2023-09-09 7:16
Akár én is ülhettem volna abban az autóban. Akár a gyermekeim és én is ülhettünk volna abban a kocsiban, amelyikre pénteken este rázuhant a lövésektől megsérült migráns a szabadkai üzletlánc parkolójában. Hiszen szinte minden nap járunk arra.
Akár ön is sétálhatott volna a parkolóban éppen a lövések pillanatában. Akár a gyermeke is betérhetett volna hazafelé kenyérért, amikor eldördültek a lövések és néhány perc után megérkeztek a rendőrautók.
Bármelyikünk láthatta volna. Bármelyikünk szem- vagy fültanúja lehetett volna.
Bármelyikünk a palicsi, hajdújárási, királyhalmi család helyébe képzelhetné magát, akik hetek, hónapok óta szinte minden héten fegyverropogásra alszanak el és/vagy ébrednek. Akik a földön fekve töltöttek éjszakákat, mert eltévedt golyótól tartottak.
Bármelyikünk lehetne és semmit sem tudna tenni.
Közben kénytelen hallgatni az államfőt arról, hogy jövő héttől olcsóbban megveheti a párizsit és ötven dinárért hozzájuthat a legolcsóbb spagettitésztához. Megveheti a legrosszabb minőségű mosogatószert és ezen a télen nem kell attól tartania, hogy a szülei majd fáznak, mert nem lesz miből tűzifát venniük. Az államfő megint önkényesen szavazatot vásárol az adófizetők pénzén.
Jövő szerdától olcsóbban vásárolhatunk be. Lehet, hogy éppen lőnek majd a parkolóban, de minket elkerülnek a golyók.
Ez itt már nemcsak egyszerű leszámolás a bűnbandák között, amire egyszer sor került és vége. A pénteki lövöldözés bármikor, és ezek szerint bárhol, megismétlődhet.
Ki akar még ilyen környezetben élni, felnőni, gyermeket nevelni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése