A gyerekek letették a puskát és pisztolyt fogtak. Többé nem háborúsdit játszanak, hanem bűnözést.
Deca su ostavila puške i uzela pištolje. Više se ne igraju rata, nego kriminala.

A mi politikánkban minden hamis. Csak a bűnözők igaziak.
U našoj politici sve je lažno. Samo su kriminalci pravi.

Csak akkor írok, ha jól érzem magam, ha nyugodt vagyok és elégedett. Olyan valami érzésem van, hogy csak a pozitív impulzusok tudnak elég messzire hatolni.
Pišem samo onda kada se dobro osećam, kada sam spokojan i zadovoljan. Imam tako neki osećaj da samo pozitivni impulsi mogu dovoljno daleko da dobace.

Feltételezem, hogy a számítógépek egy napon mindent átvesznek. Mi feleslegesé válunk. Mi vagyunk, tehát az utolsó mohikánok és kihalunk, mint a dinoszauruszok.
Pretpostavljam da ćer kompjuteri jednog dana sve preuzetu. Mi ćemo postati suvišni. Dakle, mi smo poslednji Mohikanci i izumrećemo kao dinosaurusi.

Itt a hőseinket továbbra is, rosszakaratúan, összefüggésbe hozzák a bűncselekményekkel, amelyeket elkövettek, és a tekintélyüket más módon is megsértik…
Ovde se, i dalje, zlonamerno, naši heroji povezuju sa zločinima koje su počinili, a njihov ugled narušava se i na druge načine…

Itt már senkinek nem fizetődik ki, hogy egyetemi diplomát hamisítson. Az eredetiek olcsóbbak.
Ovde se više nikom ne isplati da falsifikuje fakultetske diplome. Prave su jeftinije.

Szavazót keresünk: Élve, vagy halva. A díj 2.000,00 dinár.
Traži se glasač: Živ ili mrtav. Nagrada 2.000,00 dinara.

Visszatérünk egy nap Koszovóra – ha lesz honnan!
Vratićemo se mi jednog dana na Kosovo, ako budemo imali odakle!

Ninus Nestorović