Mit jelent a VMSZ-nek a „mielőbb”?
A vajdasági magyarok számára ebben a pillanatban az egyik
legidőszerűbb kérdés a rehabilitálás és a vagyon-visszaszármaztatás. Hogyan viszonyul ezekhez a Vajdasági Magyar
Szövetség (VMSZ)?
A Szerb Haladó Párt (SNS),
amelyet Aleksandar Vučić, a párt elnöke
képviselt, és a VMSZ, amelyet Pásztor
István, ugyancsak pártelnök reprezentált, 2016. augusztus 14-én Belgrádban
koalíciós szerződés írtak alá „A közös, programszintű együttműködésről és
részvételről a Szerb Köztársaság kormányában”.[1]
A
szerződés legfontosabb része a 2. szakasz, miszerint „a szerződő felek
egyetértenek abban, hogy a Kormány a(z akkor még – B. A.)
miniszterelnök-jelölti programbeszédben bemutatott programbeli célok mellett a
Vajdasági Magyar Szövetség programbeli prioritásainak megvalósításán is
dolgozni fog”. (A szakasz szerb szövegében nem található az „is” szócska, de ez
semmit nem váltóztat a lényegen.) Ezek a „prioritások” 11 pontból állnak és
külön dokumentumban, mintegy a szerződés mellékleteként lettek megfogalmazva.[2]
A VMSZ „prioritásai” 10. pontjának címe a „rehabilitáció,
vagyon-visszaszármaztatás, az egyházakkal való együttműködés”. A VMSZ az „a” alatt megállapítja, hogy
a szerb a hatalmi szervek, (pontosabban: a szerb kormány) „hatályon kívül
helyezték” a csúrogi, zsablyai és mozsori magyarokat érintő két 1945. évi
közigazgatási határozatot”.
A kormányhatározat indoklásából[3]
azonban kiderült, hogy „jogerős határozat[4]
hatályának megszűnéséről szóló határozatnak[5]
– a közigazgatási eljárási törvény 255. szakaszának 3. bekezdése szerint[6]
– „csak a jövőben van joghatálya”.[7]
Magyarán ez azt jelenti, hogy ennek a
kormányhatározatnak – a bírósági rehabilitációs végzésekkel ellentétben –
visszamenő/kezdettől számított hatálya nincsen. Vagyis: csak a hatályon kívül
helyező határozat meghozatala napjától előre nézve érvényes (nem pedig a megszüntetett,
1945. évi végzések keltezésétől).
Amennyiben továbbvigyük ezt a gondolatot, akkor a
csúrogi, zsablyai és mozsori magyarok 2014. október 30-ig (amikor a
kormány meghozta a határozatot) továbbra is kollektív háborús bűnösök, attól
kezdve pedig nem. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a szerb kormány el
is törölte meg nem is a három falu magyarjainak a kollektív bűnösségét.
Eltörölte a „jövőre nézve”, nem pedig a sérelem elszenvedése pillanatától.
A VMSZ a „prioritásaiban” megfogalmazott álláspontjával is megerősítette, hogy a vajdasági magyarok esetében a kollektív bűnösséget csak „a
jövőre vonatkozóan” szüntették meg, és nem a határozatok meghozatalától kezdve,
mivel azok megsemmisítésére sajnos nem került sor.
E két viszonyulás hatásának teljesen eltérő a jogkövetkezménye:
Az első esetben az érintetteknek továbbra is egyénileg kell kezdeményezniük a
rehabilitálási és a vagyon-visszaszármaztatási eljárásokat, beleértve azokat
is, aki akkor csecsemők vagy gyermekek voltak, a második esetben pedig csak
azoknak kellett volna, akik ellen eljárás folyt, és akiket háborús bűnösöknek nyilvánítottak,
vagy ilyen bűnök elkövetése miatt elítéltek.
Ezzel kapcsolatban felvetődik a kérdés: A
kormányhatározatot miért nem úgy megfogalmazták meg, hogy minden személy, aki
ellen nem hoztak jogerős bírósági ítéletet, vagy közigazgatási határozatot,
mentesüljön a kollektív felelősség terhe alól és kapja vissza az elvett
vagyonát? Mi ebben a VMSZ felelőssége?
A VMSZ az idézett
bekezdésben megállapítja még, hogy „a rehabilitációs eljárásokban eljáró állami
szervek az elkövetett aktusok elítéléséről szóló parlamenti nyilatkozattal” és
„a kormánydöntéssel összhangban fognak eljárni”.
Nem egészen érthető,
hogy a VMSZ ezzel a (teljesen felesleges) szövegrésszel mit is akart mondani.
Talán az állami szervek másként is eljárhatnak, mint ahogy a jogszabályok
előlátják? Mi ebben a pláne?
A „prioritások 10. pontja a „b”, „c” és a „d” alatt csupán elvárásokat
fogalmaz meg a restitúciós törvény „mielőbbi módosulása” (mintha önmagától
módosulna!), a magyar egyházak és az állam közötti „nyitott kérdések mielőbbi
rendeződése”, valamint „az egyházi vagyon visszaszármaztatása mielőbb
befejeződése” tekintetében.
Sehol egy követelés,
határidő, ami meggyorsítaná a magyar közösség érdekeinek megvalósulását,
követeléseinek rendezését! Egyáltalán, a VMSZ értelmezésében mit jelent az, hogy
„mielőbb”.
A VMSZ „prioritások”
10. pontjának megfogalmazásaiból az derül ki, hogy a VMSZ a rehabilitálási és
restitúciós kérdésekben sem követelt, az SZHP, illetve az új/régi kormányfő pedig
nem vállat semmilyen számon kérhető konkrét kötelezettség teljesítését a
vajdasági magyar közösség érdekében. Az, hogy a Kormány – a „koalíciós
szerződés 2. szakasza szerint – „a Vajdasági Magyar Szövetség programbeli
prioritásainak megvalósításán is dolgozni fog”, éppen semmilyen
feladatot/kötelezettséget nem hárít Vučićra. Vagy „dolgozik” ezeken, ha ugyan
kedve tartja, vagy nem.
A VMSZ politikusai még
arra sem voltak képesek, hogy a „prioritásaikba” belefoglalják az Európai
Parlament (EP) 2016. február 4-i állásfoglalásának 9. pontját a Szerbiáról
szóló 2015. évi jelentésről (2015/2892(RSP)), amelyben az EP „emlékezteti a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes
körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására; a szerb kormánynak a
kárpótlási törvény további módosítását javasolja annak érdekében, hogy a
természetbeni kárpótlással kapcsolatban felszámoljanak minden eljárási és jogi
akadályt”.[8]
***
A kormányzati többséghez tartozó VMSZ parlamenti képviselőinek (és
természetesen a párt vezetőjének) politikai, szakmai és erkölcsi felelőssége,
tehát, a két törvény megfogalmazásával kapcsolatban (is) kétségtelen. A
délvidéki magyarság érdekeinek érvényt szerezni nem tudtak, viszont „belementek
a vagyon-visszaszármaztatás és a kollektív bűnösség méltánytalan kezelésébe”.[9]
Ebből aztán az itteni magyarok számára komoly anyagi és egyéb hátrányok is
keletkeztek.
A VMSZ képviselőknek lehetőségük volt ezeknek a
kérdéseknek az elfogadható módon való rendezésére, ami sajnos nem történt meg. Most
is fontosabb volt számukra a hatalomban való részvétel és néhány jól fizetett
(kormány)tisztség megszerzése, mint a vajdasági magyarok érdekeinek
képviselete. Teljesen érthetetlenül állunk ezekben a témákban a magyar kormány
érdektelensége előtt is.
Újvidék, 2016. augusztus
26.
BOZÓKI Antal
[2] Lásd az ezzel kapcsolatos, a SZHP–VMSZ „koalíciós
szerződés” c. 2016. augusztus 20-ai írásom: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/57163-szhp-vmsz-koalicios-szerzdes-nesze-semmi-fogd-meg-jol,
2016. augusztus 20. [12:40]; http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=8328,
2016. augusztus 20. és
Civitas Europica
Centralis: Kisebbségi Sajtófókusz, 2016. augusztus 22.
[3] Rešenje Vlade Republike
Srbije 3877 [A Szerb Köztársaság Kormányának 3877-es határozata]. Megjelent a
Službeni glasnik RS [a SZK Hivatalos Közlönye] 2014. november 5-i 121.
számában, a 3877-es szám alatt, 26-27.
Szerb nyelvű szöveg: http://www.vmsz.org.rs/sr/vesti/tortenesek/vlada-srbije-je-na-zahtev-svm-ukinula-odluke-iz-1945-godine-kojima-su-madari-iz
Magyar nyelvű szöveg:
Vajdaság Ma: http://www.vajma.info/.
Dokumentumok, vagy VMSZ: http://www.vmsz.org.rs/hirek/tortenesek/vmsz-kezdemenyezesere-szerb-kormany-hatalyon-kivul-helyezte-harom-falu-csurog
Lásd még a
Megkésett, deklaratív határozat c. 2014. november 9-i írásom.
[4] A magyar fordításban „végzés”.
[5] A magyar fordításban „végzés”.
[6] Törvény az általános közigazgatási eljárásról
(A JSZK Hivatalos Lapja, 33/97. és 31/2001. szám, A Szerb Köztársaság Hivatalos
Közlönye, 30/2010. szám). Lásd a Magyar Nemzeti Tanács Hivatalos Honlapján: http://www.mnt.org.rs/175-Torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
(a 37-es szám alatt).
[7] Lásd az indoklás 7. bekezdésében. A 6-os
alatti fordításban: „jogerős végzés hatályának megszüntetésről szóló végzés
alapján csak a jövőre nézve állhat be jogkövetkezmény”.
[9] Iványi István megosztotta a VMDK bejegyzését. https://www.facebook.com/ivanyi.istvan.9,
2015. május 14.
[18:43]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése