A Szabadka községhez tartozó peremvárosi településen, Csantavéren ezekben a napokban javában zajlik a hagyományos őszi lomtalanítási akció. Ilyenkor több köbmétert kitevő már használaton kívüli, feleslegessé vált bútordarabtól, szőnyegtől, működésképtelenné vált háztartási eszközöktől, törött tárgyaktól, edényektől, befőttes üvegektől (és még sok egyébtől) szabadulhatnak meg a falunk lakói. A legforgalmasabb útkereszteződésekben elhelyezett hulladéktárolók rengeteg limlomot, kacatot elnyelnek, de még a benne lelkesen guberálók is találnak maguknak olyan tárgyakat, amelyeket hazavisznek, vagy pedig krajcár fejében értékesítenek. (Ősrégi a tapasztalat: ami az egyik embernek már csak láb alatt lévő, semmi-haszna kacat, az a másik számára szinte kinccsel felérő szerzemény.) Gyűlik is nagyban, látványosan a „szemét” – már második napja – a városi köztisztasági vállalat konténereiben, és ez alkalommal még az időjárás is kedvez az átfogó lomtalanítási akciónak.
Ezzel párhuzamosan folyik a főút menti kiszáradt fák kivágása is. Ezt a munkálatot a helybeli közművállalat dolgozói végzik. Mint azt a cég vezetője ma délelőtt elmondta, Szabadka városától kapták az erre vonatkozó utasítást. Kijelölték az eltakarításra ítélt fákat, az illetékes községi felügyelőség kiadta a vágásra vonatkozó engedélyt – a gallyazás, darabolás után pedig pótkocsis traktorokkal a vállalat udvarába szállítják. Méghozzá: kötelező érvénnyel, kíméletlenül, válogatás nélkül, mert hogy az így kivágott és összeaprított téli tüzelő semmilyen körülmények között sem maradhat annak a csantavérinek, annak a helyi lakosnak a tulajdonában, aki annak idején a facsemetét elültette, gondozta, és más udvarába se kerülhet, csakis a „városé lehet”. Majd jönnek érte, és a helyi Komval portájáról Szabadkára szállítják. Első hallásra megdöbbentő és érthetetlen módon.
Mintha a mi falunk olyannyira gazdag lenne, hogy az itt megtermett és megtermelt (!) tűzifára senki ember fiának nem lenne szüksége, és lámpással sem lehetne gazdát találni neki. Mindeközben a helyi plébániai Caritas-csoport nem győz eleget tenni a téli tüzelőt igénylők kéréseinek. Éppen a múlt héten vásároltak meg és szállítottak le, osztottak szét egy egész slepper fát. Az önkéntesekből álló csapat évek óta szelektíven gyűjti a háztartásokban felhalmozódott hulladékot (legfőképpen a pillepalackokat), zsákokba rakja és egy szabadkai felvásárlónál értékesíti, a „szemétért” kapott pénzen meg tűzifát vásárol a leginkább rászoruló családok részére. Hasonló módon a most kivágott/kivágandó fákat is megkaphatták volna a nagycsaládosok, a kevéske állami alamizsnából szűkölködő idős, magányos emberek, vagy akár a mi közművállalatunk dolgozói, alkalmazottai is, akik ugyancsak rászolgálnának egy kis ilyenfajta figyelmességre, gondoskodásra. Elvégre értünk dolgoznak: temetnek, építenek, piac- és vásárteret tartanak karban és naponta szállítják a falu szemetét. Ehelyett a mi fánkat elveszi, elviszi a város.
Szégyen. Felháborító. Megalázó.
Szabó Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése