Lehet, hogy a csontjaink eljutnak az EU-ba

KÖDÖK ÉS HOLDVILÁGOK

 

Nedim Sejdinović

Nem éppen olyan régen volt az, mégis úgy tűnik, mintha szenvedéssel teli örökkévalóság múlt volna el. Abban a 2012-es évben, majd a következő, de lehet, hogy a 2014-ben is, a hazai, a regionális és a világsajtó is a balkáni keresztény csodáról cikkeztek, nagyobbról talán még a Szűzanya Čitlukhoz közeli Medjugorjeban való megjelenésénél is. Az egyik politikus, aki a kilencvenes évek háborúiból könyékig véresen került ki, aki jellemileg és érzelmileg is a háborús bűnös Vojislav Šešelj legközelebbi munkatársa volt, aki a gyermekei fényképe helyett a pénztárcájába a mosolygó Ratko Mladić fényképét rakta, aki mindannak a legrosszabbnak a képe volt, ami a balkáni politikát képezi – felvilágosodást és átalakulást élt meg.   

Az utranacionalista, ruszofil, fortélyos, huligán és politikai színészből a demokrata vívmányokért, a jog uralmáért, a protestáns serénység, a médiaszabadság és a múlttal való szembenézés harcosa lett. Valóban, annak a képnek, amely azokban az években Vučićot mutatta, erős vallási hatása volt – a legnagyobb bűnösök, akik egész életükben az isteni és emberi igazságnak a kezét törték – az Isten kedveltjei és vallási prédikátorai lehetnek.

Időközben az átalakult két–három húzással szétkergette az ellenzéket, amit az mindmáig nem hevert ki, de minden más alternatívát is: tekintettel arra, hogy a jobbról már mindent ellenőrzött, a saját oldalára vonzott egyes pártokat és nagyobb számú politikust, továbbá különféle aktivistát az ellenkező, polgári oldalról, lehetővé téve számukra, hogy részt vegyenek a haladó politikai zsákmány elosztásában, ami leesik az asztalról, amely mellett a nagy gazdák ülnek. Ezek mellett kapott néhány nem éppen intelligens euró-orientáltat is, akik az összejöveteleken zsörtölődtek, önkéntesen írtak és a társadalmi hálózaton  terjesztették az igazságot az átváltozásról és Szerbia gyors útjáról az Európai Unióba. Ezek, körülbelül csaknem ugyan azok, akik ma azt prédikálják, hogy a hatalom Szerbiában rossz, de az ellenzék és mindenki aki Vučić ellen hangoskodik – százszorta szörnyűbb.

Ez után  letartóztatott egy tájkunt, Szerbia szerte néhány választás szerinti politikust és különböző szerencsétlen társasághoz tartozót – akik többsége néhány hónapot ártatlanul az előzetesben töltött, és akinek utóbb az állam kárpótlást fizetett a mi pénzünkből – meghirdetve a korrupció és a bűnözés elleni harcot. Megetette ezzel a külföldi partnereket is, és az itteni vért kívánó nagyszámú lakost. Párhuzamosan ezzel a „felégetett föld” elvvel, helyi szinten elvégezte a föld szanálását, a hatalomhoz idomította a halálra félemlített ellenfeleket, mindezt terepjárók és kopasz-fejűek körözésével, akiket időközben olyan jól megismertünk, hogy áttértünk a „tegezésükre”. Kifejlődött és a tökéletességig bejáródott a pszichológia háború szakértőinek bűnözési-politikai polipja, amelyik mindent megfojt, ami felemeli a fejét. Ugyancsak, ezzel párhuzamosan, megalkották a Nyugat iránti arcot: aláírták a brüsszeli egyezséget, a nemzetközi közösség pedig nem csak ez miatt tapsolt, hanem a munkacsoportok, valamint a nem kormányzati szervezetek és hatalom több tíz szakmai paneljei megalakítása miatt is, amelyeknek az intézményiek fejlődése által Szerbiát az EU-ba kell röpíteni, gyorsan, csakhogy nem.

Ha abban az időben az európai diplomatákkal beszéltek volna, azt mondták volna, csak úgy tűnik, hogy a dolgok valójában rossz irányba haladnak, bolondnak néztek volna, vagy legalább olyannak, aki nem érti a bölcs politikai terveket. Megoldódik a koszovói probléma, és akkor az egész régió önmagától felvirágzik. Szerbia végre Nyugat felé fordul és elhagyja az orosz és kínai nyirkos álmokat. Különböző stratégiákat fogadnak el, amelyek rendszerileg oldanak meg minden problémát. Minél rangosabb volt az európai tisztségviselő, annál jobban úgy tűnt, hogy hisz ebben. Volt, nem mondhatni, hogy nem, akiknek az ép ész nem hagyott nyugtot, akik figyelmeztettek, hogy Vučić nem tudja Szerbiát az EU-hoz és az európai értékekhez közelíteni, még akkor sem, ha ezt a világon mindennél jobban kívánná, még ha Jean-Claude Juncker poszterja lógna  is a hálószobájában. Előbb fog a koros Bosanska Krupa-i néni az európai triatlon bajnokságon győzni, mint ahogy ő és a munkatársai Szerbiából komoly államot alakítanak, mondták. Más dolog, hogy ezt nem is akarja.

És így, azok is, akik az első sorokban ültek, és azok az olcsóbb belépő jegyekkel is, valamint azok is, akik mikroszkópot használtak, békésen nézték, hogy Szerbiából, különösebb leplezés nélkül ázsiai diktatúrát csinálnak, azzal az tendenciával, hogy  az átváltozott az utolsó sejtjéig kriminalizált és privatizált állam  uralkodója legyen, amelyről a külföldi sajtó most, mint „európai biztonsági kockázatról” ír. Amelyik arccal és szívvel Kína és Oroszország, a farával pedig Európa felé van fordulva. A regionális alkalmatlankodó, aki az egész világba kiszállítja a maffiát, belülről a polgárok nyílt agyán kísérletezik, akik vagy meghalnak, vagy berúgnak, vagy megpróbálják a dolgokat antidepresszánsokkal megoldani.

Egy régi vicc arról szól, hogy valamikor a hetvenes években egy német valahogy boszniai faluba került, az apja csontjai után kutatva, aki a második világháborúban halálozott el.  A levéltárban adatot talált arról, hogy az apját valahol a Mujo háza közelében temették el. Elmagyarázta Mujónak, hogy mit keres, és azt mondta neki, amennyiben a segítéségre lesz a csontok megtalálásában, 20 ezer márkát fizet neki.  A Mujo felmérte, tehát, hogy a dolgok nem rossz irányba mennek és talált egy egyszerű és gyors megoldást – becsomagolta neki az apja maradványait, aki az egyik szilvafa alatt volt eltemetve. A német a maradványokkal boldogan tért vissza Gelsenkirchenbe, a Mujónak pedig szemrehányást tettek: hogyan tehette, hogy eladja az apja csontjait! Erre ő ezt válaszolta: Mi van veletek emberek, az apám egész életében azt mondogatta: Ej, csakhogy egyszer eljussak Németországba!         

Alapjában véve, ha lesz szerencse, lehet, hogy a csontjaink eljutnak az EU-ba. Gyorsabban nem fog menni!      

Nedim Sejdinović
Možda se naše kosti dokopaju EU. Danas, 2021. március 26. 13., vagy https://www.danas.rs/kolumna/nedim-sejdinovic/mozda-se-nase-kosti-dokopaju-eu/
Fordította: Bozóki Antal

Pásztor István, a VMSZ elnökének, Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, Szijjártó Péter magyar külügyminiszternek, Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság szomszédság- és bővítéspolitikáért felelős biztosának, Deli Andor fideszeses/véemeszes EP képviselőnek, Gál Kinga, a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja elnökének és Kovács Elvirának, a VMSZ alelnökének, a szerb parlament euróintegrációs bizottsága alelnökének a figyelmébe ajánlom ezt a tanulságos írást.
Bozóki Antal