Vallomás

Arról írnék, hogy személyemben hogyan élem meg a szerbiai választásokra való magyar készülődést. Érzéseket, benyomásokat fogalmazok meg tehát, magyarságpolitikai intim világom fiókját nyitom ki olvasóim előtt. ( Ha van, aki olvassa soraimat.)
Többször találkoztam immár Pásztor István, a VMSZ elnöke érvekkel alá nem támasztott állításaival, hogy nem kíván csatlakozni a másik négy magyar párthoz, mert extrém pártokhoz való csatlakozása ellent mond hitvallásának. Fejet hajtok eme kijelentés előtt, csak ott a problémám, hogy Elnök Úr soha nem támasztja konkrét érvekkel alá az általa fölemlegetett extrémizmust. Merthogy a rontó szándék büntetendő, az állam, ha kell, drasztikusan is fellép ellenében, különösen, ha kisebbségi extrémizmusról van szó.
Jegyzetem írására Pásztor István mai (2012.01.19.) Dnevnik-beli megnyilatkozása késztetett. Igaz, nem beszél már a nyilatkozó szélsőjobbról, ez is szerencse közösségünkre nézve, de címben hozva kiáltja világgá Pásztor megnyilatkozását a Dnevnik: „ Nećemo u koaliciju s ekstremistima”. Fölszólító lenne a megnyilatkozás, de a fölkiáltójel elmaradt a cím végéről. Hát most én teszem oda ezt a fölkiáltójelet!
Az extrémizmus kifejezés, főleg a politikában szélsőséges nézeteket valló irányzatot jelöl, főkképpen szélsőséges magatartást fogalmaz.
Nos, ha Pásztor Istvánnak igaza van, lusta és hozzá nem értő a szerb bűnüldözés. Aztán, ha szem előtt tartjuk a madarat tolláról, embert barátjáról közmondásunk arany bölcseletét, akkor a Demokrata Párttal is problémák vannak, legalábbis zentai viszonylatban, ami azért országosan is példaértékű. És elővehetjük a temerini példát is, de azt hiszem, a délvidéki magyar embert nem ez élteti és vigasztalja, ő magyar szeretne maradni szülőföldjén, talán nincs is más elvárása pártjaitól.
Pásztor István fölemlít valami dehonesztálót is ebben az apró Dnevnik-beli megnyilatkozásban: „ Ukoliko ne dođe do saradnje, četiri madarske stranke treba maksimalno da se potrude da prikupe dovoljan broj potpisa, da obezbede depozit, de neutralizuju činjenicu da u bazu podataka madarskih birača SVM ima uvid…” Tudom Pásztor István is és magam is Ágoston Andrást idéztem, de én nem Ágoston, hanem délvidéki magyarságunk miatt, megállok egy pillanatra.
Pásztor úr pártja, mert kénytelen vagyok így nevezni a VMSZ-t, hiszen számos esetben megtette ezt Elnök Úr is, más is, a jelen pillanatban nem képviseli a teljes délvidéki magyarság érdekeit! És én ki is fejtem állításomat, nem axiómát hirdetek! Pedig közösségünknek az volna üdvös, ha teljes magyarságunkról esne szó minden szinten és minden színtéren, de ez nincs így. Önök kiálltak egy vajdasági ideáért, ellenszegültek az országos büdzsének, és csúfos vereséget szenvedtek, mert sok kakas kukorékolt a határozathozatal előtt, aztán olyanok léptek a magyarság elé és a nyakára, akik később fasisztát rikoltottak még a mai délvidéki magyarokra is! Az Ön megfogalmazásában, mert szót sem szólt róluk, ők nem extrémek. Pedig az az igazság, hogy mindmáig falaznak a népirtásnak, mert 1944/45-ben a délvidéki magyarság és németség ellen háborús és emberiségellenes bűntettet követtek el a szovjet seregek után bevonuló „fölszabadító és antifasiszta” erők. Képviselői(n)knek szavuk nem volt ehhez?! Más irányokon és ösvényeken gyalogoltak, és mindmáig az elfogadott törvényben ott díszeleg fasisztává gyalázásunk, a délvidéki magyarság, az összmagyarság gyűlölt fasizmusa, amely soha nem volt valóság, és semmi nem úgy történt, ahogy a mondogatók mondogatják. Sajnos, a razziák megtörténtek, de a bűnösök megneveztettek. Nyilvánosan akasztották őket, Újvidéken és Zsablyán, Szombathelyi vezérezredes kivételével. Őt is kivégezték, kínok közt szenvedett ki, de nem ujjongó közönség előtt.
Azonban miért nem szólt és szól köztársasági képviselőink számon kérő hangja a fölszabadítónak és antifasisztának nevezett erők délvidéki népirtásáról és háborús valamint emberiesség elleni bűntetteiről?
Nagy dolog az a másik törvény is, amelyet helyettesítésként bejelöltek(!) és deklarálták, hogy ezzel minden nemzetiségi sántaságunk megszűnt! Ám a két törvény alapján álljanak Önök a szerb bíróság elé! Az ítélet milyen is lesz? Hogyan is születik majd? És mi alapján fogalmazzák majd meg az indoklást? És miért is kell még mindig a magyarnak kérni a rehabilitációt?
Tudja, Elnök Úr, ki kéri majd az ilyen rehabilitációt? Akinek visszakövetelni valója van. Akinek nincs, s ez a többség, az abszolút többség, mert az szinte mindmáig nincstelen ezen a tájon, a 95 százalék, azok aztán nem mocorognak majd, mert minek is tennék, minek piszálják a sz..rt, úgyis büdös! Kinek is hiányzik mindez? Elődeik személyében csupán becsületükben bántottak, árvaságukat és mellőzöttségüket túlélték, számukra nem hiányzik semmi összeütközés az állammal, az évtizedes tapasztalatok szerint csak káruk származhatna belőle! Hát így védi meg az Önök által agyondicsért törvény a délvidéki magyarságot! (De ezt, amit eddig leírtam, én csak álmatlan álmomban álmodtam, talán nem is igaz semmi, talán semmi nincs is így!)
Visszatérve a délvidéki magyarság kézfogására vagy annak elvetésére: összefogás kellene, igazi és őszinte, nem én, Ady már megfogalmazta ezt, és igaza volt, most csak fölemlegetem nagy költőnk maximáját!
Ha nincs összefogás, a maradék négy kis párt, ahogy Ön fogalmaz, igyekezni fog majd, szeretne egyről a kettőre jutni, jól is teszik, ha ezt megteszik, hiszen ez a pluralizmus! Összegyűlik majd a befizetendő összeg is, és indulni fognak a választásokon. És a jelenlegi szerb választási törvény alapján biztosan lesz annyi szavazatuk, hogy képviselőjük legyen a parlamentben. Ha az Ön tanácsadói számolgatni képesek, ujjaikat babrálgatva megfejthetik, hogy ez teljes realitás, hiszen húszezer(?!) szavazat sem kell majd egy képviselői helyért, s húszezer olyan ellenzőjük akad a Duna-, Körös-, Bácsér-, Tisza-, Aranka-, Béga- és Temes mentén, aki talán magyarra szavazna és nem Önöket tartja hitelesnek? És a Nagy-csatornát nem is említettem!
Viszont az országgyűlési választások után, ha a VMSZ-en kívüli más délvidéki magyar pártok képviselői is beülhetnek a honatyák közé, akkor ők extrémek lesznek indulásban, mert Ön, önök ezt állítják róluk? Már most a rajt előtt?
Visszatérhetünk kiindulási pontunkra?
Argumentumok nélkül hogyan minősíthet a VMSZ és annak elnöke?
Nem is a pártközi minősítgetések fájnak nékem, hanem az, hogy hétről hétre megjelenő információik (interjúk, jegyzetek, beszámolók stb.) alapján a szerbség az Önök, a VMSZ kommunikációjából azt fejti meg, azt értelmezi, hogy a délvidéki magyarok egy része extrém, ultrajobbos stb. Önök fogalmazzák meg e tartalmakat, amelyek társadalmilag és politikailag legártóbbak teljes közösségünk számára. Nyilatkozataik alapján aztán megindul a magyarellenes képrajzolás, amelynek kútfője az Önök megnyilatkozása. Hiteles hivatkozási alap, nagyon is az! Bartókot idézném: „Csak tiszta forrásból!” Ám Önök zavarossá teszik ama kristálytiszta vízbuggyanást. Ha innék belőle, csörögne, ropogna a fogam tőle, szomjam nem oltaná.
Mit mondjak vallomásom végén? Nekem ez nem tetszik, ami van, ami kialakult. Rontó szándékot messze kéne tőlünk hessenteni!
És miért nem ülnek le a délvidéki magyar közösségek, miért nem kommunikálnak egymás között? Nem létezhet közös (politikai nézetek fölötti nemzetiségi) stratégiánk? Pedig kellene legyen! A tanügy, a kultúra és a tájékoztatás ezt kívánná.
Meg én is. (Csak egy szavazat vagyok, de ott leszek biztosan az ikszelésnél!)
Ám ki is hallja meg egy kivénhedt tanár monológját? Ki érzékeli megnyilatkozásomban, hogy nékem most valami nagyon fáj?
Kutyaugatás(om) nem hallik az égig.
Béke velünk!

Balogh István
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/83/Vallomas.html, 2012. január 19. [16:16]