A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása:

Ideiglenes megoldások stratégiai elképzelések helyett, csorbuló jogok, nagyobb állami kontroll

 

    Röviden így lehetne jellemezni a Nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának tervezetét, ami a Kisebbségi kerettörvényhez képest relatíve kezdetleges szakaszban van.
Mielőtt még belekezdenénk a tervezet részletes ismertetésébe szeretnénk kihangsúlyozni, hogy erről a tervezetről ismét csak közvetett módon szereztünk tudomást.
 Ezúton is köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak akik lehetővé tették számunkra a Nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának jelenlegi szövegének megismerését. Írásunk említést tesz a meglátásaikról, de tartalmazza a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) észrevételeit is.
Sajnos ebben az esetben is azt kell megállapítanunk, hogy a  Magyar Nemzeti Tanács vezetői, a MNT-ben regnáló hatalmi többség, valamint Nyilas Mihály, a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti kisebbségi-nemzeti közösségi titkár, illetve a belgrádi hatalmi többséget alkotó magyar képviselők, nem tartották fontosnak a tervezet széleskörű ismertetését, a törvénytervezet szövegének közösségi megvitatását, egyeztetését a délvidéki magyar politikummal és a civil társadalom képviselőivel.

Talán a mostani írásunk mégis cselekvésre készteti  őket és időben kitudunk alakítani egy, a közösségünkre nézve elfogadható álláspontot a törvény elfogadásáig. Ellenkező esetben, kizárólag őket fogja terhelni a felelősség egy rossz törvény elfogadásáért.

A Nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása és a kisebbségi akcióterv 

    Szerbia EU csatlakozását befolyásoló 23-as fejezet keretein belül elő lett látva a “nemzeti tanácsokról szóló törvény revideálása a civil társadalom és az összes szerbiai nemzeti kisebbség képviselőinek szoros együttműködésével, azzal a céllal, hogy biztosítva legyen számukra az aktív képviselete mindazon kérdésekben, amely őket érinti”, és ennek alapján “kidolgozni a Nemzeti tanácsokról szóló törvényt, majd elfogadni és alkalmazni”. A 23-as fejezethez köthető külön kisebbségi akciótervben egy egész fejezet ( IX. fejezet, A kisebbségi nemzeti tanácsok) foglalkozik a nemzeti tanácsokkal mint testületekkel, amelyeken keresztül valósul meg a szerbiai alkotmánnyal szavatolt kisebbségi önkormányzatiságra való jog.

A kisebbségi akcióterv ezen fejezetébe foglalt 10 intézkedés és az elért eredmények kimutatása közé nagy hangsúllyal be lett sorolva az új nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadása, vagy a jelenlegi törvény módosítása, annak érdekében, hogy “ teljes mértékben biztosítsák a nemzeti tanácsok hozzájárulását az integrált társadalom létrehozásában”, különös tekintettel a nemzeti tanácsok intézményes szerepére és jogi státusára mint külön intézményekre, amelyek hozzájárulnak a szerbiai társadalom egészének integrálódásához, a nemzeti tanácsok jogköreinek pontos meghatározására valamint a nemzeti tanácsok  intézményes helyzetének  erősítése,  valamint a nemzeti tanácsok depolitizálása, az összeférhetetlenségi törvény rendelkezéseinek értelmében. 
A kisebbségi akciótervben meghatározott időpont szerint az új Nemzeti tanácsokról szóló törvény kidolgozása, meghozatala, alkalmazása 2017. első negyedévére volt előrelátva (jelenleg 2017. októberét írjuk- a szerző megjegyzése).

Ez mellett, a kisebbségi akciótervben előrelátták egy kormányrendeletnek a meghozatalát is, amellyel szabályoznák a köztársasági Kisebbségi Pénzügyi Alap (ami része a Nemzeti tanácsokról szóló törvénynek, a későbbiekben csak Alap) eszközeinek biztosítása a kisebbségi nemzeti tanácsok programtevékenységeire, illetve a nemzeti tanácsok és a kisebbségekkel foglalkozó civil szervezetek projektumaira, valamint szabályozná azokat a mércéket mi szerint történne az Alap  pénzeszközeinek szétosztása. 
Az erre vonatkozó aktivitásokat 2016. első negyedévére határozták meg. Tudomásunk szerint, a szerbiai kormány ezt a rendeletet a mai napig nem hozta meg.

A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának előzetese

    A kisebbségi kerettörvény kapcsán  egyszer már említett minisztériumok közötti vegyes munkacsoport dolgozta ki  2017. júniusában a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási tervezetének előzetesét, majd azt eljuttatta a nemzeti tanácsok koordinációs testületének (amit jelenleg a Magyar Nemzeti Tanács vezet, előtte pedig a Szlovák Nemzeti Tanács vezetett- a szerző megjegyzése).
Tehát a belgrádi hatalom nem az mellett döntött, hogy  a jelenlegi rossz nemzeti tanácsokról szóló törvény helyett újat fogadjon el amivel többlet jogokat biztosítottak volna a nemzeti közösségek számára,  hanem a jelenlegi törvény “toldozása-foldozása”  mellett  döntöttek. Ráadásul úgy, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvényt fésülték össze a külön ágazati törvények rendelkezéseivel ami azt jelenti, hogy  a nemzeti tanácsokról szóló törvény  “kiüresedett” és az ágazatihoz képest alárendelt szerepet kapott .  

A VMDK számára ez is csak azt bizonyítja, hogy a szerbiai hatalomban továbbra sincs meg a megfelelő politikai akarat a kisebbségi kérdések megoldására, intézményes és hosszútávú rendezésére. Mindent az EU csatlakozásnak rendelnek alá és azok alkalmazása, kihatása egy-egy közösség életére már nem is érdekli.  Mert egy új törvény meghozatala alaposabb munkát, több egyeztetést, újdonságok bevezetését, országos kisebbségi stratégia elfogadását, és nem utolsó sorban több időt is igényelt volna, amivel így is bajban vannak mert már minden határidőt amit a kisebbségi akciótervben  meghatároztak, TÚLLÉPTÉK. 
Ezért nem szabad abbahagyni a folyamatos belső és külső, Vajdaságból és Brüsszelből érkező nyomást politikai nyomást a szerbiai hatalomra! Sőt, fokozni kell azt a kívánatos eredmények elérésére!

Ezen felül, a belgrádi hatalomnál megállapítható az a ravasz szándék is, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvényben - amit akár rendszerbeli  törvénynek is lehetne minősíteni- abban ne szavatoljon külön jogokat, és ahhoz igazítsa az ágazati törvényeket, hanem éppen az ellenkezőjét teszi, a jogokat kivonja a könnyen megváltoztatható ágazati törvényekbe, ami Szerbiában igen veszélyes, mert minden miniszter azt gondolja vele kezdődött a világ. Ezért sok esetben az egyszer már megadott jogokat egy tollvonással eltörlik.

Fontosabb, meg nem változtatott rendelkezések

    A nemzeti tanácsokról szóló törvény első módosításánál 2014-ben egyik kulcsfontosságú újdonsága a nemzeti tanácsok végrehajtó szervének bevezetése volt (7. szakasz, 4-es bekezdés). Az akkor bevezetett végrehajtó szervet, amit némi túlzással akár kisebbségi kormánynak is lehetne nevezni, a nemzeti tanácsba megválasztott tanácsnokok köréből választották. Az akkori indoklás szerint a NT végrehajtó szerve kivételes esetekben, ha egy döntést megfelelő időben nem tud meghozni a NT Tanácsa és ez veszélyeztetné a NT  munkáját, akkor a NT végrehajtó szerve döntéseket hozhat a NT Tanácsának hatásköréből, de azt a soron következő NT Tanács ülésén meg kell erősíteni. Ha a döntést nem erősíti meg a NT Tanácsa, akkor szét kell ereszteni a NT végrehajtó szervét.

A Magyar Nemzeti Tanács esetében ezt a szervet Végrehajtó Bizottságnak hívnak és olyan jól működik, hogy eddig egyszer már sikerült megbuktatniuk saját magukat, majd újból kineveztetni (sic!). Ami ennél is borzasztóbb, hogy a kivételes esetekből a MNT VB-je gyakorlatot csinál és a MNT Tanácsának ülésein gyakran a javasolt 120 napirendi pontból 100 csak a MNT VB döntéseinek a megerősítéséről szól. 

A VMDK véleménye szerint a készülő törvényben pontosan meg kellene fogalmazni mi az ami “kivételes” esetnek számíthat, mi is a végrehajtó szerv pontos szerepe, felhatalmazása és le kellene zárni ezt a kiskaput ami lehetővé teszi a nemzeti tanácsok kézi vezérlésű irányítását a kormány részéről.

A MNT esetében külön gondot okoz az is, hogy a MNT alapszabálya egyes végrehajtó és külön diszkréciós döntési jogokkal ruházza fel az MNT elnökét. Így egy kész katyvaszt kapunk ahol a végrehajtó szerv beleavatkozik a döntéshozó szerv munkájába (a MNT 35 tagú, titkos választásokon megválasztott tanácsa), az MNT elnöke meg beleavatkozik a döntéshozó és a végrehajtó szerv munkájába (MNT VB) is.

Itt meg kell jegyezni a Horvát Nemzeti Tanács álláspontját akik nyitottabbá tennék  a végrehajtó szerv feltöltését. A VB-t ne csak  a NT  tanácsnokaival lehessen feltölteni, hanem olyan személyekkel is, elsősorban  szakemberekkel, akik nem mérettették meg magukat a választásokon és nem kaptak mandátumot a NT Tanácsába. Véleményük szerint a gyakorlat megmutatta az eddigi megoldás gyengeségeit  és ezen a megoldáson is érdemes volna elgondolkodni.

A NT esetében a második kulcsfontosságú kérdés az a NT -ok pénzelése. A jelenlegi törvény szerint százalék arányban meg van határozva mennyi pénzt kapnak a NT-ok a mindenkori köztársasági, tartományi költségvetésből, míg az önkormányzatok esetében csak azt írták elő kötelesek a NT-okat pénzelni, de konkrét százalékot nem határoztak meg. Ez a mostani tervezetben is így szerepel. 

Nyilván ez a megoldás lehet igen kedvező is mert nincsen korlátozva mennyi pénzel járulhat hozzá egy-egy önkormányzat a NT-ok működéséhez, de a gyakorlat azt mutatja az önkormányzatok inkább a másik megoldást választják és csak jelképes összegeket látnak elő a NT-ok támogatására. A jelenlegi törvény azt is elfogadja ha egy önkormányzat éves szinten csupán 1 dinárt tervez be erre a célra. 

Ezért a VMDK ésszerűnek tartaná valamilyen százaléknak a bevezetését. Ha nem is vezetnék be a felső határt, de legalább egy alsó határt lássanak elő ami alá az önkormányzatoknak nem szabadna mennie. 

2017. október 13. [13:41]