Azt hiszem kezd mindenki számára világos lenni, hogy miért szavaztunk a vagyonvisszaszármaztatási törvény ellen, miért ragaszkodtunk a pótköltségvetésre benyújtott módosítási indítványunk elfogadásához, de itt-ott a vasúti, meg a köztulajdonról szóló törvény is szóba került.
Nem állunk rosszul. Gyors leltárt csinálva megállapíthatjuk, hogy a kedden elfogadott pótköltségvetés tartalmazza azt, hogy a köztársaság 3 egyenlő részletben december 1-jéig kifizeti a tartományi nagyberuházási projektumokra betervezett eszközöket. Ennek eredményeként folyatódhat az újvidéki Európa Kollégium, a Klinikai Központ, a horgosi Művelődési Ház és sok más objektum újra(építése).
Viszont szorgalmasan plakátoltak. Pl. Bácskossuthfalván azt hirdetik plakátjaik, hogy a VMSZ a fasisztákat akarja rehabilitáltatni. Ennél alacsonyabbra már nem nagyon lehet süllyedni.
Persze azért folyamatban van a VMSZ mások általi befeketítése is. Slobodan Vučetić, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke a mai Blicben azt írja, hogy „a VMSZ több hónapon át gyakorolt nyomást és zsarolta a Kormányt a Köztulajdonról szóló, a Vasúti és a Vagyonvisszaszármaztatási törvény meghozatalának folyamatában”. Szerinte a követeléseink „túlzóak voltak”, a restitúció esetében pedig „teljesen logikus, hogy a megszálló erők tagjainak örököseit kizárják a kárpótlásból”. Így az AB korábbi elnöke.
Mindennél viszont sokkal fontosabb az, hogy a VMSZ és a Demokrata Párt (Szerbia?) elnökeinek hétfői találkozóját követően, körvonalazódik a megoldás a vagyonvisszaszármaztatási/rehabilitálásról szóló törvényre vonatkozóan. Szerdán délután Varga Lacival Slobodan Homen államtitkárral tárgyaltunk. Lehet, hogy majd ennek a beszélgetésnek a részleteit is megírom egyszer, de biztosan nem mostanában. Egyelőre legyen elég annyi, hogy közel 5 éves képviselői munkám egyik legnagyobb élménye volt.
Nem szeretném elkiabálni, de most úgy néz ki, hogy november derekára megoldódik az ügy. A megoldás olyan lesz, amelyben egy fél deka elvtelen kompromisszum sem lesz. Azok kerülnek majd ki a restitúció folyamatából, akik valóban követtek el háborús bűnöket. A kollektív bűnösség elve alapján elítélteket pedig nagyon leegyszerűsített eljárásban fogják rehabilitálni. Homen az első szerbiai tisztségviselő, aki (egyébként éppen a blogbejegyzés elején említett B92-műsorban) nyilvánosan kimondta: a II. VH végén teljes falvakat - beleértve a gyerekeket és a nőket is - nyílvánították háborús bűnössé.
Ez a hét az interjúk hete volt. A jövő hét remélem a végérvényes megoldás hete lesz. Mindazt amiről megállapodtunk, a Kormány törvényjavaslatában is szeretnénk látni.
Pásztor Bálint parlamenti képviselő
http://www.pasztorbalint.rs/index.php/start/show/1956/hu, Dátum: 2011.10.21. 17:53
ÉSZREVÉTELEK EGY BEJEGYZÉS KAPCSÁN
(Pásztor Bálint: Interjúk hete. Vajdaság Ma. 2011. október 22., 12:02)
Olvasom képviselőnk állandó bejegyzéseit, s nem hiszek a szememnek, nem a fülemnek sem, mert öreg magyartanár (és ELTE-n diplomált politológus) létemre, érzékelni vélem a leírt szöveg hangsúlyait is. Pásztor Bálint úr jegyzetére gondolok, ( Vajdaság Ma. Interjúk hete. 2011.október 22., 12:02) és rákérdeznék néhány megfogalmazására!
1. A pótköltségvetés kitételeinek dátumait csak Ön és Pártja állítja olyannak, amilyennek, a mai Dnevnikben is az jelent meg, hogy a vajdasági kifizetések határidejét nem 2011. december 1-jéig, hanem 15-éig hozta meg a szerb parlament. Tehát a realizáció az EU-s szavazás után esedékes.
2. Miért nem volt nyilvánosságunk előtt szó eddig a Bányászati Törvényről? Akár mennyire hihetetlen is a bányászati bevételek tetemes része Vajdaságból származik. És ez nem is tartozik ama bizonyos Alkotmánnyal megállapított 7 százalékba! Miért is emlegeti, Képviselő Úr a Ligát e problémakör kapcsán? Merjék már kimondani, hogy a VMSZ nem viselkedhet úgy, mint a Liga! Miért nem határolódtak el tőlük akkor, amikor a Liberális Demokrata Párttal együtt nagy hangon belekiáltották a Szerb Szkupstina világába és a szerb közvéleménybe is, hogy ők a győztesek, a megszálló erőkben katonáskodók és minden leszármazottaik pedig fasiszták? Ez még ma sem késő, mert az ilyen kirekesztő megnyilvánulás megkérdőjelezi a Liberális Demokrata Párt liberalizmusát és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga szociáldemokratizmusát! Ráadásul épp Ön emlegeti a bácskossuthfavi óriásplakátot, amely a mai vajdasági magyarságot fasisztázza le?! Ennyiben maradunk? Vagy attól tartanak, választási kampánynak vélnék cselekvésüket? Ez az elhatárolódás nem is lenne választási kampány, hanem természetes folyamat. Létezik becsülete a vajdasági magyar embernek is! Másrészt: ezerszám harcoltak vajdasági magyarok Tito seregében! Aki hazatért Horthytól és nem lőtték fültövön magyarságáért, mert háborús bűnt rábizonyítani nem tudtak, hiszen a keleti fronton harcolt, azok valamennyien részesei voltak a befejező hadműveleteknek. Közülük sokak nevét bele is vésték a Jugoszlávia fasizmus alóli fölszabadításának hősi halottjai emléktábláiba. Akárhogy is alakul ama másik törvény, azért nem törülhetjük spongyával a DS, a LSV és a LDP által meghozott törvénycikkelyt, és főleg nem a minősítéseket!
3. Miért nem utasítják vissza a zsarolásokról szóló gyanúsítgatásokat? Nem csak a VMSZ-ről van ám szó, hanem a vajdasági magyarságról is!
4. Lelkendezve ír Tadić szerb államelnök és Pásztor István VMSZ-elnök találkozójáról, ám jó lenne tudnunk e lelkendezés igaz forrását! Erről a vajdasági magyar közvéleménynek egy szikrányi információt nem nyújtottak!
5. Igazán örülök annak, hogy Varga László kollégájával Slobodan Homen államtitkárral tárgyalhattak! Ám azt hiszem, képviselőként ezt megtehették volna máskor is, más ügyekben is. Talán meg is tették! De mit is jelentsen az Ön által jegyzett következő mondat: „ Lehet, hogy ennek a beszélgetésnek a részleteit is megírom egyszer, de biztosan nem mostanában.” Ön kijelentőként közli az információt, én százezer fölkiáltójelet raknék e kijelentés után, mert ez nem olyasmiről tájékoztat, ami személyes ügy, hanem közös ügyünkről volt ott szó, azon a Homen-megbeszélésen, s valami miatt titkok fátylát kell ráborítani a találkozóra! Lehet, hogy Önnek nagy élmény volt e beszélgetés, én nem mérhetem mások érzéseit, biztosan igaza van, ám a beszélgetés tartalma nem lehetett személyes, bizony vonatkozhatott az minden vajdasági magyarra! Én Önt nagyon tisztelem, kedves képviselőmnek tartom, karakán egyéniségnek, aki ki meri mondani ország-világ előtt gondolatait. Most nem értem, miért és honnan fakad megnyilatkozásában ez az emlékiratok megírása után nyilvánosságra hozandó motívum?
Örülnék, tiszta szívből üdvözölném, ha megoldódna a restitúciós törvényben való meggyaláztatásunk, ám minden jel arra mutat, megmarad ama törvénynek minden betűje. Ön jogászként elfogadja, hogy a független bíróságot kényszeríteni lehet arra, hogy ne az általa választott hatályos törvény szerint ítélkezzen? Vagy minden magyarnak, aki visszakövetel valamit, csak föllebbezéssel lehet célt érni? Hivatkozni egy másik törvényre? Vagy Strassbourg törvénykezik majd a vajdasági magyar vagyon-visszaszármaztatásról? Miért nem számolnak be egyszerű szóval minekünk, mi az ábra, hogy nem hadakoztunk téves csatatéren, a kollektív bűnösség elve biztosan eltűnik a restitúciós törvényből. Ön bejegyzésében sok és jelentős interjúról beszél. Egy interjú viszont nagyon hiányzik a sorból, tisztelt Képviselő Úr! A legfontosabb. S ez készüljön el hamarosan, ne az én szavaim miatt, hanem az Ön lelkiismerete parancsára!
Balogh István
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/53/Eszrevetelek-egy-bejegyzes-kapcsan.html, 2011. október 23. [21:11]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése