Egyelőre a férfiak mennek el

A tóbaiak felének van magyar állampolgársága – Napszámban sincs munka

A 85 százalékban magyar többségű Tóba 550 lakosa osztozik a bánáti szórványmagyarság sorsában. A házak 40 százaléka üres. Munkalehetőség híján folyamatos a fiatalok elköltözése. Ezt most felgyorsította a tény, hogy az itt élők több mint a felének már van magyar állampolgársága. Mint hallottuk, egyelőre a férfiak mennek külföldre dolgozni (mintegy harmincan). Még nem volt rá példa, hogy családostul elköltöztek volna a faluból mostanában, de vannak, akik már erre készülődnek.

A tóbai katolikus templom (Fotó: Kecskés István)

Lackó Farkas Erzsébet tanácselnöktől hallottuk, hogy a faluban csak 28-an vannak állandó munkaviszonyban. Közben kevés a nagyobb gazda, akinél valamikor el lehetett szegődni napszámba. Kisebb gazdaságból pedig manapság nehéz megélni. Ezért sok ilyen család már lassan szociális segélyre kényszerül. Mint a tanácselnök mondja, a faluban élőknek a 35–40 százaléka szociális eset. Sokan vannak, akik az utóbbi években eladták a földjüket, mert egy-két holdas parcellából sokan nem tudtak megélni. A helybeli iskola két magyar és egy szerb tannyelvű osztatlan tagozatába összesen 24 kisdiák jár. Az idén két magyar elsős kezdte el iskoláztatását. Nyolc óvodásuk van. A középiskolások zöme valamelyik bácskai településen folytatja iskoláztatását, de a katolikus kollégiumoknak köszönve Nagybecskereken is tanulnak. Az önkormányzat és a szülők havi kétezer dináros hozzájárulásával a magyarcsernyei és a tóbai diákokat utaztatják valamelyik bácskai középiskolába. A busz vasárnap viszi, pénteken pedig hozza a diákokat. Összesen 35 diák utazik. Említésre méltó, hogy ennyi tóbai egyetemista, mint amennyi most van, már régen volt. Több mint tíz. Sajnos tanulmányaik befejezése után nyilván senki sem tér majd vissza a szülőfalujába.
– A termény-betakarítás idején elszaporodnak a mezei lopások, a falunak pedig nincs mezőőre. A lopások bejelentését bonyolítja, hogy a falu határa nem Magyarcsernyéhez, hanem részben a nagykikindai kataszteri községhez tartozik. Volt, hogy jelentették az esetet a rendőrségnek, aztán nem lett belőle semmi. Pedig volt rá példa, hogy egyik másik tóbainak leszedtek egy-két hold kukoricáját is. Két-három évvel ezelőtt ez még nem okozott ekkora problémát, mint manapság – mondja a tanácselnök.

A faluban csak 28-an vannak állandó munkaviszonyban (Fotó: Kecskés István)

Az elmúlt években néhány koszovói családot telepítettek a faluba. Hogy miért, és hogyan kerültek ide, az isten háta mögötti magyarlakta faluba, azt csak találgatni lehet. Tény, hogy népes családokról van szó. Vannak házak, amelyekben 13-14-en is vannak. Házat kaptak, amelyet öt évig nem adhatnak el. Meg jószágot – első évben takarmányt is.
– Sajnos rossz irányba változik a lakosság összetétele. Eddig nemzetek közötti összetűzésekre nem volt példa, viszont nehéz a jövevények beilleszkedése. Nem a munkában keresik a boldogulás útját, hanem mindent az államtól várnak (különféle juttatások, szociális segély, gyerekpótlék vöröskereszt-csomag, kedvezményes közüzemi díjak). Közben pedig sajátosan viszonyulnak a mások tulajdonához. Nincsen egy barázda földjük sem, mégis sűrűn járnak a határba – mondja Balázs Dezső, a magyarcsernyei községi tanács kisebbségi ügyekkel megbízott tagja.
Persze azért az élet megy a maga útján. A helybeli Petőfi Sándor ME mintegy harminc színjátszója az új évadra készül. Hamarosan elindulnak a próbák, hogy márciusig elkészüljön az új bemutató. Teszik a dolgukat a nőszervezet és a tűzoltó-egyesület tagjai is. A Caritas aktivistái pedig látogatják az időseket és a rászorulókat, akiket a Magyarcsernyéről elszármazott Alemany Feszl Erzsébet is segít.
K. I.
Magyar Szó, 2014. november 27., 1. és 5. o., vagy

http://www.magyarszo.com/hu/2536/vajdasag/118934/Egyel%C5%91re-a-f%C3%A9rfiak-mennek-el.htm, 2014. november 27., [08:13]