Egy tét nélküli választás margójára
2020. június 17. 13:16
George W. Bush az Amerikai Egyesült Államok egyik legnépszerűtlenebb elnökeként vonult be a
történelembe. Már elnöki mandátumának kezdetén is 50% körül billegett a népszerűségi indexe, a végére pedig ez a mutató 20 százalékra zuhant. A 2001. szeptember 11-i terrortámadást követően azonban a támogatottsága az egekbe szökkent. Mindössze egy hónappal az ikertornyok lerombolását követően egy közvéleménykutatás már 92 százalékos (!) támogatottságot mutatott ki az amerikai választópolgárok körében, és a 80-90 százalékos népszerűségi indexet még hónapokig sikerült megtartania.
Minden bizonnyal sok hasonló példát lehet még találni a történelemben, de ez az egy is épp elég meggyőző. Ösztönlények vagyunk, abban a pillanatban, hogy úgy érezzük, veszélyben a közösségünk, a családunk, a falunk, a népünk, az országunk, belső ellentéteinket félretesszük és összezárunk. Nem különbözik ebben a mai ember a száz, az ezer, vagy a százezer évvel ezelőttitől, és nem különbözik ebben az amerikai ember az új-zélanditól, a japántól, vagy épp a szerbiaitól.
A most vasárnapi választások sok szempontból, és nagyon különböznek bármelyik korábbitól az újabb kori szerbiai választások történetében, és valószínűleg különbözni fognak az ezt követő választásoktól is. Egy külön dimenziót, egy teljesen egyedi esetet képviselnek az egymást követő választások láncolatában. Például soha nem történt még olyan, hogy kiírták a választások napját, elkezdődött a kampány, aztán jött egy két hónapos (kényszer)szünet, ami szabályosan kettévágta a választási folyamatot, majd kiírtak egy új dátumot, és folytatódott a kampány. A kéthónapos szünet alatt pedig megjelent az ellenség, amelyik veszélyezteti a közösséget, és amelyik persze még mindig itt van, ha láthatatlanul is, közöttünk.
Gyakorlatilag nincs értelme a választási esélyeket latolgatni, különböző elemzésekbe bonyolódni. A választásokat a Szerb Haladó Párt fogja nyerni, óriási fölénnyel, az egyes közvéleménykutatások csak annyiban különböznek egymástól, hogy a jelenleg is hatalmon levő párt a szavazatok 58, vagy épp 62 százalékát fogja besöpörni – de lehet, hogy a valóság még ezeket a jóslatokat is felülmúlja majd. Rajtuk kívül az egyetlen biztos bejutó a haladók megbízható partnere, a Szerbiai Szocialista Párt, valahol a 10 és a 15 százalék közötti eredménnyel. Mindenki más pedig ott billeg a bejutási küszöb határán. Jelzésértékű, hogy Srbijanka Turajlić, a Szabad Polgárok Mozgalmának – amely egyes előrejelzések szerint akár a harmadik parlamenti erő lehet a már említett kettő mögött – képviselője a napokban Szabadkán kijelentette, „jelenleg semmi esély arra, hogy a mostani hatalmat leváltsuk, ez teljesen világos”. Ugyan mikor és hol hallottak utoljára kampányolni egy ellenzéki potentátot azzal, hogy „szavazzatok ránk, mert itt most semmi nem fog változni”?
Márpedig semmi nem fog változni, és a politikai szerepet vállaló értelmiségi javára legyen mondva, hogy ezt legalább ki is mondta. A jelenlegi hatalom számára talán még az lenne a legkellemetlenebb forgatókönyv, ha a haladókon és a szocialistákon kívül tényleg senki más be sem jutna a parlamentbe. Az azért valahogy „csúnyán nézne ki”. Nyilván ennek veszélyét és nem túl dekoratív voltát ők is érezték, ezért járultak hozzá a parlamenti küszöb csökkentéséhez 5 százalékról 3 százalékra – de lehet, hogy még ez is kevésnek bizonyul.
Kijelenthetjük tehát, hogy olyan választások előtt állunk, amelynek nincs tétje. Ugyanazok maradnak hatalmon, akik eddig is voltak, és nyilván ugyanolyan módon gyakorolják majd a hatalmat, ahogy eddig is tették. Aki ennek eddig is haszonélvezője volt, az már előre bonthatja a pezsgőt, aki meg nem, az nem is reménykedhet semmilyen jelentősebb változásban. Még a bojkottnak sincs tétje, mert az ellenzék megosztott ebben a kérdésben, tehát sem politikai, sem erkölcsi tőkét nem lehet kovácsolni a bojkottból.
Akár azt is mondhatnánk, hogy ezeknek a választásoknak még csak tanulsága sem lesz – épp azért, mert kilóg a sorból, nem hasonlítható össze sem a korábbi, sem a jövőbeli választásokkal. Ez azonban nem lenne igaz. Tanulság mindig van. De hogy az mi, azt nem június 21-én éjszaka fogjuk majd megtudni és levonni, hanem jóval később. Hónapok, esetleg évek múlva.
Kókai Péter
https://szabadmagyarszo.com/2020/06/17/szavazzatok-rank-mert-itt-ugysem-fog-valtozni-semmi/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése