Ma zajlott le a Magyar Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága (NÖB) ülése Budapesten. A résztvevők a Bethlen Gábor Alap (BGA) 2020-as évi beszámolójáról szavaztak, illetve a határon túli magyarságot érintő aktuális kérdésekről adott tájékoztatót Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár.
A NÖB ülésének első napirendi pontja a parlamenti plenáris ülésről, a bizottsági szintre visszaszorított BGA beszámolója volt. A vírushelyzet miatt csak most tudták meghallgatni a szervezet által felügyelt, 140 milliárd forint felhasználásáról szóló 2020-as beszámolót.
Erdélyi Rudolf Zalán, a Bethlen Gábor Alap vezérigazgatója beszámolt a BGA tevékenységéről és annak fő irányvonalairól és célkitűzéseiről, pozitívan értékelve a nemzetpolitikai folyamatokat.
Ami a képviselői kérdéseket illeti, Bencsik János, a Polgári Válasz képviselője ezúttal is rámutatott, hogy a külhoni magyar hallgatóknak szánt 2 800 forintos támogatás teljesen “értékelhetetlen” összeg, amelyet vagy megtízszerezni kellene, vagy ebben a formában beszüntetni, hiszen egy 19 éve változatlan összegről van szó, amelyre érdeklődés sincs, hiszen mindössze 334-en igényelték Kárpát-medencei szinten.
Erre reagálva Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár kiemelte, hogy ezt az összeget nemrégiben megemelték. Így 2021-ben már nem 2 800 forint, hanem 22 400 forint igényelhető a határon túli magyar felsőoktatási intézmények tanulói számára. A támogatást a jövőben igyekeznek majd a bölcsődékben levők számára is kiterjeszteni.
A második napirendi pont az aktuális nemzetpolitikai kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatás volt. Beszámoló hangzott el a jelenlegi helyzetről.
A kérdések között a délvidéki magyarságot érintő témák is kiemelt helyet kaptak.
Először az egyre feszültebb koszovói helyzetre hívta fel a figyelmet Bencsik János. Kiemelte, hogy egyre több szerb állampolgárt, köztük számos magyart is behívnak sorkatonai szolgálatra, ami igencsak aggasztó jelenség. A képviselő szerint fontos és célszerű lenne elérni, hogy a katonai behívó nemzetiségi alapon visszautasítható legyen.
Arra volt kíváncsi, vajon az államtitkár egyetért-e ezzel a véleményével, hiszen a délvidéki magyarok döntő többsége egész biztosan nem szeretne részesévé válni egy újabb balkáni konfliktushelyzetnek.
A délvidéki magyar helységnévtáblák folyamatos rongálását is megemlítette Bencsik, kiemelve, hogy a ezen a téren halmozódnak a gondok, mivel a már meglévő kétnyelvű közlekedési táblákat is elkezdték egynyelvűre cserélni, olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, hogy azok nehezítik az eligazodást és a tájékozódást, még akkor is, ha zömében magyarlakta területen találhatóak.
November 25., a Délvidék elcsatolásának napja kapcsán is kérdéseket tett fel a képviselő.
„Ezt, a szerbek számára ünnepnapot, amely viszont a magyarság számára gyásznap, valamilyen általam érthetetlen ok miatt a Vajdasági Magyar Szövetség is megszavazta. Tehát arra szavaztak, hogy az említett dátum Vajdaság hivatalos ünnepnapja legyen. Így az a skizofrén helyzet állt elő, hogy a délvidéki magyaroknak ünnepelni kell a saját elcsatolásuk napját. Ezt megfejelték azzal, hogy Szabadkán egy 30 méter magas I. Péter szerb király lovasszobrot avatnak majd fel az emléknapon.”
– emlékeztetett Bencsik János.
Miközben Szabadka város az adófizetők, így a magyar polgárok pénzén állíttatja a szerb szobrot, addig a „cserébe avatott” szabadkai Bíró Károly szobrot már a magyar államnak kellett fizetnie.
Bencsik János szerint súlyos problémát vet fel az, hogy Pásztor István nemrégiben személyes jelenléttel és főhajtással tisztelgett Ðorđe Stratimirović előtt, az 1848-as délvidéki magyarellenes szerb szeparatista lázadás vezérének újratemetésén. Mint ismeretes, Stratimirović kezéhez tapad több etnikai alapon is felkoncolt magyar település áldozatainak a vére.
„Nehezen tudom elképzelni és felfogni, miért fűződik magyar érdek egy ilyen szerb tömeggyilkos előtti főhajtáshoz, amely egy olyan ember részéről történt, aki a magyar kormány stratégiai partnere és szövetségese?!” – mondta Bencsik.
Hozzáfűzte: azt sem érti, hogyan fordulhat elő, hogy a magyar érdemrend középkeresztjét kapja Áder Jánostól, Pásztor István kezdeményezésére és Semjén Zsolt átadásával az a hírhedten magyarellenes Irinej Bulović bácskai pravoszláv püspök, aki máig a Délvidék tervszerű „magyarizálásával” rémisztgeti a híveket.
Erdélyről szólva Bencsik János a permanens kormányválság kapcsán kiemelte, hogy megakadtak azok a gazdaságfejlesztési beruházások, amelyek az elmúlt 10 év talán legfontosabb nemzetpolitikai eredményeként voltak értelmezhetőek.
Ezek kapcsán a lehetséges előrelépésekről érdeklődött Bencsik. Majd kiemelte a közelgő romániai népszámlálást is. Ennek apropóján korábban olyan ígéret született, hogy kampánylépéseket tesz majd annak érdekében, hogy minél többen vallják majd magukat magyarnak Romániában. Ez azért is lehet fontos, mivel olyan kezdeményezések is akadnak, amelyek arra ösztönzik az erdélyi magyarokat, hogy inkább székelynek vallják magukat. Ez azonban megosztást hozhat, és abból kifolyólag akár jogcsorbító hatással is lehet a régió magyarságára.
A felvidéki magyarság érdekképviseletének helyzetéről is érdeklődött Bencsik János.
Ami pedig Kárpátalját illeti, Bencsik a már évek óta visszatérő problémát, a tragikusnak minősíthető határkérdést említette. Kiemelte, hogy az ukrán fél ellenállása nehezíti az új átkelők nyitását, de a már meglévő határátkelőhelyek magyar oldalán való várakozás is megkeseríti a kárpátaljai magyarság életét. Nemzetpolitikai érdek válhat, hogy ennek megoldására minél előbb sor kerüljön.
Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár a koszovói sorozás kapcsán kiemelte: a konfliktushelyzet egyik fő oka, hogy a koszovói kormány úgy viselkedik az ott élő szerbekkel, mint amilyen mostohán bánt annak idején Jugoszlávia is a magyarsággal.
Kihangsúlyozta: a kényszerű besorozás ellen a délvidéki magyarok, akik egyben Szerbia állampolgárai is nem bújhatnak ki! A nemzetpolitikai államtitkár pedig nem foglal álláspontot a téma kapcsán, hiszen szerinte az egyrészt súlytalan, másrészt pedig csak magánvélemény szintű állásfoglalás lehetne.
A magyar helységnévtáblák kapcsán az államtitkár kiemelte: nem tapasztalta azt, hogy ezzel különösebb gond lenne, hiszen ahol rongálások történtek, szerinte azokat gyorsan letakarították és helyreállították az önkormányzatok, együttműködve a VMSZ-el és az MNT-vel. Azzal viszont egyetértett, hogy sokkal több joggal rendelkeznek a délvidéki magyarok, mint amennyivel élnek is, vagyis a kétnyelvű útjelzőtábláknak valóban helye lenne a szerbiai utak mentén.
A gyalázatos november 25-ei délvidéki elcsatolás VMSZ által is ünnepnapnak való megszavazása mellett is kiállt Potápi, nem helyeselve, de megvédve a döntést. Magyarázata szerint azt „csomagban” fogadta el a VMSZ, az augusztus 20-ai magyar ünnepnappal együtt. Itt azonban ki kell emelni, hogy több mint 10 évvel a tartományi ünnepnapok megszavazása előtt a köztársasági parlamentben már meghatározták a vajdasági magyar ünnepnapokat és a hivatalos jelképeket is. Ily módon ünnepnap lett március 15., augusztus 20. és október 23, azzal hogy a tartományi parlament az elcsatoláson kívül ünnepnapot „csinált” Szent István napjából is. Ezzel valójában csorbította a köztársasági szabályozáshoz képest a számunkra már rég megszavazott és máig érvényes, a tartományi szabályozás felett álló nemzeti ünnepnapjaink sorát és számát.
Potápi szerint azonban a délvidéki magyarság úgy tudott csak előrelépni, hogy a VMSZ megszavazta annak idején november 25-ét ünnepnapunknak.
„Mi ezt kritizálhatjuk innen, de a szavazni járó vajdasági magyarság 85%-a a VMSZ-re szavaz és ez a VMSZ az említetteket látta célravezetőnek…” – mondta Potápi az ügy kapcsán.
A szabadkai Péter király lovasszobor kapcsán elmondta, hogy az utódállamok monumentális szoborállításaival maga sem ért egyet és azokat elítéli.
Az erdélyi kérdésre válaszolva replikájában megemlítette, hogy a székely-magyar-csángó identitási kérdés nem osztja meg a magyarokat. A magyar állam pedig támogatni fogja azokat a szervezeteket és politikai pártokat, valamint egyházakat, amelyek azt propagálják, hogy a népszavazás során (mint ahogyan a hétköznapokon is) magukat magyarnak vallják Erdély magyar polgárai.
A Szlovákiában október 2-án létrejött új szövetség létfontossága Potápi János szerint azért is kiemelt, mert ott a kisebbségi politika elérte a „gödör alját”. Megfogalmazása szerint mindegy, hogy valaki ezer méter mélyen fulladt meg, vagy csak az orra van 10 centire a víz felszínétől, a végeredmény ugyanaz. Utalva ezzel arra, hogy kisebb vagy épp nagyobb arányban, de minden a magyar szavazatokért ringbe szálló helyi politikai erő évek óta lemarad a parlamentbe jutási küszöbről. Éppen ezért is pozitívan értékelte, hogy összefogtak a helyi magyar erők, és reményét fejezte ki, hogy eredményt szülhet az összefogásuk.
Az ukrán határon kialakuló hosszú sorok kapcsán pedig az emberi faktort emelte ki az államtitkár, aki szerint sokszor az empátia hiánya és a nemtörődömség az oka annak, hogy százával keserítik meg a határátlépésre jelentkezők életét az átkelőkön. Maga is azt szorgalmazza, hogy – a fennálló törvényekkel összhangban – a leggyorsabb határátlépést kell lehetővé tenni és nem „gyomorideget tenni az emberekbe”, amikor a magyar határhoz érnek – fogalmazott Potápi Árpád.
Az ülés után Bencsik János elmondta, hogy a számos pozitív és támogatandó kezdeményezés mellett, mint amilyenek a határon túli gazdaságfejlesztési programok, továbbra is aggodalomra adhatnak okot az olyan kérdések, mint amilyen Ðorđe Stratimirović vagy Irinej Bulović püspök ügye, amelyek kapcsán ma sem kapott semmilyen választ. Éppen ezért a bizottság következő ülésén Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől vár majd választ ezekre a kérdéseke.
A NÖB ülésén elhangzott beszámolókat végül 6 igen és 2 tartózkodás mellett elfogadta a bizottság.
https://delhir.info/2021/10/28/kiemelt-tema-volt-a-delvideki-magyarsag-helyzete-a-nob-ulesen/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése