2020. május 23. 15:05
Annak töredelmes bevallása mellett, hogy az alábbi gondolat(sor) nem az enyém, megosztom azt az olvasóval (szerintem) fontos és közérdekű volta miatt.
Most, hogy a világjárvány (vagyis annak első hulláma), úgy tűnik, mintha lecsengőben lenne, vagy legalábbis visszaszorulna, egyre jobban felerősödnek azok a politikusi ígéretek, hogy mindent el fognak követni annak érdekében, hogy az élet minél hamarabb visszaálljon a régi, a „normális” kerékvágásba. Eddig természetesen elsősorban a védekezésről, az egészség és az emberi élet megvédésének fontosságáról szóltak ezek a politikusi megnyilatkozások, de máris érezni, ahogy a hangsúly áttevődik az újrakezdésre, a gazdaság újraélesztésére, a korábbi termelési, fogyasztási, életszínvonalbeli stb. szint elérésére. Nem csupán magyar(országi), szerbiai vagy regionális jelenség ez, hanem globális – az egész világon most erről beszélnek a politikusok. És valljuk be, mi, átlagemberek, akik nem döntünk egy-egy ország vagy nemzet sorsáról, legfeljebb a sajátunkról, mi is nagyon hasonlóképpen gondolkodunk. Ahhoz a sóhajunkhoz, hogy „mikor lesz már ennek vége”, kimondva-kimondatlanul valahogy mindig hozzágondoltuk azt is, „mikor lesz már megint minden olyan, mint előtte volt”?
Valószínűleg ez a legnagyobb hiba, amelyet ember, közösség, politikus, nemzet, ország és az egész emberiség most elkövethet. Hogy visszatér oda, ahol a járvány előtt volt, és mindent ugyanúgy folytat és csinál tovább, ahogy a járvány előtt csinálta. Mi, a Földön élő emberek most kaptunk egy pofont (a természettől vagy a magasságostól, ezt mindenki döntse el magában), egy figyelmeztető, józanító pofont, hogy az, ahogy eddig éltünk, ahogy eddig viszonyultunk a természethez, a környezetünkhöz, egymáshoz, az tovább így nem folytatható, mert valamit nem jól csinálunk. És ha most azt folytatjuk, amit a járvány előtt csináltunk, akkor semmit nem tanultunk az egészből.
Csak egy példa erre. Ha továbbra is ugyanilyen tempóban vesszük el az életteret azoktól a (vad)állatoktól, amelyek évmilliókon keresztül a természetes lakhelyeiken éltek, hogy ott városokat, termőföldeket hozzunk létre, akkor exponenciálisan megnő a kontaktusok veszélye és gyakorisága. Nem az ember és ember, hanem az ember és (vad)állat közötti kontaktusok veszélye – amiből ez a mostani járvány is kiindult. Vagyis, ha mindent úgy csinálunk, ahogy eddig, azzal csak azt érjük el, hogy ugyanez fog megismétlődni újra és újra és újra, egyre nagyobb gyakorisággal és egyre súlyosabb következményekkel.
Tekintsük tehát jóindulatú atyai pofonnak. Amiből le kellene vonni a következtetést.
   
https://szabadmagyarszo.com/2020/05/23/pofon/