Két vélemény a szerbiai sajtó állapotáról
– Szerbiában az újságírók biztonsága egyre nagyobb aggodalomra ad okot, a Covid 19-járvány pedig csak fokozta a már amúgy is nehéz helyzetet. Az újságírók és a média dolgozói elleni támadásokba keveredtek a hivatalos tisztségviselők és a rendőrség is, de különös aggodalomra azok az esetek adnak okot, amelyben a politikusok és az állami tisztségviselők nyíltan fenyegetik az újságírókat, célpontokká teszik őket és „az állam ellenségeinek” vagy „árulóknak” nevezik őket. Az ilyen viselkedéssel igazolják a fenyegetéseket, az összehangolt online háborgatásokat, de a testi erőszakot is – hangzik az Article 19 nemzetközi szervezet[1] küldöttsége a szerbiai médiaszabadságról és az újságírók biztonságáról készült jelentésének záradéka, amelynek készítésében részt vett a Media Freedom Rapid Respose (MFRR)[2] és a Szerbiai Újságírók Független Egyesülettel (NUNS)[3] együtt.
Az Article 19 szervezet jele
Gavrilović a Kiosk [Kioszk] című sorozatban rámutatott, hogy a médiák elsáncolták magukat, amelyek között nincsen semmi, pedig az Elektronikus Média Szabályozó Tanácsnak (REM) ott kellene lenni. A jelenlegi helyzetet hasonlítja a kilencvenes évek háborúit közvetlenül megelőző helyzethez.
– Hasonlítsák össze az akkori szövegeket és a horvát, shiptár (albán), ustasa (horvát szélsőjobboldali szervezet) szavakat helyettesítsék be a gyilaszpárti (Dragan Đilas, szerb politikus és üzletember), tájkun (mágnás), áruló szavakkal. A gyűlölet olyan mértékű, hogy csak a címkézés alanyait cserélték fel, a vita pedig ugyan az maradt – magyarázta Gavrilović.[7]
Aleksandar Vučić (AV) „Az elit és a köznép” [Елита и плебс][8] című írása után, amit a gyűlöletbeszéd manifesztumának tart, és amelyik a BIRODI a Szerb Haladó Párt (SNS) szavazónak társadalmi-demográfiai összetételéről készült kutatása miatt íródott, Gavrilović e-mailokat kapott, amelyeket Vučić szövegéből másoltak.[9]
Ennek alapján Gavrilović figyelmeztet, hogy „komoly mechanizmussal” találtuk magunkat szembe, de ugyanakkor azt üzeni, hogy elfogadhatatlan az is, amikor Vučićról a magánéletével kapcsolatosan beszélnek.
A rossz médiahelyzet kialakítóit Gavrilović a párt mechanizmusában látja, amely az állami és közpénzeket használja, miközben a nyilvánosság leigázását és az intézetek elfoglalását kívánja, ami, ahogy emlékeztet, 2012 előtt is megtörtént. Hangoztatta, hogy a szakmai szervezetek nem eléggé erősek, a hatalomhoz viszonyítva, és hogy hiábavalók az elvárások, miszerint a hatalom megkönyörül és szabadságot ad a médiának.[10]
Mindez egyformán elmondható Pásztor Istvánról is, aki ebben e tekintetben is utánozza Vučićot – közvetlen, vagy közvetett ellenőrzése és irányítása alatt tart minden fontosabb magyar délvidéki/vajdasági médiát.
Torda, május 30.
[3] https://nuns.rs/ Lásd: Nikoletić: Nezavisne medije vlast predstavlja kao neprijatelje [A független médiát a hatalom ellenségként mutatja]. Danas, 2021. május 12. 7.
[4] https://www.ecpmf.eu/wp-content/uploads/2020/03/2.-Sarah-Clarke_Bio-FINAL.pdf
[5] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata hng.pdf (ohchr.org)
[6] Gavrilović: Moguć prelazak iz medijskog u građansaki rat [Gavrilović: Lehetséges a médiaháborúról a polgárháborúra váltás]. Danas, 2021. május 26. 7.
[7] Uo.
[8] Елита и плебс http://www.politika.rs/scc/clanak/433411/Elita-i-plebs, 2019. július 10. 10:23
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése