A fiatalság szerencsés kor, amelyben az ember elkezd hinni önmagában, de még nem kezdett el kételkedni másokban.
Mladost je srećno doba u kome čovek počne da veruje u sebe, a još nije prestao da veruje drugima.
Furcsa, hogy milyen kevés szükséges ahhoz, hogy boldogok legyünk, és még furcsább, hogy gyakran éppen ez a kevés hiányzik.
Čudno je kako je malo potrebno da budemo sretni, i još čudnije: kako nam često baš to malo nedostaje.
Aki a barátom, az nem kérdezget. Akinek a barátja vagyok, kérdezetlenül is azt mondom, amit tudni szeretne.
Onaj ko je moj prijatelj, taj mi ne postavlja pitanja. Onom kome sam prijatelje, ja i nepitan kazujem ono što želi da zna.
Nem az a legnagyobb bolond, ki nem tud olvasni, hanem az, aki azt hiszi, hogy minden, amit elolvas igaz.
Nije najveća budala onaj koji ne ume da čita, nego onaj koji misli da je sve ono što pročita.
Ivo Andrić
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése