SÉRTETTSÉG

A pártelnök üzenete az értelmiségnek

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcra való – október 23-án Palicson tartott – központi megemlékezés egyik ünnepi felszólalója Pásztor István volt, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, a tartományi kormány alelnöke, tartományi gazdasági titkár, a Tartományi Nagyberuházási Alap igazgatóbizottságának a tagja, a Szekeres László Alapítvány kuratóriumának tagja, stb.
Beszédében Pásztor – egyebek között – hangsúlyozta, hogy számára ma ’56 elsősorban „a tartásról” szól, majd hozzátette:
– A tartás kapcsán a napokban egyfajta kettősség uralkodik a lelkünkben. A sértettség és a büszkeség. A sértettségé, amit egyfelől a többségi nemzet tettei okoztak. És a sértettségé, amit a hallgatás, az úgynevezett függetleneknek a hallgatása okozott. Akik a sajtószabadság feletti félelmükben a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást, most ebben a pillanatban elfelejtettek szót emelni – olvasható a VMSZ Nemzeti Tanácsa (VMSZNT) által alapított Magyar Szóban.

Kétféle sértettség

Pásztor az 56-os ünnepi megemlékezést arra használta ki, hogy kétféle „sértettségét” fejezze ki, amelyek közül (a másodikat) az ún. függetlenek hallgatása miatt érzi, „akik a sajtószabadság feletti félelmükben a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást” és „most ebben a pillanatban elfelejtettek szót emelni”.
Az idézett kusza és zavaros megfogalmazásból nem egészen világos, hogy Pásztor (másodszor) miért „sértődött” meg, mert a „függetleneknek” a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást a sajtószabadság ügyében, vagy éppen azért, mert az ünnepségen nem szólaltak fel? Vagy mindkettőért?
A pártelnöknek ez a megnyilatkozása azonban üres demagógiának tűnik. Egyrészt, mert
Korhecz Tamás a VMSZ Nemzeti Tanácsának (VMSZNT) elnöke is – úgyszintén a médiastratégia kapcsán – a szerb kormányhoz fordult (hogy a VMSZNT lehessen továbbra is a tájékoztatási eszközök alapítója, illetve társalapítója). Másrészt, mert nem biztos, hogy a „függetlenek” szót kaptak volna az ünnepségen, és az sem, hogy Pásztornak tetszett volna a felszólalásuk.
Lássuk azonban előbb, valójában miről is beszélt Pásztor (ha már beszédéhez nem mellékeltek értelmező szótárat).

Levelüket megírták

Kilenc Vajdasági magyar értelmiségi, akiket Pásztor ki nem mondva aposztrofált, szeptember 6-án nyílt levelet intézett Predrag Marković szerb művelődési és tájékoztatási miniszterhez. Pásztor azonban elfelejtette ismertetni „a beszédét több alkalommal tapssal megköszönő közönséggel”, hogy mit is írtak azok az ún. függetlenek. Ha ezt elmondja, nem biztos, hogy megtapsolták volna.
A levélírók aggodalmukat fejezték ki az értesülés kapcsán, hogy Szerbia Médiastratégiájában továbbra is az eddigi megoldás szerepel, miszerint „a kisebbségi médiumok felett a kisebbségi nemzeti tanácsok nagy felhatalmazásokkal és szinte semmilyen vagy nagyon kicsiny felelősséggel továbbra is hatalmat gyakorolhatnak”.
– Véleményünk szerint a nemzeti kisebbségek nyelvén megjelenő médiumok körüli események bebizonyították már, hogy a nemzeti tanácsok teljes szuverenitással monopóliumot gyakorolnak a kisebbségi médiumok felett, és ezek az esetek többségében csak a kisebbségi politikai pártok vagy a kisebbségi politikai elit szócsövének szerepét töltik be. Ez azt jelenti, hogy veszélyben a média szavatolt szabadsága, a szerkesztőket és újságírókat pedig leváltják, ha a szakma szabályai szerint végzik a munkájukat és elutasítják a politika kegyeit – olvasható a nyílt levélben.
Az aláírók véleménye szerint „mind a Médiastratégiában, mind a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló módosított törvényben meg kell lenniük azoknak a garanciáknak, amelyek szavatolják ezeknek a lapoknak a szerkesztési autonómiát és függetlenségét”.

Politikai nyomásgyakorlás

Pásztor ünnepi beszédében arról is elfelejtette tájékoztatni a nagyérdemű közönséget, hogy milyen nagy, nemzetközinek is nevezhető botrányt kavart a pártja által irányított Nemzeti Tanácsnak a 2011. június 23-i döntése, amellyel „gyorsított eljárással” – olyan okok miatt, amelyek „80-90 százaléka a VMSZ-hez kötődik” – leváltotta a Magyar Szó főszerkesztőjét és a helyére megbízott főszerkesztőt nevezett ki.
Arne König, az Európai Újságíró Szövetség (EFJ) elnöke Boris Tadić szerb elnökhöz intézett (július 17-i) levelében a szerbiai médiumokra gyakorolt politikai befolyást kifogásolta. Példaként a Magyar Szó esetét – a főszerkesztő leváltását – hozta fel, „akinek azt rótták fel, hogy nem kísérte a vezető magyar párt (vagyis a VMSZ – B. A. megj.) minden sajtótájékoztatóját”. König levelében, hangsúlyozta ezt is: „Meg kell találni annak a módját, hogy a politikai rendszer anyagilag támogassa a médiát, de ne avatkozzon bele semmilyen módon a munkájukba, a szerkesztéspolitikába”.
A Délkelet-európai Médiaszervezet (SEEMO) utóbb két alkalommal is bírálta a VMSZMT-ot a vajdasági magyar kisebbségi médiát érő folyamatos politikai nyomásgyakorlás miatt.
Brüsszel is kritizálta a szerb médiastratégiát. Nem tartotta jó megoldásnak, hogy a nemzeti tanácsok tulajdonában lévő médiumok továbbra is a költségvetésből pénzelnék, a testületek politikai jellege, illetve a tulajdonukban lévő médiumokra való esetleges nyomásgyakorlás elkerülése végett.
A Magyar Szó mostani válsága még a – mérsékelten fogalmazó – Vajdasági Magyar Újságírók Egyesület szerint is „mélyíti a politikum és a szakma közötti szakadékot”.

Pártmédia

Köztudott, hogy a vajdasági magyar média az elmúlt években „sorvadásnak indult”. A VMSZNT nem, hogy tudott sikert felmutatni sem a kiadók, sem a lapok fejlesztésében, hanem egyenesen leépítette azokat. Kivételt csak a Pannon TV képez, amelynek működésében anyagilag is érdekeltek a VMSZ egyes vezető tisztségviselői és Korhecz Tamás. (Utóbb már a VMSZ egyik újvidéki volt tisztségviselője is szóvá tette a Pannon TV és Pannon Rádió „anyagi támogatásának állandó növekedését”, miközben a székvárosi Mozaik TV „támogatása állandóan csökken”.)
A szerb kormány által szeptember 28-án elfogadott médiastratégia értelmében a nemzeti tanácsok a jövőben is alapítói lehetnek a kisebbségek nyelvén is tájékoztatató médiumoknak.
A tavaszra esedékes választások előtt Pásztornak nem kell tehát aggódnia, a VMSZNT által továbbra is az irányítása alatt tarthatja a legfontosabb vajdasági magyar médiát. Mint alapító, vagy társalapító – minden anyagi kötelezettség nélkül – tetemes vagyonhoz jutott, aminek a megteremtéséhez semmivel sem járult hozzá. Megvonta egyúttal az ott dolgozóktól a jogot, hogy a szerkesztőségek legyenek az alapítók, a dolgozók pedig a részvényesek, illetve tulajdonosok.
VMSZNT eddigi tevékenységének az eredménye a pártmédia létrehozása lett. Ennek a legújabb példája, hogy a többi négy vajdasági magyar párt és öt civil szervezet október 24-i, a vagyon-visszaszármaztatással kapcsolatos tanácskozásáról kiadott közleményt a Magyar Szó csak október 28-án közölte. Vagyis miután már nem lehetett tovább elhallgatni azt.
Palicson mondott beszédében Pásztor István ismét megosztotta a közösséget. Korábban például már „nemzeti ellenségnek” nevezte azokakat, akik elégedetlenkedtek a nemzeti tanácsokról szóló törvény egyes megfogalmazásai miatt. Aztán Korhecz Tamás különböztette meg törvényeltenesen a magyarokat, éspedig annak alapján, hogy „ki szerepel, és ki nem szerepel a magyar választói névjegyzéken”.
Az ilyen politika üzenete – az ünnepségről szóló tudósítás címével ellentétben, miszerint „egymásra talált a nemzet” – nem a nemzet egymásra találását, hanem éppen ellenkezőleg, a megosztását szolgálja. És ez már az egész nemzetet is sértheti.

Újvidék, 2011. október 31.
Bozóki Antal