Kerekasztal beszélgetés – ellenzék nélkül
Az elégedettség titka, ha az ember egy csomó dologról nem vesz tudomást.
Mark Haddon
A határon túli magyarság a XXI. században címmel tartottak kerekasztal beszélgetést június 25-én Kanizsán.
Az est vendége Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, valamint Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának (MKP) alelnöke volt.
(Fotó Gergely József)
Pásztor úgy vélte, hogy a vajdasági magyarok helyzete könnyebb, mint a felvidéki magyarságé.
– Nekünk folyamatosan sikerült újra és újra definiálni a célkitűzéseket úgy, hogy nem íróasztalnál, pártgyűléseken, pártvezetőségi összejöveteleken tettük meg, hanem folyamatosan kapcsolatban voltunk a saját közösségünkkel. Az elmondottakat próbáltuk politikai módon, érthetően megfogalmazni, és ehhez próbáltunk, úgy gondolom sikerrel, partnereket keresni a többségi politikai oldalon – hangsúlyozta Pásztor.[1]
– Soha nem az az alapállásunk, hogy megmagyarázzuk, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Mindig úgy gondolkodtunk, hogy hogyan tudjuk megvalósítani, azt, amit a megmaradás, az egzisztenciateremtés, a szülőföldön magyarként való boldogulás szempontjából fontosnak tartunk – mutatott rá Pásztor, majd hozzátette, hogy ennek pár fontos eleme van, amelyek közül az egyik, hogy meg kell próbálni megteremteni a közösségi egységet, a szót értést.[2]
– Nem akarom elhallgatni azt, amit a Fidesz Európa Parlamenti képviselője szokott mondani: ha mi nem vagyunk elégedettek saját magunk teljesítményével, és nem nézünk fel saját magunkra, akkor ki fogja ezt megtenni? – tette fel a kérdést Pásztor.[3]
Azzal kapcsolatban, hogy miért lett ilyen jó a vajdasági magyarok helyzete, illetve, hogy ez összefüggésben van-e a szerbiai vagy a magyarországi választásokkal, Pásztor elmondta, hogy a bizalomépítés az egyik legfontosabb kulcs abban, hogy ma itt tartunk, hiszen még a 2000-es évek elején sem tudtak kilépni abból a bizonyos árnyékból.[4] Hogy kik, azt azonban már nem mondta.
– A bizalomépítésnek több rétege van. Első sorban önkörben ki kellett alakítani egy bizalmi minimumot, amelyik arról szólt, hogy ha egy olyan politikát képviselünk, amelyik a kölcsönös megbecsülésen alapul szerbek és magyarok között, akkor az nekünk jó lesz. Ez nem önfeladás vagy nemzetárulás, hanem ez egy normális válasz egy reális kérdésre a 21. század elején – mutatott rá a VMSZ elnöke, aki úgy véli, hogy sikeresek voltak ebben.[5]
– Ez hozott bennünket abba a helyzetbe, hogy ősszel, a két ország kormányával egy együttes ülésre kerül sor, ahol aláírnak egy megállapodást Magyarország és Szerbia partnerségi viszony(á)ról. Ez arról szól, hogy a két ország egymást stratégiai partnereként fogalmazza és éli meg – jelentette be Pásztor.[6]
Arra vonatkozólag, hogy megtartható-e ez az állapot, Pásztor elmondta, hogy egészen addig fenntartható, amíg Magyarországot az a politikai erő irányítja, amelyik az elmúlt 12 évben is.
– Ha van valami, vagy van valaki, akinek ez húsbavágóan fontos, akkor azok mi vagyunk. Emellett nagyon fontos, hogy a Szerb Köztársaság elnökének a személye is ugyan az maradjon. Nem arról beszélek, hogy ki szereti, vagy ki nem. Én arról beszélek, hogy mik a számunkra fontos, pozitív folyamat fenntartásának a feltételei – hangsúlyozta a VMSZ elnöke.[7]
Az orvosi rendelő 10 óráig fogadott, de mikor kezdett?
A kanizsai kerekasztal beszélgetés úgy néz(het)ett ki – a Magyar Szó nevű pártlap tudósítása és a VMSZ honlapján is közölt (kgn szerző írása) alapján –, hogy a VMSZ elnöke és az MKP alelnöke elmondták a monológjukat. Mi volt ebben a „beszélgetés”? Az eseményen egyetlen magyar ellenzéki politikus vagy párton kívüli személy nem vett részt, és még az asztal sem volt kerek.
Lehet ugyan a délvidéki/vajdasági magyar közösségről ellenzékiek nélkül „beszélgetni”, csak akkor az éppen olyan szubjektív, mint az Újvidéki Rádió Objektív nevű műsora, amelyben Guszton András és Losoncz Alpár hétről hétre társalogtak.
A lovas Pásztor beszéde főleg a Szerb Haladó Párttal (SNS) való szövetségre lépésének sokadszori magyarázásáról/indoklásáról – ami a magyar közösségnek számos megalázást is okozott – és saját politikai magasztalásáról, öntömjénezéséről szólt.
– Ha mi nem vagyunk elégedettek saját magunk teljesítményével, és nem nézünk fel saját magunkra, akkor ki fogja ezt megtenni? – tette fel a kérdést Pásztor.
Egy politikus soha nem legyen elégedett magával! És főleg ne dicsérje önmagát. A magyar közmondás szerint is „az öndicséret büdös”.
Nem tudni Pásztor mire alapozza az „elégedettségét” önmagával, az önmagára való „felnézést”? Ezt persze megtiltani nem lehet neki, és nem is kell, de mennyire megalapozott ez? A valós helyzet bizony nem ezt igazolja!
Pásztor már huzamosabb ideje ideje elveszítette a valóságérzetét, eltávolodott a közösségtől és bizonyára betekintése se nincsen, hogyan is él valójában a vajdasági magyar polgár és a közösség. A politikája arra épül, hogy – a saját és a környezete érdekében – szövetséget kötött a szerbiai retrográd erőkkel!
Szerinte a jelenlegi állapot mindaddig fenntartható, amíg Magyarországot az a politikai erő irányítja (a Fidesz – B. A.), amelyik az elmúlt 12 évben is”. A másik feltétele ennek, hogy „a Szerb Köztársaság elnökének a személye is (Aleksandar Vučić – B. A.) ugyan az maradjon”. Ezt is az általa értelmezett „pozitív folyamat fenntartása feltételének” tartja. Eközben a magyar közösség önkormányzatát, érdekvédelemét, helyzetének javítását, jogainak jobb érvényesítését egy szóval nem említette! Fontos, hogy ő elégedett!
A tapasztalat szerint azonban nagyon nem jó, ha az államok közötti viszonyok fejlődése, vagy az anyaországnak a határon túli magyarok iránti viszonya valamely személy(ek)től függ. Ott akkor az alapokkal bizony baj van.
Pásztornak ezek a mondatai még a párt hivatalos lapjának is soknak tűnhettek, mivel csak a VMSZ weboldalán közzétett szövegben találhatók.
Pásztor több mint egy évtizedes egyeduralmának az értékelése várat ugyan még magára, de előbb-utóbb mégiscsak elkészül. Végül is, „egyszer minden mandátum lejár”[8]!
A VMSZ elnök lehet ugyan elégedett önmagával, de ettől sokkal fontosabb kérdés, hogy vajon a magyar közösség mit gondol róla, elégedett-e vele?
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2021. július 4.
[1] (kgn) A bizalom építése az egyik legfontosabb kulcs. Magyar Szó, 2021. június 28. 1. és 4., és Pásztor: A bizalomépítés az egyik legfontosabb kulcs abban, hogy ma itt tartunk https://www.vmsz.org.rs/hirek/sajtofigyelo/pasztor-bizalomepites-az-egyik-legfontosabb-kulcs-abban-hogy-ma-itt-tartunk
[2] (kgn) A bizalom építése az egyik legfontosabb kulcs. Magyar Szó, 2021. június 28. 4.
[3] Uo.
[4] Uo.
[5] Uo.
[6] Pásztor: A bizalomépítés az egyik legfontosabb kulcs abban, hogy ma itt tartunk https://www.vmsz.org.rs/hirek/sajtofigyelo/pasztor-bizalomepites-az-egyik-legfontosabb-kulcs-abban-hogy-ma-itt-tartunk
[7] Uo.
[8] Pesevszki Evelyn: Egyszer minden mandátum lejár https://www.magyarszo.rs/hu/2941/hetvege/138889/Egyszer-minden-mand%C3%A1tum-lej%C3%A1r.htm, 2016. január 10. 11:09 >> 2016. január 10. 12:09
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése