Csorba Béla Budapest,
2014.november 6.
VMDP elnök úr
Temerin
Tárgy: Képviselői felszólalás Temerinben, a járeki emlékmű ügyében
Tisztelt Elnök úr, kedves Barátaim!
A hetven évet késett hétvégi bejelentéssel
kapcsolatban (Csurog, Zsablya és Mozsor magyar és német lakossága kollektív
bűnösségének eltörlése) magam is azon töprengtem, hogy mi következik ebből
és változott-e ezzel valami a délvidéki, magyar közösség napi életében?
Hiszen a három kollektív bűnösség alól
mentesített településről már évtizedek óta minden magyart (és németet) elűztek,
életük folytatásának lehetőségétől, vagyonuktól is megfosztották őket. Nos,
milyen hozadéka lehet ennek a régóta várt, közel hét évtizedet késett, szerb
parlamenti döntésnek?
- Hálásnak kellene talán most lennünk, mint ahogy az Áder János magyar köztársasági elnök leveléből kitűnik?
- A szerb állam ezt követően felgyorsítja a hetven évvel ezelőtt a magyar közösség tagjaitól törvénytelenül elrabolt vagyon visszaszármaztatási folyamatát? Egész biztosan nem, hiszen ezek a vagyontárgyak - a szerb állam ajándékaként - már idegen kézbe kerültek, a vagyon-visszaszármaztatásra megszabott, irreálisan rövid határidő pedig már lejárt.
- Felgyorsul az 1944-45-ös bírósági ítéletek nélküli, tömeges gyilkosságok feltárása, a tettesek megnevezése? Ez sem lesz így, mert az idő- és anyagiak hiányára fognak hivatkozni, s az az érdeke a szerb államnak, hogy mielőbb félbeszakítsák és lezárják a legalább tíz éves késésben lévő feltárási munkát, amely a valóságosnál jóval kevesebb áldozatot állapít majd meg (pl. Pásztor elnök úr bejelentése szerint ez 2015. végéig megtörténik, mintha csak két sírhalmot kellene feltárni).
- Jobbak lesznek a magyarok életkörülményei Szerbiában, megszűnik az évtizedek óta fennálló oktatási és foglalkoztatási diszkrimináció, enyhül a minden területre kiterjedő, bújtatott asszimilációs nyomás? Ez sem áll a szerb többség szándékában, tehát a szimbolikus döntésen túl (amire persze évtizedek óta vártunk!) a következő évtizedekben sem változik semmi, a magyar identitású lakosság elöregedésén és a fiatalok rohamos elvándorlásán kívül. Ez pedig elősegíti a többségi nemzet által óhajtott 'végleges megoldást', az őshonos magyarok lakta területek kiürítését, magyartalanítását!
- S mi lesz azokkal, akik éppen nem a kollektív bűnösség által most felmentetett, három magyartalanított településen éltek, hanem ma is kénytelenek viselni szinte minden, Bácskában őshonos magyar családra tudatosan rákényszerített félelmet, a kollektív bűnösség terhét? Abszurd módon, még ma is az 1944-45-ös magyar-irtás vétlen áldozatainak kell bizonyítania (holott a bizonyítási kényszernek a szerb államnál lenne a helye!), hogy a megbélyegzett magyar (és német) nem háborús bűnös, a fél évszázada elfektetett kárpótlási igényét ugyanis csak ezt követően nyújthatná be a szerb hatóságokhoz. Újabb abszurdum, hogy az erre megszabott, irreálisan rövid határidő 2014. március 1-én lejárt, vagyis a kérelmek benyújtására már elméleti lehetőség sincs, ami elfogadhatatlan. Nos, amíg ez így marad, a szerb állam számtalan intézkedéssel akadályozhatja a Bácskában (és Bánátban) élő magyar nemzettársaink napi életét. Összegezve: további, azonnali lépések és a fennálló akadályok lebontása nélkül a három községre elkésve kimondott mentesítés a többség sorsán lényegében semmit sem változtatott!
Tehát Távolról sincs még itt
az ideje a hallelújázásnak! A szerb parlament döntése mögött húzódó valódi
szándékok csak a szerbiai magyar közösség életkörülményeit ténylegesen és
fokozatosan javító, gyors és hatékony intézkedéseken, gyakorlati tapasztalatokon lesznek (lennének)
lemérhetők. Ennek egyik első jelképe lehetne a járeki, ártatlan áldozatok
emlékművének a temerini képviselőtestületben előterjesztett megépítése és
felavatása!
Baráti üdvözlettel,
Éhn József
Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért
Baráti Kör, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése