Rehabilitálták az újvidéki
folyamőrség laktanyájában kivégzett Dobi Kálmánt
Miközben a „Szerbiai Szocialista Párt (SPS), majd a Szerb Haladó Párt
(SNS) által vezetett kormány, amelynek immár a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ)
is tagja, több mint egy éve, a folyamatos ígérgetések ellenére, halogatja a
magyarok kollektív bűnösségére vonatkozó, még érvényes jogszabályok eltörlését”,[1]
a bíróságokon folyamatban van számos, 1944/45-ben ártatlanul kivégzett és egyéb
jogsérelmet szenvedett vajdasági magyar egyéni rehabilitálási eljárása.
A VMSZ ellenőrzése alatt tartott vajdasági magyar írott és
elektronikus sajtó sajnos – ismeretlen okból és indokolatlanul – nem
foglalkozik az atrocitások áldozatainak pereivel. Így, természetesen, a nyilvánosság
nem értesülhetett Dobi Kálmán néhai újvidéki lakos rehabilitálásáról sem. Pedig
fontos, több szempontból is tanulságos, és bizonyára precedens értékű esetről
van szó.
Dobi Kálmán (1906) néhai újvidéki hentes mester rehabilitálását leánya
kérelmezte az újvidéki Felső Bíróságnál, még 2012. május 22-én. Édesapját ugyanis
1944 novemberében elvitték a családi házától és kivégezték. Csaknem egy évvel
később az akkor hatóságok – minden bizonyíték nélkül – „elmenekült háborús
bűnösnek nyilvánították”, minek alapján a családot az összes ingó- és ingatlan
vagyonától megfosztották.
A Szerb Köztársaság nevében eljáró újvidéki Felsőfokú Ügyészség a
rehabilitálási kérelmet elvitatta, hangoztatva, hogy „nincsen bizonyíték arra
vonatkozóan, hogy nevezett személyt egyáltalán kivégezték volna, különösen nem
bírósági vagy közigazgatási ítélet alapján és nem kizárólagos politikai,
vallás, nemzeti vagy ideológiai okokból való megtorlásképpen” (sic!). (Ez az
állítás nem csak a tényekkel, de önmagával is ellentétes! Dobi Kálmánt ugyanis
éppen minden bírósági vagy közigazgatási eljárás nélkül végezték ki.)
Az ügyészség hangsúlyozta, hogy a rehabilitálást el kellene utasítani az
miatt is, mivel „a rehabilitálás alatt álló személy abban a pillanatban már nem
élt, amikor meghozták a háborús bűnössé való nyilvánításáról, illetve a vagyona
konfiskálásáról szóló határozatot, így nevezett személy jogai nem sérültek és
nem sérülhettek a személyi és vagyoni jogai sem” (sic!).
A bizonyítási eljárás során a bíróság megállapította: Dobi Kálmánt 1944. november
1-jén éjjel 1 órakor a Népfelszabadító Hadsereg két egyenruhás tagja az
újvidéki folyamőrség laktanyájába hurcolta, ahol aztán – egyes források szerint
„vagy ezer” sorstársával együtt – kivégezték.[2]
Nem sokkal később az ingó vagyonát részben elhordták, a többit és az
ingatlanjait pedig a Városi Népbíróság konfiskálta.
Dobi Kálmán házastársának elmondása szerint a család többi tagja is „állandó
életveszélyben élt, ami miatt több alkalommal menekülniük kellett és védelmet
kérni a szomszédoktól, valamint a szülőktől”.
Az újvidéki Felső Bíróság elutasította az ügyészség álláspontjait és Dobi
Kálmánt, a 2013. szeptember 23-i végzésével, rehabilitálta. A végzés kimondja,
hogy Dobi Kálmánt „nemzeti okból végezték ki a Szerb Köztársaság területén,
bírósági és közigazgatási ítélet nélkül, ami miatt hatályukat veszítik azok a
jogi következmények, amelyek ebből a jogellenes tettből következtek”. Az
újvidéki Népbizottság és Járásbíróság 1946. évi záradéka „a meghozatalától
kezdve, valamint ezeknek a jogi aktusoknak minden jogi következménye is semmis”
– áll a bírósági végzésben.
Az ügyészség a rehabilitálási végzés ellen 2013. szeptember 9-én
fellebbezést nyújtott be az újvidéki Fellebbviteli Bírósághoz, amely a 2014.
április 30-án keltezett döntésével a fellebbezést elutasította és az elsőfokú
végzést megerősítette. A végzés 2014. április 30-án jogerős lett.
Dobi Kálmán leányának most esélye van, hogy a 70 ével ezelőtt elkobzott
családi vagyon ingatlanijait visszaszerezze, illetve a visszaszármaztatási
törvény alapján kárpótlást kapjon.
Ismereteim szerint Dobi Kálmán az első, akit az újvidéki folyamőrség laktanyájában
kivégzettek közül rehabilitáltak. A kaszárnyában történt véres esemény azonban,
valamint az áldozatok neve és száma, továbbá, hogy hova temették őket, további
kutatást, feltárást igényel.
A kollektív bűnösségre vonatkozó jogszabályok eltörlése szerb kormány által
meggyorsítaná a vajdasági magyarok rehabilitálási eljárásait is.
Újvidék, 2014.
szeptember 7.
Bozóki Antal
[1] A VMDP állásfoglalása a vajdasági
magyarság helyzetéről, különös tekintettel a nemzeti tanácsi választásokra: http://bozokiantal.blogspot.com/, 2014.
szeptember 7. [8:26]
[2] A folyamőrség laktanyájában történtekről
lásd Habram Károly Az utolsó élő tanú c. írását. Családi Kör, 2005. szeptember
15. 20-21. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése