Sikertelen politikus eredménytelen karrierje

Ami a rendkívüli állapot miatt a naplóból kimaradt (2.)

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (210.)

Április 9. 
Nemzeti alapon különböztetik meg a hallgatókat 

Az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara meghirdette a felvételi pályázatát. Eszerint a jövendőbeli hallgatóknak szerb nyelv és irodalomból kell vizsgát tenniük. Már nem ez az első eset arra, hogy a kar diszkriminálja a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákokat. Az intézmény korábban megtagadta a felvételi vizsga magyar nyelven történő megszervezését, később pedig arra kötelezte a magyar anyanyelvű jelentkezőket, hogy a felvételi vizsga mellett szóbeli vizsgát tegyenek szerb nyelvből. A Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) mindkét esetben jogi útra terelte az ügyet, és sikeresen pert nyert a Jogtudományi Kar ellen. Jelen esetben is a bírósághoz fognak fordulni.

– A legújabb felvételi pályázat alapján idén szerb nyelv és irodalom tantárgyból lesz megtartva a felvételi vizsga. Ez több okból gond. Egyrészt, ez a felvételi vizsga a szerb tagozatok gimnáziumi szerb nyelv és irodalom tananyagára épül, és nincsen köszönőviszonyban a nemzeti kisebbségek mindennapjaival, hiszen nekik kevesebb óraszámmal, és másik tananyaggal van szerb nyelv, mint nem anyanyelv tantárgy. Másrészt, a felvételi pályázat alapján újra nem lesz betartva a többnyelvű felvételi vizsgákra vonatkozó tartományi rendelet, pedig azt látjuk, hogy az összes többi egyetemi karon ez be lesz tartva az idei évben is. Ahelyett, hogy a kar az eddigi két jogerős bírósági ítélettel összhangban járna el, most megtett egy rendkívül felháborító lépést. Konzultálva a Magyar Nemzeti Tanáccsal és az illetékes tartományi titkársággal, megtettük a szükséges lépéseket – nyilatkozta Sóti Attila, a VaMaDiSz elnöke. – A helyzet most nagyon bizonytalan a felvételi eljárással kapcsolatban, de remélhetőleg hamarosan minden rendeződik – tette hozzá.[1]

Sóti Attila

A VaMaDiSz és a Jogtudományi Kar pereskedésének története még 2015. december 2-án kezdődött, amikor a diákszervezet pert indított az Újvidéki Felső-bíróságnál Kar diszkriminatív magatartása miatt.[2] 
Öt év alatt, tehát, nem történt semmilyen előrelépés a magyar hallgatók megkülönböztetési ügyében a felvételi vizsgán.
Amíg Sóti pereskedik, a veémeszes tartományi oktatási stb. titkár (Nyilas Mihály) és az ugyancsak véemeszes köztársasági oktatási államtitkár (Vicsek Annamária) lapulnak az ügyben. Milyen koalíció az VMSZ és a Szerb Haladó Párt (СНС) között, ha a VMSZ még a törvények tiszteletben tartását sem tudja érvényesíteni? Milyen ország az, ahol nemzeti lapon diszkriminálják az egyetemi hallgatókat? Mit jelent az, hogy „megtettük a szükséges lépéseket”, mikor és mi lesz azoknak az eredménye? 
Végezetül, nem gondolja-e Sóti (Zenta, 1988), hogy ideje volna a diákszervezet elnöki posztját átengedni valaki fiatalabbnak és valami konkrét munka után nézni? Harminckét évesen milyen példát mutat a tanuló ifjúságnak?

Május 4.

Sikertelen politikus eredménytelen karrierje
Aleksandar Vučić szerb államfő, a politikai pártok képviselőivel folytatott tárgyalások után, bejelentette, hogy Szerbiában a választásokat június 21-én tartják.
Az egyeztetésen Pásztor István, a VMSZ elnöke is részt vett. A Pannon RTV-nek nyilatkozva elmondta, a magyar ügyeket csak akkor lehet hatékonyan képviselni, ha a magyar közösségnek erős politikai érdekérvényesítő ereje van. Kiemelte, megmutatkozik, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket eddig a VMSZ közbenjárására sikerült megoldani. Szavai szerint ezért is fontos, hogy az ember ott lehessen, ahol a döntések születnek.[3]

Pásztor nyilatkozata kifejezi a VMSZ pártelnöki tisztségben 2007. május 5-étől (!!) folytatott – téves – politikai elképzelését, miszerint a kisebbségi érdekeket csak a hatalomban minden áron való részvétellel lehet képviselni. Ennek semmilyen elméleti, de gyakorlati alapja se nincsen.

 

Pásztor István

Az utóbbi 13 év (a Pásztor éra) a rossz kompromisszumok időszaka, amely a délvidéki magyar közösségnek éppen semmilyen fejlődést nem hozott, hanem csak minden téren való leépülést. A magyarság lélekszámban jelentősen megfogyott, lelkileg kimerült. Ma már szinte nincsen egyetlen délvidéki magyar család sem, amelyikből valaki ne Magyarországon vagy valamelyik nyugati országban keresné a megélhetést.

A magyarországi „támogatások” nélkül – amit Pásztor a saját érdemének próbál feltüntetni – a közösség gazdaságilag is összeroppant volna, a magyar intézmények többsége pedig megszűnt volna létezni.

Csaknem másfél évtizedes egyeduralma alatt Pásztornak nem sikerült a magyar közösség egyetlen lényeges problémáját sem megoldani. A nyelvhasználati jogok beszűkültek, csökken a magyar tagozatok száma, a magyar diákokat diszkriminálják, a VMSZ a magyar autonómiát már nem is említi...

Pásztor István vezetése alatt a VMSZ – mint a jelenleg hatalmat gyakorló, többségében fekete-vörös (a Szerb Haladó Pártból – SZHP/CHC és a Szerb Szocialista Pártból – SZSZP/CПC álló) koalíció része – megszűnt hiteles, a magyar közösség érdekeit képviselő magyar párt lenni. Olyan döntések meghozatalában is részt vett, illetve a képviselői olyan határozatokat szavaztak meg a szerb parlamentben és a Tartományi Képviselőházban, amelyek hátrányosan érintették a magyar közösséget, de voltak olyanok is, amelyeket megalázónak is lehet nevezni.

A VMSZ képviselői 2018. június 19-én megszavazták például a tartományi képviselőházi határozatot, miszerint Vajdaság napjaként ünneplik november 25-ét, amikor 1918-ban Szerbiához csatolták a Délvidéket; kiemelt jelentőségű lett május 15-e is, mivel 1848-ban ekkor ment végbe a Szerb Vajdaság kikiáltása a karlócai népgyűlést követően.[4]

A (vée)meszes képviselők – különösen a junior Pásztor (Bálint), aki most Szabadka polgármesteri tisztségére aspirál, és Varga László, akit időközben kizártak a pártból – nevéhez fűződik a rossz rehabilitálási és vagyon-visszaszármaztatási törvény meghozatala is, stb.

A véemesz örökös elnökének nem volt politikai bátorsága, hogy a magyar közösség helyzetét előmozdítsa, a hatályos törvényekből és nemzetközi egyezményekből Szerbiára kötelező normák alkalmazását számon kérje, érvényesítését követelje.

A legnagyobb hibája talán mégis az, hogy nem sikerült neki, de nem is igen próbálkozott/törekedett a magyar közösség többi szervezetével együttműködni (a VMDP és MEP-en kívül, amely pártokat „bedarált”). Önhatalomra, egyeduralomra törekedet, csak a saját és környezete pozícióinak a megőrzésére töreket, ami (egyelőre) sikerült is neki. Már kérdés, hogy ezért a közösség milyen árát fizet.

Folytatódni látszik egy sikertelen, a közösség hátrányára kompromisszumokat kötő politikus eredménytelen karrierje. Csak az a kérdés, meddig tűrjük még?

BOZÓKI Antal

Torda, 2020. május 29.

---

[1] SzaB: Diszkrimináció harmadszor is
https://www.magyarszo.rs/hu/4269/kozelet_oktatas/218253/Diszkrimin%C3%A1ci%C3%B3-harmadszor-is.htm, 2020. április 9. 19:44
[2] v.ár: A döntés ideiglenes, de végrehajtandó. Magyar Szó, 2016. május 14. 1. és 6.
[3] Pásztor István: A magyar közösségnek erős politikai érdekérvényesítő ereje van
https://pannonrtv.com/rovatok/politika/pasztor-istvan-magyar-kozossegnek-eros-politikai-erdekervenyesito-ereje-van, 2020. május 4. 19:45 és 2020. május 4. 20:31, és Pásztor István: A magyar ügyeket csak erős politikai érdekérvényesítéssel lehet hatékonyan képviselni. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/25067/Pasztor-Istvan-A-magyar-ugyeket-csak-eros-politikai-erdekervenyesitessel-lehet-hatekonyan-kepviselni.html, 2020. május 5. 1:35
[4] v-ár: Történelemóra a parlamentben. https://www.magyarszo.rs/hu/3708/kozelet_politika/185019/T%C3%B6rt%C3%A9nelem%C3%B3ra-a-parlamentben.htm, 2018. június 19. 20:47 >> 2018. június 22. 17:33