Akik mernek, és
akik nem*
Kisebbségjogi témák
November 24.
Kelemen Hunor
„Románia nem csak a nemzetközi kötelezettségeit,
hanem a saját törvényeit sem tartja be a kisebbségi jogok alkalmazásának
területén”[1] – ezzel kezdte felszólalását Kelemen
Hunor (a képen), a
Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Strasbourgban, aki az Európai
Parlamentben ismertette pártja árnyékjelentéseit és a magyar közösséget ért
jogsérelmeket.
– Amikor keményen fogalmazok nemzetközi
fórumokon Romániával kapcsolatban, nem az a célom, hogy az országot
bepanaszoljam. A cél visszatéríteni Romániát a jó útra – jelentette ki a szövetségi
elnök a romániai Maszolnak adott interjúban.[2]
A vajdasági magyarok
nyílt, megoldatlan kérdései (a nemzeti kisebbségi autonómia létrehozása, a
korábbi körzethatárok visszaállítása, a kollektív bűnösség eltörlése, a
rehabilitálási jogok megvalósítása, stb.), amelyek akadályozzák a közösség
fejlődését, tagjai identitásának megőrzését, az Európai Unióval folytatott addig
tárgyalások során szóba sem kerültek. Ez volt az egyik oka annak, hogy rövid
idő lefogása alatt kétszer is jártam – több vajdaságival és magyarországival
együtt – Strasbourgban, ahol beszámoltunk az itteni magyarok valós helyzetéről.
Először az Európa Tanácsban (2013. szeptember 29. – október 4.), majd az
Európai Palamentben is (2013. november 17. – 21.). Erről az akcióról mondta Pásztor István, a Vajdasági Magyar
Szövetség (VMSZ) elnöke, hogy „nem szolgálja az előrelépést és az
előrehaladást”.[3]
Most, három évvel később, az a kérdés, hogy előre haladtunk, vagy
hátra? Pásztor István tevékenysége a magyar közösség „előrelépését” szolgálja
vagy nem? Kinek volt igaza?
Pásztor, Hajnal Jenő, a
Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Deli
Andor, akit a VMSZ az Európai Parlamentbe juttatott, és a többi VMSZ-es
tisztségviselők is példát vehetnének Kelemen Hunorról! Vagy már elkéstek?
November 24.
Tomislav
Žigmanov
Tomislav Žigmanov (a képen), a Vajdasági Horvátok Demokratikus
Szövetségének elnöke, aki egyúttal szabadkai tanácsnok, nyílt levélben fordult Aleksandar Vučić szerb kormányfőhöz,[4]
amelyben egyebek mellett az áll, hogy a Szerb Haladó Párt tagjai megfenyegették
a horvátokat a szabadkai városi képviselő-testület legutóbbi ülésén.
Žigmanov ezen az ülésen kiállt Siflis Zoltán rendező mellett, akit az
önkormányzati haladó-VMSZ-es többség kirúgott a palicsi filmfesztivál
tanácsából (nyilván azért, mert a Magyar Mozgalom tagja). A horvát politikus
kiemelte: a városvezetés ilyen döntéseivel azonos légkört teremt, mint az
Informbiro idején.[5]
Žigmanov a Danas c.
belgrádi napilapnak kijelentette: – Természetesen elvárom Szerbia
miniszterelnökétől, hogy válaszoljon, mivel komoly problémáról van szó,
problémáról, amely kérdésesé teszi a horvátok politikai részvételének értelmét
Szerbiában.
– Azt szereznénk hallani, hogy a
szólásszabadságot és az önálló politikai tevékenységet a horvát nemzetiségűek
számára nem szabad megszüntetni. Annak az elítélését szeretnénk hallani, hogy a
fenyegetés nem válhat a politikai kommunikáció eszközévé. Annál inkább, mivel
Tavankúton, a szerbiai horvát közösség képviselőivel tartott ülésen, erről is
szó volt – nyilatkozta Žigmanov a napilapnak.[6]
Žigmanov, aki egyúttal a
Vajdasági Horvátok
Demokratikus Közössége (HSDV) nevű regionális politikai pártnak is az elnöke,
azon kevés nemzeti kisebbségi politikus közé tartozik, akik mernek nyilvánosan
is kiállni a közösségüket ért jogsérelmek ellen.
November 31.
Temerini Rádió
A temerini községi képviselő-testület elfogadta a Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ (valójában a Temerini Rádió) felszámolásáról szóló határozatot is.[7] Az újságcikkből az világlik ki, hogy nem csak a rádió, hanem a művelődési központ is megszűnt Temerinben.
Az írás címéből (Elkerülhetetlen volt a privatizálás, vagy a megszűnés),
arra lehet következtetni, hogy két megoldás – a privatizálás és a megszűnés – között
lehetett választani. Miért nem került sor, akkor a magánosításra?
A választ a kérdésre – a cikkíró szerint – Ágoston Máriának a Lukijan Mušicki Művelődési és Tájékoztatási Központ
(MTK) igazgatójának a privatizálási eljárással kapcsolatos, a Magyar Nemzeti
Tanács Tájékoztatási Bizottsága akkori elnökéhez intézet 2015. januári levele
tartalmazza, miszerint „az MTK-ra vonatkozóan a magánosítási indítvány nem
került beadásra a 2014. szeptember 15-i határidőig”.
A képviselő testület 2015. márciusi ülésén felmentette Ágoston Máriát az igazgatói megbízása alól. A felmentéséről szóló végzés indoklásában Robert Karan, az akkori képviselő-testület elnöke „a mulasztások sorát említette. Első helyen azt, hogy felelős személyként nem kezdeményezte az intézmény magánosítását, amivel megsértette a Tömegtájékoztatásról szóló törvény vonatkozó rendelkezését”.[8]
A Temerini Rádió épülete és antennarendszere (Góbor
Béla felvétele)
Csorba Béla, a temerini székhelyű Vajdasági Magyar Demokrata
Párt (VMDP) elnöke szerint „az új hatalom egyik első lépése volt, hogy
szétválasztotta az MTK két tevékenységét, a tömegtájékoztatást és a művelődést,
emiatt a MTK-nak egyetlen tevékenysége maradt – a rádiózás. Innentől kezdve már
nem lehetett elkerülni a privatizálást vagy a megszüntetést. Csorba szerint a
szándék nem a rádió megtartása volt. Egyértelműn látszott, hogy a rádióval
egyetlen személy foglalkozott, a cég korábbi igazgatója. Ő, vagy valaki hozzá
közel álló szerette volna privatizálni, de szándékától elállt, ettől kezdve a
község hatalomtartói szándékosan hozták a rádiót visszafordíthatatlan
helyzetbe, pótolhatatlan kárt okozva az ott dolgozóknak, valamint Temerin
magyarságának és szerbségének”.[9]
A Temerini Rádió megszűnésének okai továbbra is homályosak. Az egyedüli
megállapítható tény, hogy a magánosítási indítvány – úgy látszik – az
igazgatónő hibájából nem került határidőben benyújtásra, aki a VMDP előző
elnökének a felesége lehet.
Nem lehet azonban elfogadni, hogy nem volt jogi lehetőség a rádió
valamilyen módon való működtetésére, hiszen ott van az épület és a teljes
felszerelés is. A községi képviselő-testületnek bizottságot kellene felállítani,
amely megállapítaná, hogy mi is történt és kik a felelősek a rádió megszűnése
miatt, valamint, hogy javaslatot tegyen a mielőbbi újraindítására.
Hogyan valósul meg most a temeriniek joga az anyanyelven való
tájékoztatásra? Mit tesz ennek érdekében a VMDP? Vagy a szerzett jogok
intézménye egyáltalán nem működik?
BOZÓKI Antal
2016. december 15.
[1] Cseke Péter Tamás. Kelemen Hunor: nem bepanaszolni akarjuk, hanem jó útra téríteni Romániát. http://www.maszol.ro/index.php/belfold/73108-kelemen-hunor-nem-bepanaszolni-akarjuk-hanem-jo-utra-teriteni-romaniat, 2016. november 25., [22:35]
[2] Uo.
[3] Varjú Márta: Az emberek örömmel fogadták a segítséget.
Magyar Szó, 2013. október 5. 1.
3. Lásd még a Sorsunkra hagyva? c. 2013.
december 1-jei írásom:
http://www.delhir.com/cimlap/kiemelt-hirek/17498-sorsunkra-hagyva-ki-kepviseli-a-vajdasagi-magyarok-erdekeit,
2013. december 02. [16:00];
Civitas Europica Centralis (CEC): Kisebbségi
Sajtófókusz, 2013. december 2. http://www.scribd.com/doc/188571153/KISEBBSEGI-SAJTOFOKUSZ-131202
[5] F. F. Szabadka: a Szerb Haladó Párt tagja megfenyegette a horvát tanácsnokot (aki épp egy magyar védelmére sietett)!
[6] Š.Ć. Žigmanov: očekujem da mi premijer
odgovori [Žigmanov: Elvárom, hogy a miniszterelnök válaszoljon]. Danas, 2016.
november 26. 4.
[7] G.B.: Elkerülhetetlen volt a privatizálás,
vagy a megszűnés. Magyar Szó, 2016. december 3. 9.
[8] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése