Európában példátlan, ami a Vajdaságban történt: a Magyar Nemzeti Tanács elnöke betiltotta a Tanyaszínház előadását. Magunk győződtünk meg arról, volt-e oka rá.
Vajdaságban fogalom a Tanyaszínház. 1978-ban pár vállalkozó szellemű fiatal színész/rendező, Soltis Lajos, Kovács Frigyes és Hernyák György a körülbelül kétszáz lelkes Kavillón alapította meg a kezdetben ekhós szekérrel, később traktor vontatta utánfutóval „turnézó”, a környező falvakat és tanyavilágot bejáró Tanyaszínházat. A kistelepüléseken élők ettől fogva minden évben nagyon várták azt az egy napot, amikor letáborozik náluk a fiatal színészekből, később színészhallgatókból álló csapat. Kezdetben a commedia dell’ arte műfajából válogatták a darabokat, és évről évre „mélyült” az előadások tartalma. A közel négy évtized alatt értő közönséget neveltek – habár egyes vélemények szerint az utóbbi öt-hat évben durvult az előadások szövege.
Idén Ödön von Horváth darabjára esett a választásuk. A Kazimír és Karolina hangulatában szintén vásári komédia, amely egy szerelmi történetet is magába foglal. Ami lényeges: rengeteg kérdést tesz fel. Vajon megmarad-e a szerelem, ha a szerelmesek egyike munkanélküli lesz? Meddig bírja a próbatételeket az ember lelkileg, fizikailag? Miért vagyunk érzéketlenek mások nyomorát, elkeseredését látva? Miért és meddig viseljük el az erőszakot? Pénzzel minden elérhető, mindenki megvásárolható? Minden emberben ott a rossz, vagy vannak kivételek?
A szerelmi szál egy freak-show-ba (magyarul őrült vagy korcs show) „csomagolva” bonyolódik, amelyben vásári komédiások, szörnyszülöttek, zsonglőrök, zsibárusok vonulnak fel. Megjelenik a körhinta, a tükörterem és a többi, az ilyen helyeken előforduló látványosság. Az előadás konferansziéja pedig senkit és semmit nem kímélve olvassa a fejünkre a tanulságokat, a mindennapi élettel való hasonlóságukat.
Egy ismerősöm szerint a Mephisto című filmre, szerintem a Kabaréra hajaz a darab hangulatában és mondanivalójában. Nem véletlen, hogy Ödön von Horváth művét 1933-ban már betiltotta az akkori rezsim.
Beszólt a politikus
Az első két előadás után Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (ez a szervezet támogatja anyagilag a Tanyaszínházat) elnöke nyílt levelet írt a Tanyaszínház vezetőségéhez. Ebben megfogalmazza, hogy szerinte a színház repertoárjába olyan darabok is kerültek nemrég, amelyek a fölszabadult öröm és kacagás, az okos gondolkodás és a népmesei bölcsesség helyett az öncélú közönségességet, a parttalan ízléstelenséget, a közönség alpári provokálását és a színpadi megszólalás vállalhatatlanságát jelenítették meg. A levél állításait Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnöke is megerősítette. Sokan biztosak abban, hogy a háttérben egy harmadik személy, Lovas Ildikó, a Magyar Nemzeti Tanács művelődési tanácsadója mozgatja a szálakat.
Kavillóból zarándokhely lett
A harmadik előadást már nem tarthatták meg a fiatalok, mert nem kaptak területfoglalási engedélyt azon helyszínek vezetőitől, ahol szerettek volna fellépni. Ekkor határozták el, hogy a „maradék” több mint húsz előadást Kavillón fogják játszani. Azóta zarándokhelyé változott a csöppnyi település. Minden este gépkocsik tucatjai és több autóbusz parkol az előadások alatt a falu utcáin. Nemcsak Vajdaság minden szegletéből, de Magyarországról is szervezik az utazásokat egy-egy estére. A nézőtéren pedig folyamatos a telt ház: úgy 500–600 ember üldögél a szalmabálákon, a fűben pokrócokon, sámlikon, nyugágyakban.
Mi tegnap este néztük meg az előadást, és nagyon jól szórakoztunk. Semmivel sem volt benne több trágárság, mint más kortárs darabokban, a vizelést pedig – amit Hajnal külön kifogásolt – szódásüveggel imitálta az egyik színész. A nézőtéren a két-háromévestől a tízéveseken át az időskorúakig minden korosztály képviseltette magát, és mindeni nagyon jól szórakozott. Egy néző sem hagyta el a helyszínt, senki sem szisszent fel hangosan egy-egy durvább kifejezés hallatán.
Az MNT tévéje még így számolt be a turné első, csantavéri állomásáról.
Nem a színház problémája, ha valakik magukra ismernek
– Most derült ki az, hogy minden rosszban van valami jó – mondta portálunknak Gombos Dániel, a Tanyaszínház igazgatója. – Továbbra is értelmetlen döntésnek tartjuk a betiltást. Mi tettünk javaslatot a megoldásra. Mondtuk, hogy jöjjenek el hozzánk, mondják el, mit gondolnak problémának. A rendező, Lénárd Róbert nyilván belement volna átalakításokba, de nem kaptunk választ a kezdeményezésünkre. Még most sem tudjuk, miért történt mindez. Többször bebizonyosodott, hogy az állítások mögött nincs semmi konkrétum, csak szólamokat pufogtatnak.
Gombos Dániel szerint az nem az előadás hibája, nem a színház problémája, ha valakik magukra ismernek. A színház csak egészséges kritikát fogalmaz meg a társadalom felé. A művészet feladata, hogy megmutasson nekünk dolgokat.
– Az előadás betiltása példátlan: már a német, a svájci sajtó is felkapta a hírt – tette hozzá. – Két nappal ezelőtt pedig azt olvastam a világhálón, hogy Putyin átvizsgáltatja az orosz színházak repertoárját.
Arra a kérdésre, hogyan fogadták a társulat tagjai a nyílt levélben leírtakat, Gombos Dániel ezt válaszolta:
– Én magam olvastam föl nekik a levelet. Mindenki nagyon rossz állapotba került. Régen láttam ennyi embert együtt sírni.
Szerinte az egyetlen járható út volt az, amit választottak, hogy augusztus 12-éig minden este Kavillón játszanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése