Fotó: N1/Axel Heimken/Pool via REUTER
2020. május 22. 18:15
Pontosan hány készüléket, mennyi pénzért és ami a legfontosabb, biztonságos, jól működő lélegeztetőgépeket vett-e Szerbia a koronavírus-járvány alatt? Ezzel a témával foglalkozott Rodoljub Šabić ügyvéd, a közhasznú információ egykori biztosa a Peščanik véleményportálon megjelent szövegében.
„Már maga a gondolat is borzalmas, hogy mi esetleg pénzt akartunk lopni a lélegeztetőgépekből. Azok, akik ezt gondolják vagy erre utalnak, nem akarnak jót saját országuknak, ugyanis olyan helyzetben vagyunk, amelyben más országok a biztonsági szolgálataikon keresztül tudnak lélegeztetőgépekhez jutni. Ha ma választani akarnak a teljesen szabályos közbeszerzési eljárás és az életmentés között, mi az életek megmentését választottuk.”, idézte az ügyvéd a kormányfő nyilatkozatát, amelyet a Pink TV-nek adott, ahol rögtön hozzátette, „a rendkívüli állapot elmúltával azonnal elszámolunk a polgároknak a beszerzésekről, és arról, mennyi pénzt költöttünk”.
Amellett, hogy szembeötlő, hogy a kormányfő szinte rosszindulatúan kizárja azokat, akik érdeklődnek („nem akarnak jót saját országuknak”), az egész lélegeztetőgépes „történet” épp tőle, Ana Brnabićtól indult, amikor kijelentette, hogy „a lélegeztetőgépek száma államtitoknak számít”, írja Šabić – majd ezt a kijelentést követte Aleksandar Vučić nyilatkozata, amikor kvázi titkot árult el azzal, hogy elmondta, 1008 ilyen gép van a szerbiai kórházakban, 573 új érkezett az országba, még 2200-at vettek, ami akkor még nem volt Szerbiában. Majd az SNS-es köztársasági parlamenti frakció vezetője, Aleksandar Martinović azt mondta, 3967 lélegeztetőgépet vett a kormány, ebből 585 érkezett meg. A hatalom és az SNS másik magas rangú tisztségviselője, Marija Obradović újabb számokat közölt, mondandójának a lényege, hogy „Vučić elnök és a kormány igazán emberfeletti harcának köszönhetően” 4000 lélegeztetőgépet vettünk, amiből várhatóan 1500-at szállítanak le, a hiányzó mennyiség árát pedig visszakapja az állam.
Šabić úgy fogalmaz, hogy mindezt összevetve nehéz nem úgy érezni, hogy ezek a számok inkább azért vannak, hogy zavart okozzanak, mintsem tájékoztatás céljából hangzottak el, ugyanis a közvélemény gyakorlatilag semmit sem tud.
– Hány lélegeztetőgépünk volt a COVID–19 járvány előtt? Most hány van? Mennyit vettünk a járvány ideje alatt? Hányat szállítottak le? Mennyi közpénzt költöttek erre? Mit tudunk az árakról, a beszerzés további körülményeiről, különös tekintettel a gépek minőségére? Valóban „emberéleteket mentettek”, ahogyan a miniszterelnök mondta (miközben több tíz, de lehet, hogy néhány száz millió eurót költöttek el)? Vagy ennek a kijelentésnek nincs is valóságalapja? Milyen színben tünteti fel a fent leírtakat Zlatibor Lončar egészségügyi miniszter azon kijelentése, hogy „a koronavírus miatt egy nap során a legtöbb lélegeztetőgépre szoruló betegek száma 147 volt, a járvány kihirdetése napján 408 szabad lélegeztetőgépünk volt”! – kérdez az egykori biztos.
Akkor mivel magyarázható több ezer új megvásárlása?, teszi fel a végső kérdést Šabić.
– Számos fontos kérdésre nincs megbízható válasz. A közvéleménynek, Szerbia polgárainak viszont joga van a válaszokra, az ő pénzükről van szó. Semmi furcsa nincs abban, ha elvárják, hogy lássák a számokat, az elszámolást. És ez, a minden körülmények között normális elvárás még erősebbé vált a világjárvány tragikus körülményei között. De ha nincs elszámolás, vagy valami gyanúsnak, illetve kétesnek tűnik, akkor normális, hogy olyan reakciókat vált ki, amilyeneket most látunk a legszűkebb környezetünkben is – írja Šabić, aki szerint nemhogy nincs elszámolás, de most a miniszterelnök és a kormány is hallgat.
És ha most inkább a csendbe burkolódznak, akkor a „borzalmas” és a „nem akarnak jót saját országuknak” éppen rájuk kellene, hogy vonatkozzon, véli az ügyvéd.
A teljes írást ezen a linken olvashatják.
Vígi Zoltán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése