Egy kitüntetés
háttere
Nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából Varjú Márta újságíró, a Magyar Szó főszerkesztője Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott „a vajdasági magyar közösség kulturális örökségének és hagyományainak megőrzése érdekében végzett több évtizedes munkája elismeréseként”[1]. A kitüntetést, több délvidéki kitüntetettel együtt, március 31-én Magyarország szabadkai főkonzulátusán vette át[2].
– A főszerkesztőségem idején sokat változott a lap arculata, mert ha megnézzük azt a Magyar Szót, amit én átvettem 2011-ben, annak az újságnak a címoldalát, az arculatát, a mondanivalóját és az összetételét, ahhoz képest érzékelhető a változás. Ma már máshogy néz ki az újság, sokkal jobb, sokkal szellősebb, sokkal modernebb, de amire én a legbüszkébb vagyok az, hogy nemcsak magyar nyelven, hanem magyar szellemiségben készül a lap – nyilatkozta Varjú a lapjának[3]. – A Magyar Szó az életem! Tehát itt nincs kérdés, hogy én ezt azért csinálom, mert szeretem, akarom, és szolgálom ezt a közösséget minden erőmmel. Teszem a dolgom, soha nem gondolkodtam díjban, de jólesik, és bizonyíték arra, hogy talán jól végeztem azt, amit eddig csináltam – tette hozzá[4].
Varjú Márta úgy
került a Magyar Szó élére, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2011. június 23-ai ülésén – a Véemeszes
Korhecz Tamás elnökletével –, „több mint négyórás vita után”[5]
leváltották Pressburger Csabát[6], a Magyar Szó addigi főszerkesztőjét.
Pressburger menesztését
az ülésen elsősorban azzal indokolták, hogy „a legnagyobb példányszámú magyar
napilap nem tájékoztatott megfelelően a vajdasági magyar közélet több fontos eseményéről, és az újság példányszámcsökkenését is felrótták a főszerkesztőnek”[7].
– Az MNT ülése kezdetén
mintegy ötvenen – köztük a lap dolgozói és Tolnai Ottó Kossuth-díjas író –
demonstráltak a (szabadkai – B.A.) Magyar Ház előtt. Az újságírók mécseseket
gyújtottak és kifüggesztették az 1848-as 12 pont egy példányát, rajta kiemelve
az első, a sajtószabadságra vonatkozó passzust. A Magyar Szó főszerkesztőjének
leváltására irányuló kezdeményezést bírálta a
Szerbiai Újságírók Független Egyesülete (NUNS) és a vajdasági magyar újságírók
érdekvédelmi szervezete is, mert úgy látták, hogy politikai okokból távolítják el Pressburger Csabát a vajdasági magyar lap éléről – közölte akkor az MTI[8].
Egyetlen napilapunk
megbízott főszerkesztőjének a testület – még azon az ülésen – Varjú Mártát
nevezte ki, akit 2012. szeptember 27-én választottak meg „szokványos módon”,
négyéves mandátummal, majd 2016. szeptember 27-én[9] és 2020.
szeptember 18-án újraválasztották[10]. Csakúgy,
mint a temerini Ökrész Rozáliát, a Magyar Szó Kft. igazgatóját, akit az MNT ugyancsak
2012. szeptember 27-én tett meg igazgatónak.
Ökrész és Varjú irányítása alatt a Magyar Szó Kft. óriási átszervezésen esett át, ami a szerkesztőséget érintette a legjobban, amely úgyszólván „megtizedelődött”[11]. Szerkesztőket váltottak le[12], újságírókat távolítottak el vagy azok mondtak fel önként, „kiváló újságírók kerültek az utcára”[13], akik nem értettek egyet a lap új szerkesztéspolitikájával[14]. Több per is beindult akkor, amelyekből a Magyar Szó vesztesként került ki. Nem voltak törvényszerűek a mondvacsinált vádak és brutális elbocsátások.
A Magyar Szóból eltávolított és kirúgott egykori munkatársak: Bajtai Kornél, Bence Erika, Berényi Emőke, Káich Katalin, Kocsis Árpád, Kókai Péter, Kontra Ferenc, Kószó Attila, Kozma Rita, Kulhanek Edina, Mihájlovits Klára, Molnár Edvárd, Nagy Brigitta, Pakai Endre, Pressburger Csaba, Purger Tibor, Szabó Anikó, Szabó Palócz Attila, Szecsei Szabolcs, Tómó Margaréta, Török Arnold, Vadócz Márk, Vígi Zoltán, Vígi Zsoldos Zsaklina[15]. |
A Magyar Szót (akárcsak a Hét Nap Lapkiadó Kft-t is) „alapvetően a szerb és a magyar állami támogatás tartja felszínen”[16], nem az olvasótábor. A rendszer mesterséges lélegeztetésen tartja őket, hisz érdekében áll. A Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ) szócsőre, kétszínű propagandára van szüksége.
Az „átlagban” 191 dolgozót foglalkoztató Magyar Szó Lapkiadó Kft. eredménye, „a pénzügyi megvalósítást illetően”, a 2022-es évben, „az adózás után 381.000,00 dináros (sic !!) nyereséget mutat” – számolt be Erdődi Edvina megbízott igazgató az MNT 4. (2023. február 24-ei) ülésén[17]. Tegyük hozzá: a magyarországi és a tartományi, valamint az MNT által folyósított horribilis támogatások mellett! Ilyen „eredménnyel” aztán tényleg nem lehet dicsekedni!
Varjú Márta azt
állítja, hogy az általa szerkesztett újság „sokkal
jobb”, mint amikor 2011-ben átvette. Ezt csak akkor lehetne elhinni, ha az
olvasók mondanák, és nem öndicséreti kísérlet lenne. A lapot ugyanis teljesen a VMSZ szolgálatába
állította, pártújsággá, közlöny szintjére süllyesztette! Olyannyira, hogy
vajdasági ellenzéki magyar szervezetek tevékenységével kapcsolatos események a
nyomtatott sajtóban még csak közlemény formájában sem jutnak el a magyar
közösség tagjaihoz. Ez azt is jelenti,
hogy a lapból a pluralizmust, a párbeszédet, az oknyomozást, a józan, kritikai
gondolkodást, az erkölcsi érzéket és az olvasók véleményét teljesen száműzte. Pedig
minden szerbiai magyar polgár alapvető, alkotmányos emberi joga, hogy széleskörű és pártatlan tájékoztatásban részesüljön.
A lap címoldala is csak annyiban változott, hogy a fejléc alá odaírta: „A
vajdasági magyarság
napilapja”, ami valójában a VMSZ napilapját jelenti. A Pásztor-család háziújságját.
– Az anyalap példányszámának csökkenését mindössze
mérsékelni tudjuk – ismerte el Erdődi az MNT idézett ülésén[18]. Ebből az derül ki, hogy Varjút most kitüntették, amiért Pressburgert menesztették?
A Varjú
(fő)szerkesztette, eredetileg közszolgálati lap naponta sérti meg nem csak az
újságírói szakma szabályait és erkölcsi kódexét, de a szerb alkotmány rendelkezését
is, miszerint „mindenkit
megillet a közérdekű kérdésekről való hiteles, átfogó és kellő időben történő
tájékoztatásra való jog”, amit a tömegtájékoztatási eszközök „kötelesek
tiszteletben tartani” (51. szakasz)[19].
A Magyar Szót az állam mindannyiunk pénzével támogatja, amiért cserébe egy
lezüllött tájékoztatás kampányszövegeit kapjuk.
Varjú szerint – a lap „nemcsak magyar
nyelven, hanem magyar szellemiségben készül”. Egy korábbi interjúban elismerte
azonban, hogy „ez az irányvonal nem minden szerkesztőnél talált meghallgatásra. Mindennapos veszekedésekkel készült a lap”[20].
A „magyar szellemiségű
tájékoztatás” elcsépelt szólamán valójában az újságíróknak azt a versengését
kell érteni, hogy ki tudja jobban magasztalni a jelenlegi Fideszes/Véemeszes
politikát és a vezető politikusokat, parancsszóra ismételgetni az általuk
pufogtatott közhelyeket.
A Magyar Szóban kötelező a hurráoptimizmus, a közösség
társadalmi és politikai helyzetének rózsaszínre festése – magyarán a
félretájékoztatás. Aki pedig a sajtó függetlenségét előfeltételező szakmai
elvárásokat helyezi előtérbe, arra rásütik, hogy „nem eléggé magyar”[21] (újságíró).
Varjú (vagyis a VMSZ) szerkesztéspolitikájának egyetlen pontja van: egyszerűen nem
tájékoztatni azokról a szerbiai és délvidéki/vajdasági eseményekről, amelyekben
bármilyen bírálat vagy kritika fogalmazódik meg a jelenlegi hatalom számlájára.
Ennek az lett az eredménye, hogy az itteni magyarok leginkább az internetről vagy a
szerb nyelvű sajtóból értesülhetnek arról, hogy valójában mi is történik
körülöttük. Ez alól kivételt képez a Vajdasági RTV némelyik esti híradója, a
Fókuszban és néha a Napjaink c. műsor, attól függően, hogy éppen ki a
szerkesztő, illetve a műsorvezető. A Szabad Magyar Szó és a Délhír internetes portál jelenti még a hivatásos tájékozódás lehetőségét.
Varjú azt állítja, hogy „a közösséget szolgálja minden
erejével”. De tudja ő nagyon jól, hogy csupán a VMSZ és a Fidesz téves
politikájának vak kiszolgálója – a közösség óriási kárára, ám saját hasznára. Olcsó
megélhetési magyart játszik. Az ilyen tevékenység elítélendő.
Klemm Józsefet, a VRTV megbízott vezérigazgatóját, akinek a vezetése alatt a tévéprogram nézettsége „a statisztikai hiba szintjére”[22] süllyedt, 2020-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntette a ki a magyar állam vezetősége[23].
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése