Olyan szépen indult minden, mint a mesében.
Kitalálták, beharangozták, felvállalták. Megszavazták, meghirdették, megfúrták.
Hallgattak, hallgattak, hallgattak. Az idő pedig – mindeközben – egyre csak
telt, múlt, fogyott. És belátták, a vele való versenyfutás végtére is: véges.
Egyszer csak ki kell állnia valakinek a napra, és meg kell szólalnia az ügyben,
legyen az bárakármennyire kínos. Hiszen mégiscsak a legszínvonalasabb népzenei-
és a leglátványosabb néptáncszemlénkről van szó, a Durindóról és a
Gyöngyösbokrétáról.
A kétnapos, magyar művelődési óriásrendezvényre
március végéig lehetett benevezni, a lebonyolítása pedig a csantavéri színházteremben
és az épület mögötti udvarban, rögtönzött, szabadtéri színpadon történik.
Azt már az idei házigazda kiválasztásakor tudni
lehetett, hogy a falu jobb sorsra érdemes, egykor impozáns színházterme
igencsak elhanyagolt – kívül-belül egyaránt, és egy kiadós tatarozás nélkül
aligha lehet alkalmas a gigantikus fesztivál megtartására. Ezért a szabadkai
önkormányzat úgy döntött, hogy a városi kasszából folyósított 32 millió
dinárból felújítják az épületet. Szinte teljes egészében, a pincétől a tetőig,
méghozzá határidőre, a szemle kezdetére.
Az eredeti terv szerint a munkálatoknak május
25-ére be kellett volna fejeződniük, a valóságban viszont még jóformán el sem
kezdődtek. Márpedig 4 hét múlva startol a szemle, akár törik, akár szakad. A
szervezők ragaszkodnak Csantavérhez, nem akarnak más várost, más falut, másik
helyszínt kijelölni, nem akarják a fesztivált máshová költöztetni.
Az önkormányzat annak rendje és módja szerint
meghirdette az ilyenkor szokásos pályázatot, amelyre 7 cég jelentkezett.
Közülük ki is választották azt az egyet, aki megkap(hat)ta volna az átépítés
munkálatait. Csakhogy egy másik pályázó nem értett egyet a döntéssel, és
bírósághoz fordult. Az ügy Belgrádba került, és mind a mai napig lezáratlan.
Így a színházterem – terv szerinti – felújítása sem kezdődhetett meg. Most viszont
már oly mértékben sürget az idő, hogy a részleges javítás, a legszükségesebb
csinosítás most már semmiképp sem halogatható tovább.
A kissé kínos témát mind a mai napig kínos csend
övezi. Hiába lessük-várjuk, sem a Magyar Szó, sem a Pannon Tévé mindeddig nem
pendítette meg témát. Nem érdeki őket, vagy egyelőre még nem szabad nekik? (Jó
kérdés.)
Minthogy érdemben eleddig senki nem nyilatkozott a
színfalak mögött zajló történésekről, a faluban már hetekkel ezelőtt elkezdődött
a találgatás: már jócskán kitavaszodott, április is elmúlt, már májust írunk,
és még mindig nincs semmi mozgás a színházépület környékén! Hogy lehetséges ez?
Megtartják-e egyáltalán a fesztivált a meghirdetett időpontban, s ha igen, hol?
Lesz-e még idő úgymond „rákölteni” azt a közel 300 ezer eurót, amit a községi
képviselő-testület jóváhagyott?
Hamarosan kiderül.
Szabó
Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése