Ezután azt próbáltam elképzelni, hogy ő maga mit érezhetett. Mit érezhet az az ember, aki kénye-kedvére játszik egy ország és a benne élők sorsával, de amit talán a legjobban akar, abban továbbra is teljesen sikertelen. Mit kezd egy ilyen karakter ezekkel az évek óta egyvégtében ismétlődő kudarcokkal? Kit hibáztat értük? És legfőképp, érti-e, felfogja-e, miért történik ez vele? Végül arra jutottam, hogy nem érti, mert nem elég intelligens hozzá.
Orbán világa a nyers erőszaké, mást nem is ismer. Ahhoz szokott, hogy zsarolással, fenyegetéssel, törvényátírással, megvesztegetéssel, manipulációval, hazugsággal, paranccsal itthon mindent elérhet, de a sport egy másfajta világ, ott létezik igazság és tisztesség, ezért ott nyerhet más is. Ellentétben az orbáni Magyarországgal, ahol minden pozícióban züllött, silány, de hozzá mindhalálig lojális emberek zsarnokoskodnak felettünk. Csakhogy énekelhet neki rengeteg pénzért Nagy Feró, írhat róla még több pénzért Bayer, lehet – a saját szavai szerint – „110 százalékig orbánista” a Petőfi Irodalmi Múzeum új igazgatója, aminek milliárdos költségvetés lett a jutalma, míg a másik oldal tehetséges alkotói az éhhalállal küszködnek, az FC Vaduz játékosai semmit nem tudtak arról, hogy itt ez a dolgok rendje. Ezért még tíz emberrel is nyertek.
Aztán tovább gondolkodtam. Ha én úgy kapnék a közösből havi 5-10 milliót, hogy semmit nem kell érte tennem, a kisujjamat mozdítanám-e. Ha hülye lennék. Márpedig a Videoton és persze a többi magyar futballcsapat játékosai úgy keresnek ennyi pénzt, hogy nincs rajtuk teljesítménykényszer. Nyerniük sem kell. Akkor minek rohangálnának? Csakhogy Orbán máig nem fogta fel, hogy az ő torz erkölcsi világrendjének ennyire lokálisak a határai.
A Ferencváros a napokban vett egy drága játékost Norvégiából. Mivel a Fradi sem a piacról él, ez a játékos is a mi pénzünkön fog itt tengeni-lengeni. Helyette az állam kifizethette volna például ötven fiatal külföldi egyetemi tandíját, és akkor az valóban nemzetépítés volna. De nem, inkább a nagycsaládosok kapnak milliós hozzájárulást új, hétszemélyes autókhoz, ami viszont szimpla aberráltság, a közpénz egy másfajta herdálása. Szavazatvásárlás és alattvalóvá tétel. Ez az orbánizmus – a rabszolgarendszer-építés menetrendje. Nem helyzetbe hozni az országot, aztán mindenki vegyen olyan autót, amilyenre telik neki, hanem minél több embert függővé tenni.
És persze ebben a rendszerben a focistáink is törvényszerűen eltartottak és nem szabad sportemberek, ők is csupán Orbán szánalmas bohócai. Megtanulták, mire van szükségük a túléléshez: szívre tett kéz, himnuszéneklés duplán, hűségfogadalmak.
Ebben azonban csak ennyi van, sok-sok kudarc, és jó, hogy így van.
Bruck András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése