Itt az ideje ki kell mondani: Magyarország csak akkor szavazhatja meg Szerbia uniós tagjelöltségét, ha a restitúciós törvényből kikerül a kollektív bűnösség elve, s a vajdasági magyarságot részese lehet a vagyon-visszaszármaztatásnak.
Az ok egyszerű: ha Magyarország átsiklik Szerbia e provokációja felett, ezzel bebetonozza, s ami még rosszabb, közvetve elismeri kollektív bűnösség vele szemben nem hivatalosan bizony gyakorta hangoztatott vádját.
Ez az igazság.
Most nem lehet engedni. Akkor sem, ha Szerbiában ismét felerősödik a vajdasági magyarok ellen immár húsz éve folyó lélektani hadviselés. S ha a szerb hatalom ennek újabb formáit találja is ki.
A felelős belgrádi kormányalelnök, a magyarellenes restitúciós törvény „gazdája” már jelezte: az előállt helyzetet majd a vajdasági magyarokkal rendezi. Ez ma már nem lehet útja a kompromisszum keresésének. Jó lenne, ha ezt a próbálkozást, a vajdasági magyar pártok, közös nyilatkozatban, határozottan elutasítanák. Ki kell tartani akkor is, ha Belgrád netán nyomás alá helyezné a VMSZ-t. Reméljük, hogy erre azért mégsem kerül sor.
Tény, hogy a budapesti fordulatra figyelemmel, Pásztor István megtette, ami a nemzet egészének jó. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) képviselői a szerbiai parlamentben nem szavazták meg a restitúciós törvényt. Ez jó, de nem elég. Most arra van szükség, hogy az első, a nemzet egésze szempontjából hasznos lépést a VMSZ egy újjal gazdagítsa.
A VMDP álláspontja az, hogy miután a VMSZ képviselői 2009-ben, a szerbiai parlamentben megszavazták a szintén magyarellenes, nemzeti tanácsokról szóló törvényt, most ki kell köszörülnünk a csorbát.
A vajdasági magyarság alapérdekeinek megfelelően, ötpárti támogatással újra a VMSZ képviselői vannak soron. Az év végéig nyújtsák be mind a restitúciós, mind a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására vonatkozó, a kollektív bűnösség eltörlését illetve a nem legitim és nem legális Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tényleges magyar autonómia irányában történő elmozdítását célzó törvénymódosítási javaslatokat. Természetesen, most kell kitenni az asztalra a – különben a szerb alkotmány által is támogatott – részarányos parlamenti képviseletre vonatkozó 2009-ben szintén „elfelejtett” közös követelést is.
E politikai kezdeményezéseknek, amelyeket helyzeténél fogva csak a VMSZ képviselői tehetnek meg, nincs alternatívája. Jelenleg, négy vajdasági magyar párt gondolkodik így. De ötpárti egyetértésre és közös cselekvésre van szükség. S amennyiben ez lehetséges, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) támogatására is.
Legyünk őszinték: húsz éve először kedveznek a körülmények a nemzet egészét érintő közös fellépésnek. A pillanatnyi hátrányból most előnyt kovácsolhatunk. Megkezdődhet a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) rendeltetésszerű működése. Annál is inkább, hiszen amint ezt a minap Lomniczi Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke is megállapította: a vajdasági magyarok kollektív megbélyegzése ellentétes a nemzetközi joggal és Szerbia hosszú távú érdekeit is sérti.
Ehhez nincs mit hozzátenni.
Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL IX. évf. 223. szám
2011. október 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése