A vajdasági magyar politikai szcéna legfrissebb fejleményeivel foglalkozó sorozatunk előző részében megmutattuk,
milyen jelentős változások zajlottak le arrafelé alig másfél év alatt.
Most azt járjuk körül, milyen okok vezetek a Magyar Mozgalom
megalakulásához.
 |
Miután gyakorlatilag kialakult az egypártrendszer a vajdasági magyar politikumban, a VMSZ teljes erőből rátenyerelt minden erőforrásra, és gyakran bármilyen egyeztetést mellőzve hozott döntéseket, hangsúlyosan politikai alapon, legyen szó a szabadkai színház magyar társulatának a vezetéséről, a Magyar Szó újvidéki napilap (vagy más, az MNT által felügyelt magyar nyelvű média) szerkesztéséről, vagy akár egy tetszőleges falusi magyar iskola igazgatójának kiválasztásáról. (Ezekről és a VMSZ konfliktusos politizálásának többi példájáról sorozatunk következő részében részletesebben írunk.)
A másik probléma, amit a VMSZ politizálása az utóbbi években a felszínre hozott, az a párt partnerkeresése a szerbiai politikai palettán. A VMSZ, ahogy a napraforgók teszik, fokozatosan elfordult korábbi szerbiai politikai partnereitől, akik meggyengültek a parlamentben, és a mostani szerb kormánypárt, a Szerb Haladó Párt (SNS) szövetségese lett. Természetesen a kisebbségi pártoknak elemi érdekük korrekt viszonyt ápolni a mindenkori kormánypárttal, hiszen a kisebbségek érdekeit csak így tudják hatékonyan képviselni, de a VMSZ és az SNS viszonya meghittebb ennél – a VMSZ elnökének, Pásztor Istvánnak a nyilatkozataiból úgy tűnik, szerinte az SNS és a VMSZ egyenesen remek párost alkotnak. Magyarország külügyminiszterének ugyanez a véleménye – Szijjártó Péter április 5-én mindezt Pancsován is megerősítette az SNS kampányrendezvényén.
A probléma csak ott van, hogy a vajdasági magyar szavazók nem feltétlenül tudnak rajongani egy alapvetően mégiscsak nacionalista alapokon álló szerb pártért. Ők még nem igazán tudják elfelejteni, hogy anno még a Szerb Radikális Párt soraiban volt vezető a mai államfő, Tomislav Nikolic, és a mai miniszterelnök, Alekandar Vucic. A radikálisok ikonja, Vojislav Seselj akkoriban csúnyán beszólt a szerbiai kisebbségeknek: a vajdasági magyaroknak speciel azt mondta, ő maga ken nekik szendvicset, amikor deportálják őket a szülőföldjükről. Seselj akkori helyettesét, Tomislav Nikolicot azóta az SNS színeiben választották az ország államfőjévé, és bár papíron kilépett a pártból, valójában az egyik legbefolyásosabb személy maradt a Haladóknál.
Függetlenül attól, hány vajdasági magyar talál összefüggést Seselj akkori nyilatkozata és a mai belgrádi kormánypárt között, a zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely friss felmérése szerint a magyar választók mindössze 6.4 százalékának szimpatikus az SNS politikai pártként. Bár az áprilisban esedékes előrehozott szerbiai választáson az SNS a fő esélyes, a velük való szoros kapcsolat a magyar szavazók jelentős részét zavarhatja, amikor pártot választanak. A Magyar Mozgalom - bár részt vett a jelenlegi szerb kormány ellenzéki pártjainak megbeszélésén – nem köteleződött el egyetlen szerbiai mainstream párt mellett sem.
A harmadik tényező az MM létrejöttében az volt, hogy a 2014-es MNT választások után több korábban fontos szerepet betöltő VMSZ-es, vagy VMSZ-közeli politikus háttérbe szorult, és a további politizáláshoz új szervezetre volt szüksége.
A Magyar Mozgalom de facto első embere ma Korhecz Tamás. A budapesti CEU-n is tanító fiatal jogászprofesszor egyrészt a szerbiai kisebbségi törvény egyik atyja, másrészt 2010 és 2014 között a Magyar Nemzeti Tanács elnöke is volt.
A 2014-es választáson Korhecz ugyanakkor már nem vállalta, hogy a VMSZ által összeállított lista vezetője legyen, ahogy fogalmazott, „politikai nyugdíjba" készült vonulni. Nyilatkozatai alapján fontosabb volt számára, hogy a rendszer tovább működjön nélküle is. Ugyanakkor megdöbbentette, hogy az általa létrehozott rendszert az új vezetés azonnal elkezdi lebontani. Ez abból az interjúból derült ki, amit egy kisebb vajdasági hetilap, a Családi kör készített vele. A hosszú, két részben közreadott interjú (első rész, második rész) aztán netes megosztásokkal terjedt és ért el komoly olvasottságot. Azért kavart vihart, mert a VMSZ-irányította média akkor már hosszú hónapok óta „eldugta" Korheczet.
Az interjú üzenete egyértelműen az volt, hogy Korhecz nem viseli el félreállítását, és újra jelentkezik a vajdasági magyar politika színpadán.
Ezzel egy időben Varga Lászlónak, a VMSZ egy másik meghatározó figurájának is lehetetlenné vált a helyzete a párton belül. Varga, aki a párt alelnöke, a belgrádi frakciójának helyettes vezetője volt, illetve több választási cikluson keresztül volt képviselő a belgrádi parlamentben, és ott az EU integrációs bizottság elnöke vagy alelnöke volt, maga is aláírta az újvidéki Magyar Szó egyes újságírói által indított kiáltványt a sajtószabadság fontosságáról, majd „Mi történik?" címmel nyilvánosságra került írásában a választói akarat félreértésével vádolta meg saját pártját, elemezte a VMSZ és a közösségi intézmények friss konfliktusait, a Magyar Szó kapcsán külön kitérve a sajtószabadság kérdésére.
A VMSZ vezetése (másfél hónappal a rendes tisztújító közgyűlés után) bizalmi szavazást tartott. Az addigi vezetés magabiztosan a helyén maradt, azzal a kivétellel, hogy a korábban simán megválasztott Vargát most felmentették alelnöki tisztségéből.
A párt egy másik meghatározó alakja, az alapítók egyike, később a pártalapítvány kezelője, Józsa László sem került vissza az elnökségbe. Vargát – belgrádi képviselőségével kapcsolatos formai okok miatt – rövidesen a pártból is kizárták. Ma mind Varga, mind Józsa a Magyar Mozgalomban folytatja politikai pályafutását.
Az MM megalakulásának három fő tényezője közül (a VMSZ konfliktuskereső politizálása, a magyarok által kevéssé favorizált belgrádi szereplővel való szövetségre lépés, illetve egyes kiszorított VMSZ-vezetők egyéni ambíciói) közül a következő részben az elsőt tekintjük át: melyek voltak azok a politikai lépések, amelyek miatt nagyszámú politikailag aktív vajdasági magyar érezte úgy, hogy egy új pártot kell létrehoznia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése