Marad-e minden a régiben? A szerb koalíciós
partner kiszorítja a magyart? A helyi hatalom lebontása és az ellenzék
erősödése kezdődik? Mi a tét?
A
szerbiai / vajdasági önkormányzati berendezéseben még mindig
fellelhetőek egy régmúlt társadalmi rendszernek a csökevénye, amit helyi
közösségnek hívnak. A régi szocialista rendszerben ez a megoldás az
önkormányzati rendszer további decentralizálását szolgálta (Szerbiában
az önkormányzatok alatt több települést kell érteni- Magyarországon ez
járás, a helyi közösségek pedig az önkormányzati szint alatt vannak és a
városok esetében a település egy részét, vagy az önkormányzatok
esetében az önkormányzat székhelyén kívüli települést fedik-
Magyarországon települési önkormányzat), tevékenységeit pedig
legnagyobb részt az önkéntesen kiszavazott polgári hozzájárulásból
fedezték. Ez nem egy helyen infrastrukturális és közművesítési
fejlődéshez vezetett, vagy a kultúra, oktatási intézmények és sport
egyesületek támogatását szolgálta. Azonban a milosevici és az azt
követő központosított rendszerben ez a megoldás már idejét múlta. Ehhez
párosult a lakosok egyre fokozottabb elszegényedése és ez miatt az
önkéntes helyi hozzájárulás elmaradása. Gyakorlatilag oda került a helyi
közösségek intézménye, hogy se vagyonuk, se hatáskörük, se pénzük
nincsen a mindennapi feladatok elvégzésére. Ki lettek szolgáltatva az
önkormányzatok vezetésének, hiszen azok csöpögtetnek költségvetési
eszközöket a helyi közösségek fenntartására, a helyi közösség titkárának
fizetésére és a programjukba tervezett tevékenységek végrehajtására.
Mindez hatalmas aránytalanságokhoz vezetett, és így a a több ezres
lélekszámot számláló településeknek koldulniuk kell a mindenkori
önkormányzati/városi vezetésnél a zöld felületek karbantartásáért, utcai
világításért, csatornahálózatért, víz, gáz,temetkezési etc.
szolgáltatásokért. Ellenben megmaradt az az illúzió, hogy az ott élők
döntenek valamiről, mert lehetőségük van megválasztani a helyi
közösségek tanácsát/ helyi kormányt, amelynek az elnökét polgármesternek
szoktak nevezni.
A
Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége többek között ezért is vette
be programjába a szubszidiaritás elvén működő települési önkormányzatok
bevezetését Szerbiában, amire Szerbia 2003-ban az erre vonatkozó Európai
Önkormányzati Charta ratifikálásával kötelezte magát. A második nyomós
ok pedig az, hogy a települési önkormányzatok rendszerével mindazon
magyar többségű települések, amelyek most mesterséges módon be lettek
olvasztva a szerb többségű önkormányzatokba, önállóak lennének és az ott
élő magyarság önállóan dönthetne mire költenék a saját pénzüket, saját
iskolájukról, óvodájukról, zenedéjéről, kultórházáról, közművesítésről,
beruházásokról, munkahelyek teremtéséről. Ez volna az a rendszerbeli
megoldás és igazi közösségi erő ami itt tudná tartani az embereket.
De
elnézést kérünk a kis kitérőért! Eredetileg a jelenlegi állapotokról
szeretnénk írni, ezért ott folytatjuk. Tehát, a fent körülírt módon
működő helyi közösségekben négy évente választásokat szoktak tartani,
ami általában igen alacsony részvételi arány mellett zajlik. Elvileg
ezek polgári listákon való jelölésen keresztül, illetve egyének
jelölésével, többségi és egykörös választási rendszerben valósulnak
meg. A pártoknak nem szabadna indulni ezeken a választásokon, de tudva
levő egy-egy lista vagy jelölt mögött ki bújik meg. A pártoknak is jól
jönnek ezek a választások mert egy-egy jelöltet ki tudnak próbálni,
tesztelni tudják a jelöltek/pártok népszerűségét. Meg az a kis
“infrastruktúra”, ami a helyi közösségek működtetésével jár, az is jól
jön a nagyobb jelentőségű (önkormányzati) választásoknál. Tehát, inkább
politikai presztízs jellege van mint igazi súlya. De, és itt jön a de! -
a délvidéki magyarság esetében, amely leginkább vidéki településekben
él, egy ilyen alkalom akár nagyobb súllyal is bírhat. Pláne akkor ha az
komoly járulékos károkat okoz a közösség életében.
Mint például az a jelenség ami itt a Délvidéken a “nagy magyar-haladó összeborulás” után tapasztalható. Ugyanis, a felsőbb szintek mintáját követve, ahol kiválóra sikeredett a szerecsen mosdatása, mára
már a magyar többségű falvakban, településeken is a Szerb Haladó Párt
veszi át a hatalmat és a délvidéki magyar pártok egyre inkább
kiszorulnak. A haladók között egyre több délvidéki
magyart lehet találni, és egyre inkább észlelhető a délvidéki magyarság
hatványozott “bedarálása” a haladók szavazóbázisába. Igaz,
láttunk már ilyet egy másik korszakban, de ezek most brutálisabb
módszereket használnak és könnyen megtörténhet, hogy egyeseket
kellemetlen meglepetés fog érni.
Ilyen
szempontból teljesen érthető az az idegesség ami a Tisza-menti magyar
többségű önkormányzatokban tapasztalható a haladók és az egypártiak
között. Jelenleg Zenta van az események középpontjában, ahol október
8-án helyi közösségi választások lesznek. Az egypártiak felvonultatták
az összes nehézágyújukat, de a haladók is igyekeznek a győzelemre.
Harmadik félként pedig megjelentek a Községi képviselő-testületben lévő
ellenzéki pártok/szervezetek (VMDK-MM-DS-MPSZ-PKZ). Ilyen erőviszonyok
között már tétje is lett a választásoknak. Vajon marad-e minden a
régiben, vagy a szerb koalíciós partner “megveri” a magyar koalíciós
partnerét? Netán elkezdődik a községben uralkodó hatalmi koalíció
lebontása? Az ellenzéki pártok/szervezetek erősödése?
BŐVEBBEN ITT:-
2017. október 5. [10:00]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése