Az MNT vezetősége azt sem tudja, hogy mi a feladata!
Abban a pillanatban, amikor az újságíró elkezd kalkulálni, hogy közöl-e valamit, a címkézéstől vagy a támadástól félve, fel kell hagynia ezzel a foglalkozással.
Saludin Fetić, a Sandžak TV szerkesztője
A magyar nyelv hete (az április 11. és 18. – B. A.) alkalmából Balla Lajos a Családi Kör április 13-ai számában arról ír, hogy az OTP Srbija [OTP Szerbia] és az NLB Komercijalna banka [Új Ljubljanai Bank – Kereskedelmi Bank] nevének magyar megfelelőjét „még a honlapjaikon sem lehet fellelni”.
– Mindkét banknál úgy egy-két hónappal ezelőtt gyökeres változásokat vezettek be. Hiába vannak feltüntetve az oldalaikon a fiókintézmények telefonszámai, amennyiben az érdeklődő fél fel szeretné venni velük a kapcsolatot, egy automata jelentkezik, hogy az ügyfél szerbül vagy angolul szeretne-e velük értekezni. […] Ez a két, külföldiek által tulajdonolt mamutbank – fogta magát, és belső előírásaival, valamint valamilyen szintű rendelkezéseivel egyszerűen hatályon kívül helyezte az anyanyelv használatának és az információhoz való szabad hozzáférésnek a jogát, amelyet Szerbia alkotmánya (mondhatják: papíron) szavatol. Meglehet, karikírozom, de úgy tűnik, Szerbiában ezt a két szentenciát be kell tartani:
Говори српски да би те цео свет разумео!
Speak English so the whole world can undestand! – írja Balla az idézett hetilap 29. (!!) oldalán[1].
Az írás szerzője ugyancsak szóvá teszi, hogy a magyarkanizsai OTP bankfiókban a „tolóablakoknál dolgozó személyek közül a kétnyelvű tisztviselők zöme megérdemelt nyugdíjas éveit élvezi, a magyar nemzetiségűek legtöbbje (egyesek itthon, mások külföldön) más munkahelyre távozott, a helyükre alkalmazott fiatal teremtmények egy idő után eltűntek, mindezek helyébe jöttek a „behozatali”, magyarul nem tudó (vagy beszélni nem akaró) személyek, ami esetemben nem probléma, de: mi van azokkal (mégiscsak a község lakosságnak még ma is több mint 80 százalékát magyarok képezik), aki nem vagy csak nagyon kicsit tudnak szerbül?”[2]
Az OTP Bank Nyrt. Magyarország legnagyobb kereskedelmi bankja[3]. Ha egy magyar bankban ilyen a helyzet, akkor el lehet képzelni, hogy a többiben milyen.
– De mi lesz akkor, ha ugyanilyen intézkedéseket foganatosítanak majd a kereskedelmi és gazdasági „multik” is (van, aki azt rebesgeti, már el is kezdődött, elég csak, ha megnézzük a magyarkanizsai Idea vagy a zentai Lidl „szuper-hiper markettjába)? – kérdezi Balla. Félek, nemsokára a térségünkben az „eltűnő (egy kicsit később: eltűnt) magyar nyelv hetét” leszünk kénytelenek ünnepelni! Ha legalább tudnánk, kinek tartozunk köszönettel![4] – tette hozzá.
Balla egy, a magyar közösség identitása és megmaradása szempontjából nagyon fontos kérdésről, a magyar nyelv kiszorulásáról/kiszorításáról ír a bankszervezetekben és a kereskedelmi vállalatokban.
A közfeladatot ellátó (közigazgatási) szervek és egyéb szervezetek, mint amilyenek a bankok és a kereskedelmi vállatok, amelyek munkája ügyfélfogadással is jár (posta, villanygazdaság), de minden más szervezet is köteles betartani a község alapszabályát, amelyik területén működik.
Amennyiben az adott községben a magyar nyelv hivatalos használatban van, ezek a szervezetek és vállalatok kötelesek biztosítani a lakosság anyanyelv-használati jogát a gyakorlatban (szóban és írásban egyaránt). Csak éppen nincsen, aki ezt ellenőrizze és számon kérje!
A probléma ott kezdődik, hogy van egy pipogya Véemeszes Magyar Nemzeti Tanácsunk (MNT), amelynek a vezetősége és a Nyelvhasználati Bizottsága (elnök: Lakatos Adrián[5]) azt sem tudja, hogy mi a feladata. Balla kérdésére, tehát, hogy az előállt helyzetért „kinek tartozunk köszönettel?” – egyértelmű a válasz: a Magyar Nemzeti Tanácsnak!
Az MNT vezetői nem olvasnak sajtót, nem értesülnek a közösség jogainak sérelmeiről és nem végzik a munkájukat. Nem reagáltak eddig arra sem, hogy több magyar helységben törvényellenesen „ízléstelen kinézetű, szerb trikolorba öltözött »üdvözlőtáblák«” jelentek meg – a helyi lakosság irritálására[6].
Balla írása kapcsán az a kérdés is felvetődik, hogy a Családi Kör egy ilyen fontos témáról szóló írást miért a 29. (!!) oldalon közöl (az Elmélkedések rovatban), és miért nem a lap elején, vezető írásként?
A kérdésre a választ (és az összefüggést) talán a hetilap április 20-ai számában közölt vezércikkből[7] olvashatjuk ki.
Tőke János, a lap igazgató-főszerkesztője ugyanis arra panaszkodik, hogy az MNT Tájékoztatási Bizottsága (elnök: Kozma Lívia[8]) „úgy döntött, hogy a Családi Kör pályázatát nem javasolja (pénzbeli – B.A.) támogatásra”[9]. A tartományi művelődési és tájékoztatási titkárság ítéli ugyan oda a pénzeszközöket, de – már jónéhány éve bevezették azt a gyakorlatot, hogy – kikéri a nemzeti tanácsok véleményét, s ezeket tiszteletben tartja. Most is „meghallgatta az MNT Tájékoztatási Bizottságának javaslatát”, s így a „független” hetilap, a Családi Kör „neve mellé nulla dinár került”[10].
Tőke az MNT előző összetételében maga is az említett bizottság tagja volt. Tapasztalatból tudhatta volna már, ha az MNT bizottság valamelyik magyar nyelvű médiumot nem javasolja támogatásra, az nem is fog abban részesülni.
A VRTV Fókuszban[11] című március 24-ei műsorában elhangzott, hogy jelenleg kétféle magyar sajtó van, éspedig egyrészt „MNT alapítású”, pontosabban rezsimhű, „pártközeli” (Véemeszes), másrészt „ellenzéki sajtó” (Bágyi Ribár Renáta), amit Tőke „függetlennek” nevezett. (Ez a jelző áll a Családi Kör címlapján is.) Tőke szerint a sajtó valójában „alapjáraton ellenzéki”. – Az a feladata, hogy felügyelje a hatalmat és megírja a visszaéléseket – mondta. Ezt azonban főszerkesztőként a gyakorlatban is bizonyítania kell(ene).
A rezsimhű sajtó csak a sikerekről, a „rózsaszín mázról ír” (Tőke), a „tabu témákról” „nem akar írni, nem írhat, nem ajánlatos írni”, mert az újságírónak „esetleg lesz egy-két álmatlan éjszakája”[12] (mondta a műsorban Guszton András, az RTV rádiója kettes csatornájának főszerkesztője).
A független sajtó számára – ezzel szemben – „nincsenek tabu témák”, „felhívja a hibákra a figyelmet és megírja a visszaéléseket”, „mert az tudja előre vinni ezt a közösséget”[13] (Tőke). Ez azonban – tegyük hozzá – csak néha és akkor is többnyire visszafogottan (esetünkben a 29. oldalon) jelenik meg az általa (fő)szerkesztett lapban is. És még így sem részesül támogatásban! Mi lenne, ha valóban ellenzéki lap lenne?
Lesújtó, hogy a tartományi titkárság még a közpénzek elosztásakor sem emelkedik felül a szűk pártérdekeken. Ilyen körülmények között a független médiának jelenlegi világunkban kár is bármilyen pályázaton részt venni, lealacsonyítani, megalázni magát!
BOZÓKI Antal
__________
[1] Balla Lajos: Van-e értelme ünnepelni a magyar nyelvet Szerbiában, Családi Kör, 2023. április 13. 29.
[2] Uo.
[2] otpbanka. https://www.otpbanka.rs/, és https://www.google.com/search?client=firefox-b-d&q=OTP+bank
[4] Lás az 1-es alatti írást.
[5] Nyelvhasználati Bizottság. https://www.mnt.org.rs/rolunk/nyelvhasznalati-bizottsag
[6] Bővebben lásd a Törvénytelen „üdvözlőtáblák”! c. írásom. https://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Jegyzetek, 2023. április 18. 12:12, és
[7] Tőke János: Támogatásra nem javasolt. Családi Kör, 2023. április 20. 3.[8] Tájékoztatási Bizottság. https://www.mnt.org.rs/rolunk/tajekoztatasi-bizottsag
[9] Lásd a 7-es alatti írást.
[10] Uo.
[11] Fókuszban - 2023.03.23. https://media.rtv.rs/hu/fokuszban/81793
[12] Bővebben lásd A vajdasági magyarság többet és jobbat érdemel, mint a jelenlegi tájékoztatás! https://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Jegyzetek, 2023. április 1.
[13] Uo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése