nevükhöz fűződik
majd a megszűnése, az elhallgatása.)
A frekvenciatolvaj
A politikai élcsapatunk, mint a macska a már régen
megfojtott egérrel, úgy játszadozik úri kénye-kedve szerint az észak-bácskaiak
leghallgatottabb rádiójával. Úgy tesz, mintha az nem is a mi vajdasági magyar
kutyánk édes kölyke lenne, hanem valami gyűlöletes, idegen fattyú, elátkozott
kígyófajzat.
Valójában már akkor eltiprásra, az útból való
eltakarításra szánták, amikor a híres-neves közéleti figuráink létrehozták a
Pannónia Alapot, az akkor még csak a szárnyát próbálgató Pannon Televízió
működtetőjét. (Igen sokatmondó és még többet sejtető az Alap
kuratóriumának akkori összetétele. Megérdemli az emlékezetfrissítést! Elnöke Korhecz Tamás, alelnöke Mirnics Zsuzsa, tagjai pedig Árpási Ildikó, Lovas Ildikó és Varga László voltak.) A
másodszülött gyermek, a Pannon Rádió nevezetű kis Öcsi, hullámhossz-tolvajlással
kezdte meg a szégyenletes pályafutását és áldásos tevékenységét, s a megkezdett
szédületes „karriert” ugyanolyan tolvajmódszerrel folytatja. (Bűnben fogant ez
a vajdmagy sajtóház is, akárcsak a Magyar Nemzeti Tanács! – mondhatná mindezek
láttán a mostani MNT folyton kötekedő/kukacoskodó egyszemélyes ellenzéke, Tari
István. És újfent a fején koppintaná a szöget.)
Az történt, hogy 2007 nyarán – egyetlen tollvonással – elvették a
Szabadkai Rádiótól a 91,5 MHz-es regionális frekvenciát, hogy odaadhassák azt az
induló Pannon Rádiónak. Akiknek már akkor a teljhatalmú vezető vajdmagy
médiaház kiépítésének hagymázas víziója lebegett a szemük előtt, azok most
megint a régi bevált hadicselt alkalmazták: ismét elorozták a Szabadkai Rádió eddigi
hullámsávját.
A politikusi elképzelés szerint a napokban
elsinkófázott hullámhosszon – igen hangzatos Szabadkai Magyar Rádió néven – egy vadonatúj rádióállomás kezd
műsorsugárzást. Két hét múlva. Az már most is nyilvánvaló, hogy az adó lesz
csak új, nem pedig a műsor, mert ez utóbbit a Pannon RTV dolgozói készítik az
előre megadott receptúra szerint. Magyarán: ezzel a cseles/fondorlatos gaztettel
a Pannon (Párt)Rádió műsora (szépen, csendben – ahogy illik) beduplázódik.
Nesze neked, szabadelvű meg igazmondó vajdasági magyar tájékoztatás! Kaptál
megint a képedbe egy jó kis gyomrost! A politikum valahogy így képzeli el, így
álmodta meg a sajtónk fölszabadítását.
A kikosarazott
vőlegény
A két médiaház között zajló alighanem hosszú/titkos
tárgyalás, egyeztetés/egyezkedés után, eleinte még úgy hírlett, hogy az igen jó
étvágyú és edzett gyomrú Pannon RTV szőröstül-bőröstül bekapja a szabadkai rádiósokat,
s amikor azok már az „ő zsoldos katonái” lesznek, úgy fogják a csárdást járni,
ahogy a Pannon-zenészek muzsikálnak. De aztán változott a leányzó fekvése, a
szerkesztőségből mindössze hárman vállalkoztak a mostohagyerek önként vállalt
szerepére. Közöttük két újságíró. A többiek úgy vélték, hogy inkább maradnak,
kitartanak és dacolnak a végsőkig.
Ők a napokban megjelent közleményükben ezt írták: „… már néhány hónapja a háttérben folynak
a próbálkozások, hogy nem lépnénk-e a Pannonnal frigyre, csakhogy mennék már a
háztól! (Rosszabbak, mint a békebeli falusi kerítők!) Ódzkodunk ettől a
házasságtól, pedig hivatalosan, ugye, meg is kérték a kezünket. A többség
azonban nemet mondott. (…) Van azonban egy nagyobb bűnünk! Az anyaországhoz
fordultunk, illetve azokhoz, akik kapcsolatban lehetnek a Magyar Kormánnyal,
hogy próbálják diplomáciai úton leállítani a Vajdaságban magyarul is sugárzó
rádiók privatizációját. Ez még június 29-én történt. Tizennégy rádióról
beszéltünk végig, nem csak a magyar szerkesztőségekről.”
Minthogy beszámolójukban nem tesznek róla említést,
nyilvánvaló, hogy az eltelt kerek két hónap alatt még csak válaszra sem
méltatta őket az anyaország.
Epilógus:
miközben olyan, több évtizede hallható vajdasági rádióállomások sorra szüntetik
be az adásukat, amelyek magyarul (is) szóltak a hallgatókhoz, aközben a
libling, az egyedüli kiválasztott pártsajtóház él és virul. Egy mástól elvett
hullámhosszon szeptember 14-én, hétfőn műsorsugárzásba kezd. S hogy a vajdmagy
sajtóbotrány még szégyenletesebb legyen: a frekvenciatolvaj nem csupán a némaságra
ítélt Szabadkai Rádió hullámsávját tette magáévá, hanem még a rádióállomás
nevét is magára öltötte.
Ily gátlástalanság láttán, csoda-e, ha az ember zsebében
kinyílik a kisbicska? Akkor is, ha nem csantavéri…
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése