Bevallom,
elejétől kezdve szkepticizmussal viseltettem a Magyar Mozgalom iránt.
Zömében sértődött, csalódott vagy éppen kiselejtezett VMSZ-es vagy
VMSZ-közeli személyek léptek az új szervezetbe. Persze naiv (?) és
becsületes emberek is csatlakoztak, akik elhitték, hogy a tegnap még
fanatikus VMSZ-esek (volt párttársaikkal ellentétben) új távlatokat
nyitnak a délvidéki magyarság számára.
A Magyar Mozgalmat gyakorlatilag Korhecz
Tamás "szülte", miután a Magyar Nemzeti Tanács új vezetősége nem kérte
ki a tanácsát egyes kérdésekben, amit ő, mint volt elnök elvárt volna,
még akkor is, ha szavai szerint "politikai nyugdíjba vonult".
Korhecz ekkor rendesen kipakolt az egyik
hetilapnak az MNT (és ezáltal automatikusan a VMSZ) viselt ügyeiről.
Onnantól kezdve felperegtek az események, nem sokkal utána pedig
megalakult a Magyar Mozgalom.
Kampány (és rendes program) nélkül az MM
meglepően jó eredményeket ért el a tartományi és főleg a helyhatósági
választásokon. A VMSZ-től megundorodó magyarság egy részének
köszönhetően az MM délvidéki szinten mindössze 2:1 arányban maradt alul
Pásztor pártjával szemben. Szabadkán pedig azonos eredményt ért el, mint
a VMSZ.
Az MM sem előtte, sem utána voltaképpen
semmit sem csinált, leszámítva a kissé mesterkélt, de amúgy jogos
tüntetést, amelyet a VMSZ által elfojtott délvidéki magyar
sajtószabadság visszaállításáért szervezett.
A következő választásokon az MM
valószínűleg még jobb eredményre számíthatott volna, hiszen a semittevés
is pozitívabb annál, amit a VMSZ művel az egykori háborús uszító
szövetségeseivel együtt.
Korhecz azonban váratlanul elfogadta a VMSZ által felkínált alkotmánybírói posztra való jelölést.
Az egész egy kicsit emlékeztet a Magyar
Remény Mozgalom esetére, amelyet László Gyula és Bálint egyik napról a
másikra önkényesen "befagyasztott". A két eset között persze lényeges
különbségek is akadnak, hiszen Lászlóék éltek az MRM általuk
összeállított statútumából eredő, szinte korlátlan jogi lehetőségeikkel.
Csak találgatni lehet, mi (vagy ki) késztette őket az egyetlen hiteles
délvidéki magyar nemzeti párt megszüntetésére.
Az MM Korhecz távozásával nem szűnik
meg, de ezt a veszteséget alighanem nehezen vészeli át. Korhecz az
összes (nem kevés) hibájával együtt is az MM legmarkánsabb alakja volt.
Az MM-ben persze így is bőven maradnak agyafúrt ügyvédek és egyéb
értelmiségiek, de egyikük sem tűnik karizmatikus egyéniségnek, vezető
alkatnak.
Ami Korhecz meglepő lépésének okait
illeti, nem tartom valószínűnek, hogy megvásárolták. Az alkotmánybíró
hangzatos funkció, amely nyilván összhangban van Korhecz hiúságával,
"önimádatával". Szerintem ez elegendő motiváció lehetett számára.
Amúgy álkotmánybírónak lenni Szerbiában
gyakorlatilag a rendszer kiszolgálását jelenti. Egy példa: a szerb
alkotmánybíróság jováhagyta a nyugdíjak rezsim általi drasztikus
csökkentését, holott a laikusok is tudják, hogy a nyugdíj a szerb
alkotmány szerint elvileg kőkemény szerzett jog, amelyhez "senki sem
nyúlhat hozzá". És mégis...
K. P.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése